III.
III.
Az országbirói értekezlet 1861. január 24-dikén tartott II. ülésében Stockinger (Sulyok) Mór ügyvéd régi törvényeinket minden tekintetben vissza óhajtotta állítani.
Deák Ferencz: Nem szólnék a tárgyhoz, ha azt nem látnám több előadásból, különösen az utolsó feleletből, hogy tökéletesen eltérünk a kitűzött kérdéstől; legalább az előttem szólottnak felelete mutatja, hogy tegnapi véleményemet, valamint Tóth Lőrincz és Horvát Boldizsár urakéit is egészen félreértette. Ő szakavatottsággal ecsetelte rossz részeit az ausztriai törvénykönyvnek. Mi soha sem vitattuk, hogy az tökéletes; azt sem, hogy jó és czélszerű volna azt egyáltalán elfogadni; hanem az egyik rész azt vitatta, hogy vissza kell állítani a magyar törvényt teljesen, minden változtatás nélkül; a másik rész pedig azt, hogy visszaállítsunk a magyar törvényből mindent, mit lehet, de azt teljesen, tökéletesen s véglegesen visszaállítani nem lehet. A tanácskozás tehát a vitatás ezen első stadiumában csak a körül foroghat: visszaállítható-e változtatás nélkül a magyar törvény minden részében, a polgári anyagi és alaki s a büntető jog körében is a fönnálló jogviszonyok megzavarása nélkül, vagy nem? Ha visszaállítható, ahhoz természetesen mindenki szívesen járuland; mi azonban csak azon kényszerűséget látjuk, hogy a magyar törvények némely részét nem vagyunk képesek a jogviszonyok megzavarása nélkül visszaállítani.
Azon t. urak, kik a magyar törvényt minden változtatás nélkül kivánják visszaállítani, közjogi szempontból indulnak ki, s azt mondják: hogy octroyrozással országgyűlésen kívül törvényt alkotni nem lehet. Már most az a kérdés, a mit el kell dönteni: lehet-e változtatás és octroyrozás nélkül a régi törvényeket visszaállítani?
A dologba bővebben nem ereszkedve, csupán az ősiség kérdésére nézve azt jegyzem meg Stockinger úr előadása folytán, hogy az ősiséget tettleg is megszüntetvén az ősiségi pátens, azóta különféle jogviszonyok keletkeztek; így például az ősiségi pátens a zálog kiváltására bizonyos időt tüzött ki; akármennyi zálog van, mely azóta lejárván, többé visszaváltható nem lehet, mert időközben eladatott s tán már harmadik kézen van: ha pedig változtatás nélkül állítjuk vissza a 325magyar törvényt, a zálogokat a mostani tulajdonosoktól okvetetlenül vissza lehet perelni.
Mi a nemzet hangulatát és érzelmeit illeti, ez iránt határozott véleményt bajos mondani; e részben, úgy hiszem, ha az országgyűlés előtt e testület visszaállítja a régi ősiségi rendszert és a fi- és leány-ág örökösödésére vonatkozó szabályokat, miután időközben osztályok is történtek gyermekek s testvérek között, ezeket megszüntetni és a sexus és sexus közötti különbséget megtartani kellene. Ha itt behozatik a magyar törvény, oly zavarok fognak keletkezni, miken a nemzet bizonyosan nem örülne. De ennél fontosabb dolgok is vannak, melyek a magyar törvények általános, minden változtatás nélküli behozatalát nem tanácsolják.
Nem hallottam senkit, ki a telekkönyveket semmivé akarná tenni; a telekkönyvek föntartása pedig, habár csak ideiglenesen is, szintén oly octroyrozás, mint a többi. A telekkönyv oly jogokat ad, melyeket a régi törvények nem ismernek; a telekkönyvet tehát a régi törvények mellett lehetetlen változtatások nélkül megtartani; a mostani telekkönyvi rendszer zálogjogot ad a hitelezőnek és e között és a régi betáblázási eljárás között igen lényeges különbség van; ha tehát a telekkönyv megtartása szükséges, mulhatatlanul szükséges lesz egyszersmind a magánjogban is némely ide vonatkozó változtatásokat tenni. A magyar büntető jogot szintén nem tartom változtatás nélkül visszaállíthatónak. Maga az eljárás, mely a büntető perre nézve fönnállott, nem törvényben, hanem csupán gyakorlatban gyökerezett. A büntetések nemére és mértékére nézve is a világos, határozott törvényektől a gyakorlat elütött. Történetileg visszamenve, ezen eltérés leginkább az úgynevezett Praxis Criminalis szerint történt, és hivatkozom azokra, kik akkor birák voltak, hogy arra az itéletben is hivatkozás tétetett; pedig méltóztassanak megengedni, a Praxis Criminalis soha törvény által megerősítve nem volt, hanem octroyrozva volt; az nem is Magyarország, hanem Alsó-Ausztria számára készült 1656-ban. Ezen állapot visszahozná a nem nemes és nemes közötti büntetésnemek és a fölebbezésekre vonatkozó különbségeket; ezt nem tartom lehetségesnek. Ki változtassa meg? Ő felsége rendelet által? Ezt el akarjuk kerülni; de ha meg nem változtatjuk, a törvényszékek mikép fognak eljárni? Lármát ütöttek közelebb a sárosi zsidó esetével; állítsuk vissza a régi törvényt, s azon eljárás ellen egy szót sem mondhatunk.
