ORSZÁGGYŰLÉSI ELŐKÉSZŰLETEK ÉS A KÉPVISELŐHÁZ PARTJAI.
ORSZÁGGYŰLÉSI ELŐKÉSZŰLETEK ÉS A KÉPVISELŐHÁZ PARTJAI.
Deák Ferencz – miként Lónyay Menyhért naplójában írja – 1865. deczember 8-dikán barátainak részletesen elmondotta, miként fogja föl a közel jövőbeli teendőket. Előadta, hogy nézete szerint fődolog, a fejedelemmel jól maradni; ő felsége még nincs a parlamentarismus sajátságaival megbarátkozva; ha minden tárgy kezdetben discussio alá vétetik, annyi, képviselő közt bizonyára nem egy fog akadni, a ki nagyon is elevenen nyilatkozik, ezt pedig kerülni kell, tehát mentől kevesebb discussio legyen. Megtartatik – így folytatta – a trónbeszéd; mi lesz benne, nem tudja, de reá válaszolni kell; legczélszerűbb lesz, ha a ház fölirati bizottságot küld ki.
Deczember 9-dikén Deák Ferencz több pártjabeli képviselőt magához kéretett, s itt hosszasan fejtegette, mennyire szükséges a fenforgó körülmények között az egyetértés, s hogy e pillanatban semmi értelme az elkülönzésnek; a volt határozatiak hozzájuk simulnak, ne legyen tehát Deákkör, hanem alakítsanak követi kaszinót. Klauzál Gábor és Szentiványi Károly helyeselték véleményét. Lónyay Menyhért ellenezte; kiemelte, mennyire helyes volna, hogy a párt külön alakuljon, s ha ez nem történik, szükségét fejtegette, hogy tagjai mint párt másképen tartassanak együtt; a határozatiak kimélését, mint a kik 1861-ben Deák híveit hazaárulóknak 361nyilvánították, most még őket «az opportunitás emberei» gúnynevével illetik, a legrosszabb politikának mondotta. Deák Ferencz azonban nem tágított; a fő kérdésekben – így szólott – a volt határozatiakkal egyetértünk, egyelőre tehát maradjunk velök együtt.
Deák Ferencz 1865. deczember 9-dikén a hirlapokban a következő fölhivást tette közzé:
Közel lévén az országgyűlés ünnepélyes megnyitásának napja, bátor vagyok a tisztelt képviselőket előleges értekezletre, f. hó 12-dikén reggeli kilencz órára, a nemzeti muzeum nagy teremébe barátságosan meghívni.
Minthogy a képviselő urak szállása előttem tudva még nincsen, nem küldhetvén egyenkinti külön meghívásokat, kénytelen vagyok e barátságos meghívást hirlapok útján közzétenni.
Pest, 1865 deczember 9-dikén.
Deák Ferencz,
Pest belvárosi képviselő.
Pest belvárosi képviselő.
A képviselők közül-többen «Deák-kör» czímen klubbot alakítottak, melynek deczember 10-dikén volt első értekezlete. Deák Ferencz indítványozta, hogy a kör, mellőzve minden pártszínezetet, képviselői kaszinóvá alakuljon, s minden képviselőnek egyiránt szolgáljon gyűlő és társalgó helyéűl. Sokan barátai közűl – így szólott – szükségesnek tartottak oly helyiséget, hol ugyanannak a pártnak a tagjai összegyűlhessenek. Ő azonban többekkel folytatott eszmecsere után helyesebbnek vélné, ha e helyiség nem kizárólag egy párté volna, hanem képviselői kaszinóvá alakulna át, mert hiszen most a fontosabb kérdések iránt pártkülönbség nem is létezhetik. Máskint vannak pl. Angliában, hol egyes kérdesek, melyek igennel vagy nemmel döntetnek el, a pártokat egymástól elválasztják, s máskint vagyunk mi, hol a nézetek eltérése csak a kérdések részletezésénél fejlődhetik ki. Ekkor majd a képviselők véleményének bizonyosan több árnyéklata lesz, s ezekhez képest szélső jobb és szélső baloldal, jobb- és balcentrum alakuland. De hogy ezt ma anticipálják, azt nem tartaná helyesnek. A kérdések tárgyalásánál és eldöntésénél támadó sok keserűségtől menekülhetni, ha a képviselőknek egymással való folytonos érintkezése közöttük barátságos viszonyt teremt. Vannak kényes ügyek, a melyek tárgyalása a kölcsönös legnagyobb méltányosságot követeli meg; de ezt csak úgy érhetni el, ha a képviselők, minden pártszínezetet mellőzve, érintkeznek egymással. Jobb lesz tehát bevárni, míg a pártok a discussiók folyamában természetszerűleg ki fognak fejlődni. A képviselők elfogadták az indítványt, s Deák Ferencz 362arra kérte őket, engedjék meg, hogy a körnek átalakulásáról az összes képviselőknek általa összehívott értekezletén jelentést tegyen.
