II.
II.
Többen Deák F. ellenében kiemelték, hogy a kormánynak általa megemlített rendeletei sem nem igazságosak, sem pedig meg nem állhatnak, mert sértvén a tulajdon igazát, az 1. rész 9. czímébe ütköznek. De a tulajdonról fölállított magyarázatában sem nyugodhattak meg, minthogy annak teljesnek és korlátlannak kell lenni, s különösen a törvényhozásnak nincs joga a tulajdont sérteni. Palóczy László, Borsodmegye követe, egyetértett Deák utasításával, hogy az önkényt ki kell küszöbölni; de azt kérdezte, kizárná-e az önkényt annak elrendelése, hogy az irtványoknak hasonfele fordíttassék telkekre, s mi alapja lenne ennek más, mint az önkény?
Deák Ferencz: A tulajdon igazát soha kérdésbe nem vette, azt azonban, hogy azt a törvényhozásnak korlátolni lehet, továbbá is állítja. Nem pártolja továbbá a felsőbb rendeleteket sem, sőt inkább az a czélja, hogy azok törvény által megelőztessenek, a mi leginkább elérődik, ha a szükséges kedvezéseket maga a törvény megadja. A mi pedig Borsod vármegye vádját illeti, hogy a szóló megyéje a fönnebb kijelentett utasításban javaslatát az önkényen építette, erre csak azt feleli, hogy a törvényhozás a környülállások szerint meghatározott elvekből kiindulva, soha önkényt nem gyakorol, mert határozatai törvény erővel birnak; az önkény vádja tehát egyedül csak a kormányra eshetik, ha ez a törvényt általhágja. Bizonyosan, ha az 1548: XXXIV. és XXXVI., valamint az 1715: VIII. és 1723: XVIII. t.-czikkelyek, önkénynyel nem vádoltathatnak, úgy az ezentúl hozandó és a tulajdont néműnéműképen szorító törvényjavaslatokra sem lehet mondani, hogy önkényesek, még pedig annál kevésbbé, minthogy az egész urbarium és a classificatió azon néző pontból alkottattak, melyből Zala vármegyének utasítása kiindult. A szóló vélekedése minden esetre az, hogy a törvény rendet szab az önkénynek, s nem az az önkény veszedelmes, melyet a törvényhozás, de az, melyet a végrehajtó hatalom gyakorol.
