A PARLAMENTBEN IS MEG KELL TARTANI AZ ILLEDELEM SZABÁLYAIT.
A PARLAMENTBEN IS MEG KELL TARTANI AZ ILLEDELEM SZABÁLYAIT.
A képviselőháznak 1861. április 5-dikén tartott ülésében Babes Vincze előadta, hogy a municipiumok ujjászervezésének elhatározása óta majd minden megyében összegyülekeztek az értelmiségnek, nevezetesen a megyei bizottságnak tagjai, s tanácskoztak főleg a tisztujítások körül követendő eljárás iránt. Krassómegye középponti román intelligensei hasonló tanácskozmányt hívtak össze, s idején be is jelentették a megyei hatóságnak; de 480a belügyminiszter betiltotta a gyűlést. Midőn az illetők az esetet egy román lapban kihirdették, hozzátették, hogy a kormány ezen eljárása emlékezetökbe hozza a legborzasztóbb absolutismus korszakát. Tekintettel pedig a több más megyében naponkint tartatni szokott gyülekezetekre, fölsóhajtanak, hogy úgy látszik, hogy honunkban quod uni justum, alteri non æquum esse debet. Fölvilágosítást kért az esetről a belügyminisztertől, mert föl se tehette, hogy a kormánynak szándékában lenne az ily magángyülekezeteket, nevezetesen pedig a megyei bizottsági tagokét, akármiképp megakadályoztatni.
Wenckheim Béla b. belügyminiszter április 8-dikán felelt az interpellátióra. A krassói román értelmiségtől tervezett, de nem magán, nem is bizottsági tanácskozás, hanem nagyobbszerű népgyűlés alakját ölthető gyűlés tartásáról csakis annak előestéjén értesült, s a főispáni helyetteshez azonnal távirati úton rendeletet intézett, a melyben kimondotta, hogy «előleges bejelentés nélkül nagyobbszerű gyűlések meg nem engedtetvén, a holnap tartatni szándékolt gyülekezet betiltandó – mert ilyen gyűlések semmi időszakban, alkotmányos időszakban és 1848-ban sem engedtettek meg – azonban magántanácskozmányok nem akadályozandók». Az ország minden részében, még pedig nemzetiségi különbség nélkül, tartattak is ily magántanácskozások, tartatott pl. Trencsénmegyében éppen három nappal a Krassóban tervezett gyűlés után, még pedig nem magyar ajkú honpolgárok által, s a kormány ez ellen semmi nehézséget nem tett. Senki sincs följogosítva, hogy a jelen kormányról föltegye, hogy akár közigazgatási, akár politikai tekintetben különbséget akar tenni bármily nemzetiségű és vallásu polgárok közt.
Babos Vincze egészen meg volt elégedve a belügyminiszter feleletével, s a maga igazolására idézte a krassómegyei administratornak a belügyminiszter táviratára hivatkozó rendeletét, mely egy román lapban megjelent, s a melyben egészen más van, mint a belügyminiszter feleletében. E rendelet szerint a municipiumok helyreállításának a kormány által kitüzendő határidejéig «megyei bizottságoknak se egészben, se részben, de sőt azok tagjainak mint olyanoknak se, ezen irányban működni, vagy valami gyűlést tartani nem szabad». Itt a képviselők közül többen fölkiáltottak: Mint olyanoknak! Babes beszédét folytatván, kijelentette, hogy ő föl se tette a kormányról, hogy szándékában van az ilyféle gyülekezeteket megakadályozni. Ha van félreértés, azt bizonyára a megyei kormányzó okozta.
481Deák Ferencz: T. ház! A Babes Vincze képviselő úr által – nem tudom, melyik román lapból – fölolvasott sorok, ha kételkedtem volna is, újra meggyőznek arról, hogy a belügyminiszter úrnak igazsága van, mert azon sorokban is az van, hogy Krassómegye főispáni helyettese azt mondotta, hogy a megyei bizottságoknak mint ilyeneknek működése vagy gyűlése nem engedtetik meg; már pedig nagy különbség van e között és a magántanácskozás között. (Élénk helyeslés.) Igen helyesen tette a belügyminiszter úr, hogy a gyűlést, s a bizottsági tagoknak mint olyanoknak hivatalos működését meg nem engedte; és nagyot hibázott volna, ha megengedte volna. (Helyeslés.)
Mivel e tárgy fölmerült, lehetetlen ez alkalommal ki nem fejeznem azon óhajtásomat, vajha magunk között, akkor, midőn a törvényhozás terén működünk, ezen ünnepélyes szent helyen, legalább azokat a szabályokat tartanók meg interpellatióinkban is, melyeket a magánéletben az illedelem parancsol. (Átalános helyeslés.) Mikor én valakitől fölvilágosítást kérek, nem fejezem be a fölvilágosítási kérést oly kifejezéssel, hogy p. o. «Úgy látszik, vagy úgy lehet, vagy megtörténhetik, vagy föl nem tehető, hogy az úr egyik iránt igazságos, a másik iránt ne legyen igazságos, vagy, hogy a mit az egyiknek megenged, a másiknak megtiltsa». Erre akárki csak akkor volna jogosítva, ha a kért fölvilágosítás után nem lehet megelégedve. De midőn a fölvilágosítást kérjük, már előre is ily kifejezést használni, még magántársaságban sem tartom illőnek. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy se az átalános megnyugtatásra, se a dolgok czélszerű kifejlődésére nem vezet az, ha mi itt, akár interpellatióinkban, akár egyébkint oly módon járunk el, mint művelt társaságban nem járnánk el. (Élénk helyeslés.)
