A KORMÁNY.*
A KORMÁNY.*
Irányi Dániel könyvében e fejezetnek ez a czíme: A végrehajtó hatalomról vagyis kormányról, s szól ekképpen:
A függetlenség kinyilatkoztatása alkalmával, 1849-ben kimondatott, hogy a nemzet kész tekintetbe venni az akkori európai állapotokból eredő igényeket, midőn az ország politikai alkotmánya felett határoz.
Következésképpen, ha a nemzet alkalmasnak találná monarchiai kormány felállítását, ebből önként folyna, hogy a király személye sérthetlennek nyilváníttatnék, de hogy a király nem adhatna ki semmiféle rendelvényt, mely ellenjegyezve nincs, az ellenjegyző tartozván a felelősséggel úgy, hogy még a királyi kegyelem sem birna azon erővel, hogy attól felmenthesse.
A betiltási (veto) jog legfeljebb felfüggesztő erővel birhatna, a mint az Norvégia alkotmányában van megállapítva. Ha a következő ülésszakban a törvényhozás megmaradna a betiltott törvény megszavazása mellett, ez a törvény ipso facto kihirdetett gyanánt tekintetnék.
Szerintem a kormányt nem kell felruházni a hatalommal, hogy a parlamentet feloszlathassa. Mindazáltal összehivhatja az országgyűlést rendkívűli módon, de akkor az országgyűlés csupán azt a kérdést tárgyalhatja, melynek megoldása indokul szolgált az összehivásra, a mihelyt e kérdés el van végezve, az országgyűlés eloszlik. Egyébiránt az alkotmány meghatározza a napot, melyre az országgyűlés összehivandó, valamint rendes ülései tartamát is. Mindazáltal a két kamara, közös megegyezés folytán, bezárhatja az ülésszakot a meghatározott időpont előtt, vagy azon túl is terjesztheti; de ez utóbbi esetben a tagok nem veszik fel napi dijaikat.
(Ajánlom a napidijak rendszerét, mert ez lényegesen demokratiai természetű. Ha ez nem volna behozva, a gazdagok egyedül magukhoz ragadnák a képviselői és senatori székeket.)
Ha a kormányforma monarchiai volna, azt tartom, hogy fontos dolog akkor megtartania nádori méltóságot. A nádort az országgyűlés nevezné vegyes ülésben, hol a két ház tagjainak szavazata ugyanegy értékű volna.
(Ott, a hol lehetséges, szeretem megtartani nemzeti intézményeink történeti alapjait.)
A nádor élethosszig neveztetnék ki. Hivatalos hatásköre ez volna:
1. A király halála esetén a nádor kormányozná az országot a trónörökös kiskorúsága alatt, vagy addig, míg ez megkoronáztatnék. A magyar alkotmány nem ismerheti el a nem koronázott királyt.
2. Ha a király betegsége miatt képtelenné válnék az országlás vitelére, vagy ha külföldön időzne, a nádor őt helyettesítené.
3. A nádor volna a természetszerű közbenjáró a király és alattvalói közt, ezeket akár tömegesen, akár egyénileg véve.
4. A senátusban ő elnökölne.
Ha ellenben, és óhajtom, vajha a körülmények engednék, hogy úgy legyen (az Európában észlelhető haladás mutatja különben, hogy a demokratiai kormányzat felé irányul a jövő), ha ellenben, mondom, a köztársasági forma karoltatik fel, akkor a végrehajtó hatalom feje a polgárok átalános szavazatával neveztetik ki.
A választás egy és ugyanazon napon történik az egész országban és községenkint. A községek szavazójegyeiket pecsét alatt küldik a megyéknek, melyek azokat az országgyűlésnek küldetik át. A szavazatok megszámlálása egy bizottságra lesz bizva, melynek tagjai egyenlő számban a két ház által neveztettek. E bizottság jelentése a szavazat eredményéről vegyes ülésben olvastatik fel. Azon egyén, ki az átalános szavazattöbbséget nyerte, ki fog kiáltatni. Ha senki sem nyert átalános szavazattöbbséget, az országgyűlés választani fog a két egyén közt, kik legtöbb szavazatot nyertek.
Ajánlom (ismét történelmünk nyomán), hogy az állam feje a Kormányzó nevet viselje.
Hivatalviselésének tartama lesz hat vagy kilencz év.
A népies önkormányzat szervezete által nyujtott biztosítékok mellett nem tartom a gyakori választásokat sem szükségeseknek, sem alkalmasaknak,
(Az országgyűlési tagok és a közgyűlésre menő küldöttek, valamint a megyei tisztviselők választását szerintem három évre kellene határozni.)
A kormányzó felelős lesz, még személyesen is. Mindazáltal mit sem rendelhet ellenjegyzés nélkül.
Részemről ellenese vagyok ama hamis tannak a miniszteri felelősségről, mely a végrehajtó hatalom fejét felelősségétől feloldja. Elvem az, hogy a ki egy parancsot aláirt, arról felelős is.
A kormányzóval egyidejűleg megválasztatnék helytartója is, kinek számára, véleményem szerint, meg kellene tartani a nádor czimet. Azonban az új kormányrendszer mellett a nádor hivataloskodásának nem volna szabad tovább tartania, mint a kormányzóénak. A kormányzó halála esetére a nádor venné át az állam igazgatását egész az új kormányzóválasztásig, melynek időhatáráról előre volna gondoskodva. Ha a kormányzó akadályozva volna hivatalos működésében, felszólítaná a nádort, hogy őt helyettesítse. Máskint pedig, midőn nem volna kormányzásra hivatva, a nádor a senatusban elnökölne.
A kormányzó felelős miniszterek segélyével kormányozna, kiket ő nevezne és elbocsáthatna.
A miniszterek elnevezése lehetne: e vagy ama kormányzati osztály minisztere, vagy pedig történelmünk régi alapján analogiából így lehetne czímezni az igazságügyminisztert Országbirónak, a pénzügyminisztert Tárnoknak stb.
A miniszteri vagy kormánytanács, a midőn a kormányzó személyesen nem elnökölne benne, jogszerint azon miniszter elnöksége alatt tanácskoznék, a kire a miniszterium alkotása volt bizva. Tárcza nélküli miniszterek azonban nem volnának.
Oly alkotmány mellett, minőt javaslok, a végrehajtó hatalom elég erős lesz arra, hogy a törvények alkalmazása és tiszteletbentartása biztosítva legyen, és hogy a nemzet akarata valósíttassék. De lehetetlenné tétetik neki, hogy megszegje az alkotmányt, hamisítsa az ország intézményeit, s megtámadja a polgárok szabadságát.
A végrehajtó hatalom korlátai elég szabatosan lesznek meghatározva, s hatalmas biztosítékok lesznek adva a nagyravágyás, a visszaélések s az elnyomás ellen. E biztosítékok közül a leghatályosabbak, véleményem szerint, keresendők először a végrehajtó hatalom cselekvőközegeinek kinevezésében nem a kormány, hanem a megyék s illetőleg községek által; továbbá a megyei szervezetnek fenn érintett elveiben; végre abban, hogy minden egyes polgár, község vagy megye és a törvényhozó testek jogosultak az illetékes törvényszék előtt számadásra vonni a minisztereket s a kormányzót is az általuk elkövetett törvénysértésekért. Magától értetik, hogy a törvény elővigyázattal lesz, nehogy az egyének, községek vagy megyék visszaéljenek ezzel a kitűnő joggal. Az alaptalan, csupán gonosz indulatból emelt vád bizonyos felelősséget kell hogy vonjon maga után.
Ha ennyi biztosítékhoz még hozzáadunk oly rendszabályokat, melyek által a kormány megakadályoztatik túlságos kegyosztást gyakorolni, a köz- és az egyéni szabadság biztosítva lesz. A kormány nem fog a szerfeletti kormányzás, tulságos gyámkodás kórságához hajolni, s képes is lesz kötelességeit kellően teljesíteni, minthogy csak a nemzet átalános érdekeivel lesz elfoglalva. Ez tisztán kiderül a hatalom hierarchiai felosztásából az általam rajzolt terv szerint. Következik ebből, hogy – kivéve a községek és megyék felett gyakorlandó felügyeletet, annak szemmel tartása végett, vajjon teljesítik-e alkotmányos és törvényszerű kötelességeiket – a kormány cselekvésének, végrehajtás dolgában, arra kellend szorítkoznia, a mi törvényhozási szempontból a parlament köréhez tartozik.
