II.
II.
A képviselőház szeptember 21-dikén tárgyalta az indítványt. Ráday László gr. az 1868-diki államköltségvetést illetőleg a törvényhozás méltóságának megfelelőbbnek tartotta, ha az év első három negyedére adott fölhatalmazást még az év végeig meghosszabbítja, mint azt, ha minden alaposabb megfontolás nélkül számtételeket fogad el. Bobory Károly pedig az 1868-dik évi költségvetést egész részletességgel akarta tárgyalni. Tisza Kálmán úgy találta, hogy Ráday gr. indítványának elfogadása vezet legbiztosabban azon czélhoz, hogy az országnak alkotmányosan megállapított költségvetése legyen.
Deák Ferencz: T. ház! Sem a fölhatalmazás megújítása s az esztendő végére kiterjesztése, sem az én indítványom szorosan véve nem normalis, mert a normalis állapot a költségvetésnek részletes tárgyalása és elhatározása volna. Nem normalis: mert a helyzet sem normalis.
Remélem, Magyarország nem fog jövendőben azon eshetőségbe jutni, hogy egyszerre, úgyszólván, vagy legalább közel egy pár hó különbséggel, két évi költségvetés álljon előtte: az egyik az, mely a már majdnem lefolyt, a másik, mely a jövő évre szól.
A helyzet, a körülmények okozták ezen nem normalis állapotot. 1867-ben s 1868-nak eddig lefolyt idejében, ha akartuk volna, sem tárgyalhattuk volna a költségvetést sem részletesen, sem átalánosságban, mert az esztendő elején még nem volt kész a költségvetés. Áprilisban azt a miniszterium beadván, a ház egy, a maga kebeléből választott 4bizottságra bizta megvizsgálását; s éppen azért, mivel új a tárgy; éppen azért, mert átmeneti korszakra vonatkozik; éppen azért, mert a különféle nehézségekkel megismerkedni és azokon áthatolni volt kénytelen a bizottság: elhaladt annak bevégzése mostanig. E nem normalis helyzetből lehetőleg kimenekülni ismét nem normalis módon leszünk kénytelenek, mert ha normalis úton akarnánk és tudnánk abból kimenekülni, akkor Bobory Károly képviselő úr állítása helyes volna, s kétségtelenül részletesen kellene azt tárgyalni, és ennek nincs is más akadálya, mint az idő rövidsége miatti lehetetlenség.
A nem normalis két mód közül tehát, az a kérdés, melyik czélszerűbb, és melyik – hogy úgy szóljak – alkotmányosabb?
A költségvetés megállapítása nemcsak joga a t. háznak, hanem kötelessége is, és a mely pillanatban a megállapítás lehetővé válik, azon pillanatban minden más mód, mint a megállapítás, alkotmányellenes. A miniszteriumnak meghatalmazása semmi szín alatt, semmi tekintetben nem megállapítása a költségvetésnek, hanem egyszerüen az, a minek nevezzük: meghatalmazás arra, hogy míg a költségvetés elkészülhet, a közigazgatást folytassa bizonyos korlátok közt. Most azonban előttünk van a költségvetés, megvizsgálva a ház azon tagjai által, kiket a ház maga választott. Mondhatjuk-e most, hogy az esztendő végeig meghatalmazást adunk, azaz nem állapítunk meg semmi költségvetést, hanem megbízzuk a miniszteriumot, hogy a közigazgatást vezesse az eddigi módon, és utólag feleljen róla? Ezt, hiszem, mondani jogunk nincsen. A háznak, mondom, joga és kötelessége megállapítani a költségvetést; de azt mondania, hogy nem állapítja meg egész az esztendő végeig és a jövő országgyűlésig, és azon intercalaris időre is, mely a jelen országgyűlés berekesztése és a jövő országgyűlés kezdete közt le fog folyni, a mi hónapokat tesz, azt mondania, hogy mi erre nézve nem hozunk határozatot, járjanak el a miniszteriumok felelősség mellett: arra, azt hiszem, szorosan véve alkotmányosan nincs joga a háznak (Élénk helyeslés a jobb oldalon), hanem arra igen is van joga a háznak, hogy a költségvetés tárgyalásának módját meghatározza; van joga, hogy azt mondja: meghatározom a költségvetést fő tételeiben, mert rá nem érek a részletekbe bele menni. Különösen nem veszélyes és nem káros ez, minthogy, a mint az indítványban is említettem, néhány hét mulva az 1869-diki költségvetést fogjuk tárgyalni, annak részleteibe pedig bele megyünk. Ha tehát valakinek az elvek ellen van kifogása, azon elveket megállapíthatjuk 5az 1869-diki költségvetésben, és így a jövendőre ez semmi kárt nem okoz.
Nem ereszkedem bővebben a dologba, mert nem tartom szükségesnek a hosszas vitatkozást; röviden csak azt mondom, hogy a nem normalis két mód között én sokkal alkotmányosabbnak tartom azt, ha a ház meghatározza a tárgyalásnak oly módját, mely a részletek mellőzésével a fő tételekre szorítkozik, de mégis megállapítja a budgetet, és határozottan kimondja a költségvetés összegét, mint ha ismét csak fölhatalmazást adunk az esztendő végeig, a jövő országgyűlésig, úgy, hogy ezen országgyűlés az 1868-diki budgetre nézve semmi határozatot nem hozna.
Én tehát indítványozom, méltóztassanak az általam ajánlott módot elfogadni. (Élénk helyeslés a középen. Elfogadjuk!)
A képviselőház átalánosságban elfogadta Deák Ferencz indítványát. A részletes vitánál elfogadtatott Nyáry Pál indítványa, a mely szerint az ötödik bekezdés negyedik sorában levő ezen szó után: «összegekben» tétessenek a következő szavak: «minden, ebből a jövő 1869-diki költségvetésre vonható következtetés nélkül»; elfogadtatott továbbá Deák Ferencz fölszólalása után Ráday László gr. indítványa, a mely szerint az utolsó bekezdés harmadik sorában ezen szó után: «kapcsolatban» tétessenek a következő szavak: «az 1867-dik évi államszámadásokkal egyetemben».