«A kaszinó tagkönyvébe – írta Szász Károly «Egy Képviselő Napló-Jegyzetei» czímű munkájában – deczember 10-dikén beíratta magát mindenki vegyest. Ott van Ghyczy, Nyáry, a két Tisza, a két Ráday, Jókai a Bónis; ott Zsedényi és Ürményi és mind.»
Deczember 12-dikén reggel 9 órakor 300 országos képviselő értekezletre gyűlt össze a muzeum nagy termében. Deák Ferencz szóba hozva az ünnepies alkalmat, melynél fogva az ország fővárosa a megérkező fejedelmet e napon kebelében fogadhatja, udvariassági tekintetből is czélszerűnek tartotta, hogy a képviselőház tagjai az uralkodó elfogadására a kir. várlakban jelenjenek meg. Az értekezlet az indítványt egyhangulag elfogadta. Szóba jött az országgyűlésnek deczember 14-dikére kitűzött megnyitása Budán. Madarász József Buda ellen szólott, mert a törvény nem Budapestet, hanem csak Pestet nevezi meg az országgyűlés tartása helyéűl. Senki sem támogatta.
Deák Ferencz a pesti polgárokkal a vasuti indóháznál várta ő felségét. A fejedelem megállott Deák Ferencz előtt és szívélyesen köszöntötte. A trónbeszéd elmondása napján – deczember 14-dikén – őfelsége ebédre hívta magához azon képviselőket, a kiknek neve A-val vagy B-vel kezdődött, s kívülük még Deák Ferenczet, Eötvös József bárót, Somssich Pált, Csengery Antalt és Lónyay Menyhértet. Ő felsége Deákkal, Eötvössel, Andrássyval egyenkint szívélyesen és jó ideig beszélt; Deák Ferencznek azt mondotta, látogatná meg 16-dikán d. u. 4 órakor.
A Deák-párt és az 1861-diki határozati párt vezetői közt folytatott tanácskozásokról a «Pester Correspondenz» czímű kőnyomatú lap 1865. deczember elején megjelent egyik számában Mezei Mór czikket tett közzé. A conservativ párt közlönye, a «Magyar Világ» 1866. márczius 1-sején megjelent számában újra lenyomatta a czikket a következő sorok kíséretében «A «Pesti Napló» múlt év deczember 13-dikán ily fölirás alatt «Az 1861-diki pártok egyesüléséről» a «Pester Correspondenz» kőnyomatú lapból – még pedig csak vagy négy-öt nappal reá, tehát komoly megfontolás után – egy czikket vett át, mely, miként köztudomású volt, azon megállapodásokat vázolta, melyek a centrum és a baloldal vezérei közt létre jöttek.»
Mezei Mór czikke így szól:
«Mint a dolgok jelenleg állanak, a Deák-párt és határozati párt elnevezés többé nem használható. Az lehetséges, hogy kiválik egy töredék, a tisztán kormánypártiak töredéke, s talán lesz szélső baloldal is, de ezek között a középen ott lesz egy párt, melynek tagjai nem tekintve arra, hogy 363mit vallottak 1861-ben, a fontosabb kérdésekben egyet fognak érteni. Hogy a részleteknél miként oszlandnak meg a pártok, természetesen most még meghatározni nem lehet.
A kiegyenlítés ügye a pártok e valószínű egybeolvadása által sokat nyer. Mert ámbár még nem állapodtak meg egy közös programmban, de annyi bizonyos, hogy a kiegyenlítés szükségét már nemcsak a Deák-párt ismeri el, s a kiegyenlítés formájában sincs nagy eltérés. Ily körülmények között, hogy az országgyűlési tanácskozásokról előre képet alkossunk magunknak, elegendő az alakulásban levő egyesűlt párt s a kormány nézeteit és reményeit ismerni.
Ha Horvátország és Erdély nem hivatnának meg az országgyűlésre, akkor az országgyűlés nem levén kiegészítve, minden további lépés lehetetlen volna. De miután a kormányról tudják, hogy az országgyűlést kiegészíteni ő is óhajtja, reménylik, hogy az igazolás munkája alatt a kormány Erdélylyel az uniót végre fogja hajtatni.