A kormány cselekvésének kitűzendő határok példájául veszem a közlekedési utak kérdéseit. A községi utakat kötelesek a községek elkészíteni s fentartani, a megyei utakat a megyék, a közérdekű nagy országos utakat a kormány az országgyűlés határozataihoz képest. A megyék arra ügyelnek, hogy a községek végezzék a munkát, mely őket illeti, s a kormány számon kéri a megyéktől, a mit nekik kell teljesíteniök és a felügyeletet is, melyet a községekre gyakoroltak végre a kormány maga beszámol az országgyűlésnek.
A kormány hatalmának korlátai kiszabatván, s a tekintélyéveli viszszaélés ellen biztosíték szereztetvén, melyek közé tartozik, hogy a polgári 28igazgatást kezelő tisztviselők nem a kormány által neveztetnek, hanem községileg és megyeileg választatnak, nem veszedelmes, a végrehajtó hatalom akár egy főnökbe központosíttassék, akár pedig triumviratusra vagy bizottmányra ruháztassék – azon különbséggel, hogy ha egy a főnök, választassék átalános szavazat útján, ha pedig bizottmány, választassék a törvényhozó testület által. Szükséges továbbá, hogy a választás időnkint megújíttassék; hogy a törvényhozás, a megye és az egyes polgár jogosítva legyen a végrehajtó hatalom főnökét hatalommali visszaélés tekintetéből a törvényszék elébe idézni; végre, hogy azon esetre, ha a főtörvényszék az alkotmányt megsértettnek nyilatkoztatja, a főnök méltóságától tényleg megfosztottnak tekintetvén, soha ismét meg ne választathassék. És hogy a felelősség alkalmazása iránt soha kétség ne lehessen, azon hamis elv, mely szerint egy miniszter ellenjegyzése a végrehajtó hatalom főnökét fedezi, Magyarország alkotmányába föl nem vétetik, hanem azon elv, hogy a rendeletért az, vagy azok felelősök, ki, vagy kik azt aláirták.
29Látszik ezekből, hogy a kormány elegendő hatalommal birand a törvények végrehajtására és tiszteltetésére; de nem birand hatalommal az alkotmány megsértésére, az intézmények meghamisítására, vagy a szabadság elnyomására.
Mind, a mi a törvényhozás köréhez tartozik, végrehajtásilag a kormányt illeti; elég hatalma lesz ügyelhetni, hogy a községek és megyék az ország iránti kötelességeket teljesítsék; de nem lesz, hogy önhatóságukat csorbítsa.
Kellően teljesíthetendi kötelességeit, mert a «zuviel regieren» szerencsétlen nyavalya nem emésztendi, köréhez csak az tartozván, mi az egész államot illeti és könnyen felfogható az illetéki jogok azon osztályozása következtében, melyek az ország igazgatási külön hatóságainak tulajdonai; p. o. a közlekedési utakat tekintve: a községi utak a községek, a megyei utak a megyék, a közlekedés nagy vonalai a törvényhozás és kormány illetékéhez tartoznak. A megye felügyelend, hogy a községek teljesítsék kötelességeiket, 30melyeknek tisztviselői felelősek; a kormány ügyelend, hogy a megyék saját kötelességeiket és a felügyelését is teljesítsék, ez iránt a kormánynak felelősek lévén; a kormány végre a törvényhozás ellenőrködése alatt álland.
A közoktatást illetőleg: a községi tanodák a községek-, a megyeiek a megyék-, a főtanodák (akadémiák, egyetemek) a törvényhozás és kormány hatósága alá rendelvék.
A fegyveres erőre nézve: ez a fődolog és a nemzetőrségből álland. Bizonyos életszak fogytáig ezen kötelességben minden választó eljárand. A törvény szabályozandja a nemzetőrség szervezését és határozandja meg a szolgálatban töltött időveszteséghez arányozandó kárpótlást. A község nevezendi a községi nemzetőrség fő- és altiszteit; a megye több községek egyesült nemzetőrségének parancsnokait, valamint a megyeiét nevezendi, a kormány végre a kerületi parancsárokat és a főparancsárt. A nemzetőrség alkalmazása fölött a községben a községi, a megyében a megyei hatóság 31rendelkezik. A kormány e részben az egész ország érdeke szerint intézkedik; vagy egy megye megkeresésére is, ha saját ereje, adott esetben, nem volna elégséges. A hibák, vétségek és engedetlenségek törvény és szabály szerint büntettetnek; de a nemzetőrség sehol fel nem oszlatható, sem le nem fegyverezhető, a támadás és lázadás esetét kivéve.
