III.

Teljes szövegű keresés

III.
A törvényjavaslat 2. §-a így szólott:
«A jelen törvény 1. §-ának 1. pontja szerint a katonai birói hatóságnak alárendelt katonai személyek katonai bűnök vagy vétség tekintetében mindaddig, míg a katonasághoz tartoznak, ezen biróság hatóságának maradnak alárendelve, habár a valóságos szolgálatból kiléptek volna.»
129Bónis Sámuel figyelmeztetett arra, hogy az 1. §. csak azokról szól, kik tényleges katonai szolgálatban vannak, ellenben a 2. §. visszavisz olyanokra, a kik nincsenek tényleges katonai szolgálatban. Ebből az a confusio fog eredni, hogy mindazok, kik hosszabb szabadsággal odahaza vannak, el fognak vonatni a polgári biráskodás alól, és ez egyébre nem fog alkalmat szolgáltatni, hanem arra, a mit ki akarunk kerülni, hogy a birói illeték fölött örökös controversia legyen a polgári és a katonai hatóság közt. Ezért a §-t, mint a mely tökéletesen fölösleges, mert más esetet nem is említ, kihagyatni kívánta.
Ivánka Imre haladást látott a törvényjavaslatban, mert elkülöníti a polgári hatóságok hatáskörét a katonai hatóságok hatáskörétől; de benne még nem látta elérve a czélt, a melyre törekedni kell. A katonának akkor, a midőn a zászló alatt áll, azon szoros fegyelem alatt kell lennie, melyet fegyverrel ellátott tömörített erőnél fönn kell tartani. De azon perczben, midőn a katona a tettleges szolgálatot elhagyja és polgári körébe visszalép, a szigorú fegyelemre többé nincs szükség, s nem lehet azt követelni, hogy midőn az egész nemzetnek minden hadképes fia 20-dik évétől 32-dik évéig fegyverben áll, akkor is, midőn tűzhelyénél tartózkodik, nem ugyan a káplárpálcza alatt, hanem mégis sok tekintetben a szgorú katonai biróság alatt álljon. Arra az esetre, ha a ház nem fogadná el Bónis indítványát, a következő módosítványt ajánlotta: «2. §. A jelen törvény 1. §-ának 1. pontjában elősorolt katonai egyének azon naptól kezdve, a melyre tényleges szolgálat teljesítésére behivatnak: a katonai biróság hatósága alatt állanak azon napig, a melyre az abból való kilépés elrendeltetik. (Védtörvény 54. szakasz.)»
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter teljesen méltányolta Bónis és Ivánka kiinduló pontját, s azt hitte, hogy ha a 2. §. szabatosabban formuláztatik, s benne világosan kimondatik, mely katonai bűntények és vétségek azok, melyekre nézve a szabadságra bocsátott katona is katonai hatóság alatt áll, akkor a félreértés mellőzve lesz. Ezen okból a 2. §-ra nézve a következő módosítványt terjesztette elő: «A jelen törvény 1. §-ában elsorolt katonai egyének az alább következő bűntények és vétségek tekintetében mindaddig katonai biróság alatt maradnak, míg a katonasághoz tartoznak, habár azokat akkor követték volna is el, mikor nincsenek tényleges katonai szolgálatban. Ezen katonai bűntények és vétségek a következők: a) a fegyelem áthágása akkor, mikor a katonai egyenruhát viseli; b) zendülés és fölkelés a katonai felsőbbség ellen; c) a katonai őrség elleni ellenszegülés, bántalmazás vagy 130tiszteletlenség; d) szökés, vagy összeesküvés a szökésre; e) öncsonkítás; f) a behivási rendelet elleni engedetlenség; g) a katonai kar becsületét koczkáztató cselekvények.»
Tisza Kálmán azt tartotta, hogy ha a ház akár az igazságügyminiszter módosítása szerint is állapítaná meg a 2. §-t, mindenki 19–30 vagy 32 éves koráig katonai biróság alatt állana, s az ország nem lenne más, mint egy nagy kaszárnya; ezt pedig ő nem akarta, s azért a §. kihagyására szavazott.
Nyáry Pál ellentétben levőnek mondotta a védrendszerről szóló törvény 54. §-át a törvényjavaslat 2. §-ával, s ennek törlését kivánta.
