AZ ORSZÁGOS KIRENDELTSÉGNEK AZ EGYHÁZI DOLGOKRÓL ECCLESIASTICUM ET FUNDATIONALE444 CÍM ALATT KÉSZÜLT MUNKÁJÁRA
197AZ ORSZÁGOS KIRENDELTSÉGNEK AZ EGYHÁZI DOLGOKRÓL ECCLESIASTICUM ET FUNDATIONALE444 CÍM ALATT KÉSZÜLT MUNKÁJÁRA
Egyházügyi és alapítványi.
Az országos kirendeltség az egyházi tárgyokról készített munkájának 14. lapján a plé-bánosoknak az úgynevezett stolaris445 jövedelmeiről szólván, afelől terjeszti elő vélekedését, hogy noha az eddig egyenetlenül fizettetni szokott stolaris jövedelmeket az egész országban egyformaságra hozni, s ezeránt valamely alkalmatos elhatározást esz-közleni nagyon kívánatos volna, mivel azonban a religio fundusának446 mostani környülállásai ezen kívánságnak teljesedhetését annyiból, hogy az innen eredő fogyat-kozást kipótolni nem képes, reményleni nem engednék, most ezúttal ezen kérdést valamely új törvénynek tárgyává tehetni nem véli; az országos kiküldöttségnek ezen vélekedése ellen az az észrevétel fordul elő, hogy a különbözve, és több helyeken csupán csak a plébánosoknak szabad akaratoktól és önkényektől függő stolaris jövedelmek eránt támadni szokott visszaélések oly méltó figyelemre gerjesztették már az 1825-i országgyűlésén megjelent rendeket, hogy azok ezen sérelmet köztanácskozás alá terjeszteni, s egy új törvény által leendő végső elhatározását447 kívánni jónak találták; ugyanis számtalan helyeken nem lévén a stolaris jövedelmek bizonyos lábra állapítva, azok szabad stola448 nevezet alatt a hívektől papjaik által oly szerfelett való mennyiségben, még marhákban is kívántatnak, hogy azokat a hívek lefizetni nem-egyszer éppen elégtelenek maradnak, és ekkor vagy dísztelen hosszas kölcsönös al-kuk, vagy ami ennél is rosszabb, valamely egyházi szertartásnak nem teljesítésével, példának okáért a halottnak el nem temetésével, vagy a házasulandóknak öszve nem adattatásával való fenyegetések töltetik be az önnön hasznát szomjúhozó némely papnak igazságtalan kívánságát, az ily botránkoztató cselekedet valamint egy részről a híveknek sértegetésére, úgy károsítására céloz, úgy viszont az egyházi személyeknek megvettetését, az azoktól való idegenséget, és így általában a religionak449 is veszedelmeztetését okozza, és noha az ilyes szabad stolák, mint mindenesetre bizonytalanok, a plébánosoknak rendes fizetéseiket nem is tehetnék, de hogy ettől ők egészen elmaradni, s jövedelmeik e részben egészen megcsorbulni nem kénteleníttessenek, mivel a religio fundusa a történendő hiánosságot kipótolni még most nem elégséges, maradjon meg ugyan a stolaris jövedelem, mint stolaris továbbá is addig tudniillik, ameddig az helyett más jövedelem rendeltethetik; de minekutána minden 198botránkozásokat, és minden igazságtalan és dísztelen visszaéléseket, habár azok már régolta divatban volnának is, elrontani és megsemmisíteni maga a józan ész és termé-szetes igazság javallaná; minekutána azon kapcsot, mely a lelkipásztorokat az ő híve-ikkel öszvetartja, mindég inkább szorosabbá tenni, mintsem azt tágítani, úgy a bizodalmat, szeretetet és tiszteletet a lelki atyák eránt híveikben mindinkább gerjeszteni, nem pedig elhűlni engedni felette szükséges;450 azért mindazon gátokat és akadályokat, melyek ezen tiszteletet és bizodalmat elenyészni siettetik, messze kell távoztatni, mindenesetre tehát törvény által azt kell meghatározni,451 hogy minden önkényes sza-bad stola eltörölve legyen, s ehelyett más, a világi törvényhatóságoknak hozzájárulásával megállapítandó mérsékletes, s a megyében legközönségesebben divatban lévő, készpénzbéli stoláris fizetés duplán véve fizettessék azok által, kiknek valamely, ezen fizetés alá tartozó egyházi szertartásnak teljesítésére szükségek leend; s ezt az illető plébánosoknak elfogadni, és állandóul megtartani kötelességökben álljon.
