A HATVANHETES BIZOTTSÁG ALBIZOTTSÁGA KISEBBSÉGÉNEK KÜLÖNVÉLEMÉNYE.
564A HATVANHETES BIZOTTSÁG ALBIZOTTSÁGA KISEBBSÉGÉNEK KÜLÖNVÉLEMÉNYE.
Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a mennyiben ezen vélemény folytán a pragmatica santióból ránk háramló kötelességekről lesz szó, mi ezen kötelességeket egyedül azon esetben tartjuk létezőknek, ha Magyarország irányában is teljesítve lesz mindaz, a minek a pragmatica sanctio, illetőleg az 1723. 1-ső és 2-dik t. cz. értelmében – a mely képezi minket illetőleg a pragmatica santiót – teljesíttetnie kell.
Megjegyezzük továbbá, hogy mindaz, mi a közös viszonyok tárgyában e vélemény értelmében megállapítandó lenne, tettleg életbe nem léphet mindaddig, míg
a) Magyarország alkotmánya egész terjedelmében visszaállítva nem lesz,
b) mig a valódi teljes alkotmányos élet ő felsége többi országai- és tartományaiban is tettleg életbe nem lépett.
A pragmatica sanctióban a trónöröklés rendének s a fölosztathatlan és elválhatatlan birtoklásnak meghatározásán kívül két fő eszme van kimondva: az egyik a közbiztosság s ebből folyólag a kölcsönös védelem; a másik Magyarország közjogi és belkormányzati önállásának, mint az egész elfogadása föltételének, sértetlen fentartása.
Mind kettőnek egyformán figyelembe vételével állapítottuk meg jelen véleményünket.
A kölcsönös védelem tekitetében vannak kötelezettségeink: Magyarország mindenkor eleget tett azoknak, most is eleget tenni szándékozunk.
Eddig Magyarország ezekre nézve is egyedül saját országgyűlése és törvényes fejedelme által intézkedett, ki, mint többi országai- és tartományainak absolut fejedelme, azokat ezen viszonyokra nézve is önmaga, teljhatalommal, képviselte. Miután azonban ő felsége legmagasabb trónbeszéde értelmében ezen országait is alkotmányos jogokkal ruházta föl, nem ugyan kötelességszerűleg, de a czélszerűség szempontjából készek vagyunk arra, hogy, önállásunk teljes megóvása mellett, velök egyetértőleg intézkedjünk mindazokra nézve, mik a közbiztosság valósítására okvetlenül szükségesek.
Ilyenek:
a) a külügy,
b) a hadügynek némely részei,
c) a fentemlített két tárgyra szükséges költségek.
Egyetértőleg intézendők ezek szerint:
I. Azon külügyek, melyek a magyar korona országait és ő felsége többi országait és tartományait egyformán illetik.
565Ezekre való alkotmányos befolyását Magyarország a IV-dik szakaszban megállapítandó módon gyakorolja.
II. A hadügy annyiban, a mennyiben mindaz, mi ő felsége egész hadseregének, és így a magyar hadseregnek is vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő felsége, mint legfőbb hadparancsnok által, a IV-dik pontban előadandó módon fog intéztetni.
Ellenben magának tartja fönn az ország az intézkedést a hadügyre vonatkozólag minden egyebekben, magának tartja fönn jelesen:
a) a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését, az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek s a szolgálati időnek meghatározását, úgy szintén a katonaság elhelyezését s élelmezését illető intézkedéseket eddigi törvényeink alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében;
b) a védelmi rendszernek megállapítását, melynek újabb szabályozása vagy átalakítása Magyarországra nézve azontúl is mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével fog megtörténhetni; végre
c) saját törvényhozása, illetőleg kormányzata útján az intézkedést a magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai s kötelességei felett, melyek nem a katonai szolgálatra vontkoznak.
III. A föntebbiekre szükséges költségek mennyiségének megállapítása.
Mire nézve meghatároztatván időnkint az V-dik szakaszban leírandó módon az arány vagy hányad, a melyben ezen költségekhez Magyarország járulni fog, az évenkint szükségelt összegek meghatározása a IV-dik szakasz értelmében egyetértőleg fog eszközöltetni.
Ezen összegeknek miként kezeléséről is az említett IV-dik szakasz határoz; de az iránt, hogy mi módon vettessenek ki és hajtassanak be, Magyarországra nézve egyedül a magyar törvényhozás s illetőleg a magyar felelős miniszterium fog intézkedni.
Magyarországot se a külügynek, se a hadügynek olyan költségei, melyeket ő felségének többi országai és tartományai mint a német szövetség tagjai tartoznak viselni, nem illetik.
