LEIRAT A VÁLASZFÖLIRATRA.
LEIRAT A VÁLASZFÖLIRATRA.
A képviselőház 1866. márczius 3-dikán tartott ülésében fölolvastatott ő felségének az országos főrendek és a képviselőház fölirataira ugyanazon a napon kelt következő leirata:
Kedvelt Híveink! Kegyesen fogadjuk az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők hű ragaszkodásának f. évi február hó 24-dikén kelt legalázatosabb fölirataikban foglalt kifejezését, és azt, valamint atyai szándokaink 444hálás elismerését, őszinte bizodalmok kedves tanuságakint veszszük. E bizalom viszonzásául mi is tartalék nélküli nyiltsággal közöljük válaszunkat fölirataikban foglalt azon kívánalmakra nézve, melyek iránt a fenforgó viszonyok fontossága fejedelmi szándokaink bővebb kifejtését sürgetőleg igényli.
Megnyugvással vettük azon egyetértést, mely az országgyűlési egyezményeknek a sanctio pragmaticában adott kiindulási pontjára nézve létesűlt. Az érdek- és védelmi közösség eszméje, mint azt az országos főrendek föliratában látjuk kiemelve, képezte a pragmatica sanctio keletkezése előtt majdnem két századdal Magyarország és fenséges uralkodó házunk örökös tartományai közötti tartós csatlakozás főbb indokát; és habár szívesen elismerjük, hogy e közösségnek az érintett alaptörvényben foglalt szabatosb körvonalozása által az örökös tartományok növekedtek erőben és hatalomban: viszont nem lehet félreismerni, hogy az uralkodó házunk országlása alatti népek e frigyesülése, midőn Magyarország területi épségét és nemzeti önállását fentartotta, egyuttal kül-biztosságának leghathatósb támaszává vált. A csatlakozás jótékonyságának e kölcsönösségénél fogva tehát legfőbb törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy ennek áldásai tartósan biztosítva legyenek, és ezért a pragmatica sanctio alapelveinek sértetlen fentartása mellett az érdek és védelmi közösségből folyó viszonyok korszerűen rendeztessenek.
A magyar koronához tartozó országok birodalmunk összegének igen tekintélyes részét képezik. Ennek erkölcsi és anyagi ereje, jóléte, belnyugalma és biztossága föltételezve van amazok hasonló állapotaitól és kölcsönösen hatnak egymásra. Fokozza e hatást a közbenső vámok megszüntetésén túl a közlekedési és forgalmi eszközök rendkívüli mérvben növekedett tökéletesítése, mely az érdekeket ezernyi szállal fűzi egybe. Ez – idő közt bővebb kifejlést nyert – állapotok annál szabatosb rendezést igényelnek, minél hiányosabbak e részben Magyarország azon legutóbbi törvényei, melyek annak belkormányzatát átalakították, de a birodalom egyéb országaival és tartományaival szükséges egybefüggésről vagy épen nem, vagy nem kielégítőleg gondoskodtak.
A dolog természete és népeink összegének legfontosabb érdekei azt igényelvén, hogy egyszerre és egyuttal intéztessék el mindaz, mi egymással összefügg és minek egymásra befolyása van, uralkodói kötelmeink és népeink valódi java iránti gondoskodásunk egyaránt követelik, hogy – a magyar alkotmányos állapotok általunk czélba vett helyreállítása és hatályba léptetése mellett – függőben maradni és bizonytalanságban hagyatni ne engedjük azon ügyeket, melyeknek czélszerű és kölcsönösen kielégítő rendezésétől a birodalmunkat alkotó külön országoknak békés és jótékony együttléte, valamint a birodalom biztossága, tekintélye és hatalma egyképen föltételezve vannak.
Ez okból kívántuk az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők 445figyelmét első vonalban a közös ügyek tárgyalása és kezelésének módozataira irányozni, s az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők belátásába vetett bizalmunkban nem csalatkozánk. Elismerik ugyanis, miként «léteznek ily közös viszonyok, és igyekezetöket oda kívánják irányozni, hogy e viszonyok megállapítására és mikénti kezelésére nézve oly határozatok jőjjenek létre, melyek alkotmányos önállásuk és törvényes függetlenségök veszélyeztetése nélkül a czélnak megfeleljenek».
