A «KÖZÖS KÖLTSÉGEK» KIFEJEZÉSRŐL.
A «KÖZÖS KÖLTSÉGEK» KIFEJEZÉSRŐL.
A képviselőház 1867. márczius 2-dikán tartott ülésében részleteiben tárgyalta a miniszteriumnak az 1867-dik évi közterhekre vonatkozó előterjesztését.
361Tisza Kálmán indítványozta, hogy a javaslat első pontjának ezen szavai helyett: «a begyült pénzeket az ország közigazgatási kiadásaira és az országgyűlésileg megállapítandó közös költségekre fordíthassa», a következők mondassanak: «a begyült pénzeket az ország állami szükségeinek fedezésére fordíthassa».
Tisza attól tartott, hogy ezen szavakkal «a közös költségekre fordíttassék», oly eszme mondatik ki, melyet a ház még meg nem állapított: mert, hogy vannak a 48-diki törvények értelmében közösen érdeklő viszonyok, s hogy az azokra járuló költségeket viselni tartozunk, az természetes; de hogy ezen költségek viselése hogyan történjék, közösen-e, együttesen-e, ez még az országgyűlés által eldöntve nincs. Óhajtotta tehát, hogy ezen kifejezés használtassék: «Magyarország államszükségére nézve», a mely mindent magában foglal.
Bónis Sámuel pártolta Tisza módosítványát, mert nem látta se a méltányossággal, se a parlamentalis szokásokkal összeférhetőnek, hogy itt mellékesen oly munkálat alapelve állapíttassék meg, a mely a ház elé még nem hozatott.
Deák Ferencz: T. ház! Én nem látom azt a nehézséget, melyet a módosítást kivánó képviselőtársam fölemlített, hogy t. i. a kormány szövegének elfogadásával mellesleg oly munkálat fölött határozna a ház, mely még nem vala eléje terjesztve. Itt a szerkezetben világosan azon kifejezés van, hogy Magyar- és Erdélyország területén stb. a begyült pénzeket az ország közigazgatási kiadásaira és az országgyűlésileg megállapítandó közös költségekre fordíthassa. Itt előzetesen semmi sincs megállapítva: mert ha az országgyűlés nem állapítja meg a közös költségeket, ezen költségekre semmi sem fog fordíttatni; az elv pedig, melyből ez foly, igen is sokszor meg van állapítva, mert ki van mondva a föliratokban, hogy többet ne említsek, hogy nem vagyunk idegenek az államadósságokra nézve alku szerint megegyezni. Hogyan kezeljük azon fizetést, miként fizessük azt le, ez az országgyűlés megállapításától függ; de a költség, és pedig közös czélokra fordítandó költség létezik. Számtalanszor kimondottuk, hogy védelemmel tartozunk nemcsak az országnak, hanem a birodalomnak is. Egyik talán azt mondja, közös, a másik azt, hogy kölcsönös a védelem; de mindenesetre közös a költség, mely majd országgyűlésileg megállapitandó; s minthogy megállapítandó, e kifejezés semmit sem præoccupál. Nem először történik, hogy a 362törvényhozás, midőn valamit megállapított, azt mondotta, hogy ez majd ekkor vagy akkor elhatározandó, ezen vagy azon mód szerint. Én tehát ebben nehézséget nem látok. Előre meg vagyok győződve, hogy az országgyűlés azon elvi kérdést, állapíttassanak-e meg közös költségek, a mely már a multakban, nemcsak most, hanem az 1861-diki évben is el volt fogadva, bizonyosan meg fogja állapítani, ha csak el nem akar térni azoktól, a miket 1861-ben kimondott. Az pedig, mi legyen közös, ezután fog megállapíttatni. Én tehát aggályra okot nem látok, mert nem præoccupálunk semminek és kezünkben van ez iránt majd határozatot hozni. Átalában igen furcsa dolog, ha valaki azt gondolja, hogy a házat ily kifejezés, mely a dolog természetéből foly, annyira köti, hogy utóbb szabadon nem határozhat. Higyje el a t. ház, hogy akkor, midőn a hatvanhetes bizottság munkálatát tárgyalni fogja, ha a többségnek komoly, határozott akarata lesz azt elvetni – bármi mondassék e szakaszban – azt el fogja vetni, és semmiként sem fogja nehezíteni annak elvetését az, ha bennmarad e kifejezés: mert azok, kik azt elvetni óhajtják, azt fogják mondani: Igen, azt mondottuk: «megállapítandó»; de mi nem akarunk semmit megállapítani. Azzal tehát, hogy e kifejezést benne hagyjuk, nem vállalunk magunkra semmi kötelezettséget. Ha pedig a többség ezt megállapítja, akkor e kifejezésből se előny, se hátrány nem ered. A háznak keze teljesen szabad, akár megtartjuk a kifejezést, akár kihagyjuk. Én tehát aggályra okot nem látok. (Fölkiáltások: Maradjon!)
A képviselőház az eredeti szerkezetet fogadta el.
