II. Az államcsíny
II. Az államcsíny
két részre oszlik.
Az első rész arra vonatkozik, a mit ő felsége legfelsőbb személye közbejöttével maga tenne. A második rész azon rendszabályokból áll, a melyek az nap délután tétetnének közzé és foganatosíttatnának, az egésznek sikere biztosítására s a rend és a béke netáni megzavarásának megelőzésére.
Első rész. Ő felsége legkegyelmesebben elrendelné, hogy a megerősített birodalmi tanács a kitüzött napon a cs. k. udvari palota lovagtermében egybegyűljön, s a kik ezen ünnepélyes cselekményhez meghivatnak, szintén megjelenjenek. Ezen ünnepélyhez valamennyi főherczeget, az egész udvart és a diplomatiai testületet meg kellene hívni.
Ez után ő felsége főudvarmestere által fölszólíttatná a gyülekezet tagjait, hogy foglalják el helyüket. Ennek megtörténtével ő felsége beszédet tartana, a melylyel a megerősített birodalmi tanács üléseit bezárja.
A beszéd bevégeztével, a mely az elhatározott állami alaptörvények és házi törvények kibocsátását tenné közhirré, ő felsége megparancsolná, hogy ezen törvényeknek az ő aláirásával ellátott hiteles német szövegét a miniszterek egyike fölolvassa.
A felolvasás befejeztével ő felsége azt a további parancsot adná, hogy mivel a különböző országoknak adományozott kiváltságlevelek mind ugyanegy tartalmúak, ezeknek egyikét egy másik miniszter olvassa föl.
Ennek megtörténte után ő felsége rövid beszéddel elbocsátaná az egybegyülteket, s legfelsőbb személyének lakosztályába vonulna vissza.
A második rész összeesik a foganatosítandó rendszabályoknak föntebb említett 3-dik csoportjával, tehát itt egyúttal úgy áll, mint a teendők
III.
pontja.
pontja.
Az előbb ecsetelt ünnepélyes cselekmény másfél óra alatt fejeződnék be. Illő és méltó volna tehát, hogy utána azonnal Te Deum tartassék szt. István templomában. Estve ő felsége az ünnepélyes cselekménynél jelen voltakat az udvari palotában díszlakomán egyesítené maga körül.
Jó előre intézkedni kellene, hogy délutáni 2 órától fogva Bécsnek minden könyves boltjában és minden nyilvános helyén a Wiener Zeitung rendkívüli kiadása, mely igen nagy számú, pl. 15–20000 példányban nyomatnék, kapható legyen; szintúgy meg kellene tenni a szükséges intézkedéseket, 249hogy a Wiener Zeitung ezen rendkívüli kiadása az esti postával a monarchia minden irányában sok példányban szétküldessék. Az államnyomdát e czélból néhány nappal előbb el kellene zárni és a nyomtatást megkezdeni, hogy a lap példányai az ünnepélyes cselekmény után azonnal eladhatók és szétküldhetők legyenek.
Minden hamis hír és félremagyarázás terjesztésének elkerülése végett, az államcsíny napján semmiféle magántáviratokat, bárhová szóljanak, nem volna szabad a táviró hivatalnak elfogadni; ezen rendelkezésnek alapos és teljesen elfogadható okául a hivatal azt adhatná, hogy a táviró egyes-egyedül a hivatalos közleményeknek van föntartva és ezekkel teljesen el van foglalva.
A Wiener Zeitung említett rendkívüli kiadása magában foglalná:
a) az állami alaptörvényeket;
b) a kiváltságleveleket; továbbá az itt következő legfelsőbb kéziratokat, a melyek ugyanazon nap reggelén bocsáttatnának ki, de a Wiener Zeitung ezen rendkívüli számában tétetnének közzé:
1. Legfelsőbb kézirat az egyesült udv. kanczellária élén álló kanczellárhoz, a mely az ő felsége által kibocsátott választási és országgyűlési rend közzétételét parancsolja meg. (A közzététel csak a reá következő napon történnék.)
2. Legfelsőbb kézirat ugyanahhoz és a miniszterium elnökéhez, a melyben a tartományok kormányzói kineveztetnek.
3. Legfelsőbb kézirat a minisztertanács elnökéhez és a m. udv. kanczellárhoz, a melyben az országbiró és a személynök kineveztetnek.
