A RENDELKEZÉSI ALAPRÓL.
A RENDELKEZÉSI ALAPRÓL.
A képviselőház 1870. január 20-dikán tartott ülésének napirendjén volt a miniszterelnökség 1870. évi költségvetésének tárgyalása. A kormány 260új tételképpen rendelkezési alapul 120,000 frtot irányzott elő, és a pénzügyi bizottság ezen összeget megszavazandónak vélte.
Tisza Kálmán nem szavazta meg a rendelkezési alapot. Minthogy a külügyeket Magyarországot illetőleg a magyar kormány nem vezetheti, nem látta ez alapot igazolhatónak. Egyébiránt, parlamentaris kormányforma mellett, belátta annak lehetőségét, hogy a többség a kebeléből alakult kormánynak minden számolási kötelezettség nélkül nagyobb összegeket bocsásson rendelkezésére; de azt hitte, hogy viszont senki sem veheti rossz néven az ellenzéktől, ha az ily összegeket nem szavazza meg, mert még az iránt sincs teljesen biztosítva, hogy azokat nem fordítják-e majd éppen ő ellene.
Többen szólottak a tárgyhoz és Schvarcz Gyula, ki a tételt szintén nem szavazta meg, fölhozta, hogy Angliában két föltételhez kötik az ily alap megajánlását. «Az egyik az, hogy a miniszterek megeskettetnek egyenesen arra, hogy azon titkos rendelkezési alapból csak oly czélokra fog pénz fordíttatni, melyekre nézve, ha felelősségre vonatnak, saját ressortjokból képesek igazolást nyujtani. A másik föltétel még lényegesebb. Ez, miként tudjuk, az, hogy a miniszterek vezetnek egy könyvet, melyben mindazok nevei, a kik ezen titkos alapból bármely csakély összeget is húznak, föl vannak jegyezve, és azon összegek is, a melyeket kapnak, és ámbár nem igen szokásos, sőt tán hamarjában meg sem történt, hogy a parlament egyik vagy másik háza követelte volna ezen könyvek előterjesztését, a parlament azon jogot mégis vindicálja magának, hogy az esetben, ha akármelyik képviselő vagy felsőházi tag kivánna azon könyvekbe betekinteni, ebben meg ne gátoltathassék.»
Deák Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Fölöslegesnek tartanám e tárgy fölött hosszas okoskodásokkal élni. Előttem a dolog igen egyszerü.
Ez a szabad rendelkezési, vagy mint némelyek nevezik, titkos pénzalap oly tárgy, melyet nem azért, mert a miniszteriumot bármi tekintetben dotálni akarnók, hanem: mert minden államéletben vannak költségek, melyeket sem előre maghatározni, sem utólag, mint a magyar ember szokta mondani, dobra ütni nem lehet, a parlamentális monarchiákban mindenütt egy vagy más czím alatt megszavaznak.
A hol és a míg virementek voltak, ezen alapot inkább el lehetett 261tán kerülni; de bizony nem olyan módon, melyet én helyesnek, czélszerünek tartanék, t. i. egyes positiv tételekre nagyobb összegeket szavaztattak meg és virement utján fordítják az ily költségek födözésére. Sokkal egyszerűbb, világosabb és őszintébb azonban, ha a ház az összeget meghatározza, mely ily rendelkezési alapot képez, és a miniszterium discretiójára bízza, hogy csakis oly czélokra fordítsa, a melyekre az államkormányzat szükségli.
Minden parlamentben, minden törvényhozásnál a költségek kevesbítése és az adózó nép lehető kímélése a fő tekintet a költségvetés megállapításánál; és mind e mellett más országok sem menekülhettek meg ezen tehertől, mert azt szükségesnek tartották.
Igaz, a mit az előttem szóló képviselő úr mondott, hogy Angliában a miniszterek könyvbe vezetnek minden ilyen kiadást. De fölteszem, hogy azt itt is megteszik, még pedig két okból: először azért, mert a rend megkivánja, másodszor azért, mert mindenki biztosítva akar lenni egyes emberek azon vádja ellen, hogy magának tartotta meg a pénzt; hanem Angliában – a mint a képviselő úr szintén elismerte – a parlament soha sem kéri elő a könyvet, és a miniszterium soha sem adja elő.
És ez természetes is: mert azon eszmében, hogy titkos költségek, benne van az, hogy nem adatnak a nyilvánosság elé.
A kérdés tehát az, hogy szerencsésebb helyzetben vagyunk-e mi, mint más országok? Magyarország nélkülözheti-e azon szükséges költségeket, melyeket más parlamentális országok rendesen megajánlanak? Véleményem szerint nemcsak az nem áll, hogy e tekintetben szerencsésebb helyzetben vagyunk, hanem ellenkezőleg az áll, hogy a mi helyzetünk kevésbbé kedvező. (Úgy van! jobb felől.)
Nem akarok részletekről szólani; átalában említem csak meg: ki nem tudja, hogy nekünk, fájdalom, számos ellenségünk van? Ez ellenségek nem éppen az államhatalmak nevében lépnek föl, hanem hogy föllépnek itt mindenféle eszközökkel, pénzzel is, erről talán több van tudva, mint a mi gyanura szükséges; adatok is lehetnének talán fölhozhatók, melyekbe azonban nem bocsátkozom. Bármely módon támadtatik meg valamely állam, vagy consistentiája, belszervezete; megtámadtatik gyakran nem azok által, a kik ezen államnak tagjai, polgárai és dolgaihoz joggal és szabadon hozzászólhatnak, hanem mások által: az ily megtámadások ellen védelem szükséges. Kérdem: mi a természetes védelem minden fondorkodó, titkos megtámadás ellen? Fegyver, ágyu az ellenszer? Ez bizony nem képes 262véleményeket megszerezni, agitatiókat, értem az ellenségeseket itt az országban, erőszak nélkül meggátolni.
Azon kívül sok ember van, a ki mult érdemeinél fogva is segélyezést érdemel, és nyiltan az államköltségvetésbe föl nem vétetett, és föl nem is vehető. Nem akarok senkit nevezni, de tudjuk, t. ház, hogy sokan vannak, nem e házban, hanem az országban özvegyek, elnyomorodottak, kikre nézve ily segély néha bizony nagy fontosságu és moralis hatásu. (Helyeslés.) Mindezek a rendelkezési alapból kerülnek ki.
A dolognak másik oldala pedig az, hogy megválogatja az ember azon embert, a kire a rendelkezési alapot bizza oly módon, hogy az ő discretiójától függ, hogy mire használja.
Igen, de éppen azért, mert mi megválogatott emberekre akarjuk azt bizni, t. i. a Magyarország kormányát vezető miniszteriumunkra, teljes hitem és meggyőződésem az, hogy ők e pénzalapot egyedül szükséges és az országra nézve hasznos czélokra fogják fordítani, hogy azzal soha semmiféle alacsony czélokra működni nem fognak: éppen azért állásuk, helyzetük, személyök iránti bizalommal merem rájok bizni ezen öszszeget.
Én tehát a rendelkezési alapot átalában véve szükségesnek tartom, azt a jelen miniszteriumnak, éppen azon bizalomnál fogva, melylyel a miniszterium iránt én is viseltetem, igen szivesen megszavazom, és a szakasz elfogadása mellett nyilatkozom. (Élénk helyeslés jobb felől.)
A képviselőház névszerinti szavazás útján 169 szavazattal 102 ellenében megszavazta a rendelkezési alapra előirányzott összeget.
