ANDRÁSSY MAILÁTHNÁL.
ANDRÁSSY MAILÁTHNÁL.
Valahára – irta Lónyay Menyhért Bécsben, 1866. szeptember 6-dikán naplójába – ismét elszabadulhatok innen. Tegnap este Emmi Hallból megérkezett; együtt mehetünk Budára.
Andrássy tegnap estve csakugyan volt Mailáthnál. Mailáth egészen másképp beszél, mint előbb; az országgyűlést összehívják ők, s próbálnak vele végezni; ha nem sikerül, új választásokat irnak ki. Mint Andrássy mondja, Mailáth legerősebb ellenzője annak, hogy a miniszterium már most kineveztessék. Úgy látom, nagyon szereti azt a kanczelláriai épületet. Sennyeyt Andrássy őszintébbnek hiszi; Sennyey akart volna fusionális miniszteriumot, erre dolgozott, s ha nem sikerül, szivesen oda hagyja helyét. Andrássy véleménye szerint Mailáth most ennek ellene fordult; boutonirozottnak mutatkozott ugyan, de mindezt kinézte belőle Andrássy. Andrássy azt mondja: ezen működése nyomait két más hiteles kútfőből is tudja; ellenben Sennyey megmarad előbbeni nézetei mellett, neki van politikai meggyőződése.
Én azon nézetben vagyok, hogy mindketten, különösen Sennyey, tehetségök szerint előmozdították volna egy fusionális miniszterium létrejöttét, ha hogy kilátás lett volna rá. De mivel erre Andrássy határozott nyilatkozata után kilátás nincs, Mailáth egészen ellene fordult a miniszteriális eszmének, ellenben Sennyey ragaszkodik hozzá.
Andrássy azon alkalommal, a melyről Lónyay naplójában megemlékezik, Mailáthtal szemben így nyilatkozott:
53Tisztában kell lennünk magunkkal. Ha a monarchia akar valami lenni, alkotmányosnak kell lennie itt is, ott is. Ez nem lehetséges másképp, mint a tizenötös bizottság javaslatának körvonalai szerint.
De a ki ezt a javaslatot Magyarországon keresztül akarja vinni, annak kettőt kell biztosíthatnia: 1. a valódi önkormányzatot mindarra nézve, a mi nem közös. A tizenötös bizottság javaslatát ilyennek tartom, így értette azt Deák s így értettük mindnyájan. 2. A valódi coordinatiót a kormányok és a monarchia két állama között.
A valódi önkormányzat megköveteli, hogy a kormány a többségből alakittassék. E nélkül nem csak hogy nem ajánlanám, de el se fogadnám a tizenötös bizottság munkálatát. A miniszteriális rendszerben, úgy mint 1848-ban állott, a teljhatalmú nádorral és a magyar hadsereggel, elegendő garanciát látok Magyarország önállóságára, de nem elegendőt a monarchia fenállására nézve; abban, a mit Bécsben kivánnak, elegendő garantiát találok Ausztriára, de nem elegendőt Magyarországra nézve. Ha én az egész 48-at változatlanul ajánlanám, azt gondolnám, felségárulást követek el. Ha a tizenötös bizottság javaslatát a nélkül vinném keresztül, hogy a nemzet kezébe kapja a többség kormányát, hazaárulást gondolnék véghez vinni. Megengedem, hogy e részben lehetnek más nézetek, tisztelem azokat, de ez az én nézetem.
Véleményem a helyzetről ez: Ha Magyarország nem fogadja el a tizenötös bizottság javaslatát, nem marad más hátra, mint absolutismus vagy forradalom. Ez az egyetlen ok birhatna reá, hogy felelősséget vállaljak az átmeneti korszakban, a midőn el kell nyomni az expectoratiókat, a melyekre az embereknek teljes joguk van, s melyek a szabadabb mozgás következtében előtérbe fognak nyomulni éppen akkor, midőn a feladat legnehezebb része kerül megoldásra, t. i. elfogadtatni mindazon terheket és károkat, melyeket a múlt csinált, – s így lehetetlen, vagy legalább lejárt legyek a másik stadium bekövetkeztével, midőn a rossz már el van fogadva és a feladat a lehető jót tenni.
De mindennek megvan a határa. Az ilyet el lehet fogadni, de azt senki sem követelheti, hogy valaki utána járjon, hogy ruházzanak rá ilyen felelősséget. Én majdnem kinálkoztam, ámbár ebben mindjárt a königgrätzi csata után még némi érdem is lehetett. Most ez is megszünt. Én megtettem a magamét. Nem tartozom azok közé, kik azt mondják, elég az embernek egyszer elmondani a nézetét, s ezzel meg van nyugtatva a lelkiismerete. Ennél többet tettem. Nem csak elmondottam nézeteimet, hanem mindamellett, hogy az lehetett a látszat, mintha azt mondottam volna: Achetez mon ours, persuadeálni igyekeztem, a mennyire tőlem 54kitelt. De ezzel elérkeztem a határhoz. Lelkiismeretem meg van teljesen nyugtatva. Megtettem a magamét, s most azt mondom: Kérem felmentésemet.
