ERDÉLYI GÓT TELEPEK ÉS TEMETŐK
ERDÉLYI GÓT TELEPEK ÉS TEMETŐK
Régészeti szempontból jelentős a marosvásárhelyi volt Mikszáth Kálmán utcai temetőrészlet, mivel itt sikerült először egy lelőhelyen belül elkülöníteni egymástól a 4. századi gót és a 6. századi gepida leletanyagot. A vásárhelyi sírok zöme a marosszentannai temető középső korszakával egykorú (4. század közepe előtti), 6 edényből álló készlet csak egyetlen temetkezés mellett volt, a többire 1-2 edény jellemző. Megítélését megnehezíti, hogy a sírokat a később ugyanitt temetkező gepidák (?) kirabolták. Helyi (?) római kultúrhatásra 118enged következtetni egy téglákból összeállított sírláda. Hasonló kisebb-nagyobb temetőket tártak fel a közelmúltban Újős-Réten (16 sír, az egyik félkoronglemezes fibulákat viselő asszonyé), Mező(Szász)erkeden (15 temetkezés), Medgyesen (9 észak-déli és kelet-nyugati tájolású, tehát nem egykorú temetkezés), Mezőakna-Faluvégen (3 sír, egy módos asszony mellett félkoronglemezes fibula, valamint különféle gót edényekhez társuló, moesiai gyártmányú csücskös szájú római kancsó).
Kolozsvárt a December 30. utcában, Erdőszentgyörgyön, Csombordon, Mezőakna-Farkasvölgyben, Vermesen, Marosújváron, Maroskeresztúron, Betlenszentmiklóson, (Magyar)szováton csontvázak mellől származó, úgynevezett aláhajtott lábú fibulák, púpos hátú csontfésűk, ovális bronz- és vascsatok, sajátos gyöngyök, valamint tálak, fazekak utalnak Marosszentanna-típusú temetőkre. Máshol a gót női viselet legsajátosabb ékszerei a rendszerint párban viselt félkorongos fejű ezüst vagy bronz lemezfibulák (Kolozsvár [1870], Marosvásárhely vidéke, Baráthely és Ecel között, Vajdakamarás, utóbbi helyen bronzcsattal és fülbevalóval együtt), egyszerű 4. századi fibulák (Apahida, Nagyernye, Szászsebes), díszes csontfésű (Medgyes), púpos hátú fésű és gyöngyök (Vajdaszentivány), ép edények és fésűk (Sövényfalva, Kissolymos, Bátos, Szászsebes) jeleznek a gót uralom idejéből germán temetkezést. Unikum a gót világban a Szamosújvár-Szamos-parton (Németi) talált pompás késő római (4. század második fele, vége) katonai díszövkészlet, amely hadizsákmányként juthatott a gótokhoz – avagy római szolgálatból hazatért germán zsoldos katona ritka emléke.
Az Erdélyi-medence szívében, a „központi” szállásterületen gót (Marosszentanna–Csernyahov) telepre Cegén, Csákón, Bálványosváralján, Mezőerkeden, Dedrádszéplakon, Szászfenes-Tarisznyaparton, Vajdaszentiványon (sírok is), Marosvásárhelyen a Várban, Marosnagylakon, Gernyeszegen, Vermesen van régészeti adat, többnyire korjelző edények töredékei és púpos hátú csontfésűk. A Maros völgyében a legnyugatabbra fekvő Marosszentanna típusú település Déván került elő, valahol azon a környéken lehetett a gót település határa.
Vitatható (talán azért, mert később is megtelepültek itt germánok) a Kolozsmonostoron még 1911-ben feltárt teleprészlet kora, ahol fazekaskemencét emelt ki a földből Kovács István.
A Maros forrásvidékén a Gyergyói-medencében eddig csak gyér Marosszentanna-településre vannak adataink a gyergyószárhegyi Lázár-kastély területéről, igaz viszont, hogy nem messze innen került elő az alább még több ízben tárgyalandó jelentős gót ezüstkincs Gyergyó-Tekerőpatakon.
A Gyergyói-hegységtől és a Hargitától nyugatra jelentős gót megtelepüléssel lehet számolni a Küküllők völgyében. A Kis-Küküllő vidékén, Bözöd-Lócon félig földbe mélyített, kő tűzhellyel ellátott putri-házakat tártak fel. Belsejükben púpos hátú díszített csontfésű, orsógomb, tálak, fazekak s római 119amfora került elő – a telepet lakói hirtelen hagyták el. Egykorú vele Székelyszállás települése. A Nagy-Küküllő völgyében a bözödiekhez hasonló putrikat tártak fel Segesvár-Szőlőkben (csontfésű, csat, edények – nincsenek messze a telephez a Fehéregyházán talált csontvázas temetkezések), Kisekemezőn, Székelykeresztúr-Lokon. Házakra-településre utaló nyomok Székelyudvarhely-Szabadság téren és Kisgalambfalva-Galath-tetőn is vannak. A Nyikó-völgyben Rugonfalván 2 igen gazdag, észak-déli tájolású, eredetileg kőlapokkal fedett, de később feldúlt-kifosztott temetkezés utal közeli gót tanyára vagy falura. A sírokból púpos hátú csontfésű, igen sok edény, orsógomb, fibula, gyöngy került elő, egykori gazdagságukat jól tükrözi a sírrablóktól meghagyott késő római üvegpohár(töredék) és egy fémtükör. A Nagy-Küküllő mentén még Bögöz-Vízlokon ismert egykorú gót telep fazekas kemencével, szép besimított és árkolt díszítésű edénytöredékekkel, de a Marosszentanna-kultúra telepével (putriházakkal) találkozunk Baráthelyen (1. lelőhely) és Siménfalva-Nyikó-völgyben is.
7. ábra. A legjellemzőbb gót ékszer, a lemezfibula elterjedése Erdélyben
1 = Kolozsvár; 2 = Magyarpalatka; 3 = Vajdakamarás; 4 = Újős-Rét; 5 = Mezőakna; 6 = Marosszentanna; 7 = Marosvásárhely; 8 = Gyergyótekerőpatak; 9 = Maroslekence; 10 = Baráthely és Ecel közt; 11 = Szászhermány
120Az erdélyi terving gótok harmadik, talán leggazdagabb és legjelentősebb települési góca a Háromszéki-medence és a Barcaság. Sepsiszentgyörgy-Eprestetőn tárták fel a jelenleg ismert legnagyobb vizigót telepet, nagyjából 2,5 × 3 méteres alapterületű földbe mélyített házakkal és egy fazekaskemencével. A házakból és a kemencéből származó szokványos Marosszentanna típusú kerámiához és púpos hátú csontfésűkhöz ezúttal gazdag késő római import járul: amforaszerű díszedény, csücskös szájú moesiai kancsók és utánzataik. Előkerült a telephez tartozó temető is, nyugati–keleti irányú sírokból többek között félkoronglemezes fibulamelléklettel. Ugyanott korábbi időkre utal egy hamvasztásos temetkezés. Réty-Telekről is ismerünk egykorú házat, tűzhellyel, púpos hátú csontfésűvel, II. Constantius 354. évi veretű érmével keltezve, valamint a telep közeléből csontvázas temetkezést. Gidófalván és Brassóban a Marosszentanna-kultúrába tartozó házak kerültek elő, többek között púpos hátú csontfésűkkel. Tovább nyugatra az Olt völgyében Alsókománán át Sárkányig terjed a gót település, egy Halmágyon talált 4. századi római hagymagombos fibula szintén telepre utalhat.
Két keskenyebb végén 2-2 cölöp tartotta a félig földbe vájt ház tetőzetét Szászhermány-Pénzesgödörben. Itt a telepen olyan leletek is voltak (díszített félkoronglemezes fibula, csont csüngődísz – a púpos hátú csontfésűk és az egyszerű fibulák, edénytöredékek mellett), amilyenek eddig csak temetkezésekből kerültek elő, tehát fontos bizonyítékok a telepek és a temetők – egyébként sem kétséges – szerves összetartozására. 4. századi csontvázas temetkezést tártak fel Felsőcsernátonban, ahol a Keresztnél telepnyomok, a Mihács-kertben pedig 4. századi csontvázas sírok voltak. Sírból származhat a Kézdivásárhely környékén talált 6 ép edény is, köztük a római bronzkancsót utánzó remek kannelúrázott (árkolt) testű cserépkorsóval. A Dálnok-Kisvölgyben, Kézdiszentléleken és Hévízugrán talált edények, a Sepsiszentgyörgy-Bedeházáról és Köpecről származó Marosszentanna típusú korongon készült tálak egészítik ki e délkelet-erdélyi települési tömb lelőhelyeit.
Azon kevés Marosszentanna típusú települések egyike, amely a gót támadások nyomán feladott, elpusztult, elhagyott római castrum területén található, a komollói táborból ismert, míg az egykor az Ojtozi-szorost védő berecki castrum közeléből származik a legszebb vizigót edény, egy díszes tál, amelynek közeli rokonait a kultúra Csernyahov-ágának területéről, Kijev környékéről ismerjük.
Erdélyből kilépve a legtöbb gót temető – mintegy 30 – Havasalföldről ismert, több mint fele a Duna fölötti 20–30 km-es sávból. Nyilvánvaló, hogy a gót települések egy része szorosan tapadt a dunai átkelőhelyekhez, illetve a római kereskedelem kijelölt állomásaihoz.