Magyarországnak minden egyéb államkötségeit a magyar felelős miniszterium előterjesztésére a magyar törvényhozás teljesen függetlenül fogja elhatározni, s azokat, valamint minden egyéb adókat is, a magyar miniszterium saját felelőssége mellett hajtja be és kezeli.
IV. 1861-dik évi első föliratunkban kimondottuk, hogy az örökös tartományok alkotmányos népeivel csak úgy, mint önálló szabad nemzet más önálló szabad nemzettel, függetlenségünk teljes megóvása mellett, vagyunk hajlandók esetenkint érintkezni.
Ezen elv meghatározása mellett a külügy s a hadügy meghatározott részeire és az ezekre szükséges költségekre nézve az egyetértő intézkedés következőleg lesz eszközlendő:
A) A törvényhozásra teendőket illetőleg:
566A magyar korona országainak és ő felsége többi országai- és tartományainak miniszteriumai kölcsönös értekezés folytán elkészítik az egyértelmű javaslatokat, és azokat, vagy ha megegyezni nem tudtak volna, az eltérő javaslatokat és az azokra vonatkozó észrevételeket és ellenészrevételeket, mindenik az illető törvényhozás elé terjeszti.
A törvényhozások önállólag tanácskoznak felettök, meghatároztatván, hogy egy és ugyanazon országgyűlés két háza között, nehogy túlságos izenetváltások által az idő elpazaroltassék, minden egyes esetben csupán két izenetváltásnak van helye.
Ha ily úton nem jött a két ház között egyetértés létre, a ketőnek tagjaiból szabad választás útján a törvény által meghatározandó arány szerint egy országos küldöttség alakíttatik, mely a kérdéses pontok fölött – ha egyetértésre jönni nem tudott – tagjai absolut többségének szavazatával határoz, és így létrejött határozata az őt kiküldött országgyűlésnek bejelentetvén, annak megállapodásává válik.
Határozatait a két törvényhozó testület az illető miniszteriumok által közli egymással.
Ha Magyarország gyűlése és ő felsége többi országai és tartományai ezen ügyekre nézve jogosult, teljesen alkotmányos törvényhozó testületében létrejött megállapodás eltér egymástól, mindenik választ a paritás elve alapján saját kebeléből egy javaslat-készítő küldöttséget, mely két küldöttség az egyetértés létrehozását megkísérti, s a javaslatot, vagy ha egyező értelemre nem juthatott, az eltérő javaslatokat, további tárgyalás és megállapodás végett az őt kiküldött testülethez beadja.
E küldöttség felváltva Pesten, vagy ő felsége többi országai- és tartományainak önmagok által ő felsége beleegyezésével kijelölt valamely városában jön össze.
Ezen küldöttség javaslata felett ugyanazon egy országgyűlés két háza már csak egy izenetet válthat, s ha egyetértés nem jött létre, a nevében határozó országos küldöttség megválasztásának kell bekövetkeznie.
Igy kelt újabb határozatait a két törvényhozó testület ismét illető miniszteriuma által közli egymással.
Az országos küldöttség, mint a javaslatkészítő küldöttség, önmaga választja elnökét, tollvivőit stb. és mindeniknek ülései nyilvánosak.
Megjegyezzük végül, hogy ha mind a magyar korona országaiban, mind ő felsége többi országai- és tartományaiban érvényre jut amaz, Angolhonban gyakorlatban lévő alkotmányos elv, hogy a felsőház a budgetet egészben elvetheti ugyan, de egyes tételeiben nem módosíthatja azt: az előadott eljárás épen azon tárgyra, a költségekre nézve, mely minden évben rendszeresen elő kell hogy forduljon, jórészt sohasem lévén az országgyűlés két házból választandó országos küldöttségre szükség, sokkal egyszerűbbé és rövidebbé válik.
Ha ily módon egyértelmű határozat jött létre, az mindenik törvényhozó 567testület által ő felsége elé terjesztetvén, ha a sanciót megnyeri, törvénynyé lesz.
Azon rendkívüli esetben pedig, ha a magyar országgyűlés és ő felsége többi országai és tartományai erre jogosított törvényhozó testülete között egyetértés ily módon sem jött volna létre, mindenik fölterjeszti megállapodását a közös fejedelem elé, ki is, mindkét miniszterium meghallgatása után, az egyiket vagy a másikat az eltérő pontokra nézve is szentesítheti, mely esetben az átalánosan kötelező erejűvé válik.
B) A végrehajtást illetőleg:
a) A külügyekre nézve a közös fejedelem az oldala mellé rendelt magyar miniszter és többi országai és tartományai hasonló minisztereinek tanácsával él.
