III. Február 5-dikén.
III.
Február 5-dikén.
Február 5-dikén.
Apponyi a trónbeszéd utolsó két szakaszát olvassa; ezekre akar megjegyzést tenni; a válasz megvan, de elszórva. Az első oldalon a 2. pont ezen utolsó mondata helyébe: «Így tette Felséged lehetővé azt, hogy menekülve legnyomasztóbb aggodalmainktól, nyugodtabb lélekkel s a kedvező siker reményével kezdhetünk súlyos bajaink orvoslásához» a következő szöveg teendő: «Így tettte Felséged lehetővé, hogy menekülve legnyomasztóbb aggodalmainktól, nyugodtabb lélekkel és a kedvező siker reményével foghatunk a jelen törvényhozás nagy hivatásához, azon szilárd meggyőződés által vezéreltetve, hogy súlyos bajainknak orvoslása és a törvényes jogalapnak újabb megerősítése legbiztosabb támaszt fog nyújtani Felségednek arra, hogy a birodalmat «a viszontagságos időszak után beállott nehézségek legaggasztóbb fordulatain is szerencsésen vezethesse keresztűl». Komolyan áthatva értesültünk azon nagy és nehéz feladásokról, melyeket az isteni gondviselés akarata tűzött Felséged elébe és a legőszintébb hálával méltányoljuk a bizalmat, melyet Felséged azon feladatainak megoldása tekintetében az országnak áldozatkészségébe helyez, mely áldozatkészségre Felséged is bizonyára csak sarkalatos jogainknak sértetlen fentartása mellett hisz igényt.
Elismerjük mi is, «hogy midőn erőt és súlyt kölcsönözünk, a saját erőt és súlyt növeljük, hogy midőn emelünk, önmagunkat is emeljük, midőn a birodalom fenmaradását biztosítjuk, saját épségünket tartjuk fenn,» és ennélfogva tiszta lelkiismerettel vállaljuk el a felelősséget minden feladatra nézve, mely alkotmányos jogainknak szabad gyakorlásába vág és minden következményre nézve, mely önálló törvényhozói intézkedésünkből közvetve a birodalom állapotjára és alkotmányos jövőjére háramland.
Mélyen érezzük tehát fontos feladatunknak rendkívüli nehézségeit. Tudjuk, hogy vannak oly válságos időszakok az államok és népek életében, melyek jövőjükre, sőt létökre is véglegesen elhatározó befolyással bírnak. Nemzetünk is ily időszaknak áll küszöbén, melynek fordulata az országnak határain túl is befolyással lesz a jövőnek megalapítására.»
378Akkor fog tárgyaltatni, midőn az egészen végig mentünk.
Apponyi reserválja, hogy a 33-ra is lesz megjegyzése.
Lónyay a 35-re módosítást proponál; ez is az egész bevégzése után fog tárgyaltatni.
A 36. pontnál Somssich módosítást proponál. Gorove és Deák a horvátokra vonatkozó 1861-diki citatiót kihagyni kívánják. Klauzál is pártolja, szintúgy Bezerédj. Jókai és Joannovics megakarják tartani.
Deák megkülönbözteti, a szabad nemzet a szabad nemzettel, és nemzet-nemzet közt. Hazánkban vannak nemzetiségek, de csak egy nemzet van.
A többség meghagyja a szerkezetet. Apponyi kívánja, hogy a «kijelentettük» helyett «az 1861-diki országgyűlés» tétessék. Szentkirályi és Bónis pártolják. Deák-nak mindegy.
A 38-dik pont arról szól, hogy a horvát országgyűlés 1861-diki határozatai akkor lesznek tárgyalhatók, ha azon országoknak képviselőivel vagy megbizottjaival együtt tanácskozhatunk.
Deák indítványozza, hogy ha a Felség kívánja, hogy előbb válaszoljunk, erre készek vagyunk.
Tisza a «legczélszerűbben» szót akarja beszúrni.
