I.
I.
Az országbirói értekezlet 1861. február 22-dikén tartott ülésében tárgyalta az anyagi és alaki polgári törvények ügyében kiküldött alválasztmánya jelentését. E szerint kimondandó lett volna, hogy «az 1852. év november 29-dikén az ősiségi jogviszonyok rendezésére kibocsátott császári pátens egész kiterjedésében és az ausztr. polg. törvénykönyvnek ebben, az örökösödés minden részeire alkalmazni rendelt szabályai továbbra is ideiglenesen, t. i. az országgyűlés intézkedéseig, föntartatnak.» Ennek ellenében Deák József ügyvéd indítványozta, hogy a magyar öröklési törvények in integrum restituáltassanak; az ősiségi nyilt parancs hatályon kívül tétessék; az ősiségi perek az 1848. évi XV. törvényczikk értelmében az országgyűlés további intézkedéseig törvényszünet alá helyeztessenek; de az örökösödésre nézve a most érintett törvény által életben hagyott 1832/36. XIV. törvényczikk alkalmaztassék.
E javaslatok ellen volt intézve Horvát Boldizsár és három társának különvéleménye. Ők nem tartották elfogadhatónak Deák József javaslatát, mint a mely egy részről a gyakorlatban felélesztette volna az 1848. évi törvényhozás által elvileg, az ősiségi nyilt parancs által pedig tényleg is eltörölt ősiséget, és más részről az öröklési ügyek bizonyos nemeire nézve ujabban moratoriumot hozott volna be; de szintoly veszélyesnek tarták az alválasztmány többségének javaslatát, a mely általánosságánál s azon körülménynél fogva, hogy csak az öröklési rendszerre nézve hagyta volna hatályban az osztr. polg. törvénykönyvet, az örökösödéssel részint közvetlen, részint közvetett kapcsolatban álló többi kérdésre nézve pedig, minők a házassági szerződések, az örökszerződések, a végrendeletek bel- és külkellékei stb. a magyar törvényeket akarta visszaállítani, a melyek e kérdésekben az osztrák törvényektől lényegesen eltérő intézkedéseket tartalmaznak: a jogélet terén veszélyes zavart idézett volna elő, úgy, hogy sem felek, sem ügyvédek, sem bírák nem bírtak volna kellő tájékozással az osztr. polg. törvény és a magyar törvények érvényességének határvonalára nézve. Megtámadták az alválasztmány 338többségének javaslatát még azért is, mert mindezen kérdések tekintetében a magyar törvények intézkedései a különböző szabályokhoz képest különbözők lévén, a magyar törvények ily általános resitutióját ellentétben látták állani a jogegyenlőség elvével.
E különvéleménynek lényeges tartalma alatt állott: hogy fentartassék az ősiségi nyilt parancs hatálya, az örökösödési rendszer pedig minden vele kapcsolatban álló kérdésekkel együtt a magyar törvények szellemében, de a jogegyenlőségnek megfelelőleg mindannyi osztályra nézve közös intézkedésekkel szabályoztassék, elejtvén az ősiség intézményének azon kártékony kinövéseit, a melyek a birtokforgalomnak, a birtok biztonságának és a közhitelnek útjában állottak, ellenben meghagyva annak alapgondolatát: a családiság fogalmát. E czélt úgy vélték elérhetni, ha a birtokosnak, tekintet nélkül a birtok eredetére, mint tulajdonosnak – a tékozlók ellen fennálló törvényes szabályok korlátai között – szabad rendelkezési jogot engednek s e rendelkezést a birtok természetéből eredhető minden megtámadások ellen biztosítják; ha továbbá a végrendelkezési jogot csak annyiban korlátolják, hogy a szülő az öröklött vagyonból egyenes leszármazóit ki ne zárhassa; ellenben végrendelet hiányában a vagyont azon ágra származtatják vissza, a melytől az az örökhagyóra áthárult.
Deák Ferencz: Tóth Lőrincz igen t. barátom igen szépen előadta, hogy érdekünkben volna nemzetiségi tekintetből, mint ő mondá, a családiság föntartása, s ennek eszközlésére óhajtotta az ősiséget az öröklésben föntartani. Én az ősiség ellen sok évig küzdöttem; de azért nem volnék idegen az örökösödés föntartásától, s örömmel nyultam azon javaslathoz, melyet négy tagtársunk aláirt, és szivesen is járulnék annak alapelveihez, ha a czélt csak megközelítve is látnám; hanem az ausztriai törvény és a javaslat között e tekintetben in ultima analysi nem látok különbséget. Egyet látok, de ez sem jelentékeny különbség. Ugyanis ha az örökhagyónak leszármazói vannak, és nem rendelkezett, akkor a leszármazók fognak örökölni az ausztriai törvény szerint, s ezen javaslat szerint is; ha pedig az örökhagyónak leszármazói nincsenek, akkor rendelkezhetik ezen javaslat szerint is, az ausztriai törvények szerint is. Ha leszármazói vannak, ezen javaslat szerint végrendeletet nem tehet, de élők között elajándékozhatja vagyonát; mi tehát a különbség? Az atya, ki gyermekét nem akarja megcsorbítani, úgy sem ajándékoz élők között, valamint a német törvény szerint nem fog végrendeletet tenni azok kárára. Az pedig, ki felesége vagy más idegen kedveért gyermekeit meg akarja szorítani, a német törvény szerint végrendeletet tesz; de a kötelesrésztől még sem foszthatja meg gyermekeit; ezen javaslat szerint pedig az atya életben elajándékozhatja 339vagyonát akárkinek, a nélkül, hogy gyermekeinek legalább kötelesrész jutna, mert itt a 3. §-ban az mondatik: «Az élők közti szabad rendelkezési jog mind az öröklött, mind pedig a szerzeményi javak tekintetében csak a tékozlók elleni korlátozásoknak van alávetve. Semminemű elidegenítések az utódok által nem érvényteleníthetők.» E szerint az élők közötti szabad rendelkezésénél fogva az ajándékozási s átiratási jog korlátlanul fönn van tartva a tulajdonosnak, ha e joggal élni akar, melyet a német törvény a javaslat által eltörölt végrendelkezhetés alakjában – megszorítással – megadott.
Ennélfogva azon nehézségem van, hogy a czélt, melyet Tóth Lőrincz úr oly szépen fejtett ki, hogy az ősiséggel mentsük meg a családot, ezen javaslattal absolute el nem érhetjük, sőt rosszabbá teszszük a dolgot, mivel a javaslatban az elajándékozás meg van említve. Azt hiszem tehát, azon czélra nézve, hogy a családokat megóvjuk, nincsen ezen javaslatban intézkedés téve. Meglehet, hogy hibásan fogom föl, de ha engem e részben megnyugtatnak, szivesen reáállanék, mert magam is igen óhajtanám az örökösödésben bizonyos nemét az ősiségnek föntartani. Óvatosan kell bánnunk a successionális ügyekkel, mert megeshetik, hogy a nemzet megerősíti, és akkor a successionális törvényeket politikai tekintetekhez is kell alkalmazni. Nem az én eszmém eredetileg, de helyeslem, hogy pl. ha a felső táblát kell alkotnunk, ne – mint most – minden ember, kinek czíme van, legyen annak tagja, hanem ügyekezni fogunk egy úgynevezett pairie-t alkotni, a mire pedig az örökösödési törvényeknek nagy befolyásuk van; nem kell tehát ezen lehetőségnek útját elzárni.
Az elnök szavazásra bocsátván a kérdést, hogy «a magyar örökösödési törvények in integrum visszaállíthatók-e vagy nem?» huszan a mellett nyilatkoztak, hogy a magyar örökösödési törvények in integrum helyreállítása minden módosítás nélkül lehetséges, huszonhárman pedig örökösödési ügyekben a magyar törvényeknek in initegum restituálását lehetetlennek találták.
