II.
II.
A többség a 11. §-t az eredeti szerkezetben fogadván el, az elnök előadta, hogy a 12. §-ra nézve azon elv lesz eldöntendő, mely a szerkezetben foglaltatik. Azok, kik a szerkezetet pártolják, az állam által való kárpótlást nem fogadják el. Azok pedig, kik a szerkezetet nem pártolják, az állam által való kárpótlást fogadják el, fönnmaradván, hogy, mint a szőlődézsmánál is volt, a ház ebben tehet módosítást és különböztetést, hogy t. i. vajjon mindenkinek az állam adjon-e kárpótlást vagy nem?
A ház 152 szavazattal 105 ellenében elvetvén az eredeti szerkezetben 140foglalt elvet, s ezzel megállapítván az álladalom által való kármentesítést, az elnök azon kérdést vélte a szavazásra kitűzendőnek, hogy minden curiális zsellér, akármilyen legyen, az állam által kapjon-e kárpótlást?
Szentiványi e kérdés ellenében fölhozta, hogy a zselléreknek elnevezése különböző vidékeken egymástól különbözik. Különösen a felső vidéken zsellérek neveztetnek, kik az allodiális birtokon saját maguk által épített házat birnak; de olyanok is, kik a földesúr által épített házzal birnak, s ha már most a kérdés egész átalánosságban bocsáttatik szavazás alá, félreértések fognak támadni, s olyanok is fognak értetni, kik a földesúr házában laknak.
Deák Ferencz: A mi a házatlan zselléreket illeti, a házatlan zselléreknek csak azon adózása lehet itt tanácskozás tárgya, melyet a földesúrnak, nem azon házért, melyben laknak, hanem titulo protectionis dominalis eddig szolgáltak, és ezen tartozásoknak tökéletes és kárpótlás nélküli megszüntetése van ezen törvényjavaslatban indítványozva. Természetes is, mert a házatlan zsellérnek a földesúr törvény szerint semmit sem adott mást, mint hogy birája volt, és a régi törvényes állapotban az uradalmi ügyvéd tartozott őt védelmezni; most az 1848-iki törvény által meg lett szüntetve ezen földesúri viszony, tehát nincs semmi, a miért azt a 12 napot szolgálni kellene. Ennek magától meg kell szünni, kárpótlás nélkül. De erről rendelkezik egyik következő szakasz, hol ez előjön. A mi pedig a házatlan zselléreknek akár robot, akár azon pénzbeli szolgálatát illeti, melyet ők a földesúrnak a házban lakásért fizetnek, ez nem az itteni tanácskozás tárgya, mert ez tisztán házbér. Mert az egyik zsellér lakik a másik helyes jobbágynak házában, és ezzel megalkudott, hogy mit fizet neki, a másik lakik egy árendásnak egyik szobájában, a harmadik valamely úrnak házában. Tehát ez tisztán házbérnek tekintetik. Itt Pesten a kik itt ülünk, kevés kivétellel, mind házatlan zsellérek vagyunk, mindnyájan más házában lakunk s titulo protectionis dominalis semmit sem fizetünk; hanem fizetünk azon szobákért, melyekben lakunk. Tehát az előttem szólott képviselő úr aggodalmaiban azért nem osztozom, mert a mit az, ki a földesúrnak saját házában lakik, ezért fizet, a házbérnek tekintetvén, nem ide tartozik, és ez ki is van emelve az egyik következő szakaszban. A mi pedig a szavazás alá bocsátandó kérdést illeti, az elnök úr kitűzte, hogy miután az, hogy a szerkezet álljon-e, elvben nemmel dőlt el, következve a többség azt mondotta, hogy kárpótlást az állam ád a majorsági zsellérek tartozásaiért is, most eldöntendő: valamennyi ide értetik-e vagy sem? Arra is megfelelek röviden, mit közben szólottak, hogy ez el van döntve. Eldöntve 141nincs, mert az elnök a kérdést máskép tette. Én a különbségtevést nem tartom czélszerűnek; nem tartom jónak, hogy egyik majorsági zsellér helyett az állam adjon kárpótlást, a másik maga fizessen. Először elvre nézve nem látom ezt jónak, másodszor káros következései miatt. Megvallom, hogy ámbár tisztelem a ház határozatának bölcseségét, midőn a szőlőbirtokosokra nézve bizonyos értékbeli különbséget tett; de aggodalmam van arra nézve, hogy iszonyú viszálkodásokra ad okot, hogy egyiknek szőlőjétől az állam fizet, másik maga tartozik megváltani. De ezen túlestünk. Hanem már itt nem szeretném azon határozatot, mely itt még kevésbbé van motiválva, hogy az egyik zsellér és a másik között – ha mindenik majorsági, s ha már az elv eldöntetett, hogy minden majorsági zsellér helyett az állam adjon kárpótlást – különböztetésekbe ereszkedjünk, melyek sok zavart és kellemetlenséget okoznak. És ha csakugyan azt határozza a többség, hogy minden különbség nélkül a majorsági zsellérek szolgálataiért az állam adjon kárpótlást, akkor figyelmeztetem a házat, ha a forma megengedné, méltóztassanak a 11. §-t kihagyni, mert akkor feleslges különböztetést tenni a majorsági és urbéri zsellérek között.
A képviselőház megtartván a 11. §-t, a 12. §. helyett a következő két új szakaszt állapította meg: «12. §. Mindezen majorsági házas zsellérektől házaikat és házhelyeiket elvenni nem csak nem lehet, sőt az azoktól járó tartozások az 1848. IX. t.-czikkben meghatározott mód szerint a közállomány által lesznek megváltandók. Ha pedig a földesúr majorsági telkére maga építette a házat, ez a földesúr tulajdona maradván, megváltás tárgya nem lehet. 13. §. A kártalanítás a földesúr részére az állomány által történvén, annak alapjául nem a zsellér által tett szolgálatok vagy fizetések, hanem a zsellértelek becsértéke vétetik föl; a kielégítés az urbériekre nézve megállapított módon lesz eszközlendő.» A régi 13. §. kihagyatott.