A haza védelmére rendelt főerő ekkint a nemzetőrségben nyugodván, az állam egy nagy állandó hadsereg tartásával nem terheltetik; csak a törzsezet (cadres) és a várak és erősségek végett szükséges őrség lesz rendesen ellátandó. E csekély számú hadsereg egyszersmind gyakorlati hadtanodául szolgáland, melyen a haza összes ifjuságának keresztül kell esnie, hogy szükség esetére hazájának sikeres védelmére képesíttessék.
E törzsezet a szerint osztatik el, hogy háború esetében minden megye illetékei zászlóaljakba és ezredekbe egyesíttethessenek, melyek nemzetiségük és megyéjük nevével czimezendők, például: Bácsmegyei I-ső magyar, vagy német, szerb stb. zászlóalj. A nemzeti egyenruházatról a megye gondoskodik, mely tekintetben a zászlóaljak megyéjükkel folytonos összeköttetésben állanak. (Ez is a nemzeti érzet fentartására és emelésére vezet.) Bármely zászlóalj vitézségi becsülete nem enyészik el, mint az osztrák seregben, hanem visszasugározván a zászlóalj megyéjére és illető nemzetiségére, ennek egyszersmind önérzetét és életrevalóságát növelendi.
Igazságszolgáltatás végett lesznek polgári és rendőri biróságok a községekben; polgári és kereskedési biróságok, valamint esküdtszéki elvre alapított büntető biróságok a megyékben. Kivételes biróságok sehol. A megyei gyűlés képezi a nagy esküdtszéket, mely kijelenti, van-e bűnvádi eljárásnak 32helye? Lesznek felbiróságok és egy semmitő törvényszék. Végre a köztisztviselők és alkotmányos jogok biztosíthatása tekintetéből a törvényhozás bitorlásai ellenében – a főtörvényszék.
Ez hasonló felosztása és egymás fölébe helyezése a község, a megye és a status tulajdon hatóságának; ez közvetlen részeltetése a népnek a közigazgatás minden ágaiban; ez az emberi jogok sérthetetlenségével és a bitorlás elleni biztosítékokkal kapcsolatos önkormányzás; és ezek azon elvek, melyekre hazám politikai szervét alapítani akarnám.
Én e szervezést nagy mértékben demokratikusnak tartom és valósággal demokratikusabb az, mint az amerikai Egyesült-Államoké. Szerencsére ily szervezet Magyarországra nézve nem tekinthető ismeretlen új eszménynek, mely ijeszt inkább, semmint a politikai közvéleményt megnyerné; sőt annyira eredménye Magyarország hagyományos érzelmeinek és jellemének, hogy az összes nép régi barátja gyanánt ismerné, mely a demokratia, szabadság, egyenlőség és testvériség széles alapjain hibáitól menekült, gyengéiből és betegségéből felüdült.
Azok a tekintély pártosai, azon istenkáromlók, kik hiszik, hogy hivatva vannak gondnokaiul a népnek és ezt egy kevesebbség örökös rabszolgájává kivánnák kárhoztatni: csak azok kiálthatnak ez eszmék ellen, mi egyébiránt magasztalás inkább, semmint becsmérlés volna. Ők tekintélyre akarják alapítani a társadalmakat: én szabadságra.
Nem tartozom azon heveskedő újítók sorába, kik mindent félrevetnek, mi létezik, hogy az újítás örömeit élvezhessék. Én az élet azon szakába léptem, hol a csalódások tünnek, a szenvedélyek csillapodnak, a kornak úgy mint a szerencsétlenségeknek befolyása alatt. Sokat éltem és sokat buvárkodám az országok enyészetének és az emberiség boldogtalanságának szerző okai felett, a történet, az erkölcsök és az emberek tanulmányában, és azon mély és változatlan meggyőződésre juték, hogy csak a minden tekintetek fölébe emelkedő szabadság elve képes megfejteni a politikai újjászületés nagy kérdését és megszüntetni az európai társaság szenvedéseit.
