A BALOLDAL TISZTELETÉRE RENDEZETT FÁKLYÁSMENETRŐL.
A BALOLDAL TISZTELETÉRE RENDEZETT FÁKLYÁSMENETRŐL.
1866. deczember 6-dikán, ugyan azon a napon, a mikor a képviselőház Tisza indítványát elvetette, s a Deákét fogadta el, estve pesti egyetemi ifjak fáklyásmenetet rendeztek «az országgyűlési baloldal véleménye ünnepélyes igazolására», miként a Fillinger kávéház falragasza hirdette. «Budapest ifjusága – így szólott a fölhivás – minél nagyobb számmal legyen szíves a Sebestyén-téri Fillinger kávéházban megjelenni, mint hol fáklyák kiosztandók, s a menet megindulandó lészen.» A tisztelgők részéről – irta a Hon – Rázsó harmadéves jogász intézett hazaszeretettől és a rendületlen hazafiság iránti tisztelettől átrezgett beszédet, sűrűen közbeszakíttatva helyeslő éljenek által.» Az ifjuság szónokának Ghyczy Kálmán felelt, s beszédét így végezte: «A haza közügyei iránti érdekeltségöknek, rokonszenvüknek jelen ünnepélyes nyilvánítását elvbarátim nevében szíves köszönettel fogadom, mindnyájunknak egyesült buzgó közóhajtását e szavakban fejezvén ki: Éljen a haza!» Az ifjuság ezután Tiszát, Keglevichet, Váradyt, Jókait, Madarászt, Patayt éltette, «a midőn – így irja a Hon – egyesülten Tisza Kálmán nevét kezdé az egész tisztelgő sokaság egyre növekvő lelkesedéssel harsogtatni, mindaddig, míg Tisza meg nem jelent a nyitott ablaknál, a honnan rövid beszédet intézett az ifjakhoz.»
Az ellenzék – így irja deczember 6-dikán naplójában Orczy Béla báró – vereségét megbosszulandó, a Nádor-szálló előtt fáklyásmenetet rendezett. Vidacs volt a Fillinger kávéházban a faiseur. Az egyetemi ifjuság összességében nem vett részt a tüntetésben. A 400–500 fáklyahordó leginkább 119Vidacs gyármunkásaiból, továbbá az ó-budai hajógyár embereiből állott, a kiket Ács Károly szállított. Végig mentek a Ferencziek-terén, s a Hatvani-utczán, a Fő-úton, Nagy-Hid-utczán át a Váczi-utczába jutottak, s itt a Nádor előtt megállapodtak. Én a Ferencziek-terén találkoztam a menettel, s hallottam éljenezni Ghyczyt, Tiszát, a szabadságot, Kossuthot. A városi közönség hallgatag viselkedett. Itt-ott a nézők Deákot éltették, a Váczi-utczában szintén őt éljenezték, mire a fáklyások közül azt válaszolták: Nem kell a schwarzgelb Deák. A Nádor előtt egy ifjú szónokolt. Ghyczy válaszolt neki; Tisza csak néhány szót ejtett; Madarász is akart szólani, de saját pártja nem engedte meg, mert már előbb megállapodtak benne, hogy csak Ghyczy fog beszélni.
A Pesti Napló deczember 8-dikán megjelent számában 253 egyetemi hallgatótól aláirt következő nyilatkozat jelent meg:
«A Hon deczember 7-diki számában, a baloldalnak rendezett fáklyásmenetrőli közleményben, főszereplőkint az egyetemi ifjuság mutattatik be. Mi alólirottak kérjük magunkat az ott említett állítólagos többség sorsaiból kivétetni, mert, eltekintve minden pártszinezettől, nem tartjuk ildomosnak oly ügyben tüntetni, melyben törvényes képviselőház törvényes határozatot hozott.»
