IV. Február 6-dikán.
IV.
Február 6-dikán.
Február 6-dikán.
Olvassák az Apponyi módosítását.
Kemény: Kiforgatja az egészet.
381A módosítvány az októberi diploma eszméjéből indúl ki, a mennyiben alapjogainknak még ezutáni megerősítését föltételezi. A diploma megkülönbözteti jogainkat. Belevezetne az államgrupp eszméjébe. A módosítvány föltételezi, hogy némely jogaink még megerősítést kívánnak. A kifejezés átalános. Apponyi azt hiszi, hogy sarkalatos jogaink megerősítést kívánnak. Továbbá felelősséget akar az vállalni a birodalom jövőjére nézve. Nem ereszkedik abba, mennyiben vannak érdekeink a birodalom másik részének irányában; de ily széles értelemben veszélyesnek látja. Azt teszi, hogy ha, veszélyeztetvék a lajtántúliak, a 7-dik pont szerint járjanak el irányunkban. Nemzetünk nevezetes időszaknak áll küszöbén; belátja azt, hogy nevezetes, de nem halálos; ne tegyük hypochondriakussá a nemzetet. Azt veszi észre, hogy a jogcontibutás stb. mind azon kérdésre vonatkozik, hogy legyen-e miniszteriumunk vagy nem. A fél sikert nem szereti; a párt homlokára sütött eszmék: egyik a képviseleti alkotmány és felelős miniszterium; midőn ettől elválnék, erkölcsileg megölte volna magát; nem mondhat erről le; engedhet egyes teendőkre nézve, de ezen két elvet nem áldozhatja fel; visszamenetet nem ismer a historiában, a nemzet maga soha se tette; ez, egybefügg a liberalismus eszméjével. A közös ügyekből mit engedünk, az más kérdés. Ez pártkérdés. Egyébiránt megadjuk mindazt, mire a kormánynak átmenetben szüksége van. Nem látja át, miért ne találna ő felsége ebben megnyugvást.
Apponyi: Meggyőződését meg nem ingatták. Tiltakozik azon felfogás ellen, mintha módosítványában bármely titkos szándék rejlenék. Kemény felfogását az újabb megerősítésről visszautasítja. Az újabb megerősítés alatt nem lehet mást érteni, mint a mi törvényeink. Ő az októberi diplomát nem érthette; csak törvényes jogalapról van szó. Kemény a felelősséget a birodalom fenmaradására nézve veszélyesnek találja; a trónbeszédben ez nevezetes passus; ezt minden megjegyzés nélkül hagyni méltónak és loyalisnak nem tartja. Az oly felelősséget, melyet Kemény interpretált, nem érthetett. Moralis felelősség alatt állunk, ez tagadhatatlan. A trónbeszédben nem ok nélkül mondattak; a magánéletben is mondják: elvállaljuk cselekedeteinkért a felelősséget. A hypochondriára való hivatkozás se helyes; az eredetiben is benn van az eszme. A hypochondriának Kemény adta jelét. Óhajtotta volna, hogy azokra, mik a trónbeszédben mondatnak, legyen válasz.
Deák: Szava van a felelősségre. Midőn az ország kimondja, az nem puszta szó. Minek emlegetni a moralis felelősséget; a mit megfontolt akarattal tesz, azért felelős; más az, ha téved. A felelősség, melyet az ország kimond, annak corpusának kell lenni. Mi a miniszteri felelősség? Corpus nélkül nincs felelősség. «Minden feladatra nézve, mely alkotmányos jogaink gyakorlatába vág s minden következményre nézve, mely intézkedéseinkből a birodalom állapotjára és alkotmányos jövőjére hárul» felelősséget vállalni, ennek nincs corpusa; minket kellene megadóztatni kártérítésre. Javaslatokat teszünk, melyek törvényhozási cselekvények; minthogy a felség megerősítésétől 382függnek, egyoldalulag nem tehetünk. Ha úgy érti, hogy mindenre moralis felelősséget vállalunk, akkor ebben osztozik a fejedelem; ha ellenben úgy érti, hogy mért is vállaljunk felelősséget, a mit el nem fogadunk, ilyet nem vállalhat. A jó akaratért a felelősséget elvállalja. Elvi kérdés; jelöltessenek ki az eszmék, melyek a föliratban nincsenek, aztán határozzuk el, helyes-e bele tenni vagy nem.
Andrássy: Apponyi némely elveket hozott fel, mások más elveket találnak benne, jelölje ki.
Apponyi: Csodálja, hogy itt bizonyos elvek veszélyeztetéséről vagy nagy elvek felállításáról van szó.