Egyházi szolgáltatásért (pl. keresztelés, temetés) járó.
Vallásalapnak, vallási pénzalapnak.
Leendő végső elhatározását – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: végképpen elhatároztatni.
Egyházi szolgáltatásért járó adomány.
Vallásnak.
Felette szükséges – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: kellene.
Kell távoztatni, mindenesetre tehát törvény által azt kell meghatározni – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: távoztatni szükséges lévén, mindenesetre törvény által azt meghatároztatni szükségesnek tartatik.
Az országos kiküldöttség által javallott 2. törvénynek bevezető cikkelyében az em-líttetik, hogy a patronusoknak452 a magok patronatusi453 jussokról lemondani szabad legyen azon esetben, ha szegénységeket hitelesen be tudják bizonyítani, mivel azonban ezen szó szegénység (paupertas) a maga valóságos értelmében már oly tehetetlenséget jelentene, hogy habár le nem mondana is az ily szegénységre jutott patronus a patronatusról, már a maga szűkölködő helyheztetése is önkényt lemondatna vele arról, nem lévén tudniillik értéke, melyből a patronatusi kötelességét még a törvényes úton is általa betöltetni lehetne, azért szükséges ezen szónak tulajdonképpen elhatározó értelmét megállapítani, s mivel az anyaszentegyház az ő híveit kegyesen hordozván keblében, senkit is a végső ínségre juttatni nem kíván, és így nem eszközli azt is, hogy a patronatus költségei oly terhesen essenek a patronusnak, hogy azok miatt élelmében maga és házi népe fogyatkozást szenvedjen, azért ha nem egész sze-génységre jutott is még a patronus, de oly szűk állapotban van, hogy a patronatusi költségek nékie bizonyosan a legmértékletesebb házi tartásban is már fogyatkozást szülnének, a patronatusról való lemondása elfogadtassék; nehogy ezen jussok gyakor-lása mellett egy hazai polgár egész familiájával szegénységre jusson, így tehát a törvénynek ezen pontbéli kifejezését ily formára lehetne változtatni, – „Unde nemini se 199his obligationibus abdicare concessum erit, nisi implementum earumdem in arctis et secus sustentandae vitae circumstantiis sensibili cesserit ei aggravio.”454
Kegyuraknak.
Kegyúri.
Senkinek se engedjék meg, hogy lemondjon ezekről a kötelességekről, kivéve ha azok teljesítése érezhető nehézségeket okozna a létszükségletekben és egyébként az életkörülményekben.
