AZ ADÓHÁTRALÉKOK BEHAJTÁSÁRÓL.
AZ ADÓHÁTRALÉKOK BEHAJTÁSÁRÓL.
A képviselőház 1867. márczius 2-dikán tartott ülésében átalánosságban elfogadta a miniszteriumnak az 1867-dik évi közterhekre vonatkozólag előterjesztett határozati javaslatát, s ez után áttért a részleteire.
Tisza Kálmán indítványozta, hogy az első pont e szavai: «és az előbbi évekről fönmaradt és az adózók lehető kímélésével behajtandó hátralékokat» hagyassanak ki, s helyettök a következők mondassanak ki: «Az előbbi években a törvényhozás befolyása nélkül behozott és kivetett adók hátralékaira nézve kimerítő tudomást szerezvén a miniszterium, azoknak nemcsak vidékenkinti mennyisége, de keletkezésöknek oka fölül is, ezen okoknak méltányos figyelembe vétele után határozzon behajtásukat illetőleg, 360s ha a behajtást elhatározta, azt úgy eszközölje, hogy ez által az érdekeltek anyagi helyzetét meg ne rontsa.»
Lónyay Menyhért, pénzügyminiszter azt tartotta, hogy a módosítvány inkább a kivitelre tartozik; magát a kérdést a kormány egészen úgy fogja föl, mint Tisza.
Deák Ferencz: Engem csak a miniszter úrnak most mondott szava és némileg igérete nyugtat meg; mert nem akarom vizsgálni, minő százféle forrásból eredhetnek ezen hátralékok, a mint ezt Tisza Kálmán barátom megemlítette; hanem csak egyet hozok föl. Azt hiszem, alig van valaki közöttünk, ki ne tudna oly esetet, hogy a község adósíttatik, mert befizetett adóját a perceptor, vagy nem tudom miféle tisztviselő elköltötte, a kinek semmije sincs, a kin azt megvenni nem lehet és most a községen veszik meg újra. Igaz, ha valaki elköltötte azt, a mi nem volt az övé, azt be lehet pörölni és el lehet zárni; de ha semmije sincs, a pénzt nem lehet rajta megvenni. Már most ki fizesse meg ezen pénzt? Ha az a közös költségekre mulhatatlanul szükséges, akkor meg kell fizettetnie. De az nem lenne igazságos, hogy ezen egész terhet azon község fizesse, melyet megloptak; hanem ha behajthatatlan a teher, de azt mégis valakinek viselnie kell, azt az összes adózókra kell kivetni. Ily dolgokra figyelni kell majd a miniszteriumnak, mert előfordulnak számos oly esetek, a midőn például ez vagy ama község 1570 frttal tartozik. A község azt mondja erre: Én ezen összeget is befizettem, de a perceptor elköltötte. És csakugyan kisül; de valakinek mégis meg kell fizetni a hátralékot. Méltó-e már most, hogy ezen tartozás azon helységre rovassék és nem inkább az állam többi költségei aránya szerint fölosztassék? Ha a miniszterium ilyeneket figyelembe vesz, mint ezt a miniszter úr igérte és a mint kötelessége is, nem tartom szükségesnek, hogy ez, mint a mi a kezelés dolga, külön megemlíttessék. (Fölkiáltások: Maradjon a szerkezet!)
A képviselőház az eredeti szerkezetet fogadta el.