Bezerédj Fiume iránt kívánna még valamit.
Deák politikával kell élni, a törvény szerint azt kellene mondani, nincs kiegészítve az országgyűlés, mert Fiume meg nem hívatott, tehát nem hivatkozhatunk.... helye lesz, midőn a horvátok határozatát....
Deák visszamegy a 34-dik pontra; «a valláskülönbség nélkül» azért tette bele, mert a zsidókat is érti, ennélfogva figyelmeztet reá bennünket. Még egy kérdés, nem lehetne-e valakinek scrupulusa, hogy ha mindenféle vallás értetik, még a mahomedánusok is értetnek alatta.
A 44-dik pont szól arról, hogy alaptörvényeink mellőzésével oly rendeletek tartatnak még fönn, melyek az egyes vallásfelekezeteknek belső nyugalmát is folyvást zavarják.
Deák: Az evangelicusok miatt tette bele.
Széll: Nem akarja az adresseben az evangelicusok külön megnevezését.
47.
Tisza: A «felelős magyar miniszterium» mellé: «mint parlamenti kormány» kívánja még oda tétetni.
Deák nem bánja.
Klauzál: Maradjon.
Apponyi az ügy érdekében, ott hol a törvényre történik hivatkozás, ne tegyük bele, mert nincsen szószerint benne.
Apponyi visszamegy a 31-dik pontra, melylyel összeköttetésben állnak mások. Megjegyzése vonatkozik a revisio, miniszterium, municipium kérdéseire. A véleménykülönbség nem vonatkozik a dolog lényegére, egyedűl 379a módra, melylyel ezek kieszközöltetni akarnak. A mód benne aggodalmat gerjeszt, mert ellentétben áll a trónbeszéddel, a mely alakilag nem vonja kétségbe, de lehetetlenségét mondotta ki; uralkodói lélekismeretével ellenkezik. A fejedelem alkotmányos kiegyenlítést szorgalmaz. A válaszfölirat tényleges életbeléptetést kíván, és a revisiót azutánra halasztja. A két vélemény ellentétben van.
Deák félbeszakítja: Az nincs mondva, hogy csak koronás királylyal egyezkedik.
Apponyi olvassa a szavakat.
Deák: Nem erről szól.
Apponyi: Ha úgy értetik, mint 1861-ben, akkor az ő megjegyzése helyes. Aggodalma, hogy ő felsége az előleges revisiót kívánja; az adresse a miniszterium kinevezését sürgeti s csak azután akarja a revisiót. A fölirat kívánatainak teljesítése gyakorlati nehézségekkel van összekötve. A felség kimondja, hogy az 1848-diki törvények életbeléptetését a revisio nélkül nem tartja lehetőnek. Az út, melyen vagyunk, nem a legrövidebb. A mi törekvésünk az, hogy mielőbb alkotmányunkba vissza legyünk helyezve; így nehezebben juthatunk oda. Fél, hogy az általunk választott út czélhoz nem vezet.
A jogfolytonosság elvéből az alkalmazhatóság nem foly. Normális állapotban nem szabad törvényt fölfüggeszteni; de az 1848 óta lefolyt 17 év alatt nagy átalakulások történtek. A rendkívüli időszakból átmenet nem lehetséges ez úton.
Előterjesztésének czélja: a revisiót tegyük lehetővé; ha lehetne a föliratnak a jogfolytonosságra és az alkotmány helyreállításra vonatkozó részein enyhítni, óhajtaná, mert sikert kíván.