Jogában áll a közös fejedelemnek, magát ez ügyekben az uralkodó ház minisztere által helyettesíttetni, ki se Magyarországnak, se ő felsége többi országai- és tartományainak külön minisztere nem lehet.
A Magyarországot és ő felsége többi országait és tartományait egyformán illető okmányoknál mindkét kijelölt miniszter ellenjegyzése szükséges, míg az egyiket vagy másikat külön érdeklőknél, a körülményekhez képest, egyiké vagy másiké kívántatik csupán.
b) A hadügyet illetőleg a közös fejedelem mint legfőb hadparancsnok egy főhadparancsnokság útján az országok erre megbizott minisztereinek ellenjegyzése mellett intézkedik mindazokban, mik a hadügy körében a közbiztosság szempontjából törvény által egyetértőleg kezelendőkül kijelöltettek.
Magyarországon csak az oly rendeletek lévén végrehajtandók, melyek saját miniszterének ellenjegyzésével vannak ellátva.
c) A szükséges költségek a fentebb leírt módon megállapíttatván, azok illető részét mindegyik miniszterium behajtja a kormányzata alá tartozó országokban, és beszolgáltatja rendeltetésökhöz képest a külügyek és a főhadparancsnokság pénztárába.
Ezen pénztárak fölött az ellenőrködést mind a magyar korona országainak, mind ő felsége többi országai- és tartományainak illető minisztere gyakorolja. Az azokról szóló számadások a törvényhozó testület elé terjesztés végett mindeniknek átadatnak, és a jövő budget megállapítására szükséges adatok kiszolgáltatnak.
V. Ha az elől kijelölt föltételek teljesedésbe menetele után a föntebbiek szerint meg lesz állapítva, hogy mik azon ügyek, a melyek a közbiztosság érdekében czélszerűség szempontjából egyetértőleg intézendők, és hogy mi legyen azoknak elintézési módja: szükséges lesz kölcsönös alku útján meghatározni azon hányadot, mely szerint ezen ügyek terheit s költségeit a magyar korona országai viselendik.
Ezen alkumegállapítás oly módon történhetik, hogy a magyar korona országainak és ő felsége többi országai- és tartományainak felelős miniszteriumai 568kölcsönös értekezés folytán részletes adatokkal támogatott javaslatot fognak az említett arányra nézve kidolgozni.
E javaslatot mindenik miniszterium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó; mindenik országgyűlés az illető miniszteriumok útján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, és mindkettőnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő felsége elé fognak terjesztetni.
Ha a két miniszterium a javaslatra nézve nem tudna megegyezni: mindeniknek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik; ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni: akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő felsége fogja eldönteni.
Az arányra nézve kötendő egyezkedés csak határozott időre terjedhet; annak elteltével ismét ugyanazon módon új egyezkedésnek leend helye.
A föntebbi öt szakaszban elő van sorolva, hogy minő tárgyakat és minő terjedelemben vagyunk készek a közbiztosság érdekében és czélszerűség szempontjából egyetértőleg intézendőknek tekinteni; meghatároztuk azoknak kezelése módját, meg azt, mi úton lesz majd a terhek- és költségekből Magyarországot illető hányad megállapítandó.
Vannak ezenkívül még oly ügyek, melyekre nézve az országot semminemű kötelezettség nem terheli, de melyekre nézve politikai tekinteteknél, érdekek találkozásánál fogva, czélszerűbb egyetértőleg, mint szorosan elkülönítve intézkednünk. Ilyen:
VI. Az államadósságok ügye.
Ezeket illetőleg Magyarországot alkotmányos állásánál fogva oly adósságok, melyek az ország törvényszerű beleegyezése nélkül tétettek, jogilag nem terhelhetik.
De kijelentettük már ezen országgyűlésen is a legmagasabb trónbeszédre felküldött válaszföliratunkban, hogy «ha a valóságos alkotmányosság hazánkban és ő felsége többi országaiban is minél előbb tettleg életbe lép, készek vagyunk, mint már 1861-diki föliratunkban is nyilvánítottuk, azt, a mit tennünk szabad és önállásunk s alkotmányos jogainak sérelme nélkül tehetünk, törvény szabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetekből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, melyeket az absolut rendszer eljárása összehalmozott, ő felsége többi országainak jóléte s azzal együtt a mienk is össze ne roskadjon, s a lefolyt nehéz időknek káros következései rólok és rólunk elháríttassanak».
E tekinteteknél fogva tehát, s egyedül ezen alapon, kész most is az ország az államadósságok terhének egy részét elvállalni, s ez iránt előleges értekezés folytán ő felségének többi országaival is, mint szabad nemzet szabad nemzettel, felelős miniszteriumának közbejöttével egyezkedésbe bocsátkozni. Ezen egyezkedés által lesz az is meghatározandó, hogy azon rész, melyet Magyarország az államadóságokból elvállal, mikép kezeltessék.