Berzenczey László a 2. §-t, a mely a leghajmeresztőbb önkénykedésnek nyithat tágas kört, semmi szin alatt nem fogadta el.
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter ragaszkodott a 2. §-ra nézve beadott módosítványához. Nem akarta a besorozott katonákat polgári jogaik gyakorlatában akadályoztatni; de lehetetlen tagadni, hogy a ki be van sorozva, mindaddig, míg a katonai szolgálatra nézve törvény által meghatározott évek le nem járnak, a katonasághoz tartozik. Módosítványában kihagyta az úgynevezett katonai bűntények és vétségek közől mindazokat, a melyeket a szabadságra bocsátott katona, a helyzet természeténél fogva, nem követhet el; de kénytelen, mint lényeges pontokhoz, azokhoz ragaszkodni, melyeket a szabadságra bocsátott katona is elkövethet, és melyekre nézve a közönséges büntető törvények semmi büntetést magukban nem foglalnak. A szabadságra bocsátott katona például két ujját vághatná el, hogy többé katonai szolgálatra képes ne legyen. Mindaddig, míg ennek lehetősége fönforog – pedig ezt nem vonhatja senki kétségbe – minden lehető esetről gondoskodni kell. Vagy például: ha a szabadsággal hazabocsátott katona megunván a katonáskodást, idő közben megszökik, vagy például, úgy vélvén, hogy az alatt, míg ő a zászló alatt volt, valamelyik előljárója által bizonyos sérelem követtetett el rajta, szabadság idejét arra használja föl, hogy katonai előljárója ellen boszuját büntetlenül töltse. Ha például valaki megittasodik és a közuton találtatik, ily kihágásra a köztörvény nem szab büntetést, és mégis, ha tiszt találtatnék ily állapotban, lehetetlen, hogy a katonai kar ez ellen föl ne szólaljon, és hogy ő fegyelmi eljárás alá ne vonassék. Mindezeknél fogva kérte módosítványa elfogadását.
131Simonyi Ernő a kormány érdeke és a ház méltósága ellen valónak mondta, hogy a védrendszerről csak az imént elfogadott törvény máris módosíttassék, s azért a 2. §. kihagyását kivánta.
Várady Gábor figyelmeztette az igazságügyminisztert, hogy nemcsak azt sorolják a katonai kar becsületét koczkáztató és büntethető cselekvények közé, a mit ő előadott, hanem igen sok mást is, és éppen ezért veszedelmes, mert igen tág, a törvényjavaslatnak erre vonatkozó kifejezése. Ha például a szabadságon levő katona egyenruhában, tehát fegyverben, insultátatott, vagy azt hiszi és ráfogja, hogy insultáltatott, s azt a polgári egyént, ki őt insultálta, – főképpen ha ez nyilvánosan történt – össze nem vagdalta, akkor a katonaságnál feleletre vonják. De kérdezte, hogy ha összevagdalta az illetőt, ezen büntetendő cselekvényeért is a katonai biróság biráskodása alá tartozik-e a katona? Átalános panasz az országban, hogy béke idején a katona fegyveresen jár, és ezzel fölzavarja a polgárok nyugalmát; és ime, most törvényt akarunk alkotni: hogy a katona, midőn a békés polgár nyugalmát otthon fölzavarta, midőn testileg is bántalmazott, ily cselekvényeért a katonai törvényszékek birósága alá tartozzék.
Csiky Sándor a 2. §. kihagyását kivánta.
Somogyi László úgy vélekedett, Bónis is elismeri, hogy a tárgyalt törvényjavaslat a katonai biróságok hatáskörét akarja körülirni; továbbá, hogy a hadi szolgálati esküt letett katona, míg szolgálatban áll, ha szabadságon van is, katonai biróság alá tartozik. S kérdezte Bónistól, föltehető-e hogy a katona azon idő alatt, míg rendes szolgálatban nincs, katonai vétségeket és bűnöket elkövethet? Ha elkövethet, s a 2. §. kimarad, ugyan micsoda biróság fog az ilyen fölött itélni?
