DEÁK FERENCZ TALÁLKOZÁSA Ő FELSÉGÉVEL A KÖNIGGRÄTZI CSATA UTÁN.
582DEÁK FERENCZ TALÁLKOZÁSA Ő FELSÉGÉVEL A KÖNIGGRÄTZI CSATA UTÁN.
«1866 julius 17-dikén – így beszéli Szegedy György e gyűjtemény szerkesztőjének – reggel valamivel tiz óra előtt hivatalomba, a magyar kanczellariába mentem, s itt már a kapustól hallottam, hogy a kanczellár türelmetlenűl várakozik reám. Ime egy levél – így szólott hozzám Mailáth György nagybátyám – Deák Ferenczhez; azonnal a vasúthoz hajtatsz és személyesen elviszed neki Puszta-Szt-Lászlóra. Még csak annyi időm sem volt, hogy előbb lakásomra menjek, s azért a pályaháztól atyámnak Acsádra távíratot küldtem, hozzon ki a vasuthoz számomra ruhaneműeket. Ő tőle tudtam meg, a mi iránt Bécsben nem adhattak fölvilágosítást, hogy legjobban cselekszem, ha Zala-Egerszegen elhagyom a vasutat és fogadok kocsit Szt-Lászlóra. Estve kilencz óra felé értem ide. Deák Ferencz a levél elolvasása közben elkomorodott; azt kívánják tőle – így szólott környezetéhez – hogy menjen fel Bécsbe őfelségéhez: legjobb lesz – tette hozzá – ha már holnap indul. Kérdésemre, parancsolja-e, hogy vele menjek, azt felelte: én Szt-Mihályon fogok vasutra szállani, te pedig öcsém holnap korán reggel térj vissza Z.-Egerszegre, ülj ott ugyanabba a kocsiba, a hol én leszek, de ha még más valaki is volna benne, találkozásunkat véletlennek kell feltűntetned. A vasuti kocsiban kivűle egy ügyes-bajos nő volt, a kit ő vigasztalni igyekezett. Bécsújhelyen fogta kézi kis böröndjét és ki akart szállani. Megjegyzésemre, hogy a kocsit, a hol ülünk, a gyorsvonathoz kapcsolják, azt felelte, ő a közönséges vonattal megy tovább, és Meidlingban fog meghálni, hogy hol, azt távírati úton, még pedig ezen név alatt Dr. Ferenczi fogja velem tudatni; én hassak nagybátyámra, hogy ő felsége lehetőleg korán reggel fogadja, mert szeretne mentől előbb hazamenni. Nagybátyámnak első szava hozzám az volt: hol beszélhetne Deák Ferenczczel? Miután elmondtam neki a történteket, fölszólított, menjek azonnal Meidlingba és vigyem hírűl Deák Ferencznek, hogy ő felsége másnap korán reggel fogadja. Lakásomra érvén, ott találtam a következő, általam a mai napig megőrzött távíratot:
Meidling, július 18-dikán,.d. u. 6–35.
Szegedy György urnak, Bécs, Augustinergasse, 12. sz. 17. ajtó.
Itt lakom a «Hasen vendégfogadóban, I. emeleten 2. szám alatt.
Doctor Ferenczi.
Meidlingban kérdésemre, nem jött-e a délutáni vonattal ilyen és ilyen külsejű úr, a korcsmáros azt felelte: Szegény jó öreg úr, súlyos gondjai vannak; nem tudja, hogy a katonaságnál levő fia él-e még, azt keresi; nagyon el volt fáradva s már lenyugodott, s ő – a korcsmáros – nem engedheti 583meg, hogy zavarják. Magamra vettem ezért a felelősséget, kopogtam szobája ajtaján, azt kiáltottam be német nyelven, mai utitársa óhajt önnel beszélni, s erre Deák Ferencz leszállott ágyáról és kinyitotta az ajtót. A következő nap reggelén egyfogatu bérkocsiba ült, a bakon elhelyezte kis böröndjét és úgy ment a Burgba.»
A beszélgetés ő felsége és Deák Ferencz között háromnegyed óráig tartott. Ő felségének a monarchia nehéz körűlményei közepett – miként e gyűjtemény szerkesztője Mailáth Györgytől tudja – jól esett, hogy Deák Ferencz a vész perczeiben épen úgy nyilatkozik, mint nyilatkozott a béke idején; különösen megörült azon kijelentésének, hogy hite szerint a magyar nemzet Königgrätz után is csak azt követeli, és semmivel sem többet, mint a mit követelt Königgrätz előtt. A rendszer változását Deák Ferencz a békének a poroszokkal való megkötése előtt nem tartotta opportunusnak; de szükségesnek mondotta, hogy a békekötés után azonnal megindíttassék. Ő felsége fölhívására, kész-e akkor kormányt alakítani, Deák Ferencz határozottan nyilvánította, hogy erre semmi körűlmények között nem vállalkozik, valamint hogy a kormányba sem lépne be. Azt a kormányt azonban, a mely az ő eszméinek megvalósításán igyekeznék, pártolná. Andrássy Gyula grófot jelölte meg mint oly férfiut, a ki kormány alakítására alkalmatos.
Ő felségétől Deák Ferencz. kocsiján a magyar kanczelláriába ment, a hol Mailáth György kanczellárral és Belcredi osztrák államminiszterrel találkozott.
Még az nap visszatért Puszta-Szt.-Lászlóra.
Ugyanazon a napon ő felsége Sennyey Pál br. tárnokmester utján Bécsbe hivatta Andrássy Gyula grófot. A gróf Deák Ferencz Bécsben időzéséről nem tudott semmit. Ő felsége Andrássyval szemben constatálta, hogy a magyar ügyben követendő politika minden lényeges pontjára nézve Deák Ferencz és a gróf teljesen megegyezőleg nyilatkoztak.