Jövőre lehetnek esetek, midőn czélszerű leend, hogy valamely új 569kölcsön fölvételére nézve Magyarország ő felsége többi országai- és tartományaival egyetértőleg intézkedjék. Az ily eset jelenlétének meghatározása, valamint az egyetértő intézkedés mikénti eszközlésének megállapítása azonban Magyarországra nézve mindenegyes alkalommal a törvényhozást fogja illetni.
Egyébiránt ünnepélyesen kijelentjük e helyen is, hogy a valóságos alkotmányosság azon alapelvénél fogva, miszerint az országot saját beleegyezése nélkül adóssággal terhelni nem lehet, jövendőre sem fogunk semmi oly államadósságot Magyarországra nézve kötelezőnek elismerni, melynek fölvételéhez az országnak törvényszerűen és határozottan kijelentett beleegyezése hozzá nem járul.
Ilyen továbbá a kereskedelmi ügy.
VII. A kereskedelmi ügyekben, a pragmatica sanctio, valamint számos egyéb törvényeink szerint is, a magyar korona országai, mind a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló, azoktól független országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedni s azokat vámvonalok által is szabályozni teljes joggal bírnak.
Miután azonban közöttünk és ő felségének többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak, s a kereskedés szabadsága minden tekintetben jótékony: kész az országgyűlés arra, hogy egyrészről a magyar korona országai, más részről ő felségének többi országai között, más vámegyletek alapelvének figyelembe vételével, bizonyos, számosabb évek tartamára kötendő és időnkint megujítandó vámszövetség köttessék, melyben egyszersmind annak kezelési módja is meghatároztassék.
Ezen szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék oly módon, mint két egymástól jogilag független országok hasonló egyezkedései történnek: a két félnek felelős miniszteriumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot, s terjeszsze azt mindenik az illető országgyűlés elé, s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek ő felségének szentesítése alá terjesztendők.
Minthogy azonban vannak még a kereskedelmi ügygyel kapcsolatban lévő más fontos tárgyak is, melyeknek egyetértve leendő elintézése czélszerűbb lehet: szükséges, hogy az országgyűlés, saját törvényhozási jogát a kereskedelmi ügyet illetőleg minden egyebekre nézve is fentartván, nevezet szerint jelölje ki azon ilyetén tárgyakat, melyeket a megállapítandó módon és határok között ő felsége többi országaival kötendő kölcsönös egyezmény tárgyaivá tenni hajlandó; s mivel mindezen tárgyaknak részletes megvitatása és kijelölése több időt igényel, mint a mennyivel az alválasztmány a fenforgó körülmények között rendelkezhetett, azért azok iránti észrevételeinket mi is a tárgyalások további folyamára tartjuk fenn.
Ezen egyezkedések esetenkint oly módon létesüljenek, mint feljebb a vámszövetség megkötésének módjára nézve előadatott.
570Magában értetődvén, hogy ha ez egyezkedések nem sikerülnének, az ország törvényes intézkedési jogát magának minden tekintetben fentartja.
Ilyen végül:
VIII. A közvetett adók ügye.
Magyarországnak joga: ezekre nézve saját törvényhozása és saját kormánya által intézkedni, kétségbe vonhatlan és jövendőre is sértetlenül fentartandó.
Kész azonban az országgyűlés arra, hogy ezekre vonatkozólag kölcsönös egyezkedés útján időről-időre oly elvek állapíttassanak meg, melyek lehetővé tegyék a közbenső vámsorompók vissza nem állítását, a nélkül hogy a magyar korona országai és ő felsége többi országai és tartományai a közvetett adók iránt hozott határozataik által egymásnak azokból eredő jövedelmeit megsemmisíthessék.
Mely utóbbi eshetőségnek elkerülésére, ha az elvekbeni egyetértés bármikor nem sikerülne, nem maradna más mód fenn, mint a jogilag úgy is soha meg nem szünt közbenső vámvonalnak, úgy mint zárvonalnak, visszaállítása.
Az ennek elkerülése czéljából szükséges elvek megállapítása feletti alkudozások ugyanazon módon lesznek vezetendők, mely a kereskedelmi ügyekre vonatkozólag a VII. szakaszban megállapíttatott.
***
Ezek azon nézeteink, melyekben az albizottság többségétől némelyekben eltérő véleményünket, a fenforgó körülmények között rögtönözve, előterjesztjük.
Nyáry Pál s. k., Ghyczy Kálmán s. k., Ivánka Imre s. k., Tisza Kálmán s. k.