Bónis Sámuel azért fogadta el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, mivel szükségesnek tartotta, hogy a katonai hatóság és polgári hatóság birói illetékessége fölött a controversiák valahára megszünjenek, s mivel remélte, hogy sikerülend a törvényjavaslatot úgy módosítani, hogy míg a katona tényleges szolgálatban van, katonai törvények alatt álljon, midőn azonban nincs tényleges szolgálatban és visszatér a polgári tűzhelyhez, a polgári hatósághoz tartozzék. Ha azonban az igazságügyminiszter oly akadályokat lát, a melyek a 2. §. kihagyását lehetetlenné teszik, arra kérte őt, vegye vissza inkább törvényjavaslatát addig, míg a 132törványhozás a katonai büntető törvényt is elkészítette, hogy sem közremunkáljon azon eszmének megörökítésére, hogy a ki egyszer katonaköteles, katonai törvény alatt álljon akkor is, midőn tényleges szolgálatban nincs.
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter nem akarta az országgyűlés végső napjaiban megzavarni a házban fönálló egyetértést, s noha meg volt győzödve, hogy azoknak, a kik az ő módosítványát ellenzik, nincs erre elengedő alapos okuk: mindamellett megkérte az elnököt, halaszsza el a tárgyalást a következő napra. Míg azonban a kormány is egy részről szükségesnek tartja, hogy a kérdést a maga kebelében még egyszer tűzetesen tárgyalás alá vegye: másrészről nem árt, ha azt a képviselőháznak tagjai is komoly megfontolás alá veszik; épp azért felelni akart egy ellenvetésre. Nem ismerhette el, hogy a védtörvény 54. §-a a törvényjavaslat 2. §-ával ellentétben áll. A védtörvény 54. §-a a közönséges bűntényekről szól, mint például a lopás, rablás, gyilkosság s ehhez hasonlókról, de a speciális katonai bűntényekről nem rendelkezik. Figyelembe veendő, hogy a hadseregnél a fegyelem föntartására mindenesetre szigorúbb rendelkezések szükségesek, mint a polgári társaság egyéb tagjainál; hogy továbbá vannak bizonyos katonai bűntények, melyeket a fegyelem meglazításának veszélye nélkül büntetlenül hagyni nem lehet, és melyekre nézve most fönálló büntető törvénykönyvünk, vagy a praxis criminalis semmi rendelkezést nem foglal magában: ilyen a szökés, ilyen a gyávaság vagy az öncsonkítás. Ha azon indítvány, mely szerint a hadi biróságok külön biráskodása fönn nem tartandó, akkor keletkeznék, midőn rendezett büntető törvénykönyvünk van, szó nélkül megadná magát; de így abban a legnagyobb aggodalom nélkül nem nyughatik meg. Kérte tehát a házat, hogy ezen okokat vegye figyelembe, és a kérdés fölött a tanácskozást a következő ülésig halaszsza el.
Deák Ferencz: T. ház! A 2. §. fogalmazását én sem tartom olyannak, a mely kielégítő volna.
A hadsereg áll zászló alatti rendes katonákból, a kik folyton zászló alatt vannak; ezekről, úgy hiszem, itt nincs szó. Áll ezenkívül szabadságosakból, a kik ideiglen szabadságra hazabocsáttatnak, áll harmadszor a tartalékseregből. Ha szabadságos behivatik, ismét zászló alá kerül s azon kategoriába esik, melyet a zászló alatt álló katonák képeznek. A tartaléksereg behivatik időnkint gyakorlatra; s azt hiszem, mindaddig, a míg a gyakorlat tart, a szoros katonai fegyelem alatt áll.
133A kérdés valóságos lényege tehát az, hogy a szabadságos és a tartalékos seregbeli katonák micsoda biróság alá tartoznak akkor, mikor nincsenek fegyverben, mikor otthon vannak?
Az elősorolt hadi bűntettek – a mint neveztetnek – igen tágasak, s én olyan tág értelemben soha sem vettem volna a hadi biróság alá tartozást.
Én a szabadságosra, midőn otthon van, s a tartalékseregre, kivévén a gyakorlatok idejét, alig látok más esetet, midőn az hadi biróság alá tartozhatnék, mint: először ha megtagadja az engedelmességet, midőn berendeltetik, másodszor ha elszökik vagy összeesküszik a szökésre, harmadszor ha magát a katonáskodás alól elvonni akarván, szándékosan megcsonkítja valamely tagját. Ezek pedig, úgy tudom, már a véderőről szóló törvényben mint bűntettek ki vannak jelölve.
