5. A SZLÁVOK
5. A SZLÁVOK
A délkelet-erdélyi korai szláv telepeket SZÉKELY ZOLTÁN ásatásaiból és közleményeiből ismerjük. Összefoglaló jellegű: Z. SZÉKELY, Contribuţii la cultura slavă în sec. VII–VIII, în sudestul Transilvaniei (SCIV 13, 1962); Nádoby prážskeho tipu v Sednohradsku (Arch. Roz. 15, 1963) és Die frühesten slawischen Siedlungen in Siebenbürgen (Slavia Antiqua 17, 1970).
Fiatfalva: SZÉKELY ZOLTÁN Aluta 6–7, 1974–1975.
Székelyszállás: UŐ, Marisia 5, 1975.
Bözöd: UŐ, MCA 9, 1970; Marisia 6, 1976.
Alsókomána: I. GLODARIU–FL. COSTEA–I. CIUPEA, Comana de Jos. Aşezările din epoca dacică şi prefeudală (Făgăraş 1980).
Kiscsűr: I. PAUL–I. GLODARIU–TH. NÄGLER, SC 2, 1981; UŐK, MCA a XV sesiune anuală (Bucureşti 1983).
Baráthely 2. temetőjét E. ZAHARIA dolgozta fel: Populaţia românească în Transilvania în secolele VII–VIII. Cimitirul nr. 2 de la Bratei (Bucureşti 1977). – A temető jól keltezhető avar leletei alapján nehéz volna egyetérteni a (címben szereplő) teljes évszázaddal korábbi kormeghatározással. A szerző a 34 csontvázas temetkezésből csak két (kettő) lovast (pontosabban: egy lovast és egy lovat) tart avarnak – a többiek „keresztények”. Közvetlen kapcsolatot vél felfedezni Baráthely 1. 3–4. századi (nála: 4–5. századi), szórt hamvasztásos sírokból álló késő római temetője és a Tîrnava folyó partján feltárt nagy szláv urnatemető között, az utóbbiban az előző temető népétől már „asszimilált” szláv elemet lát. – Akiket már csak egy rövidke korszak választana el az Anonymustól „a 10. században említett”(?) helyi őslakosságtól.
Az erdélyi szláv urnatemetők összefoglalását és jellemzését – a kronológiailag nehezen követhető, „összevont” Medgyes-csoport néven – K. HOREDT végezte el: Die Brandgräberfelder der Mediaşgruppe aus dem 7–9. Jh. in Siebenbürgen (Zeitschrift für Archäologie 10, 1976). Kiegészítő, újabb összefoglalása ugyanezen a címen: Rapports du IIIe Congrčs International d’Archéologie Slave I. (Bratislava 1979) A medgyesi „alaptemetőt” is K. HOREDT dolgozta fel: Un cimitir din secolul IX–X. e. n. la Mediaş (Studia Universitatis Babeş-Bolyai. Sectio Historica 2, 1965).
Vizakna: D. PROTASE, Omagiu lui P. Constantinescu-Iaşi (Bucureşti 1965).
Szenterzsébet: TH. NÄGLER, Vorbericht über die Untersuchungen im Hammersdorfer Gräberfeld FVLK 14, 1971. 1. szám.
Oláhtordos: I. HICA–M. BLĂJAN, AMN 10, 1973.
575Mihályfalva: S. DUMITRASCU–G. TOGAN, SC 18, 1974.
Szilágynagyfaluról: HAMPEL JÓZSEF, Ásatások Szilágy-Nagyfaluban (Arch. Ért. 14, 1880, uo. a mojgrádi fülbevalókról is) és ua, Ú. F. 1, 1881. TORMA KÁROLY, A limes dacicus felső része (ÉTTK Bp. 1890), valamint M. COMŞA, Kurgannyj mogil’nik s truposožžennijem v Nušfalau (Dacia 3, 1959). UŐ, MCA 7, 1961. – A III. kurgán publikációja és a keleti szláv kapcsolatok elemzései: UŐ, Vostočnye elementy v pogrebal’nom obradje kurgannyh mogil’nikov u s. Nušfalau i Somešeni (Drevnjaja Rus’ i slavjabe. Moszkva 1978).
Szamosfalva: M. MACREA, Slavjanskij mogil’nik v Somešeni (Dacia 2, 1958) és UŐ, MCA 5, 1959; 6, 1960.
Érszakácsi: GH. LAZIN, Satu Mare 3, 1975.
Lázári-Lubi tag: GH. LAZIN, Satu Mare 5–6, 1981–1982.
A Szamos–Lápos vidék szláv telepeiről: G. M. IUGA, Marmatia 5–6, 1979–1981.
A szláv és török folyónevekhez, valamint a szláv és magyar helynevekhez alapvetőek KNIEZSA ISTVÁN munkái: Magyarország népei a XI. században (Szent István Emlékkönyv III. Bp. 1938), Erdély víznevei (ETIÉ 1942, Kolozsvár 1943) és Erdély földrajzi nevei (Erdély. Bp. 1940).
A romániai bolgár kultúrával M. COMŞA foglalkozott több munkában. Összefoglaló igényűek: Die bulgarische Herrschaft nördlich der Donau während des IX. und X. Jh. (Dacia 4, 1960) és La civilisation balcano-danubienne (IXe–XIIe sičcles) sur la territoire de la R. P. Roumanie (Dacia 7, 1963). Maroskarna leleteinek bolgár voltát a bolgár SZTANKO SZTANCSEV ismerte fel elsőnek: „Ich bin der Ansicht, dass die ganze in Blîndiana gefundene Gefässgruppe einer protobulgarischen Bevölkerung angehört” (idézi: K. HOREDT, Untersuchungen, i. m. 120, 2. jegyzet). Maroskarna bolgár (A) és honfoglaló magyar (B) temetőjét részletesen és alaposan feldolgozta K. HOREDT, Die Ansiedlung von Blândiana (Dacia 10, 1966). – Újabb bolgár típusú sírleletekről beszámoló: I. AL. ALDEA–H. CIUGUDEANU, Apulum 19, 1981.
Csombordot FERENCZI ISTVÁN és DANKANITS ÁDÁM tárták fel, tőlük származik az előzetes közlés: MCA 6, 1960.
Oláhgorbó bolgár sírjairól: E. STOICOVICI–M. BLĂJAN, Apulum 20, 1982.
Oláhdálya gepida és bolgár telepéről: D. POPA, SC 21, 1981.
Az erdélyi bolgár kultúrához alapvető Ž. N. VAZAROVA, Slavjani i prabâlgari – Slaven und Protobulgaren (Szófia 1976) német címen is megjelent nagy bolgár nyelvű könyve.
