II.
174II.
A képviselőháznak ugyanazon űlésében fölolvastatott a VI. osztály jelentése, a mely szerint az osztály Berecz Ferencznek, Gyöngyös városa képviselőjének, törvényes kifogás alá eső megbizó-levelét a 18. §. c) pontja alá sorolta.
Ghyczy Ignácz azt tartotta, hogy a háznak joga van, hogy hozzászóljon az osztályok jelentéseihez. Mivel pedig a Heves vármegye területén titkos szavazattal választott több képviselő igazoltatott, s ezen a czímen egyedül csak a VI. osztály támaszt nehézséget, kivánta, hogy a ház Berecz választását azonnal a kifogástalanok közé sorozza.
Németh Albert előadta, hogy Gyöngyös városa központi bizottsága éppen a kormánypártiak indítványára határozta el a titkos szavazást, s midőn ezen szavaira a házban nyugtalanság támadt és többen fölkiáltottak: «Nem tartozik ide», Németh gúnyosan megjegyezte, hogy ha nem is akarta volna előadni, miért tartozik az, a mit mondott, a tárgyhoz, lovagias kötelességének tartja ezt azon közbekiáltásoknál fogva, hogy minek hozta föl. A miniszterium – folytatta – a központi bizottság határozatára semmit se felelt, s így hallgatag annyival inkább ismerte el a titkos szavazás jogos és törvényes voltát, mert 1848-ban, 1861 és 1865-ben a képviselőház igazolta az ily módon megválasztott képviselőket. Csodálkozását fejezte ki, hogy Szlávy József belügyminiszteri államtitkár és képviselő, a ki tagja a VI. osztálynak, ott el nem mondotta, hogy a miniszterium a központi bizottság határozatát «sanctionálta, jóváhagyta, mert különben oda éppen úgy küldött volna intimatumokat, mint széles e hazába, úgy mint Hevesmegyébe többrendbelieket leküldött, ha tehát ezt nem tette, szentesítette a szavazást. Ezen figyelmeztetés által Szlávy képviselő úr, mint azon osztály tagja és mint államtitkár elmetszette volna annak útját, hogy Berecz a c) pontba soroztatván, megfosztassék azon jogtól, hogy a ház alakulása alkalmával mint igazolt képviselő a tisztviselőknek megválasztásában szavazati jogával élhessen».
Deák Ferencz: Én azt hittem, hogy midőn az előbbi alkalommal a többség oda nyilatkozott, hogy az elnök az a), b), c) pontba foglaltakat illetőleg jelentse ki azt, mit a szabályok 18. §-a mond, azok is, kik más véleményben voltak, megnyugodtak a többség akaratában és magokat annak alárendelték. Úgy látom, hogy ez nagyrészt úgy is 175áll, hogy ezt mint elvet elhatározott kérdésnek tekintjük; és nagyon sajnálom, hogy ezen elvtől eltérőleg, ezen megállapodással ellenkezőleg, mégis történnek egyes fölszólalások. (Helyeslés.) Hiszen ha szükséges, e tekintetben szintén határozhatunk. Németh Albert képviselő úr lovagiasnak és szükségesnek tartotta olyan tárgyakat hozni föl, melyek ehhez a kérdéshez nem tartoznak. (Helyeslés.) Ha ma tárgyalnók, hogy lehet-e titkosan szavazni, vagy nem, avagy helyes-e a titkos szavazás, vagy nem? elmondanám véleményemet, hogy valamint 1848-ban, 1861-ben és 1865-ben az országgyűlés maga belenyugodott oly választásokba, melyek titkos szavazás útján történtek, én most is arra szavaznék, hogy e választást helyben kell hagyni. De ez most nem kérdés. Ha az osztály többsége máskint vélekedett, arról én nem tehetek, az én nézetem nem egyezik meg vele; de nem is voltam tagja annak az osztálynak; hanem fölösleges volt előhozni azon tárgyat, mely fölött discussio most nem foly, fölösleges volt a Hevesmegyébe küldött királyi biztost belehozni.
Németh Albert: Arról nem szóltam. (Rendre!)
Deák Ferencz: Valószinűleg hosszabb vitatkozások lesznek, hol Németh Albert úr kifejtheti nézeteit; ezt teheti akkor; de az egyik osztály egyes tagjának szemrehányást tenni, hogy miért nem figyelmeztette az osztályt erre vagy arra, miért volt ebben vagy amabban a nézetben? mennyire lovagias, mennyire parlamentaris ez, azt tessék megitélni. (Jobbról zajos helyeslés.)
Németh Albert kijelentette, hogy csodálkozása nem arra vonatkozott, hogy Szlávy nem világosította föl az osztályt, hanem hogy éppen ő volt az, a ki Berecz választásának igazolása ellenébe azon nehézséget gördítette, hogy az titkos szavazással ejtetett meg.
Irányi Dániel elmondotta, hogy a Berecz esetében hasonló nyolcz vagy kilencz fordult elő, a többi közt egy a VII. osztályban, a melynek Deák is tagja, s hogy valamennyiben az osztályok a megbizó-leveleket rendben találták.
Simonyi Lajos b. szavazást sürgetett azon kérdés fölött, hogy helyesli-e a ház a VI. osztály véleményét, vagy nem?
176Deák Ferencz: Nem a fölött lehet nyilatkozni, hogy helyesli-e a ház az osztály véleményét, vagy nem? mert ha e fölött nyilatkozunk, akkor az előbbi határozatot semmivé teszszük. Ne akarjon senki minket oda vinni vissza, a min már átmentünk, ha akarjuk-e azt, hogy ezen osztályra nézve teljesítse-e a korelnök azt, mit a harmadiknál kimondottunk, hogy jelentse ki, hogy ez csak az a), ez a b), ez a c) alá tartozik-e? Erre szükség nincs, mert ezt már elhatároztuk, különben minden egyes kérdésnél újra meg újra el kell döntenünk az elvi kérdést, melyre nézve már határoztunk. (Helyeslés.) Mi, a ház többségének előbb kimondott határozata szerint, nem ereszkedhetünk abba, hogy az osztályoknak az a), b) vagy c) alá sorozást illetőleg adott véleménye helyes volt-e, vagy nem? Mi azt határoztuk el előbb szótöbbséggel, hogy az elnök a 18. §. szerint jelentse ki az a), b) és c) alatti lajstromokba foglaltakat úgy, mint azt a házszabályok parancsolják. Ebben állapodtunk meg előbb: tartsuk meg ezt, és ne újítsuk meg minden lépten-nyomon a harczot. (Élénk helyeslés jobb felől.)
Tisza Kálmán azt tartotta, hogy az előbbi kérdés fölött történt szavazással a ház már kimondotta, hogy az osztályok teljes hatalommal birnak, a képviselőház pedig csak hallgatóság. E határozatnak szomorú következése az olyan abnormitas, mint a minő a fönforgó esetben mutatkozik. A szégyen, az igaz, az egész házat éri; de ezen már nem segíthetni, hanem tovább kell menni.
A képviselőház áttért a napirendre.