Miután birodalmunk azon országait is, melyek eddig alkotmányos jogokkal nem bírtak vala, ilyekkel ruháztuk fel, azt, hogy Magyarország alkotmányos önállását és törvényes függetlenségét áldozatul hozza, nem követelhetjük; de azt várjuk, és az ország belátásába és érdekei tiszta felfogásába helyezett atyai bizalommal azt várhatjuk is, hogy alkotmányos önállóságát, melynek okszerű korlátait a sanctio pragmatica szellemében trónbeszédünk említi föl, nem önmaga elszigetelése- és ez által okvetetlen bekövetkező elgyengülésére, hanem valódi és maradandó érdekei érvényesítésére szolgáló eszköz gyanánt kívánandja is, tudandja is gyakorolni.
A közös ügyekre jogosult befolyásának e gyakorolhatása képezendi az önállás erős biztosítékát ugyanakkor, midőn annak jóléte, biztossága és hatalmának emelésére is ki fog terjedni.
Megelégedéssel fogjuk tehát szemlélni az erre vonatkozó tanácskozások megindulását, és bizton hiszszük, hogy e kérdések beható tárgyalása fonalán önkényt fog az 1848-diki törvények utánvizsgálatának és czélszerű módosításának szüksége fölmerülni.
A közös ügyek kérdésének megfejtése nem egyedül azoknak megállapításában találja kielégítő megoldását, hanem szükségkép föltételezi azok egységes, minden fennakadás ellen megóvott kezelését, s ép úgy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalom összhangzó működésének biztosítását. Az ezekre vonatkozó kormányzati ágaknak oly mérvbeni önálló kezelése tehát, mint azt az 1848-dik évi III. t. cz. a kellő szerves összefüggés mellőzésével megállapította, a közös ügyek sikeres kezelésének lehetőségét kizárja.
E törvények módosítása egyébiránt, mint ezt már trónbeszédünkben kijelentettük, az okból is szükséges, mert az 1848. II., III. és IV. t. czikkek némely rendeletei egyenesen királyi jogainkba ütköznek. A III. törvényczikkben felállított kormányalakzat gyakorlati alkalmazhatásának föltétét a II. t. czikkben érintett teljhatalmú fejedelmi helyettes képezi, a miben a monarchiai egységnek a sanctio pragmaticában gyökerező elve és az ebből folyó uralkodói tisztünk és személyes érzelmeinknél fogva, melyekkel kedvelt Magyarországunk irányában viseltetünk, s a melyektől indíttatva, alkotmányos uralkodói tisztünket közvetetlenűl szándékunk gyakorolni – soha sem fognánk megnyugodhatni; ép oly kevéssé bírnánk megnyugodni a IV. törvényczikk azon határozmányában, mely szerint az országgyűlés feloszlatása a költségvetés megállapítása előtt nem volna foganatosítható.
Hiszszük, hogy azon okoknál fogva, melyek az országnak alkotmányos 446jogai iránti ragaszkodását a kegyelet oly magas fokára emelik, az ország alkotmánya sarkkövét képező királyi jogainknak és tekintélyünknek épségét és sérthetetlenségét is szentűl fogja fentartani.
Mellőzhetetlennek tartjuk továbbá az országosan egybegyűlt Képviselők figyelmét azon nehézségekre irányozni, melyekbe a helyhatóságok rögtöni helyreállítása ütközik, már azért is, mert az 1848. XVI. és XVII. t. czikkek ideiglenes és egyedül az akkori pillanat igényeihez mért szabványainak sikeresítése – tekintettel a társas viszonyok közbejött átalakulására – a beligazgatás követelményeinek legnagyobb veszélyeztetése nélkül lehetetlenné vált. A megyei rendszer az ország első alapítójának uralkodásától kezdve folytonos gyakorlat által a nemzet életébe szövődött, s az 1848-diki törvények, midőn az ország közkormányzatának alakját megváltoztatták, a nélkül hogy azt ezen ősi intézménynyel összhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet állapítottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tanulmányozás és komoly megvitatás alapján várható. Óhajtjuk tehát, hogy az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők ez állapotok rendezését kiváló figyelmök tárgyává tevén, tanácskozásaik eredményét Elénkbe terjeszteni sürgős feladataik közé sorolják.