4. Legfelsőbb kézirat ugyanazokhoz, a melyben a magyarországi vármegyék főispánjai kineveztetnek.
4. Legfelsőbb kézirat Erdély kormányzójához, a mely kimondaná, hogy hivatalát egyelőre nem foglalja el, hanem Bécsben marad és ő felsége rendelkezésére áll. Addig is az ügyek további parancsig a megszabott módon vezetendők. Ő felsége szándéka, hogy az erdélyi nagyfejedelemség rendei a hagyományhoz képest alkotmányos jogokat élvezzenek. Annál a körülménynél fogva azonban, hogy az előjogokkal és szabadságokkal birt nemesség régi állása törvény szerint megszünt, a hűbéri és urbéri viszony minden időre eltöröltetett, a katona- és adókötelezettség, valamint a hivatalviselési képesség általánossá lett: a nagyfejedelemség sajátságos viszonyai és az előtt létezett országgyűlése összealkotásának módja következtében nagyfontosságú kérdések fontolandók meg, hogy végleges elhatározáshoz lehessen jutni arra nézve, miként volna legczélirányosabban, a különböző népfajok minden jogosult és józan igényét tekintetbe vevő, egyetértését előmozdító, jólétét fejlesztő módon az országgyűlés jövőre szervezendő s a politikai és törvénykezési közigazgatás rendezendő. A kormányzó ennélfogva megbizatik, hogy a következő 24 személyt (ezeket meg kellene nevezni) ő felsége nevében Bécsbe hívja meg; ő felsége véleményüket akarja meghallgatni. A kormányzó elnöklete alatt bizottsággá alakulnának, mely tanácskozásait siettetné és az eredményt ő felsége elé terjesztené.
2506. Rendszabályok a protestáns kérdésnek az osztrák tartományokban megoldása iránt, a melyeknek az lenne az eredményök, hogy egynémely módosítással az 1791: XXVI. törvényt az osztrák protestánsokra is kiterjesztik.
7. Legfelsőbb kézirat Magyarország helytartójához, a mely kimondaná, hogy a magyar közjognak amaz alapelve, a mely szerint a magyar korona országait hazai születésüek kormányozzák, jövőben ismét érvényre jut s ehhez képest a nem az országban született politikai és törvénykezési hivatalnokokról másnemű intézkedés fog történni; erről a főispánoknak adott utasítás is gondoskodik; ezen felűl egyelőre megteendő az előterjesztés a budai helytartótanácsnál üresedésbe jövő hivatalos állások betöltése iránt. A politikai és törvénykezési többi hivatalnokok iránt a további parancsok bevárandók.
8. Legfelsőbb kézirat a magyar helytartóhoz, udvari kanczellárhoz és tárnokmesterhez a főispánoknak adandó utasítás tárgyában.
9. Legfelsőbb kézirat ugyanazokhoz és az országbiróhoz, a mely a következőket mondaná ki: Közigazgatási és törvénykezési tekintélyekből bizottság alakítandó, a melynek tagjaivá független, tapasztalt és közbecsülésben álló más férfiak is kineveztetnének; a bizottság Pesten székelne az országbiró elnöklete alatt; tagja volna a tárnokmester is, a ki szükség esetén az alelnökséget vinné. A bizottságnak mindjárt össze kellene ülni, s azonnal két irányban megkezdeni tanácskozásait, s véleményt nyilvánítani: 1. hogy a szab. kir. városok szervezéséről szóló 1848-diki törvény mennyiben és miként hajtassék végre; 2. hogy a vármegyei és városi képviselők választása a legközelebbi országgyűlésre miként ejtessék meg. Szeme előtt kellene a bizottságnak tartania, hogy az a kérdés, miként rendeztessék véglegesen a vármegyék és városok eddigi országgyűlési képviselete, országgyűlési tárgyalásoknak van föntartva.
