NE CSAK A TÖRVÉNYHATÓSÁGOK LEGYENEK FELELŐSEK, HANEM TISZTVISELŐIK IS.
NE CSAK A TÖRVÉNYHATÓSÁGOK LEGYENEK FELELŐSEK, HANEM TISZTVISELŐIK IS.
A képviselőház 1867. márczius 2-dikán tárgyalta az 1867-dik évi közterhekre vonatkozó miniszteri előterjesztés határozati javaslatának második pontját: «2. A fönnebbi meghatalmazás folytán az ország összes törvényhatóságai s azok tisztviselői személyes felelősség terhe alatt kötelesek lesznek az egyenes és közvetett adók behajtásához segédkezeket nyujtani, s a közjövedelmeket illető miniszteri rendeleteket pontosan végrehajtani.»
Tisza Kálmán e szókat «s azok tisztviselői személyes» ki akarta hagyatni. Ha ugyanis azt értik velök, hogy a tisztviselők a kormánynak 363egyenesen rendelkezése alá esnek, nem pedig hogy a törvényhatóságok útján történik a rendelkezés, akkor ez a régi törvényekbe és a törvényes gyakorlatba ütközik bele.
Deák Ferencz: Én nem osztozom azon nézetben, hogy a tisztviselők minden esetben egyedül a megyéknek felelősek, mert igen sok esetben felelősek voltak a régi időkben a kormánynak is. Ha az állana, akkor a hivatalával visszaélő, a bűnt, a lopást elkövető tisztviselőnek nem volna egyébre szüksége, csak hogy a megye pártfogása alá vegye. Felelősséggel tartozott, perbe is fogatott, a megye remonstrált, a per mégis lejárt, el is itélték, be is zárták. A megye felelős a tényért, és felelős azért, hogy a tisztviselőnek meghagyja, hogy teljesítse kötelességét. Ha a tisztviselő rosszul teljesíti kötelességét, s a megye őt feleletre nem vonja, akkor a kormánynak mindig joga lesz őt feleletre vonni, mert különben nem lehet sehol sem kormányozni. Régi megyei ember vagyok, én is tudom a praxist: igen számos esetben megparancsolta a helytartótanács a tisztviselőnek feleletre vonatását, a bűnös, a hivatalával visszaélő tisztviselő ellen, s habár a megye nem rendelte is el, mégis a legfelsőbb kormányszék elrendelte. És ez nem is lehetett másképp: mert a megyék municipalis hatalma nagy és szép; de nem souverain municipalitás. Az tehát, hogy mind a megyék, mind a tisztviselők felelősek legyenek, igenis természetes, még akkor is, ha egészen a régi időt veszszük tekintetbe, és nem veszszük tekintetbe azt, hogy a parlamentalis kormány egészen más, mint az előbbi kormány.
Úgy látszik, nagyon nehezen tudunk a parlamentalis kormány fogalmához hozzá szokni, mert mindenben visszaesünk megint a régi megyei és ő felsége által kinevezett consiliumi dicasterialis kormány eszméjébe. Én azt gondolom, nemcsak nem fölösleges, hanem mulhatatlanul szükséges, hogy mind a törvényhatóságok, mind az egyes tisztviselők felelősek legyenek. Egy esetet hozok fel. Tegyük föl, hogy az alispán nem teljesíti a miniszter rendeletét, össze sem hivja a bizottságot. Kinek lesz az már most felelős? A miniszterium akkor a megyének bizottságát hívja össze, és annál árulja be az alispánt, hogy nem teljesítette kötelességét? A miniszterium a törvény körében a kötelesség teljesítésére nézve parancsol, és azért, a mit parancsol, felelős: ezért jogának is kell lenni, hogy azon tisztviselőt, ki parancsát nem teljesíti, felelősségre vonja. Különben, ha a miniszterium előbb a megyét volna kénytelen ez iránt megkérni és a megye 364csak akkor vonná felelősségre az egyes tisztviselőt, ha neki tetszik: nem lehetne kormányozni.
Én tehát mulhatatlanul szükségesnek tartom, hogy a szerkezet megtartassék.
A képviselőház az eredeti szerkezetet fogadta el.
