I.
I.
A KK. és RR. 1836. ápril 27-dikén tartott kerületi űlésében elfogadtatott Borsiczky István, Trencsénmegye követe indítványa, hogy «ha a KK. és RR. által az országos választmányokhoz maguk közül szabad szavazattal választott tagok valamelyike kir. kinevezéstől függő hivatalt vállalna, az országos bizottság tagja lenni megszünjék». Másnap azonban, midőn az e tárgyban szerkesztendő üzenet volt szóban. Marczibányi Antal, Trencsénmegye 2-dik követe, megtámadta az indítványt, kiemelvén, hogy a többség máris választott olyan tagot küldötté, a ki kir. hivatalban van.
Deák Ferencz: Csodálkozását jelenti ki, hogy a KK. és RR. soraiból egyedül Trencsén követének van kedve a végzéstől elugrani, holott Trencsén részéről történt az indítvány. Ez azonban szabadságában áll, csak ne igyekezzék a dolgot valódi állásából kifacsarni s elugrását ekkép gyámolítani. A KK. és RR. nem mondották, nem is mondják, hogy a ki kormányhivatalt visel, az iránt a nemzet bizodalommal 212nem viseltethetik, s hogy az országos küldött nem lehet, s ezt nem is mondhatnák a nélkül, hogy a választás szabadságát megsértsék s körét megszorítsák. Igen is lehet, hogy hivatalban lévő ember követté választatik, s mint követ a választmányi tagjává is neveztethetik; de a mint ez áll, úgy azt sem lehet tagadni, hogy a minő politikai állásban volt valaki, midőn választatott, olyanban kell maradnia követi foglalatossága berekesztéséig, mert meglehet, hogy küldői nem választották volna, ha állása a választáskor más vala. S ha változik ezen állás a nélkül, hogy új választás útján megtudhatnók, vajjon mindamellett is birja-e még választói bizodalmát, igen természetes, hogy e kétes helyzetben a követi foglalatosság pályájáról le kell lépnie. Így van ez másutt is. Angliában nem csak hogy kormányhivatalt viselő férfiak követek lehetnek, sőt az institutiók belső organismusa csaknem mulhatatlanul szükségessé teszi, hogy némelyek, névszerint a miniszteriumnak, ha nem minden, legalább bizonyos tagjai követekké választassanak, úgy hogy nehezen állhatna meg azon miniszterium, melynek p. o. a budget előadásával köteles tagja annyi bizodalomra sehol sem találna az országban, hogy követté választatván, az alsóházban széket foglalhasson s szólhasson; de azért mégis, ha vagy egy követ a minisztériumba lép, vagy akárminő kormányhivatalt vállal, követ lenni azon órában megszünik, s új választásra van szükség; ott azonban küldői ismét elválaszthatják, ha akarják. Ez igen természetes, s a KK. és RR. is csak ezen igen természetes elvet vették alkalmazásba. A törvényhatóság választhat követül olyan férfiut, a ki kormányhivatalban van; választ is, s ennek qualificatiója tudva lévén, az ország rendei is megtisztelhetik bizodalmukkal. De egészen máskép áll a dolog azokra nézve, kiket a RR. mint hivatalban nem lévőket választottak küldöttjeikké. Ha az ilyen később hivatalt vállal, meg kellene tudni új választás által, vajjon változott politikai állása mellett is megtartotta-e az ország bizodalmát? Úgy de a küldöttségek ép azon időre neveztetnek, midőn a választó testület, t. i. az országgyűlése együtt nincs, s új választás útján bizodalmát nem nyilvánosíthatja, és így semmi sincs természetesebb, mint hogy az ilyen tag országos küldött lenni megszünik. Ez a RR. végzésének természetes állása; nem kell tehát azt elfacsarni, s oly színbe öltöztetni, mintha azt mondanák a KK. és RR. átalában, hogy a ki kormányhivatalt visel, az az ország bizodalmára teljességgel nem méltó, mert ezt a RR. nem mondják s mondani nem is akarják.