Egyelőre mellőzni kell az 1848-diki választási törvényt, nemcsak a hozzá tapadt hátrányok és tökéletlenségek miatt, hanem azért is, mert míg a horvát és erdélyi viszonyok nem rendezvék és ezen országok képviseletét meg nem hallgatják, kivihetetlennek mutatkozik. A bizottságnak tehát meg kell fontolnia azt a feladatot és az iránt javaslatokat előterjesztenie, miként ejtessék meg a vármegyei és városi képviselők választása a legközelebbi országgyűlésre. Abból kell kiindulnia: Ő felsége szándéka, hogy addig, míg alkotmányos úton törvények által más rendelkezés nem történik, a létező vármegyék az országgyűlésen, úgy mint 1848 előtt, két követ által képviseltessenek; minthogy azonban a hűbéri és urbéri viszonyok törvényesen megszüntek és az állam terhei viselésének kötelezettsége törvény által általánossá vált, a követek választásánál a régi paraszt községek megfelelő képviseletének már most kell érvényre jutnia, és meg kell fontolni, vajjon a választás egyáltalán a községek képviselői által történjék-e, és vajjon a választásra régebben kizárólag jogosultaknak személyes választói joga föntartassék-e, vagy nekik a község körében magában az említett czélra megfelelő 251befolyás adassék? A városi követekre nézve a bizottság föladata arra szorítkozzék, hogy javaslatokat tegyen, mi módon hajtandó végre az 1843/44. országgyűlési határozat, a mely a szabad királyi városoknak 16 szavazatot engedett, miként kellene tehát tekintettel erre a körülményre és az 1848-diki törvényre a városi követek választását alkalmatos módon megejteni. A bizottságnak továbbá a politikai és törvénykezési közigazgatás körében az ügyek vitele terén azon módosításokat és egyszerűsítéseket kellene megállapítania, melyek a beálló fordulat szellemében és a régi hatóságok visszaállításának alapján szükségeseknek mutatkoznak, hogy a törvénykezés és a politikai közigazgatás menetében zavar és fönnakadás elkerültessék. A bizottság munkálata a magyar udvari kanczelláriához sietve fölterjesztendő, hogy ezen tárgyaknak, a mennyiben szükséges volna, országgyűlési vagy másnemű rendes elintézéséig közigazgatási úton ideiglenes rendszabályok hozassanak létre.
Ugyanennek a bizottságnak meg kell tennie a szükséges előkészületeket, hogy a földtehermentesítési bizottságok Budára, a legfelsőbb urbéri törvényszék Bécsből Pestre áthelyeztessenek és a hétszemélyes táblának, a pesti urbéri felső törvényszék pedig a királyi táblának egy-egy osztályává tétessenek, továbbá az első fokú urbéri törvényszékek az országos és vármegyei törvényszékekbe olvasztassanak be. Mindezek befejezte után ezen bizottságnak az volna a hivatása, hogy ama törvényhozási és közigazgatási rendszabályok alapvonásait jelölje meg, a melyek a beállott fordulat szellemében a törvénykezési és politikai közigazgatás végleges rendezésére országgyűlési tárgyalások útján szükségeseknek mutatkoznak. A bizottságnak nem kellene tárgyalásai végét bevárnia, hanem a mint valamely tárgygyal elkészült, javaslatait magyar kir. udvari kanczellárunk útján haladék nélkül terjeszsze Elénk.
10. Legfelsőbb kézirat Magyarország helytartójához, a mely kimondaná: Ő felsége elrendeli, hogy a magyar udvari kanczelláriánál, a helytartótanácsnál, a hétszemélyes és a kir. táblánál, az országos és vármegyei törvényszékeknél, a vármegyei és kerületi hatóságoknál a magyar nyelv ezen hatóságok kebelében az ügyek kezelésénél használandó hivatalos nyelvül visszaállíttassék; de hogy minden hazai panaszosnak, felebbezőnek vagy folyamodónak szabadságában áll beadványát a magyar királyságban dívó nyelvek bármelyikén benyujtani, valamint abban vagy az ügy elintézése előtt később is kijelenteni, hogy az elintézést, a végzést vagy az itéletet ugyanazon nyelven, a melyen beadványa készült, kívánja kézhez kapni; az ily kívánságot – a hatóságok kebelében használt hivatalos nyelv sérelme nélkül – mindenütt teljesíteni kell; ha nem nyilváníttatik, az elintézés a félnek magyar nyelven adandó ki. A szabad kir. városok hivatalos érintkezése a budai helytartótanácscsal, valamint a föntebb említett többi hatósággal magyar nyelven történjék. Úgy a szabad kir. városok, valamint a többi városi és vidéki községek községi, egyházi és iskolai ügyeikben a tárgyalási nyelvet teljesen szabadon választhatják. A vármegyei és kerületi hatóságok hivatalos értesítéseket és 252panaszos-leveleket, valamint folyamodványokat városi és vidéki községektől és ezek előljáróságától vagy más közegeiktől azon nyelven tartoznak elfogadni és elintézni, a mely az illető községben a községi ügyek tárgyalásánál gyakorlatban van. Egyáltalán az összes közigazgatási hivatalnokok a meghagyásokat, utasításokat és rendeleteket a végrehajtással megbizott közegeknek azon a nyelven adják ki, a melyet ezek értenek. A pesti egyetem és a jogakadémiák oktatási nyelvére nézve ő felsége elvileg kimondja, hogy az 1848. előtt létezett állapot állíttassék vissza; ennek keresztülvitelével a budai helytartótanács bizatik meg; a gymnasiumokat illetőleg a helytartótanács azonnal hallgassa meg az illető püspököket, főispánokat, városi és egyéb községi hatóságokat és ezen intézetek tanári testületét, hogy vajjon szükségeseknek és kívánatosaknak mutatkoznak-e és minő módosítások a jelenleg gyakorlatban levő oktatási nyelvre nézve, és magyar udvari kanczellárunk útján haladék nélkül terjeszsze Elénk javaslatait.
11. Legfelsőbb kézirat a bánhoz a nemzeti nyelv behozatala tárgyában Horvátországban és Szlavoniában, az igazságügy és a politikai közigazgatás körében; továbbá az országos congregatio egybehívásának időpontjára és képviselői választásának módjára nézve; végre a vármegyei és városi hatóságokra nézve. Ezen rendszabályok ugyanazonosak volnának azokkal, a melyek e tárgyakban Magyarországra nézve elfogadtatnának. Az országos congregatio a magyar országgyűlés előtt négy héttel tartatik meg.
12. Legfelsőbb kézirat a minisztertanács elnökéhez, Magyarország helytartójához, a magyar udvari kanczellárhoz és az egyesült udvari kanczellária élén álló kanczellárhoz, a mely kimondaná, hogy ő felségének legfelsőbb szándéka a magyar országgyűlést deczember közepére Pozsonyba összehívni s ott magát megkoronáztatni; a cseh királyság országgyűlése deczember végére gyűljön össze és ekkor menjen végbe a szokásos koronázás; a többi országgyűlés január első napjaiban jöjjön össze; tétessenek meg tehát ezen legfelsőbb akaratnak megfelelőleg az intézkedések.
13. Legfelsőbb kézirat a minisztertanács elnökéhez és az egyesült udvari kanczellária élén álló kanczellárhoz, a mely messzemenő meghatalmazással ellátandó szervező udvari biztost nevezne ki. Parancs, hogy addig is, míg az illető országgyűlésekkel végleges községi törvény nem állapíttatik meg, a városi és vidéki községekben ideiglenes községi törvény hozassék be.
14. Legfelsőbb kézirat a minisztertanács elnökéhez, Magyarország helytartójához, a magyar udvari kanczellárhoz, az egyesült udvari kanczellária élén álló kanczellárhoz és Plenerhez, a melyben bizonyos alapelvek és szabályok állapíttatnak meg, tekintettel az általános pénzügyi helyzetre és megfontolásával azon jogoknak, melyek a mai napon kibocsátott alapító okmány által az állam pénzügyei körül a birodalmi parlamentnek adattak, másfelől az országos czélokra való önmegadóztatásnak, mely ugyanezen okmánynyal, valamint a pragmatica sanctiót megerősítő és kiegészítő diplomával az országgyűléseknek meghagyatott.
25315. Legfelsőbb kézírat az országbiróhoz, hogy a hétszemélyes, valamint a kir. tábla birói állásainak betöltésére vonatkozó javaslatait a magyar udvari kanczellária útján terjeszsze Elénk.
16. Legfelsőbb kézirat a minisztertanács elnökéhez, a mely kimondaná, hogy kapcsolatban a birodalmi tanácsnak a pragmatica sanctiót megerősítő és kiegészítő diplomában kimondott megszüntetésével, ő felsége elhatározta, hogy bizonyos ügyek tárgyalására titkos tanácsosainak tanácsát és szolgálatát veszi igénybe. Ehhez képest ő felsége megjelöli azon titkos tanácsosait, a kiknek szolgálatát igénybe venni föntartja magának. Ezen itt megjelölt titkos tanácsosok jövőben «cs. k. valóságos titkos tanácsosok rendes szolgálatban» czímet viselnék, s ezentúl oly esetekben, midőn ő felsége az említett szolgálatokat magának föntartja, ily módon történnének a kinevezések a cs. k. titkos tanácsosi méltóságra.
17. Legfelsőbb kézirat a minisztertanács elnökéhez az államminiszterium jövendő szabályozása tárgyában.
