II.
II.
Csengery Antal utalt arra, hogy a «mindkét fél» értelmét megmagyarázza a javaslat 30. §-a, mely így szól: «Óhajtjuk, hogy miután ő felsége legmagasabb trónbeszéde szerint is közös kiindulási pontunk a pragmatica sanctio, egyrészről a magyar korona országai együtt, más részről ő felsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek, mint két külön és 245teljesen egyenjogú fél.» Ezen két félről van itt szó, s azért megnyugodott Hollán módosítványában.
Tisza Kálmán meg volt győződve, hogy az 1848-diki törvényekben és az 1861-diki föliratokban úgy értették a «birodalom» szót, a hogy most itt magyarázzák. A tapasztalás azonban óvatosságra int: mert azt, mi régibb törvényeinkben nem egészen tiszta értelemben van kifejezve, ellenünk szokták fordítni.
Áttérve a módosítvány azon részére, mely a kereskedelmi képviseltetésre vonatkozik, az megváltoztatása magának annak, a mi a kereskedelmi ügyeket illetőleg e munkálatban eddig mondva volt. Ennek bebizonyítása czéljából a munkálatnak végére tért.
A 60. §-on kezdődik ezen ügyek tárgyalása. A 61. §. az indokok fölsorolása után ezt mondja: «egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő felségének többi országai között időnkint vám- és kereskedelmi szövetség köttessék». A 62. §. így szól: «Ezen szövetség állapítaná meg azon kérdéseket, melyek a kereskedelemre vonatkoznak, s meghatározná az egész kereskedelmi ügynek kezelési módját.» Már pedig a kereskedelmi képviseltetés is a kereskedelemre vonatkozik.
A 63. §. ezt mondja: «A szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék. A két félnek felelős miniszteriumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot s terjeszsze azt mindenik az illető országgyűlés elé, s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek ő felségének szentesítése alá terjesztendők.» Tehát itt ezen kereskedelmi ügyekre és nemzetközi szerződésekre nézve fönn van tartva az országgyűlések elfogadása és helybenhagyása; míg ott csak tudomással járulnak hozzá az országgyűlések, s a végrehajtás is némely irányban szintén elvétetik az illető felelős miniszterektől, s a közös külügyminiszter kezébe adatik.
Nem fogadta tehát el a módosítványt, mely egyfelől a még csak a későbbi §§-ban javasolt közös miniszterek egyikére bizza a kereskedelmi ügyekre nézve a képviseltetést, és a mely másfelől a kereskedelmi nemzetközi szerződések megkötésénél az országnak eddig föntartott jogát megszorítja.
Zsedényi Ede figyelmeztette Tiszát, hogy itt csak arról van szó: «ennél fogva a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában.» Ez nem alkalmazható azon szerződésekre, melyek Magyarország és az örökös tartományok közt köttetnek, hanem azokra, a melyeket 246együttesen a külfölddel kötnek. Kérdezte Tiszától, kire bizná ezt másra, mint a külügyminiszterre?
Tisza Kálmán e kérdésre azt felelte, hogy azon nemzetközi szerződés útján, mely a kereskedelmi ügyekre nézve a 61., 62. és 63. §§. szerint köztünk és ő felsége többi országai közt kötendő, kell meghatározni a külföld irányában való képviseltetést is.
Nyáry Pál figyelmeztette a bizottságot egy kis parlamentáris illemre. A közös minisztérium az albizottság javaslatában előfordul ugyan, de csak egy későbbi §-ban, már pedig nem helyes ennek tárgyalása előtt anticipálva, ily előleges §-ba olyat beleszurni, a mi a közös miniszterium teendőit meghatározza, különben később azt fogják mondani: hiszen ez már egy előző §-ban el van határozva.
Deák Ferencz: Azt hiszem, hogy ezen aggodalomnak elejét veheti azon igen természetes folyama a dolognak, hogy ha majd a többség a későbbi szakaszokban a közös miniszteriumot kitörli, akkor innen is ki fog töröltetni az erre vonatkozó tétel, ha pedig a többség a közös miniszteriumot elfogadja, e szó szintén benn maradhat. Én részemről szivesen ráállok arra, hogy azon esetre, ha a közös miniszterium eszméjét a többség elveti, abból, hogy ez itt már megállapíttatott s kimondatott, következtetést ne lehessen vonni.
Ha tehát a közös miniszterium eszméje a későbbi tárgyalásnál többségre nem találna, annak megemlítése itt is elmaradhat.
A bizottság elfogadta Gorove István indítványát Hollán Ernő módosítványával.