A trónbeszéd a birodalom súlyos állapotát kiemelte, nagy súlyt fektet reá; kívánja, hogy méltányolja az ország és megnyugtató választ adjon. Ez tisztán a pragmatica sanctio alapján áll, abba becsusztatni nem kívánt semmit; nincs tehát rá más mint méltó válasz. A trónbeszéd ezen nyilatkozatára a föliratban nincs határozott válasz; ezt pedig megkívánja a statusbölcseség. Midőn ő felsége azt mondja, mitőlünk várja a súlyos bajok orvoslását, bizalmának akarta jelét adni. Kedvező formát kívánt a válasznak adni, nem más elveket.
Andrássy: A «törvényes jogalap újabb megerősítése és áldozatkészség» mégis elv; ő nem érti félre Apponyit.
Bónis: Nem ért egyet Apponyival; az újabb megerősítés ellenkezik a jogcontinuitással. A nemzetgyűlés felelősségét absurdumnak tartja.
Nyáry: A szerkezet helyes-e vagy nem: ez a kérdés? A trónbeszéd pompeuse kifejezése nem érdemli, hogy mi is rámenjünk a pompeuse-ségbe. Ne kiáltsunk oly nagyot, hogy magunk is megbánnánk.
Bartal: Apponyi új elveket nem akar felállítani, de új eszmét. Lónyay ugyanazon eszmét állította föl. A válaszföliratot akarta alkalmazni a trónbeszéd hangjához. Sajnálja, hogy a formulázás nem volt kielégítő. Az egész a courtoisie kérdése. A historiai felelősség alatt igenis vagyunk. A felség a felelősséget magára vállalta, miután a lajtántúli alkotmányt sistálta, az initiativát kezünkbe adta, ezért mi moralis felelősséggel tartozunk.
Ezen eszme nem új; balmagyarázat mindig bajt okoz, minthogy az indítvány erre vezet: vegye vissza Apponyi.
Deák: Figyelmét nem szalasztotta el; a patens sistálására gondolkozott felelni, de bajos; nem mi vagyunk okai.
Apponyi csak sajnálja, hogy a föliratban annak elismerése nem mondatik ki. A birodalom súlyos állapotja; csak a magunk bajairól beszélünk, a birodalom bajairól nem.
Nincs a föliratban egy szó se, mely a bajos állapotokat tárgyazná.
Az egész igen nyugodt és loyalis, de azon nehéz állapotot érintő húrnak, melyet a trónbeszéd megpendített, nincs benne visszhangja. Maga attól eláll. Minthogy őfelsége a felelősséget kimondotta az «is» szóval, szerette volna, ha reá méltányos válasz adatik.
383Cgengery: Az áldozatkészségben jogainkról való lemondást érthetnének, itt ezen szövegben nincs értelme.
Deák: Elébb röviden érintette, miért nem tartotta szükségesnek felelni. Olvas a trónbeszédből: «Az isteni gondviselés akarata nagy és nehéz feladásokat tűzött Elénkbe, komolyakat és tekintettel az alkotmányos életnek Birodalmunk nagy részében beállott szünetelésére, a felelősség súlyos terhével járókat az Ország elébe is. Hinni szeretjük, hogy fejedelmével egyetértve, az ősöktől öröklött áldozatkészséggel és öntagadással járuland e feladat megoldásához.» Itélje meg Apponyi, miért mellőzte. Bajos a discussio. Köteles lenne megmondani, hogy ha felelőséggel jár a 20-dik szeptember, ez azt terheli, ki oly alkotmányt állított, mely tarthatatlan. Kit terhel a felelőség a mi alkotmányunk megszüntetéseért? Ki akarhatja a recriminatiókat; el nem hallgathatnók ezeket. Áldozatot hozhat az ország pénzben és vérben, de jogokban nem. Törvényt meg lehet változtatni, mint történt a jus resistendi-vel; de ez nem áldozatul történt, hanem az ország békéje miatt és mert szükséges volt. Jobb tehát nem felelni az áldozatkészségre, jobb nem magyarázni; a magyarázat nagyon eltérne a trónbeszédtől; a legnagyobb gyengédséggel cselekedtünk, midőn elhallgattuk; jobb tehát nem felelni máskép mint feleltünk.
Apponyi: Recriminatiónak helye lehetne mindkét részről. Ha nekünk hallgatnunk kell, nem látja át, hogyan leszünk képesek kibontakozni. A recriminatiókkal föl kell hagyni, mert a szándék mindkét részen jó.
Deák: El akarta kerülni a recriminatiót, de ha Apponyi szövegét fogadnók el, nem maradhatnának el.
Apponyi: Bocsánatot kér. A törvényhozásnak két tényezője van, korona és törvényhozás. Mi szabadon kimondjuk véleményünket, a másik is kimondhatja.
