I.
I.
A képviselőház 1848. julius 11-dikén tartott ülésében, melynek napi rendjén a házszabályok megvitatása volt, Táncsics Mihály elmondotta, hogy a pesti forradalmi csarnokban katonaujonczok értesítették az ifjuságot, hogy julius 26-dikán Olaszországba fognak küldetni. Patay József nemcsak nem akarta, hogy Olaszországba katonák küldessenek, hanem az ott levőket is vissza akarta hívni. Indítványozta, hivassék meg az ülésbe a hadügyminiszter és adjon a dologban fölvilágosítást. Mészáros Lázár hadügyminiszter a teremben megérkezvén, előadta, hogy küldetnek katonák, kik elmaradoztak, ide-oda, kiki a maga ezredéhez; hogy egy szlavoniai ezredhez tartozó megszökött 77harmincz katonára nézve úgy rendelkezett, hogy «közülök a ki magyar, magyar ezredhez soroztassék, a ki pedig szlavoniai, a maga helyére azonnal útnak indíttassék»; egyébiránt annak idején, mihelyt az adatokat megszerzi, bővebb felvilágosítást adand, s mivel sürgetős a dolga, eltávozik a teremből. Teleki László gr. és Patay József nézete szerint a hadügyminiszter egy szót sem felelt a távollétében hozzá intézett kérdésre, ez ügyben pedig rögtön kell intézkedni, mert, mint Patay József mondotta, meglehet, hogy e miatt holnap a városban zavar lesz. Erre nagy zaj és zúgás támadt a teremben. Mészáros Lázár hadügyminiszter visszahivatván, kijelentette, hogy «annyit mondhatok, hogy semmiféle ember Olaszországba nem megy, a ki oda nem tartozik.»
Deák Ferencz igazságügyminiszter: Az interpellatióra nézve nem tudom, eljutott-e a ház a szabályoknak erre vonatkozó pontjáig, vagy fog-e erről valamit határozni a ház szabályaiban? De akár határoz, akár nem, a dolog természete azt hozza magával, hogy midőn a miniszteriumnak akármelyik tagja nem tartja elegendőnek, új kérdést intézhet, s a minisztertől függ a kérdésre, ha a körülmények engedik, rögtön felelni, ha nem engedik, megmondani, hogy erre még nem felelhet, vagy világos tudomása nem lévén a dologról, a háznak benne előterjesztést nem tehet. (Helyes!) Ez a dolog természetes rendje. Ezen most felhozott egyes esetről természetesen a hadügyminiszter felelhet csak, de semmi egyébről, a mi tudomására nem lehet. Egyébiránt hallottam említeni az Olaszországba küldendő katonákat. Erre nézve van szerencsém megjegyezni, hogy ha majd a válaszfelirat fog szőnyegre jönni, méltóztassék a miniszteriumot interpellálni, majd elő fogja adni azon politikát, melyet az ausztriai monarchia olaszországi tartományaira nézve követ és követni fog; a háznak ítélete fogja azt aztán helyeselni, vagy kárhoztatni, minthogy természetesen minden politikai irány, melyet a miniszterium követ, a ház elé fog kerülni, s a követett irányért a miniszterium felelős. A miniszterium előterjeszti politikáját, melyet követni akar és követ is; a ház majd kimondja ítéletét. Én ezt épen nem tartom rendellenességnek, sőt a rend folyadékából származottnak tartom a történt felszólítást is, csakhogy Patay barátom a kérdéssel tovább ment. Ha a hadügyminiszternek több hivatalos tudomása levén, kimerítőbben felelhetett volna, ő is meg lett volna elégedve. (Helyeslés.)