Ezután mindenek előtt a jogfolytonosság visszaállítását, névszerint a felelős miniszterium és az alkotmányos hatóságok visszaállítását fogják követelni. Ha a kormány azt kivánandja, hogy a királyi előterjesztések, az 1848-diki törvények revidealása vétessenek föl először, az országgyűlés a sérelmek orvoslását kívánva, amazt addig mellőzni fogja. A kormány, mint mondják, egy betűt sem hajt végre az 1848-diki törvényekből, míg nem revideáltatnak, itt meg nem titkolják, hogy a jogfolytonosság, tényleges föltétlen elismerésének követelésétől el nem állanak. A kormány nem tagadja a jogfolytonosság elvét, s nem az 1848-diki törvények érvényességét, de e törvények szoros teljesítését a monarchia érdekeivel megférhetetlennek tartja. A kormány e törvények végrehajtásától azért vonakodik, mert attól tart, hogy egyhamar nem sikerűl a revisio, és e törvények mellett a monarchia fennállását nem tartja biztosítottnak.
A hajlandóság megvan e törvények revideálására, s oly áldozatok hozására, melyek összeegyeztethetők Magyarország autonom állásával: de egyet, a magyar alkotmány alapját, feláldozni nem lehet. Ez alap az, hogy a törvényt csak alkotmányos úton lehet megváltoztatni. És minden törvényt, míg alkotmányos úton meg nem szüntették, szigorúan meg kell tartani. Ha a kormánynak megengedik, hogy egy-egy törvényt végrehajtatlan hagyjon, vagy revidiálásig felfüggeszszen, akkor a magyar alkotmánynak is meglesz az ő 13. §-a, a milyen van a Schmerling-féle februári patensnek, s akkor tetszésétől függend az egész alkotmányt meg nem engedhetőnek találni és felfüggeszteni.
Ámbár itt éles ellentét látszik fenforogni a kormány és az országgyűlés között, mégis reménylik, hogy a végmegoldást legyőzhetetlen akadály nem gátolandja. Az 1839–40-diki országgyűlés példája mutatja, hogy a jelen eset nincs analogia nélkül. Akkor is kinyilatkoztatta az országgyűlés, hogy a királyi előterjesztéseket nem tárgyalja, míg az ország sérelmeit 364nem orvosolják. Először is nem akart a gyűlés tanácskozásba bocsátkozni, mert nem volt kiegészítve. Ráday Gedeon gr. politikai kereset alatt levén, a kormány nem engedte meg, hogy mint Pest vármegye követe az országgyűlésen megjelenjék. E nehézség Ráday lemondásával háríttatott el. Most a szólásszabadság megsértése miatti sérelmek vétettek elő, a királyi előterjesztések mellőzésével. A kormány nem engedett. A követek háza most tárgyalás alá vette a királyi előterjesztvényeket, de azzal a határozattal, hogy nem küldi át a felsőházhoz, míg sérelmeit nem orvosolják; de midőn ennek sem lett sikere, egy újabb határozattal abban állapodtak meg, hogy szentesítés alá nem terjesztik fel, míg a szólásszabadság helyre nem állíttatik. Erre ő felsége átalános amnestiával megkegyelmezett minden politikai kereset és ítélet alatt levőknek, s ezzel az egyetértés helyreállt. Igaz, hogy most a kérdések fontosabbak, mint az 1839-dikiek, másfelől akkoriban a hangulat ingerültebb volt, míg most a nemzet bizalommal tekint az uralkodóra, s a kormány jóakaratában nem kétkedik.
Az igaz, hogy az országgyűlés nem helyeselheti, hogy a kormány egyetlen egy törvényt is egyoldalulag érvényen kívül helyezzen, s csakis a törvényes állapot helyreállítása után bocsátkozhatik a királyi előterjesztések tárgyalásába; de ha az országgyűlés teljes, határozatképes, és a kormány nem helyezi magát, mint 1861-ben, az elvileges negatio terére, és elismeri a kérdéses törvények érvényességét, akkor tárgya lehet az ismételt fel- és leiratoknak, s az országgyűlésnek lesz ideje elkészítni az új törvényeket, természetesen azzal az előfeltétellel, hogy addig nem terjeszti szentesítés alá, míg a törvényes állapot nem állíttatik tökéletesen helyre. Ha a kormány bizonyos lesz benne, hogy az 1848-diki törvények revisio alá vétetnek és látandja, hogy az eredmény kielégítő leend, úgy hiszik, hogy a kormánynak nem lesz többé oka az 1848-diki törvények végrehajtását megtagadni, és ezzel a kiegyenlítést lehetetlenné tenni.
Feltéve, hogy ez lesz menete a kiegyenlítési alkudozásoknak, még csak az lesz a kérdés, hogy a revisio a közös ügyek intézését illetőleg oly eredményt szülend-e, mely a magyar alkotmányt a kormány kívánalmaival összhangba hozandja és tekintettel leend az örökös tartományok érdekeire? Erre most csak annyit mondunk, hogy az igyekezet megvan, egy, minden oldalra kielégítő megoldást találni.»
