BENNE LEGYEN-E A VÁLASZFÖLIRATBAN A MONARCHIA NAGYHATALMI ÁLLÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA.
370BENNE LEGYEN-E A VÁLASZFÖLIRATBAN A MONARCHIA NAGYHATALMI ÁLLÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA.
A deákpárti országgyűlési képviselők 1866. január 22-dikén tartott értekezletükben magukévá tették Deák Ferencz javaslatát, hogy a képviselőház a trónbeszéd tárgyalására és a fölirati javaslat kidolgozására 30 tagból álló bizottságot válaszszon. A képviselőház Deák Ferencznek ezen indítványát január 27-dikén tartott ülésében elfogadta.
Deák Ferencz fölirati javaslatot szerkesztett és, miként Lónyay Menyhért naplójában írja, megmutatta politikai barátainak. Andrássy Gyula grófnak kifogása volt a javaslat azon pontja ellen, a mely kifejtette, hogy a mint a legveszélyesebb harczok között is meg volt eddig védve a birodalom, a nélkül hogy e végett Magyarország önállását és törvényes függetlenségét meg kellett volna rontani, úgy jövőben is fennállhat a birodalom biztossága Magyarország alkotmányos önállása mellett. Andrássy Gyula gr. e pontban a monarchia biztossága mellett nagyhatalmi állását is megakarta óvni. Deák Ferencz megküldötte neki fölirati javaslatát és Andrássy Gyula gr. formulázta kívánságát. Deák Ferencz erre azt mondotta neki, hívjon össze tanácskozmányt mindkét párt tagjaiból és ott beszéljék meg a dolgot. E tanácskozmány január 28-dikán tartatott meg. Részt vettek benne: Deák Ferencz, Andrássy Gyula gr., Lónyay Menyhért, Gorove István, Bezerédj László, Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán, Nyáry Pál. Andrássy Gyula gr. előadta, hogy nézete szerint a trónbeszédre, a mely a harmadik helyen említi a nagyhatalmi állást, a puszta biztossággal nem felelhetni. A fejedelem a monarchia hatalmi állása biztosítása végett kíván egyezkedni. Az októberi diplomának ez volt a czélja. A februári patens és a Reichsrath is ezen okból keletkeztek. Eme kísérletek nem sikerülvén, megbukott Schmerling, kiadatott a szeptemberi patens és összehívatott a magyar országgyűlés. A kiegyezés ára: a nagyhatalmi állás biztosítása. Utána Deák Ferencz szólott és elmondotta, miért élt ő a «biztosság» szóval. Ez van a pragmatica sanctióban, legalább az értelme benne van. Nyáry Pál Andrássy gr. ellen nyilatkozott. Lónyay Menyhért és Gorove István mellette szólottak. Ghyczy Kálmán a hatalmi állás kimondását egészen idő előtt valónak mondatta. Tisza Kálmán azt tartotta, hogy a közös ügyek megállapításánál e kérdésbe is bele kell majd bocsátkozni; de nem most van ennek az ideje.
Január 29-dikén Deák Ferencz lakásán folytatták az értekezést. Andrássy Gyula gr., Lónyay Menyhért, Gorove István, Bezerédj László vitatták, mennyire kívánatos a birodalom nagyhatalmi állásának megemlítése. 371Ghyczy Kálmán, Tisza, Kálmán, Nyáry Pál megmaradtak az első értekezleten kifejezett véleményök mellett. Deák Ferencz kifejtette, hogy ő nem állhat más alapra, mint a melyet neki a pragmatica sanctio nyújt. A «biztosság»-ban csak a közös védelem eszméje van benne, nem pedig a támadásé. A nagyhatalmi állás kimondásának nagyobb a hordereje, mint a mi a pragmatica sanctióból következik. Lehetségesnek, sőt valószínűnek mondotta, hogy az a nemzedék, mely a most élő után fog a politikára és a törvényhozásra döntő befolyást gyakorolni, e részben más szempontból fog kiindulni; de ő a fenforgó körülmények közt csak annak a politikának lehet a védője, a mely az eddigi törvényeken alapszik s ezek fogalmaival megegyezik. A módosítást tehát nem fogadta el, hanem ajánlotta, hogy a vele ellenkező nézetűek vigyék a kérdést a fölirati bizottság és a ház elé. Andrássy Gyula gr. azonban és azok, a kik vele tartottak, meggondolták, hogy a biztosság vitatása ellentétben a nagyhatalmi állással, gyöngítené a biztosság fogalmát, a mely, ha nem magyaráztatik, erősebb lesz, továbbá, hogy Deák Ferencz ellenében többségük úgy sem volna, s elállottak a kérdés további tárgyalásától.
Ugyanerre az ügyre tartozik Andrássy Gyula grófnak 1866. január 28-dikán a nemzeti kaszinóból Gorove Istvánhoz intézett következő levele:
Kedves barátom! Úgy a mint ma elkezdted, a lehető legjobban össze fog vágni működésünk. Én azt hiszem, hogy az öreg úr is át kezdi látni a dolgok állását. Én itt ebédelek egy pár idegennel; ebéd után ha ide jönnél, igen szép volna tőled, mert később feleségemmel kell valahová mennem.
Isten veled. Viszontlátásig üdvözöl
híved
Andrássy Gyula.
Andrássy Gyula.
«E levél – írja Gorove István – vonatkozik azon értekezletekre, melyek január 28. és 29-dik napjain tartattak Deák Ferencznél, s melyekben Andrássy szóba hozta, hogy a képviselőház első föliratába tétessék egy passus, mely a monarchia nagyhatalmi állását fejtegesse, úgy mint az az egyezkedés után alakulna, s mi az 1866-diki országgyűlés követelményeivel nemcsak hogy ellentétben nincs, hanem általa alapíttatnék meg egész teljében. Ezen értekezletekre hivatalosak voltak: Andrássy, Lónyay, Bezerédj, Nyáry, Tisza, Ghyczy és én. Én kétszer is hozzászólottam Andrássy indítványához és ajánlottam. Pártolták: Lónyay, Bezerédj; ellene szólottak Nyáry, Tisza, Ghyczy és utoljára Deák. Deák azzal végezte beszédét, hogy mert ő és többen veszélyesnek tartanák az indítványt, mi meg, a kik pártoljuk, veszélyesnek mellőzését, hozzuk elő a bizottságban. Mi rögtön azt válaszoltuk, hogy a harmadik veszély pedig az volna, ha a pártban támadna meghasonlás. Ennélfogva mi a kérdést a bizottságban nem hozzuk elő.»