Átmegyek az urbériségre. Itt történtek időközben változások, mi 326hasonlókép nem egyéb octroyrozásnál. Az egyik változtatás az erdő kihasításánál a mennyiség meghatározása. Mondhatjuk-e, hogy ennek elejtése nem okozna zavart? A másik hiánypótlása a magyar törvénynek az irtványföldek körüli intézkedés volt, melyeket a földesúr azelőtt visszavehetett. Miután az urbéri viszonyok megszüntek, miután a földesúr kárpótlást kapott, lehetséges volna-e az előbbi eljárást visszaállítani? Állítsuk vissza a törvényt, és a földesúrnak legyen joga elfoglalni az irtványföldet: vajjon a nép előtt kedves dolgot fogunk-e csinálni, vajjon ezzel nem szórnók-e el az elégületlenség magvát?
Az 1848-diki törvény világosan mondja, hogy miután az urbériség megszünt, mindazoknak, kik urbéri veszteséget szenvedtek, adósságaikra nézve időhalasztás adatik, és nekik az adósságot fölmondani nem lehet, míg a törvény máskép nem intézkedik. A törvény még eddig nem intézkedett, ellenben közbejött intézkedések szerint a földesurak a kárpótlási árt is fölvették; lehetne-e ismét a moratoriumot föléleszteni?
Sokat hozhatnék még elő annak megmutatására, hogy a magyar törvényt változtatás nélkül visszaállítani nem lehet; de nem akarván hosszas lenni, még csak az általános moratoriumról szólok.
A moratorium kétségtelenül octroyrozás volna, mert ha a törvény jogot ad arra, hogy pört kezdhessek, folytathassak, a hatalom pedig azt mondja, hogy azon pert meg nem indíthatom, a megkezdett keresetet nem folytathatom: kérdem, nem octroyrozás-e ez? Tehát azok, kik azért kivánják visszaállítani a magyar törvényt, hogy octroyrozás ne legyen, csak egyetlen egy eszközhöz folyamodhatnak, mely szintén egy neme az octroyrozásnak.
Én mindezeket csak azért hoztam föl, hogy tisztába hozassék a kérdés, és a fölött vitatkozzunk, hogy lehet-e változtatás nélkül minden részben a polgári és büntető törvény anyagi és alaki részét behozni úgy, mint az 1848-ban megállott, vagy sem? Erre már a multkor mondtam, hogy nem lehet. Ha a többség azt fogja találni, hogy lehet, az fog módot találni a dolog mikénti kivitelére is; ha pedig ellenkező lesz a többség, akkor ennek kell gondoskodnia, hogy mikép történjék a dolog. Az első eldöntendő kérdés ez volna tehát: Hiszi-e az értekezlet, hogy a magyar törvényt minden változtatás és moratorium nélkül vissza lehet állítani? Arra, mit Stockinger úr fölemlített, a törvény anyagi részére nézve, nincsen ellenvetésem, mert azt én is meg akarom szüntetni; büntető codex sincs, mert tegnap is kimondatott, hogy a mostani nem jó; akkor is megmondtam röviden, hogy a 327magyar gyakorlattal sem tartok, hanem egy harmadikat akarok, de az e fölötti vitatkozások akkorra valók, midőn az első kérdésen keresztülestünk. t. i. hogy lehet-e az 1848-diki magyar polgári és büntető törvényeket minden változtatás és octroyrozás nélkül teljesen és tökéletesen visszaállítani, vagy nem?