Okvetetlen szükséges továbbá, hogy a nemzetőrségről szóló XXII. törvényczikk eltöröltessék, miután létezésének rövid időtartama alatt a nép fölösleges terheltetését s a békés foglalkozástól elvonatását okozta, czélját pedig – a közbiztosság fentartását – tévesztve, ép ellenkező irányban gyakorolta hatását.
Kívánatos ezenkívül, hogy az 1848-diki törvények mindazon határozmányai, melyek Általunk eddig foganatosítva nem lettek, annak idején gondosan átvizsgáltassanak, miután azok világrendítő viszonyok nyomása alatt keletkezvén, a rögtönzés jellegét viselik magokon, mit az elmélet feltüntet és a gyakorlat még azoknál is megerősít, a melyeknek foganatba vétele, mint pl. a választási törvényé, két ízben lőn megkísérelve.
Ezekből önkényt foly, hogy e törvényeknek a jogfolytonosság alapján igénybe vett tettleges helyreállításába, azoknak szorgos átvizsgálása, a tényleges viszonyok igényeihez leendő idomítása, a tapasztalás tanuságához mért tökéletesbítése előtt, fejedelmi hivatásunk érzetében nem egyezhetünk.
Nem pillanatnyi megnyugtatás, hanem állandó czélszerű intézkedések létrehozatala fekszik atyai szívünkön, és a közszolgálat különböző ágai jövendő rendének megállapítása előtt a létező szerkezetet felbomlásnak indítani, az államgépezet kerekeit zavarba hozni, egy ideiglenes állapotot a másikkal felváltani, s ez által a csillapodni indúlt kedélyek nyugalmát szélesebb körben megingatni, uralkodói tisztünk és összes népeink irányábani kötelmeink egyaránt tiltják. Az országosan egybegyűlt Képviselők magok is érzik ez átmenet nehézségeit, s azok irányában a szigorú törvényesség helyett a körülmények méltányos figyelembe vételét helyezik kilátásba. Tőlük függ elősegíteni alkotmányuk helyreállítására irányzott atyai törekvéseinket, 447ha e méltányosság fokozott mérvét a jelen állapotok birálata körül is alkalmazni hajlandók.
Nálunk senki sem érezte inkább azon nehézségek és akadályok súlyát, melyek nem egy oldalról gördültek a kiegyenlítésnek Általunk kezdeményezett műve elé; mégis öntagadással és szilárd eltökéléssel léptünk az ország bizalmának lelkesűlt nyilvánulásai között e térre, melyen – hinni szeretjük – az országos Főrendek és Képviselők szívélyes támogatásával találkozni fogunk, már azért is, mert a siker dicsősége ép úgy, mint a felelősség terhe, reánk és az országra egyaránt fog háramlani.
A jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának a jelen rendkívüli körülmények között csakis abban látjuk lehetőségét, hogy a törvények változtatása egyedűl a törvényhozás jogosult tényezői közreműködése mellett eszközlendő országgyűlési megállapodások alapján történjék. Igazolja ezt a történelem, melynek lapjai nem egy példát hoznak fel a felől, hogy hason körülmények között hasonló eljárás követtetett, mely példák követése annál inkább ajánlható, minél áthatóbb volt a rázkódtatás, melynek sajnos következményeit elhárítani közös törekvéseink feladatát képezi.
Ekképen létre fog jöhetni az értesülés, ki fognak egyenlíttethetni a nehézségek és rendeztethetni mindazon viszonyok, melyeknek, ha a jövendő bonyodalmak forrását végleg el akarjuk rekeszteni, tisztába hozatni és elintéztetni szükséges.
Mélyen érezzük Mi is a reánk háruló kötelmek súlyát, érezzük a királyi felavatásnak közjogi jelentőségét és a hitnek szentségét, melylyel a koronázott király fogadalmat tesz az alkotmány sértetlen megtartására. De épen azért, mert a koronázást nem tartjuk egyedül ünnepélyes szertartásnak, tartózkodunk oly törvényes határozmányok helyreállításától, melyek sértetlen fentartását eskünkkel erősíteni vallásos hitünk és lelkiismeretünk sugallata egyaránt tiltják. És úgy vagyunk meggyőződve, hogy az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők e vallásos érzelmeinkben fogják az ország alkotmányos létének legbiztosabb zálogát felismerni.
Miután ez ünnepélyes cselekmény remélhetőleg véget vetend a politikai élet ingatagságának, aggálytalanul fogjuk követhetni kegyelemre mindenkor kész atyai szívünk hajlamát, s a közrend veszélyeztetése nélkül gyakorolhatni teljes mérvben királyi jogaink legnemesbikét.
