I.
I.
A hatvanhetes bizottság 1867. január 30-dikán tartott ülésében tárgyalta albizottsága javaslatának 8. §-át. E §. így szólott: «A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű vezetése. E czélszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Ezen külügyeket tehát mi is közöseknek tekintjük, s készek vagyunk azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi 20., 21., 22., 23. és 24-dik pontokban körülirt módon fog megállapíttatni.
Gorove István a §. 2-dik mondata után a következő szöveg beszúrását indítványozta: «Ennélfogva a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában, és a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülhető intézkedések a birodalom mindkét felének miniszteriumaival egyetértésben és azok beleegyezésével a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik miniszterium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyeket tehát, stb.»
Hollán Ernő az indítványnak ezen szavait: «a birodalom mindkét felének miniszteriumaival» ezen szavakkal kivánta kicserélni: «mindkét fél miniszteriumával .... a közös külügyminiszter.»
Simonyi Lajos b. nem akart közös miniszteriumot, s annál kevésbbé 243kivánta hatáskörét azzal is gyarapítani, hogy még a kereskedelemnek némely ágaiba is belevonassék.
Gorove István kiemelte, hogy szerkezete szerint a kereskedelmi szerződéseket és módosításokat a két fél miniszteriuma hozza javaslatba, s csak a szerződés megkötését vezeti a külügyminiszter. Módosítványának czélja nem lehetett az, hogy a külügyminiszter intézze el a kereskedelmi ügyeket, hanem hogy rábizassék a külkereskedelmi képviseltetés s így főként a consulatusok ügye.
Ghyczy Kálmán nem talált megnyugvást Gorove fölvilágosításában, mert a módosítvány a közös külügyminiszternek, mindkét fél miniszteriumával egyetértésben és beleegyezésükkel ugyan, de mégis teendői közé sorozza a képviseltetést. Tehát a végleges intézkedés mégis a közös külügyminisztert illetné, s így a kereskedelmi ügyek egy része az országtól elvonatnék.
Ghyczy nézete az volt, hogy a módosítvány, mert a kezelésre vonatkozik, nem a 8. §-ba való. Ő legalább eddig úgy fogta föl a nézeteket, hogy a kereskedelmi tárgy Magyarország és ő felsége többi országai közt nemzetközi alapra fektettessék, vámszövetség köttessék és ebben állapíttassanak meg ezen vámszövetség kezelésének módozatai is. Már pedig Gorove indítványa anticipiálja ezen tárgyalást, mert előre meghatározza a kezelésnek módozatát. Kifogása volt továbbá az indítványnak ezen kifejezése ellen «birodalom», mert ha ezen szónak az az értelme: «állam», «Reich», «Oesterreichischer Kaiserstaat», s ez értelmezés mellett Magyarország úgy tekintetik, mint ezen államnak része, ezen szónak «birodalom» ily értelmű elfogadásával már megszüntetnék Magyarország függetlensége és önállósága. Éppen ezért kerülni akarta mind e szót «két fél», mind azt, hogy «birodalom». «Magyarország soha úgy nem tekinthető, mint az osztrák császárság egyik alkatrésze. És bármikor elfogadnók ezen elvet, akkor mindazon követelések, melyeket mi eddig törvényeink és az ország önállóságának s függetlenségének föntartására tettünk és teendünk, jogalappal nem birnának, mert a részt alá kell rendelni az egész érdekének.»
Deák Ferencz: Ezt a szót: «birodalom» azon értelemben veszem, s hiszem, hogy az indítványozó is azon értelemben vette, a melyben azt az 1848-diki törvények is vették, midőn azt mondják: «a birodalom kapcsolatának épségben tartása mellett».
Ugyanazon értelemben, mint vette azt az 1861-diki országgyűlés, 244midőn első föliratában azt mondja a 21-dik szakaszban: «sőt megtörténhetik a birodalomnak ilyképpeni jogszerű fölbomlása». Továbbá a 27-dik szakaszban azt mondja: «Nem akarjuk mi a birodalom fenállását veszélyeztetni.»
Ily módon nyilatkozik a második felirat is számos helyen, s mindenütt a «birodalom szót használja: «nem akarjuk mi veszélyeztetni ...» ime ismét «a birodalom fennállását ...» Itt a 60-dik szakaszban: «a mi az örökös tartományok és a birodalom azon jogait illeti.» Szóval mindenütt használja a «birodalom» szót, a nélkül, hogy azért akár az 1848-diki törvények, akár az 1861-diki föliratok az ország függetlenségét aláásni, vagy Magyarország alárendeltségét kifejezni akarták volna.
Ebben az értelemben van itt is, és ez nekem legkisebb skrupulust sem csinált: mert hogy minő kapcsolatban van Magyarország azzal a fogalommal, a mit birodalomnak neveznek, azt mind a feliratok, mind az 1848-diki törvények, mind az albizottság munkálata részletesen, bőven kifejtik.
Mikor valamely fogalomnak határozott, tiszta kifejtése benne foglaltatik a törvényben vagy föliratban, vagy ezen itt elmondott elvekben, akkor a legkevesebb aggodalommal sem vagyok, hogy egy szóból mást fejtsenek ki, mint a mi világosan kimondott föltételekben és meghatározásokban foglaltatik; arra nézve tehát legkisebb skrupulusom sincs, hogy a «birodalom» szó benne maradjon.
Én abban sem láttam volna semmit, ha másképpen fejeztetett volna ki; abban sem semmit, ha benne marad.
Én sokszor beszéltem négy szem közt erről, és soha sem osztoztam azon aggodalomban, hogy ebből valami következtetést lehetne vonni. Nagyon silányan állanának a mi országunk jogai, hogy ha ily szóból, melyet annyiszor használt az országgyűlés, következtetést vonhatnának jogaink csorbítására.
Én tehát beleegyezem abba, hogy ezen szó «birodalom» benne maradjon.
