MEGSÉRTETTE-E AZ 1848-DIK ÉVI MAGYAR MINISZTERIUM AZ 1848-DIKI TÖRVÉNYEKET?
MEGSÉRTETTE-E AZ 1848-DIK ÉVI MAGYAR MINISZTERIUM AZ 1848-DIKI TÖRVÉNYEKET?
Kemény Zsigmond b. 1860. november havában a Pesti Napló-ban mindenekelőtt az országgyűlés összehívását sürgette, s egyedül e lépéstől várt sikert. Zsedényi Ede udvari tanácsos vele e miatt a journalistika terén lándzsát tört. A megyéket akarta az országgyűlés megnyilása előtt visszaállíttani, hogy azok elmondhassák véleményüket a helyzetről és a szőnyegre hozott kérdésekről. Kemény Zsigond b. figyelmeztette az örvényre, melybe közügyeink így sodortathatnak; elmondotta, hogy kérdéseire a megyéktől majd oly választ kap, a milyenre nem számított, s kijelentette, hogy így az országgyűléstől nem remél eredményt. E polemia közben irta Zsedényi Ede Kemény Zsigmond báróhoz intézett és a Pesti Napló 1860. november 23-dikán megjelent számában közzétett egyik levelében a következőket:
«Te épen és sértetlenül akarod vinni az 1848-diki IV. és V. tvczikkeket a közelebbről megnyilandó országgyűlés elébe; de ha szemeimet az 1848-diki s utáni évek végtelen törvénytelenségei sorozatán végig járatom, 291nem találok helyt, melynél ugyanazon törvények megsértésébe ne ütköznék, úgy a magyar, mint a német miniszterium alatt. Igenis, a felelős magyar miniszterium maga is nem tartotta meg az 1848-diki törvényeket, s Te azt hiszed, hogy annyi kínt és epedést hiába küldött volna a népek legfőbb Ura a magyar népre; azt hiszed, hogy az események roppant hatalma előtt sértetlenül áll az 1848-diki törvény s pártod soha ne járjon az idővel és a körülményekkel, hanem azt akarod, hogy az idő és a körülmények járjanak vele? Birsz-e ezen isteni erővel, azt most én kérdem. Én az 1848-diki törvények törvényességét nem vonom kétségbe, mert jóllehet nem a megyék utasításai szerint, hanem inkább azok utasítása nélkül hozattak, mégis a magyar nemzet képviselői által ő felsége elébe terjesztetvén, királyi megerősítést nyertek és így törvényes magzatok. Hanem én azt hiszem, hogy az 1848-diki törvényeknek végrehajtása más eredményt nem szülhet 1861-ben, mint 1849-ben; azt hiszem, hogy midőn a sanctio pragmaticára az idő, a történet és a siker az elidegeníthetetlen jog szentségének bélyegét üté, mindig azon kérdésnek kell állani előttünk, olyan-e a mi erőnk, hogy az 1848-diki jogigényeknek megfelelhessen, vagy nem tanácsosabb-e fényoldalai mellett az árnyéklatok okait előbb kifürkészni, mielőtt a megyék romjain a választáshoz fognánk.»
Erre Deák Ferencz a Pesti Napló legközelebbi számában ezen nyilatkozattal felelt:
Nyilatkozat.
Zsedényi udvari tanácsos úr a «Pesti Napló» november 23-diki számában többek közt ezeket írja: «de ha szemeimet az 1848-diki és utáni évek végtelen törvénytelenségei sorozatán végig járatom, nem találok helyt, melynél ugyanazon törvények megsértésébe ne ütköznék, úgy a magyar, mint a német miniszterium alatt. Igenis, a felelős magyar miniszterium maga is nem tartotta meg az 1848-diki törvényeket» stb.
Tagja voltam én is az 1848-dik évi felelős magyar miniszteriumnak, első alakulásától kezdve végső felbomlásáig; szó nélkül tehát nem hagyhatom az említett sorokat.
Ha Zsedényi úr politikai nézeteimet bármily keserűen támadta volna meg, föl nem szólalnék, mert feleselni nem szeretek. Sőt meg sem lepett volna, hogy országos ügyek fölött nézeteink az első kiindulási ponttól kezdve utolsó részletekig lényegesen eltérnek egymástól. Mert hiszen évekig voltunk együtt a törvényhozás terén, s ezen egész idő alatt az alkotmányos jogok védelmében, a haladásnak, nemzeti fejlődésnek kérdéseinél nem egymás mellett, hanem egymással szemben állottunk.
De Zsedényi úrnak idézett sorai, bármiként értelmezzem azokat, súlyos vádat tartalmaznak: a haza elleni bűnnek s hitszegésnek vádját. 292Mert a felelős miniszter, kinek őrködni kellene a törvények sérthetlensége fölött, midőn megszegi a törvényt, melynek megtartását ünnepélyes esküvel fogadta, súlyos bűnt követ el hazája ellen, s bűne hitszegéssel párosul.
Ily vád, ha valósul, gyalázattal bélyegez. Ily vád ellenében hallgatni, vagy a vádnak elismerése volna, vagy pedig gyávaság.
Tudhatja Zsedényi úr, ki előtt azon kornak titkosabb eseményei sem voltak ismeretlenek, hogy az 1848-ik évi törvényeket nem a felelős magyar miniszterium rontotta meg. Tudhatja, hogy mi azon törvények fentartásáért – ármány és erőszak ellen – mindaddig küzdöttünk, míg állásunkat lehetetlenné nem tették oly események, melyeket egész meztelenségükben föltárni még most nem lehet, s melyek fölött a történelem fog egykor részrehajlatlan szigorral itélni. Tudva mindezeket, ismerve hivatalos eljárásom minden részleteit, vádat emel mégis Zsedényi úr ellenem egész átalánosságban.
Átalános vád ellenében részletes védelem szükségtelen és lehetetlen. Hivatalos állásom úgy, mint egész politikai életem nyilt és őszinte volt. Álutakon nem jártam, titkolózás nem vala sajátom. Számosan élnek még azon kornak férfiai közül, kik tanui voltak minden lépéseimnek; s én nyilt homlokkal, nyugodt kebellel állok a hon előtt, az átalános vádra egyszerűen azt felelve: hogy tudva s akarva hazám törvényeit semmiben sem sértettem. Legyen erre nézve Isten és a nemzet biró közöttünk.
Deák Ferencz.