Az országgyűlés kiegészítését tárgyazó, s Dalmátiára, Fiuméra és azon kerületekre, melyeket az 1848-diki V. t. czikk az országgyűlésre meghivatni rendel, vonatkozó kérelmöket illetőleg: miután e kérdések Horvát- és Tótországok közjogi viszonylatának szerencsés megoldásával állanak szoros kapcsolatban, azok tüzetes tárgyalását akkorra véljük halasztandónak, midőn folyó évi február hó 27-dikén Horvát- és Tótországok gyűléséhez intézett kir. leiratunk következtében megnyilandó országgyűlési tanácskozmányok során erre vonatkozó javaslataik fognak Elénkbe terjesztetni. Kedvesen vettük az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők azon igéretét, 448miszerint «a hon polgárainak minden osztályai iránt, vallás- és nyelvkülönbség nélkül, az igazság és méltányosság elveit fogják mindenkor irányadókul tekinteni, és hogy jelesül Magyarországnak nem magyar ajkú lakosai irányában mindazt, a mit e részben az ő érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvény által óhajtják biztosítani». Uralkodói tisztünk teljesítésének sorában legkedvesebb teendőink közé fog tartozni mindaz, a mivel az ország területi épségének fentartása mellett az Általunk buzgón óhajtott eredmény valósítását előmozdíthatjuk; mert az ország lakosainak békéjét, egyetértését és érdekekben egybeforrását mindenkor élénk örömmel fogjuk szemlélni és hathatósan gyámolítani.
Az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők erélyes tevékenysége- és bölcs gondoskodásától függ immár, siettetni azon időpontot, a melyben fejedelmi jogaink épsége, birodalmunk jogos követelményei és a társországok méltányos igényeivel összhangzó javaslataik Elénkbe terjesztetni fognak; és Mi életünk legszebb pillanatai közé fogjuk sorolni azt, midőn megnyugtató öntudattal mondhatjuk: miképen ezek szentesítésével kedvelt Magyarországunk és népeink összegének valódi javát mozdítottuk elő és talpkövét raktuk le birodalmunk ereje emelkedésének, jóléte gyarapodásának és biztossága öregbedésének.
Márczius 3-dikán ezeket írta naplójába Gorove István: A rescriptum felolvastatott. A nem-tetszés átalános volt. A leirat egy hosszas czáfolat, mintha kormánypárti követ mondotta volna el a házban; nem bír a leiratok természetével. Ghyczy így nyilatkozott: Én azon haragszom, hogy miért bosszant engem e leirat, hisz úgy is csak ilyet vártam. Szóval minden ember elégedetlen; némelyek ingerültek is lettek. Csak későn mentem a kaszinóba. Deák már ott volt s maga mellé ültetett, úgy szintén Kandót, legkedvesebb emberei egykét 61-ben, ki iránt most már szintén nem oly bizalmas, mint volt azelőtt. Tehát a rescriptum nem tetszik, elkedvetleníté őt is. Ily hangulatban szól velünk, s azonnal felállítja, hogy mily alapra kell helyezkednünk a rescriptumra adandó válaszban. A közös viszonyok fejtegetéséről ezuttal hallgatni; azt mondani, hogy, mint kijelentettük, dolgozni fogunk; de erősebben fejtegetni a jogcontinuitás elveit. A mily megdönthetetlen ő a törvényesség fejtegetésében s azon téren, hová az ügyeket állította, oly vonakodva lép más térre, különösen az internationalisra és európaira, hol alkalmasint szintén eltalálná a leghelyesebbet. De ez neki új lenne, s mert megtámadhatónak találja, itt magát a védelemben nem hiszi oly erősnek, mint a jogok terén.
«Azon síri csend – írja Várady Gábor «Országgyűlései Levelei»-ben – melylyel a márczius 3-diki kir. leirat a képviselőházban fogadtatott, s melyet nehányszor csak a megütközésnek csakhamar megfékezett tompa moraja szakított félbe, a kevésbbé gondolkozónak is megszerezte azon meggyőződést, 449hogy a révpart még beláthatatlan távolságban van, s a kormány hajója nem azon irányban halad, a mely felé a kikötő biztosan elérhető lenne.»
