II.
213II.
Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. A főrendek nem fogadván el az indítványt, viszonüzenetökre a KK. és RR. május 1-sején tartott országos űlésökből szóval tudtul adták a főrendeknek, hogy véleményöktől nem állanak el. A főrendek erre azt felelték, hogy ők is megmaradnak véleményök mellett, s hogy e szerint e tárgyban országos végzés nem keletkezhetik. A KK. és RR. ez üzenetet még az nap tartott kerületi űlésökben vették tanácskozás alá.
Deák Ferencz: A főrendeknek adandó válasz mineműségéről kivánom véleményemet megmondani. E dolog szorosan csak e táblát illeti, s mivel nem arról van szó, hogy felőle törvényt alkossunk, vagy felirást tegyünk, hanem csak akaratunk kimondása forog kérdésben, nem sokat gondolok vele, akár tetszik ez a főrendeknek, akár nem. E táblának végzése e táblának tagjait és választottjait bizonyosan kötelezi; én legalább ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy az országos küldöttségek azon tagját, a ki a kormány kinevezésétől függő hivatalt vállal, országos deputatusnak többé el nem ismerem, (Mi sem! Senki!) s nem hiszem, hogy oly szemtelen ember találkozhatnék, a ki hivatalt vállalván, ezen határozatnak ellenére az országos küldöttségekbe tolakodjék, s azokban részt venni akarjon. Ha mégis találkoznék, nem csak hogy országos küldöttnek el nem ismertetik, de a közvélemény egész életén keresztül újjal is fog reá mutatni, hogy ez az ember az, a ki az ország bizodalmát eléggé szemtelen volt ily rútúl, ily gyalázatosan megcsalni. Ám merjen hát valaki ezen határozat ellenére tolakodni a küldöttségekbe. (Úgy van! Úgy!) Ezt irjuk meg a főrendeknek azon hozzátétellel, hogy a KK. és RR. határozatjukat senki másra nem értik, mint azokra, kiket szabad szavazattal magok választottanak.
