II. Február 3-dikán.
II.
Február 3-dikán.
Február 3-dikán.
Csengery olvassa Deák javaslatának 1. és 2. pontját.
Apponyi utalva a trónbeszéd azon szavaira, hogy «az isteni gondviselés akarata nagy és nehéz feladatokat tűzött Elénkbe, komolyakat és tekintettel az alkotmányos életnek Birodalmunk nagy részében beállott szünetelésére, a felelősség súlyos terhével járókat az Ország elébe is,» azt óhajtaná a válaszföliratban kimondani, hogy felelősséget vállalunk minden feladatra nézve, mely alkotmányos jogainknak szabad gyakorlásába vág, s minden következményre nézve, mely önálló törvényhozói intézkedésünkből közvetve a birodalom állapotjára és alkotmányos jövőjére háramlik. Ezzel a birodalom népeinek megnyugtatását czélozza.
Deák: Adja be Apponyi módosítását. Az első hiba az októberi diploma kiadása körül történt. Úgy fogja fel a dolgot, hogy ő felsége egységes nagy birodalmat akart alakítani. Azt vélte, hogy erre az absolut hatalom az út. 1860-ban meggyőződött, hogy így nem megy. Psychologice veszi. Ő felsége meggyőződött a rendszer változtatásának szükségéről. Ekkor a legtermészetesebb lett volna azt tanácsolni neki: nálunk van alkotmány, állítsa vissza. Lehetnek ennek nehézségei. Első feladat: ezekkel jőjjön tisztába, hogy a módosításokról gondoskodjunk. Csak miután alkotmányunk helyreállott, kellett volna a lajtántúliaknak is adni. Ezt mutatja a szeptemberi manifestum is.
Mennyire sikerűl ez? Mindenesetre sokkal nehezebb, mintha októbert és februárt nem adja. Most más szempontból nem indulhat. A viszonyokat kell tisztába hozni. 1. Magyar király és nemzet, ez kettőnkre tartozik; 2. a többi népekkel. Visszautasítja, hogy ez utóbbiakra nézve mi initiáljunk. Ezen szerepet nem fogadja el; nem a hivatásunk megmondani, hogyan legyen a birodalom. Mi a fejedelemmel végzünk. Ez iránt javaslatot fogunk készíteni. De nem akar szóvivő lenni, nem akar initiálni a többi népekre nézve.
Ezen alakot adta a föliratnak.
376Apponyi szintén azt tartja, hogy nem lehet más a feladat. Ő is a fejedelemmel akar végezni, nem akar initiálni, nem akar olyat, mi állásunkkal ellenkezik; de a mód, a melyen végezünk a fejedelemmel, fogja meghatározni a birodalom alakulását és jövőjét; ez teszi állásunkat nagygyá és erőssé, a birodalom jövője ettől függ. A közvéleményre nagy hatással lenne.
Andrássy: A toll sokat kivisz, formulázza.
Bartal röviden azt mondja, az ellentétet nem találja. Benne van ez másutt, hol a közös ügyekről van a szó, az úgy is belemegy abba, a mit Apponyi mond. A felség azt mondja, terjeszszük elő javaslatainkat, inkább oda illenék.
Ghyczy az indítványt fontosnak tartja. Megváltoztatja az egész föliratot és igen nagy horderejű lenne. Az initiativa által kisodortatunk törvényes állásunkból. Ha kimondjuk az initiativát, vége van mindennek. A formulatio után fog hozzá ellenzőleg szólani; tiltakozik legkisebb elvi...
Apponyi: Mit, hol, mikép – az megfontolandó; be fogja adni formulázva.
Apponyi ki akarja hagyatni a 11-dik pontból, hogy «a mint ő felsége elfogadja a sanctio pragmaticát és minden részeiben fennakarja tartani, mi is elfogadjuk mint közösen elismert jogalapot kiindulási pontul».
Deák: Az elfogadást a kiindulási ponton érti. Ha scrupulus van, nem bánja, ha kimarad, fennállt jogilag, de nem tényleg.
(Marad.)
Apponyi: Az októberben része volt és küzdött érte.
12. Lónyay ajánlja, hogy a 12-dik pontban: «Tudjuk, hogy az európai államok hatalmi viszonyai sokat változtak azóta; de még e változások sem teszik lehetetlenné, hogy egyrészről a birodalom biztossága, másrészről alkotmányos önállásunk egymás mellett fönnállhassanak», a «mellett is lehetséges» fogadtassék el a «sem teszik lehetetlenné» helyett.
Csengery: «Épen nem teszik lehetetlenné».
Deák: A védelmi rendszer más.
Joannovics, Fest: Maradjon a szerkezet.
Tisza- pártolja Cs.-t.
Lónyay motiválja.
Eötvös.
Szentkirályi Cs.-t pártolja.
Nyáry az eredetit pártolja.
Bezerédj Cs.-t pártolja.
Podmaniczky az eredetit.
Várady Lónyayt.
(Marad a szerkezet.)
A 29-nél szót emel Apponyi. Minden szavát helyesnek tartja; de formakérdés, nem terjed-e túl az adresse korlátain.
377Deák: Igazsága van Apponyinak, hogy rendes trónbeszédek úgy szoktak készülni; de a mostani trónbeszéd nem rendes trónbeszéd; nincs koronázva; propositiót nem adhat, mint 1790-ben történt, tehát nem rendes trónbeszéd. Egyenesen felszólít bizonyos tárgyakra, erre kell felelni. Az egész deductióban nincs más, mint mire felelet kívántatik. Azért is felel, mert ámítani nem kell, könnyíteni kell a kiegyezést. Van tekintet a lajtántúliakra, megmondja, hogy azokra nézve az érvényesség nincsen kétségbe hozva.
Apponyi eláll.