Azon javallott törvénynek első §-ában az tétetik ki, hogy a patronusok az ő patro-natusaikhoz tartozó plébánosoknak élelmére egy egész helyes jobbágyülést mérettessenek, vagy ehhez hasonlóval pótolják annak hiánosságát; de semmi további felvilágosítás sem látszik azon törvénycikkelyben lenni azeránt, hogy micsoda patronusok értetődnek ezen kötelességnek teljesítésére járulandók? Azok-e csak tudniillik, kik ezu-tán kívánván plébániákat felállítani, azokra nézve tartják fenn magoknak a patrona-tust, vagy pedig talán azok is, kik már régolta ezen jussokkal bírnak, de akiknek plébá-niák egy egész helyes jobbágyüléssel egészen ellátva nincsenek, és ha netalán az országos kiküldöttség az ilyeseket a javallott törvény értelmében foglalva az egy egész helyes jobbágyülésnek kiadására köteleztetni célozná, akkor azon észrevétel támasz-tatik annak véleménye ellen, hogy ezen patronusok már előbb megfundálván a patro-natusok alatt lévő plébániákat, mindazt, amit azoknak fenntartásokra, és így a plébá-nusok élelmére általadni szándékoztak, általadták már, s az nemcsak felsőbb helyeken is elfogadtatott, hanem a plébánosok valóságosan vele és belőle élnek is, és így a hosz-szabb idő olta való használás által elégségesnek lenni tartatván, már most idő haladva, a fundationak455 megtétele után semmi új terhet és kötelességet a patronusra néz-ve következtetni nem lehet, és így a patronusok is már újabban a netalán nem egész helyes jobbágyülést kipótolni semmi módon se köteleztethetnek, sőt az ilyen köteles-ségnek erőltetése káros következéseket is hozhatna, mert a patronus csak a már kia-dott földbéli mennyiségre határozván magát, ha ennél több is követeltetnék rajta, azt is, amit adott, visszavonhatná, és a patronatusnak ezen feltétel alatt lett felvállalását ismét visszaengedvén, a plébános élelmének nagy részétől megfosztódnak, melynek helyreállítatása a religionis fundusnak terhévé válna; ezen patronusokra nézve tehát új törvényt idő után hozni éppen nem lehet, és így világosan ki kell a törvénycikkelyben tenni, hogy csak azon patronusok értetődnek ezen dotatioknak456 teljesítésére köteleztethetőknek, kik ennek utána kívánják a patronatusi jussokat valamely általok felállítandó új plébániának fundusával, vagy előbbeni, már fennálló, csekélyebb jövedelmű plébániának általvételével gyakorolni; azért a törvénynek ezen cikkelyét ilyfor-mán lehetne változtatni: §. 1. „Parochiam aut successive erigendam, aut de praesenti 200collationí episcopali obnoxiam patronatui accersendam ea ratione dotandi, ut huic una sessio colonicalis vel in natura, vel in aequivalenti excindatur.”457
Alapítványnak.
Javadalmazásnak, anyagi támogatásnak.
Akár a következőben építendő, akár a jelenlegi püspöki adományokból eme adományozás okán a kegyúr számára kötelezően létesítendő plébániát, még ha annak egy valóságos vagy egyenértékes jobbágytelket szakítottak is ki.
Ugyanazon törvénynek 4. §-a alatt az fejeztetik ki, hogy a patronusoknak jussa vagyon az ő patronatusokhoz tartozó plébániákra alkalmatos egyházi személyt kinevezni, mely törvényes és igazságos lévén, meg is áll, de ugyanazon törvénycikkelyben szükséges világosan kitenni azt is, hogy a megyéspüspökök ezen kineveztetést elfogadni, s az ilyes kinevezett alkalmatos egyházi személyt minden további kérdések nélkül illető fárájokra458 elereszteni köteleztessenek, és szabadságokban egyáltalában ne álljon azokat, mivel talán kineveztetésök nem az ő ínyek szerint történt, vagy akár-mi mellékes tekéntetből önnön kedveltjeiket óhajtották volna más jussainak sérelmével betolni, azokat az oda meneteltől vagy elzárni vagy az investiturát459 megtagadva, csak administratori460 címmel felruházni; vagynak ugyan élő törvényeink, jele-sen az 1498-i 66., 1504. 26., és 1647. 100. törvényágozatok,461 melyek azt rendelik, hogy ha patronus akarata ellen a püspökök más plébánosokat küldenek a patronatus alatt lévő fárákra, nékiek a törvényes tized meg ne adattassék; mely törvények a magok épségében és erejében tovább is állandóul meghagyatandók lesznek; de mivel sok újabb plébániákban a püspököknek semmi tized sem jár, és így ott a törvény ál-tal rendelt ezen büntetést eszközlésben venni lehetetlen, azért ezen törvénycikkelyben világosan kitétessék, hogy ha a püspökök a patronusoknak helyes kinevezését el nem fogadnák, mihelyest a kinevezett egyházi személy közvélekedés szerint minden kifogás nélkül való ember, az azonnal mint valóságos plébános tekintessék, s a püspökök jóváhagyása nélkül is azon plébániát szabadon elfogadhassa, hogy így a püspökök és patronusok között támadható minden vexáknak462 s kölcsönös egymás el-len való háborkodásoknak vége szakasztassék; ez szerint ezen törvénycikkelynek463 végéhez ezeket lehetne még iktatni: „prout et diaecesanum salvis articulorum 1498. 66., 1504. 26. etc. 1647. 100. dispositionibus ad elargiendam quocitius praesentato tali communi opinione pro idoneo agnito individuo solitam investituram obligari, se-cus de facto idem pro investito haberi, ac ad collatam eidem parochiam non consen-tiente 201etiam diaecesanok, aut respective ejusdem in spiritualibus vicario capessendam activisari”.464
Plébániájukra (a német “Pfarre” szóból).
