II.
II.
Záró beszédében Nyáry Pál kiemelte törvényjavaslatának azon czélzatát, hogy biztosítsa a képviselőtestület függetlenségét. Fölhozta, hogy a katonai biróságokra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a ház legnagyobb részben már türelmetlenül hallgatta a kisebbség ellenvéleményét, s némileg biztatta a minisztert e közbekiáltással: «szavazzunk», s nehány egyszerű, független képviselőnek fölszólalása gondolkozóba ejtette a minisztert, s arra bírta, hogy a törvényjavaslatot visszavonja.
Az elnök félbeszakította a szónokot és az igazság érdekében megjegyezte, hogy e szót: «szavazzunk» nemcsak a jobb oldalról kiáltották, hanem a leghathatósabban éppen a szélső bal oldalról.
Nyáry Pál nem abban helyezte az erőt, hogy hányan és honnan kiáltották, hanem abban, hogy szerencsére oly miniszter hallotta meg nehány egyszerű független képviselő szavait, a ki azokat elegendőknek tartotta arra, hogy az általa többször már átvizsgált törvényjavaslatot még egyszer és újra átvizsgálja, s megfontolva még egyszer a következéseket, arra határozza el magát, a miért az egész nemzet neki köszönetet mond. Ebből az következik, hogy ha ama miniszter elégnek tartotta volna, hogy helyeslő szavazatok támogatják, olyat követett volna el, a mit sem a fejedelem, sem pedig a nemzet nem köszönt volna meg. De nem mindig történik, hogy a miniszter ilyen legyen; van miniszter, a ki megnyugtatja lelkiismeretét azzal, hogy miután bármi módon többséget csinált, s keresztülvitt 140a házban oly rendszabályt, mely az államnak veszélyes, azt mondja: «A következésekért feleljenek azok, kik engem azon rendszabály létesítésében nem tanácsoltak, hanem elősegítettek». Éppen ezért magának a többségnek kellene mindig függetlennek lennie.
Somssich Pál fölszólalt Nyárynak azon gyanusítása ellen, mintha a jobb oldal «szavazzunk» fölkiáltásokkal a minisztert törvényjavaslata vissza nem vételére késztette volna. Ez nem való. A miniszter mindaddig nem mondotta, hogy időt kér arra, hogy magát a visszavétel iránt elhatározhassa, míg e párt többségének vezére, Deák Ferencz (Zajos éljenzés a jobb oldalon) indokolva föl nem kérte. (Helyeslés a jobb oldalon.) Így tehát a miniszter nem volt függetlenebb pártjánál, hanem engedett azon többségnek, melynek a kormány kifolyása, (Helyeslés a jobb oldalon) és midőn látta, hogy e többség sem pártolja, hanem aggódva megfontolásra inti, akkor vette vissza törvényjavaslatát. (Úgy van!)
Deák Ferencz: T. ház! Engedjék meg, hogy én nézetemet egy dolog fölött tartózkodás nélkül mondjam ki. (Halljuk! Halljuk!)
Én közjogilag e házban sem pártot, sem pártvezért nem ismerek. (Élénk helyeslés.) Egyenjogú, egyenállású képviselők vannak itt, és azok meggyőződésük szerint szavaznak, és majd így, majd amúgy alakul a többség; ennélfogva van itt e házban többség és kisebbség; de, a mint mondám, közjogilag sem párt, sem pártvezér nincs. (Élénk helyeslés.)
Magára a dologra vonatkozólag, hogy miért vette vissza a miniszter törvényjavaslatát, az alig tartozik a mai tanácskozás köréhez. (Helyeslés.) Valószinűleg azért vette vissza, mert czélszerűbbnek tartotta azt visszavenni, mint részleteiben is szavazás alá bocsátani, és kitenni magát két lehető veszélynek: annak, hogy javaslata kisebbségben marad, vagy annak, hogy az ország képviselői véleményével merőben ellenkező oly törvényjavaslatot vigyen keresztül, melyet e teremben számos képviselő, kiknek szava, mint képviselőké, természetesen fontos, az országra nézve veszélyesnek tartott. Akár miért vette vissza, visszavette azt, s az sem az egyik félnek, sem a másiknak – ha félről beszélünk – nem kizárólagos érdeme, (Helyeslés) hanem természetes következése annak, hogy meghallgatván a vitatkozást, ebből fontos okot merített, mely fontos ok őt a tárgynak visszavételére indította. Erről tehát most ne szóljunk, mert Nyáry képviselő úr is, úgy hiszem, ezt nem mint meritoriális dolgot hozta föl, hanem mint 141érvet arra, hogy mennyire szükséges, hogy a ház tagjai a lehetőségig függetlenek legyenek. (Helyeslés.) A jelen fönforgó kérdésnél mi, a kik nem akarjuk módosítványát elfogadni, nem azért nem fogadjuk el, mert azt hiszszük, hogy nem szükséges, hogy a ház tagjai a lehetőségig függetlenek legyenek, hanem, mert azt hiszszük, hogy az nem elegendő azon czél elérésére, melyet mi is elérni óhajtunk.
Egyébiránt jelenleg mellőznünk kell minden oly kérdést, mely a tárgyhoz nem tartozik. E tárgyat, azt hiszem, elegendőleg megvitattuk, határozzuk el tehát az egyetlen alkotmányos úton, tudniillik szavazással, és a mit a többség elhatároz, az előtt a kisebbség meg fog hajolni.
A képviselőház névszerinti szavazás útján 209 szavazattal 110 ellenében a központi bizottság véleményét fogadta el.