A többi esetet nem tartom olyannak, melyre nézve hadi biróság alá kész volnék minden szabadságost, annál kevésbbé minden tartalékost állítani. (Helyeslés.) Ha például valaki megrészegszik, midőn zászló alatt van, bizonyosan megbüntettetik; nem szép tulajdon ugyan a részegeskedés, hanem már mégis midőn nincsen szolgálatban, mikor otthon van, midőn kenyerét keresi, mint béres, mint cseléd, ha ez a szerencsétlenség megtörténik rajta, nem tartom méltónak arra, hogy katonai biróság elé állíttassék. (Helyeslés.) Ha két szabadságos vagy a tartaléksereghez tartozó két katona a korcsmában, a búcsún vagy akármi alkalommal összevesz, s ha véletlenül az egyik káplár, s a közlegény erősebb talál lenni s megveri a káplárt: ezt sem tartom hadi törvényszék alá tartozónak (Derültség); ámbár, igen természetesen, a tényt magát nem helyeslem, még akkor sem, ha a káplár verné meg a közlegényt. (Derültség.)
Én tehát nem gondolom, hogy a hadi biróságokról szóló törvény valami nagy hiányt szenvedne, ha a második szakasz kimaradna.
A miniszter tudja azonban legjobban, mik lényeges részei a törvényjavaslatnak, a melyeknek elbukása mellett a törvényjavaslatot talán nem is óhajtja még ezen országgyűlésen keresztül vinni: azért a miniszteriumnak kell, hogy ideje legyen értekeznie. Nekem az ellen legkisebb kifogásom sincs, hogy függeszszük föl a határozatot (Élénk fölkiáltások a szélső baloldalon: Csak végezzük be ma!), míg vagy a miniszterium megjelenik oly módosítással, a melyet elfogadhatunk, vagy beleegyezik a mi véleményünkbe, vagy visszavonja a törvényjavaslatot, a mit tőle megtagadni nem lehet. (Helyeslés.)
134A képviselőház a tárgyalás folytatását a legközelebbi ülésre halasztotta el.
A képviselőház deczember 7-dikén tartott ülésének elején az elnök a következő kijelentést tette: «Kérem at. házat, hogy a napirendre kitűzött tárgyak sorozatát sziveskedjenek megváltoztatni. Ugyanis a katonai biróságok hatáskörére vonatkozó törvényjavaslatra nézve azon fontos okból, mivel e tekintetben végleges megállapodás nincs, a miniszterium arra kéri a t. házat, hogy ezt későbben méltóztassék tárgyalni.» (Helyeslés.)
Az ülés folyamában szót emelt e tárgyban az igazságügyminiszter is.
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Méltóztattak tegnap a hadbiróságok hatásköréről szóló törvényjavaslat további tárgyalását fölfüggeszteni.
E törvényjavaslatot a kormány azért terjesztette a ház elé, mert az 1848-dik évi törvényeknek intézkedései e téren hiányosak és mert e hiányok a gyakorlati élet terén a katonai és polgári biróságok között tömérdek összeütközésre adtak okot. A kormány azt gondolta, hogy a törvényjavaslat elfogadása által a nemzet alkotmányos vivmányai egygyel szaporodnak, a törvényjavaslat tárgyalása közben azonban oly kivánalmak merültek föl, melyeknek teljesítése a kormányra nézve e pillanatban lehetetlen, lehetetlen azért, mert a törvényjavaslat oly cselekvényekről szól, melyekről semmiféle más codex nem rendelkezik, csak a katonai codex.
A kormány igen szivesen teljesítené a nemzetnek minden jogosult kivánalmát, de éppen azért, mert e kérdés körül a részletek tanulmányozásába kell bocsátkoznia és erre hosszabb idő igényeltetik, melyről sem a kormány, sem pedig a t. ház most nem rendelkezhetik: kénytelennek látja magát és szivesen teljesíti a tegnapi tanácskozás alatt fölmerült azon kivánalmat, mely szerint eme törvényjavaslat a tárgyalás alól visszavonassék. (Hosszasan tartó élénk éljenzések a ház minden oldaláról.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem