II.
II.
Az átalános vita a deczember 24-dikén tartott ülésben folytattatván, Plechl József az urbériséget mint legatum acquisitumot gyenge alapon állónak mondotta, s azért kérdezte, okosan tesz-e az aristokratia, midőn azt kivánja, hogy a robot, dézsma és egyéb praestatiók teljes árban számíttassanak? Keresztesy Ambró elvárta volna az aristokratiától, hogy tekintetbe veszi az ország jelenlegi állapotát. Gozmán János kiemelte, hogy «800 évekig megszolgálták a jobbágyok a telkek árát, s jövendőre is a kármentesítési terhet maguk a jobbágyok fogják teljesíteni».
Az 1. §. tárgyalásánál Palóczy László előterjesztette az átalános tárgyalás alkalmával bejelentett módosítványát. Deák ellenében megjegyezte, hogy soha sem mondotta, hogy módosítványa hollandus kereskedői hidegvérűséggel megegyezik a szoros igazsággal, de állítja, hogy attól nem is jár távol. Az aristokratia az urbéri praestatiók elengedését úgy tüntette föl, mint áldozatot, s így itt nem szabad a szoros igazságot emlegetni, különben megszűnik az áldozat. Ha a földesurak itt szoros igazságot követelnek, legyenek az adókulcs kidolgozásánál is szorosan igazságosak. Az elnök a szavazásra bocsátandó kérdéseket sorolta elő.
Deák Ferencz: A szabályok szerint először a szerkezetre kell szavazni. Ha ezt a szerkezetet a ház elvetette, akkor jöhet elő 167Palóczy indítványa; mert ha a szerkezet, t. i. az, hogy előlegezés adassék, el nem fogadtatik, akkor az én indítványom egészen elmult, mert ez abban áll, hogy ne ereszkedjünk a kármentesítési sommának átalános meghatározásába, hanem becsültessük meg a kárt, s habár a teljes kárpótlás lehetetlen is, ez nem baj, mert állítottam és állítom, hogy azt tartom igazságosnak (Zaj. Halljuk!), hogy ha áldozatra van szükség, vigyük azt aránylag, és mindenki veszítsen egyforma procentuatiót, nem pedig az egyik semmit, a másik pedig sokat, s így mindaz, mit az ékesszóló és szellemdús Palóczy kifejtett, egyedül a teljes kielégítés ellen van. (Zaj.) Azt mondám én, hogy hozzon az aristokratia áldozatot, de aránylag, s erre a nehézségre ő szóval sem felel, mert ügyes taktikájával átvitte a dolgot a másik térre, és fegyverével, melylyel megtámadta az aristokratia előjogait, annyival inkább nem czáfolt meg, mert a mely okot előhozott, az egyenesen a teljes kielégítés ellen szól, de nem az ellen, hogy mikor az egyik teljes kielégítést kap, a másik felét kapja meg, vagy ennél is kevesebbet. És épen az, mit az adóra nézve felhozott, ő ellene szól, mert szeretném tudni, mit mondana hozzá az ország, ha a képviselőház azt mondaná: sok bajunk lesz az adókivetéssel, azért tehát egyforma mennyiségű földtől mindenki fizet egyformán Nyitrában, Trencsinben, Torontálban stb. Ezen mód is keresztülvágná a gordiusi csomót: tehát mondása szerint ez is czélszerű lett volna. A teherviselés olyan dolog, melyet kiki aránylag viselni tartozik, úgy szintén a kárpótlást is aránylag kell mindenkinek kapni; egy kalap alá valamennyit nem lehet venni. Szellemdús modorára Palóczynak lehetetlen, hogy eszembe ne jusson azon sajátszerű argumentum, melyet egy megyének alispánja szokott használni a sedriában, a ki, midőn elhagyta a béketűrés, és nem akart vesződni az igazságszolgáltatásnak hollandiai hidegvérűséggel eszközlésével, ezt mondá: soha se vesződjünk vele oly igen, az államra nézve mindegy, akár a felperes, akár az alperes nyeri meg a pert. (Zaj.) A törvényhozásnak kötelessége a közterheket aránylagosan szabni ki, s nem mondhatja: az idők zavarosak, erre rá nem érünk, s szintúgy a kármentesítésnek is aránylag kell történni. Az előlegezés ellen is áll ugyan az az ok, hogy igazságtalan, ha az egyik mind megkapja, a mi neki jár, a másik pedig nem; de nagyobb igazságtalanság, ha azt mondjuk, hogy mindegyik csak 400 frtot kap most, és jövőre semmit. Azt mondá Palóczy, a 300 frttal nem segítünk a birtokosokon. Ezt én által nem látom, mert a mennyire én tanultam az arithmetikát, 300 a 400 frtnak három negyed része, tehát 300 frt előlegezést adni akarni, nem annyi 168mint semmi. Azt hiszem, ha Palóczy javaslata elfogadtatik, a dolgon keresztülesünk, a szél elfujja a sok panaszokat, de nem sok köszönet lesz benne azok előtt, kik az igazság szerint szeretnek mérni. Egyébiránt Palóczy maga is megvallotta, hogy nem igen vitatja tervének igazságosságát, de igyekezett legalább némi igazságot mutatni; hallottam azonban olyanokat is az igazságra nézve, melyekre most nem lehet felelni. Meghajlok az ilyen mély politika előtt, de olyan politikus nem vagyok, hogy mint törvényhozó akárminemű politikai tekintetnél fogva az igazság elve alól akarjam magamat feloldoztatni. Igazságtalanságot elkövetnünk nem szabad, s azért inkább egyezem az előlegezésbe, és az utóbbi evalvatióba, csak ne per bausch röviden vessünk véget a dolognak. Nem az aristokratia érdeke ez, hanem az igazságé. Lehet, hogy az aristokratiának nagy része 400 frtot sem kapna, de én erre nem gondolok, hanem arra van gondom, hogy igazságos arányban osztassék fel, mi az ország védelmének fenntartásához mulhatatlanul megkivántatik.
Az elnök azzal a kijelentéssel bocsátotta a központi bizottság 1. §-ának szerkezetét szavazás alá, hogy ha az elfogadtatik, Palóczy László módosítványa megbukottnak tekintendő. Név szerint való szavazás utján 83 képviselő a szerkezet mellett, 107 ellene nyilatkozott. Minthogy a szabályok szerint törvényes határozat hozatalára a képviselőház tagjainak átalános többsége kivántatott, a 190 azonban az átalános többséget meg nem ütötte, a határozat nem mondatott ki.
A képviselőház deczember 27-dikén tartott ülésében a központi bizottság javaslatának 1. §-a 117 szóval 89 ellen elejtetett. Palóczy László módosítványa mellett 102 képviselő szavazott, ellene 91, s e szerint a szavazók száma nem volt elégséges határozat hozatalára.
A deczember 29-dikén tartott ülésben az elnök ötödször bocsátotta szavazás alá Palóczy László módosítványát. 129 képviselő elvetette, 105 elfogadta, s így a módosítvány elesett. A képviselők egy része ezután elszéledt, úgy hogy a ház azon a napon más határozatot nem hozhatott.