A deczember 11-diki Pesti Napló a következő czikket tette közzé: «A minap tartott fáklyászene felriasztotta a város minden rendű lakosait, s csak másnap kezdett felette gondolkodni a város ifja és vénje, hogy voltaképpen mi lett légyen ama fáklyásmenet czélja? Tüntetés, tisztelgés, diadalünnep vagy vigasztaló? Mert mindezek oly dolgok, mik ilynemű tüntetéseket idézhetnek elő. Azonban csakhamar elhagyta mindenki a gondolkodásnak ezen fonalát, s egy szívvel-lélekkel riadott fel a testvérfőváros minden lakosa s a pezsgővérű ifjuság: Deáknak nagyszerű fáklyásmenetet kell rendezni. Hiszen Deák az ország legnagyobb fia, Deák az ország lelke, általa beszél Magyarország, s midőn ő szól, mint hajdan a rómaiak mondották: Roma locuta est, úgy Deák szavára egyhangzásban kiáltja a haza: Hungaria locuta est. Tisztelet, becsület a vele együtt küzdő jeleseknek, tisztelet, becsület a vele egy czélra törekvő ellenfél lelkes fiainak, tisztelet, becsület, de igazság is. Nehogy a közvélemény félrevezettessék, nehogy az ország nagy közönsége mystificálva legyen, óriás fáklyászenét az ország ünnepelt nagy fiának, jogaink nagy védőjének, fáklyászenét és ünnepélyes kivilágítását a testvér-fővárosoknak: hadd uszszék fénytengerben, a ragaszkodás, szeretet és tisztelet ragyogó fényében az ünnepelt 120nagy hazafi iránt viseltető hódolatunk és elismerésünk ama kifejezése. Ha voltak, a kik Ghyczynek, Tiszának, ama derék küzdőknek tiszteletére meggyujtották az elismerés szövétnekét, szükséges, hogy a küzdők elsejének méltóképp mutassa be a nagy közönség soha meg nem szűnt nagy tiszteletét.
Így okoskodtak, így jártak-keltek, értekeztek, tanácskoztak; népgyűlést, ifjusági nagy összejövetelt akartak tartani, hogy az ünnepély nagyszerű és a megtisztelendőhöz illő legyen. Több ezer fáklyáról, a Deák-kör előtti nagy körmenetről és számos effélékről terveztek, sőt most is terveznek, s alkalmasint hiába, mert, mint halljuk, hazánk nagy fia határozottan ellenzi a megtiszteltetésnek minden nemét. Úgy látszik, azt tartja, hogy míg a haza száz sebből vérzik, addig efféléknek ideje nincsen. Nagyon tudja ő, hogy a polgártársak becsülése mily kincs, s a megtiszteltetés minden neme iránt él kebelében a honfiui kegyelet; de ezúttal ily megtiszteltetés nem lenne kedvére. És a szép tervek, úgy látszik, mind dugába dőlnek; mert annyira tisztelik Deákot, hogy akarata ellenére szivök sugallatának elnyomásával is cselekedni nem fognak. Mint halljuk, ennek következtében a tisztelgés elhalasztatott, mert végképp lemondani róla senkinek sincs kedve, annál kevésbbé, mert meggondolatlan emberek mindenféle hírekkel, valótlanságokkal, sőt ráfogásokkal is állottak elő, nem átalva szítani gonosz szenvedélyeket. Ilyesekül registráljuk azt, hogy a minnapi fáklyászene következtében Bécsből távirati parancs érkezett, hogy azonnal csináltasson a hatóság Deáknak is fáklyászenét. Szegény emberek, kik nem tudják, hogy mit beszélnek és mit cselekszenek. Ilyen további az is, hogy egyik városrész ellenzi, a másik semleges kiván maradni, a harmadikban nem oly szellem uralkodik, azért nem lesz Deáknak fáklyászenéje, s több effélék. Mindezek pedig oda fogják a dolgot fejleszteni, hogy végre is megsokalják az illetők az ily bosszantást, s hiában ellenzené Deák Ferencz a tüntetést, az mint ilyen meg fog történni.»
E czikket a Pesti Napló szerkesztője a következő kijelentéssel kisérte: Biztos kútfőből értesülünk, hogy Deák Ferencz már nyilatkozott arra nézve, hogy bármily becses előtte polgártársainak szeretete és ennek kifejezése, ezúttal reá nézve kellemetlen volna, ha fáklyászenével tiszteltetnék meg.