Tisza: Sajnálja, hogy a recriminatiók eszméje vitattatik. A törvényes két tényező közt ki legyen a biró? Mindkettő egy czélra dolgozzék. A felelősségre vonatkozót kifejtette Deák. Mert az egész ország akarja a kibékülést és oda fenn is akarják, ne zavarjuk ennek érzését recriminatiókra való alkalom adása által.
Gorove: Mindamellett, hogy Apponyi indítványa el nem fogadtatott, szól a felelősségről. Mindenki érzi a felelősséget. Apponyi visszatükrözteti, mit a kormány követel, kíván. A differencia onnét származik, hogy az adresse nem akart paraphrasisa lenni a trónbeszédnek. Rendkívűliek a viszonyok; tehát más alakot kellett annak adni. Mi extra dominium állunk. A birodalom jövőjéről szólunk; a másik részében is kívánunk alkotmányosságot; önlegyőzést kíván, hogy a mit szólunk, azért felelősséget vállalunk magunkra; gondolunk az egész monarchiával.
Bartal: Apponyi, – ha lehetne correcte kifejezni – óhajtaná, a fejedelemnek nem csak eszét, de szívét is megnyerni; Apponyi nem áll magában. Szól azután a felelősség eszméjéről. Apponyi jó szándékkal volt; 384Deákhoz is közeledett, ő is kívánta a recriminatiót elkerülni. Kell a félreértésektől tartózkodni. Az adresse szelíd, negative jó. A nemzet is adta jó szándékának jelét; a journalismus viselete; az ellenünki recriminatiókra alig felelt. Evvel a válaszfölirat összhangzásban áll. A discussióban is, reméli, fogják kerülni a recriminatiót.
Jókai: Egy fölvilágosító szót a király kedélyére nézve. Miről van szó? Arról, hogy Ausztria nem nagyhatalom. Nem az, mert német nagyhatalom akart lenni. E két epitheton együtt nem jár. Mi megmutattuk az útat, a melyen nagyhatalom lehet. Szabadelvű kormány által. Nem kibékülésről van szó, mert nem vagyunk ellenségek. Vessünk fátyolt a múltakra; de vannak, a mikre fátyolt nem lehet vetni. Rongált belügyeink. Mi azt várjuk a fejedelemtől, hogy ő rendezze országait; ő mi tőlünk várja, hogy mi rendezzük az ő országát, s minthogy ez a mienk, találkoznak érdekeink. Mi nem tennénk jó szolgálatot a kiegyenlítésnek, ha szabadelvű alkotmányunkról lemondanánk. Petitio principii, hogy a németek a február 26-diki alkotmányt óhajtják jogalapul. Nem óhajtják. A mi alapunk az 1848. Ha ezt elhagyjuk, oly pontra megyünk vissza, a honnan amazok tovább akarnak menni. Mi áldozatokra készen vagyunk; de tudni akarjuk, hogy ez áldozatok az ország és az uralkodó javára történnek-e. Az ellenkező megpróbáltatott, midőn egy hadjáratból egyetlen megnyert ütközet nélkül tértünk haza. Az 1848. III. tövény 8. §-a a király jogát biztosítja.
Apponyi: Indítványát a fölirattal ellentétbe hozni nem akarta; meg van nyugtatva, mert kötelességét teljesítette.
Ezután tárgyalás alá vétetett Lónyay két rendbeli indítványa; azt, mely az államadósságról szól, Ghyczy megtámadja; ez annyit tesz, mint az államadósságok jövőbeni elvállalását kívánni; ez ellen tiltakozik; ha elvállalja, kérdés mennyiben vállalja el és viszont mit kíván meg érte; ő ugyan nem teszi.
Lónyay felel Ghyczynek. Csodálkozik azon, hogy Ghyczy és hívei azt mondják, hogy az 1861-diki föliratok alapján állanak, ez pedig benne van a föliratban s most itt nem akarja. Lónyay elmondja az okokat, melyeknél fogva ezen eszmét kihagyni nem kívánja. Sokak bizalmatlanságát ne neveljük az által, hogy hallgassunk olyanról, mit már 1861-ben elismertünk; ha a kiegyezést akarjuk, a terhek elvállalását is kell akarnunk.
Deák proponálja, hogy a 16-dik szakaszba tétessék be az, mi 1861-ben erre nézve mondatott.
Ivánka pártolja Lónyayt.
Szentkirályi, Várady a 35-dik pont után kívánják beigtatni.
Deák ezt elfogadja.
Következik Lónyay második propositiója: az érdekeink azonosságáról.
Ghyczy ezt is megtámadja; lovagol régi paripáján; fél mindentől; mindenből baj lehet, stb.
385Végre sok ide-oda beszélés után Deák nehány szóval a redactiót módosítván, az elfogadtatik.
Kérdés támad, mikor jőjjön az adresse a ház elébe. Sok beszélgetés után abban állapodnak meg: holnapután 12 órakor.