Deák Ferencz: Ha a fölirat szóban levő eszméit oly aut-aut-nak fogják tekintetni, a mi minden további egyezkedést megakaszt, nem mi leszünk okai. Egy szóval sincs a föliratban mondva, hogy mindaddig, míg az alkotmányt helyre nem állítják, nem megyünk egy lépést sem előre, sőt meg van mondva, hogy azonnal tanácskozunk, időközben dolgozunk s meg van győződve, hogy ha nem lesz, a ki a nemzet és fejedelem közé gátnak áll, meglesz a kiegyezés. A kérdés az, akarja-e a ház a jogfolytonosságot, vagy nem? A mit a fejedelem és nemzet elfogadott, nem lehet felfüggesztettnek elismerni. Nincs-e minden, még a sanctio pragmatica is felfüggesztve? Az 1791-diki, ennélfogva az inaugurale diploma. Fogadjuk-e el, hogy csak az a törvény, mi a fejedelemnek tetszik? Koronázni nem lehet, míg a törvény visszaállítva nincs. A legkeményebb octroyálás. A lehető legszelídebb módon tettük; dolgozni fogunk; circulus vitiosus; míg nem rendeztük, addig nem léphet életbe. A revisiót törvényes úton vigye keresztűl. Úgy lehet siker. Nekünk kötelességünk az alkotmány fölött őrködni; nem szabad hallgatni; még ha ki is egyeztünk volna, a felfüggesztés ellen ekkor is óvást kellene tenni; nem első eset. Leopold is így tett. A mi akkor lehetséges 380volt, most is lehető. Az erdélyi rescriptum kibocsátása után elvesztette reményét. Minő confusiót csinál! Szükséges volt-e ez a nagyhatalmi álláshoz. Szükségesnek és kötelességszerűnek látja, hogy az ország magáról rendelkezhessék; de nekünk arra kell nézni, mi törvényszerű, s nem csak arra, mi vezet czélhoz. Még akkor is, ha a nép máskép nyilatkoznék, ő meggyőződését alá nem rendeli.
Mindezt meg kellett mondani; ha valaki ezeket simábban képes kimondani, első lesz, ki reá áll.
Apponyi sajnálja, hogy félreértették. Nem tagadja, mi benne van; a megjegyzést azért tette, mert ismeri a viszonyokat, elfogult itélettel fogják birálni. A mit Deák mondott, mutatja, hogy végtelen bonyolultak az állapotok, melyekből régi eszközökkel nem bontakozunk ki. Ő nem adja fel a jogfolytonosságot, se a törvényességet, ezt igénybe veszi maga számára, de a kiegyenlítést mindenki kívánja, annak eszközeit is akarni kell; ő a kigyenlítést akarja, elmondotta mi annak eszköze; készen van rá, hogy félre fog értetni.
Deák: A fölirat nem zárja ki, hogy ne dolgozzunk.
Bartal: A találkozás kettőjük közt közel áll. Apponyi is a jogfolytonosság terén áll. Mihelyt a közös ügyek fölött készűl a javaslat, már az 1848 revisióját magában foglalja. Ő is és Apponyi azt hiszi, hogy csak a koronás király sanctionálhat. Elvi ellenkezés nincsen.
Apponyi az 1861-diki repræsentatióbeli idézést szeretné kihagyni a 31-dik czikkbõl.
Eötvös: A 14-ben a scrupulus meg van szüntetve.
Szentkirályi: Maradjon, mint a trónbeszéd is mondja, mely törvényeket kíván revisio alá venni; lehet a miniszteriumról szóló is.
Klauzál: A fölirat minden paragraphusa szelid; megmondja, hogy a 48-at módosítani kívánja, csak félremagyarázás vonhatja ki belőle a «nem»-et.
Tisza rövid lesz, Deák mindent elmondott. Az idézés kihagyásába nem tud beleegyezni.
Bartal: A félreértés magyarázható a correctségi szándékból; ismétlésbe esik; a 32. tökéletesen megfejti; ha ez maga állana, nem lenne félremagyarázható. Ezen okmány nemcsak a magyar publicumnak szól, nemcsak szól az országnak, de szól a kormányhoz, Európához; ezek az opportunitási szempontból tekintik a magyar kérdést és nem a szoros törvényesség szempontjából. Kényesen kell bánni a kérdéssel. Igyekezik ezen a fölirat, de nem fogják majd így fel.