Beiktatást.
Helyettesi.
Az 1498:66. tc. és az 1504:26. tc. értelmében a plébánosokat kegyuraik akarata ellenére nem lehetett beiktatni plébániájukba. Az 1647:100. tc. hasonlóképpen rendelkezett a plébánosok kijelölése és megerősítése ügyében.
Viszályoknak.
Az országos egyházügyi munkálat 24. oldalán olvasható II. tc. 4. §-ának.
Aszerint, amint az 1498:66., az 1504:26., stb., az 1647:100. törvénycikkek rendelkezései is fenntartják, az egyházmegyebelit, valahányszor az effajta közvélekedés kinevezésre alkalmas személynek tartja, a szokásos javadalomba iktatásra legyenek kötelesek (tudniillik a püspökök), különben tekintsék ugyanezt ténylegesen beiktatottnak, és ha a plébánia elfogadására engedélyt nem is kapott, az egyházmegyebeli, illetőleg annak a lelkiekbeni helytartója legyen feljogosítva az elfogadásra.
Az országos kiküldöttség a maga munkájának 29. és 30. lapjain azt jegyzi meg, hogy a nevendék papságnak oktattatása és neveltetése Őfelségének mint legfőbb pat-ronusnak és a megyés püspököknek kormányozása és figyelme alá tartozandó marad-jon, és azért, mivel politicus úton minden ezen tárgyát érdeklő intézetek óhajtott cél-ra vezetnek, semmi törvényre is e részben szükség nem leend. Nem kételkedik ugyan az ország mind Őfelségének atyai gondoskodása, mind az illető megyés püspököknek is szorgosabb figyelme és felvigyázása felől semmit is, de minekutána egy szabad alkotmányú országban minden köztárgyat illető dolgokat elintézni, az egyes polgároknak szintúgy mint az egész hazának boldogságát eszközleni, s így az ifjúságnak célarányos, és a közjónak előmozdítására hasznos neveltetését is elrendelni az ország törvényhozó testéhez méltán tartoznék, a nevendék papságnak neveltetése pedig, kik jövendőben a népet erkölcsre tanítani, s hasznos tanításaik által jó hazafiakká fogják nevelni a polgárokat, különösen illetné; azért igenis törvény által határoztassék meg, hogy valamint a világi, úgy az egyházi ifjúság neveltetésének és oktatásának módja, s az ezt tárgyozó rendszabások időről időre az országgyűlése elejbe terjesztessenek.
