A FÖLIRATI BIZOTTSÁG TÁRGYALÁSAIRÓL.
121A FÖLIRATI BIZOTTSÁG TÁRGYALÁSAIRÓL.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Pest, 1866. deczember 10.
Ma, 10-dikén olvasta fel Csengery az akadémia elnöki szobájában tartott értekezleten a feliratot. Mind a tizenöt tag jelen volt; munkálatunkat 1 órakor befejezénk. Holnap a ház elé terjesztjük: biz’ ez elég gyorsan ment. Az öreg úr, úgy látszik, siettetni akarja az országgyűlési munkálatokat, a mint mutatja ezen dolgozat gyors elkészítése. De mutatja az is, hogy ma az Európában azt mondá: «a feliratot holnap kinyomatni rendelik; három nap mulva fog tárgyaltatni, lesz belőle szombat; szerdán, csütörtökön és pénteken összeülhet a hatvanhetes bizottság.»
Ilyen sietést és energiát benne ritkán tapasztaltam.
Mit mondjak a mai adresse-bizottsági tárgyalásról? A fölirat szépen és illedelmes hangon van irva, de erős és kemény; látszik rajta a hatás, melyet Deákra a határozatiak kikelései és gyanusításai tettek. A jogfolytonossághoz való ragaszkodás, a merev restitutio in integrum ante, azaz bele nem bocsátkozás a törvények változtatásába a felelős kormány kinevezése előtt, máskülönben nem lett volna benne oly erősen előtérbe állítva, sőt azt is ki lehet belőle hozni, hogy a felelős kormány kinevezése előtt a ház a hatvanhetes bizottság munkálatának tárgyalásába nem fog bele bocsátkozni. Még tegnap mondá el nekem az öreg úr abbeli szándékát, hogy a dolgok jelen állásában tárgyaltatni nem kivánja, pedig az Európa-beli második tanácskozmányban nyiltan kimondá, Detrichnek felelvén, hogy nem kell megkötni kezünket, majd meglátjuk, mit csinálunk a hatvanhetes bizottság munkálatával. Ma együtt kimenve a bizottsági ülésből, mondá: «Szeretném tudni, mibe köthetnének bele a határozatiak a felirati javaslatunkba» – tehát maga erősnek akarta.
Ezen szándékára, t. i. a feliratnak erős és határozott alakban szerkesztésére még egy más körülménynek is volt befolyása. Ugyanis úgy van értesülve, hogy Bécsben igen erősen dolgoznak a kiegyenlítés meghiusításán, s ő azt hiszi, hogy ily positiv felirattal a magyar államférfiakat támogatja. Sennyey Bécsbe ment.
Mindezeket tőle tegnap hallám, de ugyanezeket Somssich is beszélte; vajjon nem ezen kútforrásból merített-e az öreg úr? Valószínűnek látszik ez Somssich mai magaviseletéből, ki minden erős helynél, mely a feliratban előfordul, hangos és elragadtatott helyesléssel demonstrált. Vagy szólott 122vele Sennyey? Majd megtudom. Mi érdeke van Somssichnak, a feliratot lehetőleg keménynyé tenni?
Még tegnap összebeszéltünk Andrássyval, hogy ha nem lenne a feliratban szó a többi tartományok alkotmányosságáról, ezt be kivánjuk tétetni. Midőn Csengery már egészen felolvasta a feliratot, sőt pontonkint is olvasá, s az helybenhagyatott, előbb én, aztán Andrássy szóba hoztuk, hogy politikai hiba lenne, a lajtántúli alkotmányosságot meg nem említeni, annyival inkább, mivel a stiriai, felső-ausztriai és galicziai adresse-javaslatok a mi alkotmányunk helyreállítását, a mivelünk való kibékülést, a dualismust hangsúlyozzák; ha erről szólottunk az 1866-diki első feliratban, most sem mellőzhetjük. Eötvös, Szentkirályi, Kemény és Rannicher pártolták az eszmét. Erre az öreg úr azt mondá: Előbb határozzuk meg, mi jönne belé és hová lenne teendő; az egész oly egyöntetű valami, hogy alig képzeli, hová szúrjuk be; úgy fog benne állni, mint midőn a kocsi egy gödörbe belezökken, ha túlhaladja a gödröt, ismét tovább pereg, de zökkenni ismét fog. Azt mondánk erre, hogy próbálják beletenni ők ketten, Deák és Csengery, majd eltalálják a módját, úgy, hogy nem fog zökkenni. Arra nézve, hogy mi jőjön bele, legvilágosabban útmutatóul szolgál a leirat, mely a többi országoknak is megigéri a felelős kormányzati rendszert, erre mindenesetre válaszolni kell stb.
Kimentek tehát Deák és Csengery az én szobámba, s alig telt bele egy fertály óra, gyönyörűen beleszőtték az eszmét a feliratba, a mely így erőben és szépségben csak nyert. Még aztán folyt egy kis vita a felett, vajjon úgy álljon-e az új szerkezet: «az nem lehet» a Vörösmarty szózata modorában, vagy, mit Csengery védelmezett, jobb-e úgy kezdeni: «nem lehet.» A «nem lehet» maradt meg.
Megvallom, nem sok reménységem van a kiegyenlítésnek ezen országgyűlés folyama alatti sikerüléséhez. Úgy látszik, Belcredi, Beust a concessiók non plus ultráját vélték megadni a rescriptum által. Lesz Bécsben sok hatalmas befolyás, mely a fejedelmet a felelős kormány kinevezésétől vissza fogja rettenteni, mi pedig Deák vezetése alatt engedni nem fogunk.
A képviselőházi vita már keményebbé tette Deákot; már most a teljes miniszterium kinevezését, tehát a hadügyit is nélkülözhetetlennek véli, holott a tizenötös munkálat ideje alatt mondá: a miatt, ha nem neveznek ki hadügyminisztert, ha ezen ügy csak a belügynek egy osztályát képezendi, nem fogjuk a kiegyezést lehetetlenné tenni, magunktól elutasítani; ezen nyilatkozata után concedálta Andrássy Bécsben a hadügyminisztert és megelégedett az osztályfőnökkel.
123Minő másképp mehettek volna a dolgok, ha szeptemberben nevezik ki a felelős miniszteriumot; a miniszterium formulázta volna a dolgokat és a többség mellette lett volna. Most a hatvanhetesben magunk, a nélkül, hogy a bécsi kivánatokat és lehetőségeket ismernénk, fogjuk formulázni a dolgokat, még pedig erősen, és aztán, ha a bizottság discussiói széjjel mennek az országba, ki fogja a már megkövesült közvéleményt megváltoztatni? Minden ilyen törekvés könnyen hazaárulásnak fog bélyegeztethetni; hát még ha a ház határozatává válik.
Eötvöst, ki oly impressionabilis, Deák beszédének hatalma annyira leigázta, hogy nem tud másról beszélni, mint hogy Deák miniszterelnöksége nélkül senki, ő se vállalhat tárczát; ezt beszélte nekem, ezt beszéli Andrássynak. Csak meg ne mondja Deáknak, mint a ki erre nagyon megijedne, mert személyére nézve ezt tartaná a legnagyobb szerencsétlenségnek. Oly miniszterium, melynek az öreg úr lenne elnöke, nagyon erélyes alig is lehetne; pedig erély, sőt néha absolutistikus eljárás nélkül rendet behozni az annyira zilált viszonyokba alig lehet. Ha pedig benne nem lenne, a miniszteriumot egy fejcsóválása az öreg úrnak kisebbségbe hozhatná. Különös dilemma. Egyébiránt, ha elnöke nem lenne ezen kormánynak, dolga mégis sok volna, nyakára járnának tanács és utasítás végett.
Mit is beszélek ezen eventualitásokról, melyek oly kevéssé valószínűek?
Ha holnapután már összeül a hatvanhetes bizottság, készülnöm kell a pénzügyi dolgokra. Ott legalább elmondom leplezetlenül véleményemet, mely szerint én biz’ az államadósságok és indirect adók és vámok ügyében sok concessióra vagyok kész.