Nem keresek tehát mesterséges tanokat, mert az igazság egyszerű, mint a természet törvényei; hazám számára azokat keresnem nem is kell, mert ott még nem léteznek azon társasági bajok, melyek Francziaországban, Angol- és Németországban mutatkoznak, s melyeknek elhárítása annyi magasztos szellemet, annyi emberbarátot foglalkoztat; nálunk a szabadság elve, a társas és politikai szervezetben következetesen alkalmazva, elegendő lesz azoknak megelőzésére. Hiszem, hogy szabadságra alapított ily szervezet Magyarország erejét eléggé növelendi, miszerint minden megtámadást visszataszíthasson, mely elől kívülről a jövendő fenyegethetné. Ha azonban 33nemzetem hinné, hogy biztosságát még nagyobb mértékben szükséges szilárdítani, legyen a saját vagy a népek közös érdekében, akkor e szilárdulást a szomszéd országokkali testvéries frigyesülésben fogja fellelni, mely eszmének én őszinte pártolója vagyok; de ne kivánjon e szövetség Magyarország területén osztozni, ne kivánja tagjait elszeldelni és az eltörpítés útján elnyelni, hanem legyen e szövetségnek egyedüli czélja: egyesülés külmegtámadások ellen.*
Irányi Dániel könyvében Kossuth tervének ez a része így szól:
Ha mégis a magyar nemzet úgy vélekednék, hogy akár biztossága érdekében, akár tekintettel a nemzetek sorsának egyetemlegességére, még más biztositékok is kivánatosak, e biztosítékokat föltalálná a szomszéd nemzetekkel való frigyben.
Azt hiszem, hogy ezen eszmének van jövője, s valóban csak ez által lenne biztosítva a legkisebb nemzetek függetlensége is, először a fölemésztetés, továbbá pedig a legnagyobb nemzetek által gyakorolható felsőbbség ellen. Ám ha azon nemzetekre tekintünk, melyek több ponton Magyarországgal határosak, nem odázhatom el magamtól a meggyőződést, miszerint egy szövetség eszméjének van jövője az Alsó-Duna mentén a jobb- és balparton.
Ezen eszmét határozottan pártolom, feltéve, hogy a szövetség alakítására hivatott államok nem vágyódnak egymás területének elfoglalására, sem egymás önhatósági függetlenségének megtámadására, s feltéve azt is, hogy ezen jogok épségben tartása mellett frigyök a külveszélyek elleni kölcsönös biztosításra szoritkozzék.
Önök a nemzetiségi kérdések megoldására vonatkozó nézeteimet kivánták tudni. Én a megoldást kimutatám hazám politikai szervének előterjesztésével. A megoldás e szókban létezik: Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy ha nem, úgy megoldás nem létezik.
A nemzetiségek kérdése azon Eris-alma, melyet, mint önök tudják, a szentpétervári kabinet a népek közé dobott, hogy azokat uralkodó védelme alá vonhassa. A szenvedélyek, melyek készek a valódi érdekeket, magát a szabadságot is hiú csalódásoknak feláldozni, e szenvedélyek, felbujtatva ádáz, megvásárolt, vagy nagyravágyó emberek által, megragadták e kérdést, hogy gyűlölséget vessenek szeretet és testvériség helyett. Végre az osztrák bűnös gonoszsága fölhasználta azt eldarabolására azon néperőnek, mely megsemmisítette volna, ha szeretetben és szabadságban egyesül; felhasználta, hogy a népeket egymás ellen harczba kevervén, későbben valamenynyit megcsalhassa és leigázhassa.
Nem hiszem, hogy e versengésekkel nyert legyen az emberiség haladása, mely csak szabadságban tenyészik. Nem látom föltünni a nemzetiség kérdését az amerikai szövetséges köztársaságban; de látom a különféle 34népségeket egyesítve a szabadság életében, és látom az államot éppen azért csodálatos nagyságban, szabadságban és boldogságban. Ez igen tanulságos. A szabadságon kívül nincs üdv. Európában a nyelvkérdést előtérbe helyezték, s ezt a szabadság soká fogja sinleni. Ez egy szerencsétlenség.
De végre a kérdés megvan, s megoldása szükséges. E megoldás a fentebbi alapszervezetben feküszik, mely honunkat s annak minden népeit szabadokká, boldogokká teendi, s a hazát kevés idő alatt egy paradicsommá varázsolandja, melyen az emberiség tekintete örömmel fog megállapodni.
Kossuth Lajos.
Ezen szerkezeti alapvonások régi meggyőződésemet képezik. Közölve volt ez így angol és franczia barátainkkal még 1851-ben.
Kossuth.
Kossuth alkotmányterve az Irányi Dániel munkájában közzétett szöveg szerint a következő három fejezettel végződik:
