II.
II.
Melczer István Barkóczy János grófnak azon megjegyzésére, hogy «1790-ben még nem létezett az általános ausztriai polgári törvénykönvy, s így hazánkba be nem hozathatván, az anyagi jogokra nézve ősi törvényeink változatlanul fönmaradhattak», azt felelte, hogy József császár alatt behozatott Magyarországba a sanctio de delictis et poenis-féle codex, s hogy akkor Ausztriában is létezett codex, a justiniani, a codificatio tehát nem hiányzott.
Deák Ferencz: Az előtte szólott válasza egyenesen az ő állítására vonatkozik; de mi czáfolatot sem tartalmaz, minthogy József császár korában a magyar anyagi jog csakugyan változást nem szenvedett, s így a mostani az akkori állapothoz nem hasonlítható. Azonban ő épen nem akarja állítani, hogy a jelenlegi törvényeket kivétlen meg kell tartani, vagy pedig a régieket visszaállítani, s más alternativa ne legyen. Így régi büntető törvényeinknek vagyis inkább szokásainknak, melyek sok tekintetben határozatlanok, a kornak meg nem felelők, zavarosak s melyek majd minden megyében máskép alkalmaztattak, melyek különbséget tettek nemes és nem nemes közt stb., fölélesztése semmikép sem kivánatos. De az ausztriai büntető codex sem fér össze visszaállított alkotmányunkkal, ennek szabványainál fogva az ezen értekezletben résztvevő szónokok nagy része is valószinűleg államügyészi vád alá fogathatnék. E tekintetben azt véli, hogy azon országos választmányi munkálat, mely mint törvényjavaslat 1843-ban az alsó tábla által elfogadtatott, ideiglenesen elfogadható lenne. Egyébiránt 324ezeket csak oda vetve érinti és az általános érdemleges tárgyalások folytatását czélszerűnek találja.