Ugyanazon munkának 30. lapján a rossz magaviseletű papoknak büntetéséről lévén emlékezet, ezt a megyebéli egyházi elöljáróságra látszik az országos kiküldöttség bízni, minekutána azonban a gyakrabbi szomorú tapasztalás bizonyítaná, hogy sok elfajult gonosz lelkű papok elfelejtkezvén mind papi, mind emberi kötelességeikről, oly undok vétkeknek lesznek részesei, melyek a szilajabb világi emberekhez is dísztelenek volnának, anélkül, hogy akár ezekért érdemesen megbüntettetnének, akár ha megbüntetnek is, afelől a világi törvényhatóságok tudósíttatnának, hihető azok okból, hogy így a vétek, s a vétket olykor követő büntetés eltitkoltatván, felőle legkevesebb isméretség se vetessék, s a vétek465 feledékenységnek eresztve, az egyházi rend-nek tekintete és tiszteltetése tovább is sértetlenül fentmaradjon;466 pedig éppen így vesztetik el azon cél, mely elérettetni óhajtatott, mert a vétek a hívek előtt eltakarva soha sem marad, sőt ha annak valósága felől hiteles tudomány nem szereztetik, mint-hogy a hír467 szájról szájra menve terjed, s terjedtében nevelkedik, mindég rosszabbnak lenni tartatik, mintsem valóban elkövettetett; s így például szolgál ez önnön 202magoknak a híveknek is ez ilyes vétkek elkövetésére, kik bízván abban, hogy ha a már hivatalos tisztjénél fogva az erkölcsöt gyakorolni köteles papok is büntetlenül vétkezhetnek, mennyivel inkább követhetnek ők el a bosszúálló igazság következése nélkül hasonló vétkeket, lelkiisméretöket egyházi pásztoraik után terhelve nem rettegnek,468 – de különben is látván imígy a papi rendnek mintegy az ilyes vétkek elkövetésére szolgáló privilegiumát, még azon derék papokat is, kik kötelességöket híven teljesítve, jámbor magok viseletét ilyképp soha be nem szennyezik, igazán tisztelni nem fogják, s még a religio eránt is meghidegülnek,469 s ezzel az egész papi rend az ő tekéntetét sokkal előbb elveszti, mintha a vétket azoknál is, mint szinte embereknél büntetve, mégpedig érdem szerént példásan büntetve tapasztalandják, – azért ezen rossznak elhárítására szükséges törvény által világosan meghatározni azt, hogy valamikor valamely pap nem a maga egyházi körébe tartozó, hanem más politicus470 vé-tekről vádoltatik, az ellene teljesítendő szoros vizsgálatban a polgári törvényhatóság tagjainak is befolyása légyen, s ha a criminalitásnak471 legkisebb polcán állapodik is meg elkövetett vétke, azonnal megítéltetése végett a polgári törvényhatóságnak adat-tassék által, ez alól pedig tovább is az egyházi kormány által büntettetvén, a büntetés az illető polgári törvényhatóságnak is hivatalosan tudtára adattassék.
Felőle legkevesebb isméretség se vetessék, s a vétek – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: legkevesebb isméretség is felőle ne vetessék, mely a tettet.
Fentmaradjon – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: fenttartsa.
A hír – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: az.
Rettegnek – Deák Ferenc s. k. javítása egy áthúzott, olvashatatlan szóból.
Nem fogják, s még a religio eránt is meghidegülnek – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: s még a religio eránt is köteles tisztelettel lenni.
Polgári (vagy köztörvényes).
Bűnösségnek.
Végre azon munkának 31. lapján a zalavári Szent Benedek szerzetbéli apátságnak a gottvici,472 Ausztriában fekvő főapátságtól leendő elválasztatása érdekében azt jegy-zi meg az országos kiküldöttség, hogy a zalavári apátság a gottvicinek valamely terhel volna lekötve, s hogy azon apátságban mind az apát, mind a szerzetbéli atyák magyarok. Azonban mennyire hibás légyen az országos kiküldöttségnek vélekedése, mindenki láthatja, kinek ezen apátsággal bővebb isméretsége van; ahol tudniillik a lelki atyákon kívül, kik magyarok, magok a kormányozó apátok mindenkor olyannyira németek valának, hogy a magyar nyelvet nemcsak nem beszélették, de még nem is érték, – egyébként is semmi különös terhel sem látszik a zalavári apátság a gottvici-nek lekötelezve lenni, mert amidőn ezen zalavári apátság a mindent emésztő török dühe által elpusztíttatván, végromlásra jutott, de hazánk, s azzal együtt ezen apátság is az ellenség vad járma alól újra ismét felszabadult, akkor VI. másképp III. Károly király473 a gottvici apátságnak azt oly lekötelezéssel adta által, hogy mind a templomot, mind a klastromot felépíteni tartozzék, amint hogy ezt teljesítette is, de annyi sok 203esztendőkig (a maga részére kormányozván előbb) azon apátsághoz tartozó szép javaknak jövedelmeit húzta, s így azokból könnyen felépítette annyira, hogy magának is számos somma pénzek fennmaradtanak; kifizette tehát ezen terhet már maga a jószág is néki, de ha mindjárt ez még fekvő terhnek tekintethetnék is, mégsem következtethetnék abból az, hogy ezen apátságot amattól elválasztani ne lehessen, mert az utolsó nem reménylett esetben is az igazságosan felszámlálandókat, és így törvényesen kifizetendőket kifizetni kötelességévé tehetni az elválni kívánó apátságnak, melyet csak azért is, hogy honbéli lévén, más külső, s a magyarra nézve mindenkor idegen országbéli apátságtól függnie a nemzeti méltóság sem engedné, s mivel már annyi országgyűlésen maga az ország által ez mint általános sérelem felvetetni, s az elválasztás Őfelsége elejbe is terjesztetni rendeltetett, amit az 1802-i 18. törvény,474 s több országgyűlési irományok bőven bizonyítanak, azért ennek utána is ezen minél előbb történendő elválasztás a legelső országgyűlésen, ha addig ez érdemben kedvező válasz nem érkezend, teljesíttetni hathatósan szorgoltassék.
Az alsó-ausztriai göttweigi bencés főapátságról van szó.
Károly, Habsburg (1685-1740), VI. Károly néven német-római császár, III. Károlyként magyar király.
Az 1802:18. törvénycikkben ígéretet tett az uralkodó, hogy a göttweigi apát meghallgatása és jelentéstétele után határozni fog a zalavári apátság leválasztása ügyében.
Rövid felvilágosítás e tárgyban: III. Károly király 1715. esztendői 28. júniusban kiadott királyi levele475 által a zalavári apátságot minden hozzátartozó javaival együtt a gottvici főapátságnak általadta, „ita tamen (amint a diplomának szavai mondják) et sub ea expressa conditione, ut ipsa abbatia Zalavár infulato suo praelato seu abbate nus quam, et neuti quam destituatur, alább pedig, ut abbates Zalvárienses ope etiam, et auxiliis mentionati abbatis Gottvicensis bona saepe fatae abbatiae Zalavariensis alienata, et distracta, ac prae quorumcunque manibus reperibilia omni pro posse le-galiter vindicare, et recuperare, ac abbatiae eidem reaplicare, taliterque ampliatis con-gruis ejusdem proventibus conventum et monasterium formatum instaurare; ac (re-fusis prius monsaterio Gottvicensi in abbatiam Zalavár, et aeconomiae erectionem erogatis necessariis expensis personas religiosas pro ratione proventuum, tot, quot honeste ali poterunt, easque a potiori natione Hungaras, vel saltem patriae linguae gnarasintertenere etc. etc. habeant, et teneantur.”476 Ezen királyi levélnek következésében a zalavári apátságot a gottvici főapátság ugyan általvette, de kötelessége ellen 204abba nem előbb, mint 1768. esztendőben Mária Terézia új rendelésére helyheztetett apátot, és így addig minden jövedelmeket maga a gottvici apát húzott, csak egy jószág-kormányozó szerzetest tartván Zalavárott.
Az adománylevelet közölte: Füssy Tamás: A zalavári apátság története. Bp., 1902. 658-661. p.
Mégis úgy (amint a diplomának szavai mondják) és olyan feltételek mellett, hogy magát a zalavári apátságot keresztura és apátja el ne hanyagolja, alább pedig, hogy a zalavári apátok az említett gottvici apát tekintélyével és segítségével is a többször mondott zalavári apátság elidegenített és elszakított és bárki kezén található javait minden lehetőség szerint törvényesen váltsák ki, szerezzék vissza és követeljék vissza ugyaneme apátság számára, és ily módon annak tekintélyes jövedelmeivel állítsák helyre a konventet és a létesített apátságot, és előbb visszafizetvén a gottvici apátságnak a zalavári apátságra és a gazdaság felvirágoztatására megelőlegezett szükséges költségeket, a jövedelmekhez képest annyi szerzetest, amennyit majd illően el tudnak látni, és jobbára magyarokat vagy legalábbis a honi nyelvben jártasakat tartozzanak és legyenek kötelesek tartani stb.
1748. esztendei május 6-án Zalaegerszegen a nemes vármegye által a helytartótanács rendeléséből egy kiküldöttség munkálódott, s azelőtt a gottvici főapát egy meghatalmazott szerzetes által azon felszámolatokat terjesztette elő, melyeket a gottvici apátság a zalavárinak helyreállítására tett költségekből, mind kielégítendőkből köve-telett, s ezen követelések akkor terjedtek, lehúzván a zalavári apátság által addig meg-térítettnek állított sommákat, 15013 forint 32 krajcárokat. Ugyanazon kiküldöttségi munkában látható, hogy akkor a zalavári jószág jövedelme, lehúzván minden lehúzandókat, általános számolással tisztán tehetett esztendőnként 4720 forint 17 pénzt. Mely jövedelmeket a gottvici apát minden esztendőn maga húzta 1768. esztendőig, ameddig tudniillik maga kormányozta a zalavári apátságot, és sem különös apátot, sem conventet477 is, még Mária Terézia által újabban nem parancsoltatott, oda nem helyheztetett.
A konventek a bencéseknél az anyakolostorok fiókjai voltak.
1768. esztendőtől fogva több rendbéli apátok részenként több sommákat fizettek a gottvici apátságnak; nevezetesen a legutolján elhalálozott Schlichtinger Farkasnak478 az apátságnál lévő eredeti bizonyság levelében ezen szavak olvastatnak: Praetitulato domino abbati Gottvicensi tum in defalcationem praeexpositae contractualis 300 flor. summae, tum vero ad contestandum erga eundem gratum meum animum ad semel 4000 flor. effective dederim, qua occassione saepe fatus dominus abbas me interro-gando quaesivit quonam sub titulo, et quare tantam ipsi summam persolverem? etc. etc. idem manifeste, et sincere declaraverit, per piae memoriae praedecessorem me-um r. dominum Dominicum Janke abbatem pariter Zalavariensem, omnem et totam summam per abbatiam Gottvicensem huic abbatiae Zalavariensi perprius mutuatam, effective jam depuratam esse, et nulla tenus eidem hanc abbatiam amplius teneri, sed et hoc simul pari fide debeo coram universo mundo recognoscere me etiam praeter et ultra obligationem meam etc. a tempore clementer collati mihi abbatialis muneris praefatae abbatiae Gottvincensi ad hodiernam usque diem circiter jam triginta millia flor. parato aere solvisse.479
Schlichtinger Farkas (1745-1830), göttweigi perjel, 1802-től haláláig zalavári apát.
A fent címzett gottvici apát úrnak mind a felhozott szerződésbeli 300 forint összeg lerovására, mind az iránta való hálám kimutatására ténylegesen kifizettem ismét 4000 forintot, mely oknál fogva a többször említett apát úr megkérdezvén engem azt tudakolta, hogy ugyan milyen címen és miért fizettem néki ennyi pénzt? stb. Ugyanő világosan és őszintén kijelentette, hogy a kegyes emlékezetű elődöm, a tisztelendő Janke Domonkos, úgyszintén zalavári apát a gottvici apátság által ennek a zalavári apátságnak korábban kölcsön adott összes és teljes összeget már törlesztette és semmi esetre sem terheli vele szemben egyéb ezt az apátságot, sőt azt is meg kell vallanom nyugodt lelkiismerettel és az egész világ színe előtt, hogy kötelezettségemen túl és felül a kegyesen nékem adott apáti hivatal idejétől az előbb mondott gottvici apátságnak egészen a mai napig már 30.000 forintot fizettem ki készpénzben.
205Melyből mind világos, hogy a gottvici apátság minden netalán eredhető követeléseire nézve igen is bőven ki van a zalavári apátság által elégítve.