Deczember 16-dikán – írja naplójában Lónyay Menyhért – Deák Ferencz lakásán összegyűltek: Eötvös József br., Klauzál Gábor, Szentkirályi Mór, Andrássy Gyula gr., Lónyay Menyhért, Horváth Boldizsár, Bezerédy László, Csengery Antal, Kemény Zsigmond br., Gorove István, s beleegyzését kérték arra, hogy pártja tagjai, a kik Ghyczy Kálmánt semmikép sem akarják elnöknek megválasztani, az «Európa» szálló egyik termében tanácskozásokra összejőjjenek.
365«Deczember 17-dikén délután – írja Szász Károly Egy Képviselő Napló-Jegyzetei czímű munkájában – az Európában volt nagy conferentiánk. Hivatalos volt mindenki, a ki Szentiványit akarja elnöknek. Megtöltöttük a termet. S nagy többségünk egyszerre kézzelfogható lett. Deák előterjeszté a két elnököt, s az 1848-diki eljárásra hivatkozva, a második alelnöki hely fönhagyását Erdély számára. Úgy az egyik jegyzőét is. Kijelenté, hogy neki biztos tudomása van Ghyczy visszaléptéről.»
«Kitűnt a mérsékelt baloldal vezetőinek Deák Ferenczczel folytatott értekezéseiből – írta Mezei Mór az Országgyűlési Emlékkönyvben – hogy az előleges kérdések tekintetében egymástól nem térnek el. Megegyeznek különösen abban, hogy az 1848-diki törvényeket úgy kell revideálni, hogy a közös ügyeknek a monarchia mindkét felében egyformán leendő intézése biztosítva legyen. Minthogy pedig a trónbeszédre készítendő fölirat a közös ügyek kérdésének érdemébe még nem bocsátkoznék, hanem egyedűl annak bizottsági tárgyalás alá vételét jelentené ki, következik, hogy e két párt – a Deák-párt és a mérsékelt baloldal – között fönforgó eltérések nem a fölirati vitánál, hanem a közös ügyekkel foglalkozandó bizottság kebelében fognak tüzetesen nyilvánulni. Lehet egyébkint az is, hogy ezen eltérések időközben még elenyésznek és sikerűl a két párt azon egyesítése, melyet a mérsékelt baloldal vezérei megkísérlettek, s Deák Ferencz maga pártolt, de a melyet a Deák-párt több nevezetesebb tagja (Eötvös, Lónyay, Csengery és mások) ellenzett azért, mert attól tartottak, hogy az egyesűlés kedvéért engedményekre lehetne kényszerítve a Deák-párt, holott a házban bírt többségénél fogva saját programmját egymaga teljesen érvényesítheti. Jelenleg tehát az egyesülési kísérletek is szünetelnek és így ma a Deák-párt és a mérsekelt baloldal mint a két fő párt szerepel, melyek mellett még szélső bal, mérsékelt jobb és szélső jobb is létezik.»
Podmaniczky Frigyes br. «Naplótöredékek» czímű művében a következőket írja: «A mindinkább kidomborodó események és az egymást követő viták a következő pártárnyalatokat idézték elő a képviselőházban:
Apponyi vezérlete alatt szélső-jobb
|
21 tag
|
Deák vezérlete alatt jobb-közép
|
180 tag
|
Ghyczy, Tisza, Nyáry vezérlete alatt bal-közép
|
94 tag
|
Kállay és Böszörményi vezérlete alatt szélső-bal
|
20 tag
|
Összesen
|
315 tag.
|
A mi az itt megnevezett pártárnyalatokon kívül esik, az sehová sem tartozik, s ide-tova hányódik, mint a kormányos nélküli hajó».
«A képviselők – írja Madarász József «Emlékirataim» czímű művében – csekély kivétellel sorakoztak, a mint 1861-ben határozatiak vagy föliratiak voltak. Az ellenzék a Tigris szállodában tartotta értekezleteit.
366Később a balközép a városház-téren. A «Tigris»-ben vagy három értekezleten megjelentem. Hamar meggyőződtem, hogy néha szavazhatunk együtt, de lényegben ők sem azok már, a kik 1861-ben voltak. Ellenökben megalakultunk mi mint szélső baloldal. Voltunk úgy húszan: László Imre, Almásy Sándor, Bobory Károly, Böszörményi László, Csanády Sándor, Csiky Sándor, Deáky Lajos, Halász Boldizsár, Kállay Ödön, Márkus István, Papp Pál, Patay István, Vállyi János, Vidacs János. A balközép vezérei voltak Ghyczy Kálmán és Tisza Kálmán. Értekezleteikre én nem, de barátink közűl egy ideig többen eljártak, a míg utóbb megmondták nekik nyiltan, hogy a velök ellenkező nézetűeknek nincs helyök az ő pártértekezletükön».
