2. ALKALMAZKODÁSI VÁLSÁG A SZÁSZ ÉS ROMÁN NEMZETI MOZGALMAKBAN
2. ALKALMAZKODÁSI VÁLSÁG A SZÁSZ ÉS ROMÁN NEMZETI MOZGALMAKBAN
A szászok helykeresésére: FR. TEUTSCH, O. WITTSTOCK, O. FOLBERTH fent említett munkái mellett a röpiratokról: Das Erwürgen der deutschen Nationalität in Ungarn. Ein Denkschrift aus Siebenbürgen (München 1874); MELTZL O., Az erdélyi szászok állása Magyarországon (Nagy-Szeben 1878); A. PERSZ, Die Nationalitätenfrage im Staatsrechtlichem Lichte (Hermannstadt 1879); E. NEUGEBOREN, Az erdélyi szászok (Bp. 1913); E. STEINACKER, Lebenserlnnerungen (München 1937).
A románok politikai magatartására vonatkozó régi irodalomból elsőként JANCSÓ BENEDEK szemléletében túlhaladott, de szempontokban és adatokban gazdag munkásságára kell utalni (különösen A román irredentista mozgalmak története). Későbbi munka: Magyarok és románok II. (Szerk. DEÉR J. és GÁLDI L. Bp. 1944), melyben BÍRÓ SÁNDOR tárgyalja korszakunkat. A hétköznapi életre a románoknál l. I. SLAVICI, A világ, amelyben éltem (Vál., ford., jegyi. DÁVID GY. Bukarest 1980). A forráskiadványok közül l. T. V. PĂCĂŢIAN, Cartea de Aur; KEMÉNY G. G., i. m. (Iratok... I–II; K. HITCHINS–L. MAIOR, Corespondenţa lui Ioan Ralin cu George Bariţiu (Cluj 1970). A passzivitás kialakulására az újabb irodalomból l. I. TÓTH Z., MR; Erdély története II; V. NETEA, i. m. (Lupta românilor). Ugyanezen munkák tárgyalják a román állam és az erdélyi románok kapcsolatát. A diplomáciai források mellett l. T. MAIORISCU, Istoria contimporană a României (Bucureşti 1925); T. LUNGU, Viaţa politică în România la sfirşitul secolului al XIX-les (Bucureşti 1967). V. NETEA, Spre unitatea statală a poporului român. Legături politice şi culturale între anii 1859–1918 (Bucureşti 1979).
A román állam vezető köreinek az erdélyi románokhoz való viszonyáról bőségesen tudósítanak a források, ismereteink azonban igen egyoldalúak, mivel a történetírás nem ismeri a román kormányszervek és a román diplomácia iratanyagát. Előadásunkban a korábban idézett összefoglaló munkák mellett a magyar miniszterelnökség és a német külügyminisztérium levéltárára támaszkodtunk, l. továbbá HUNGARICUS, Das magyarische Ungarn und der Dreibund (München 1899); E. EBEZ, Rumänien und die Mittelmächte von der russisch-türkischen Krise 1877/78 bis Bukarester Frieden vom 10. August 1913 (Berlin 1939); LUKINICH I., Románia politikai kapcsolatai az Osztrák–Magyar Monarchiával 1914-ig (az említett Magyarok és románok II. kötetében); BÍRÓ S., A Tribuna és a magyarországi román közvélemény (Kolozsvár 1942); POLÓNYI N., A Liga Culturală és a román nemzetiségi törekvések (Bp. 1939); V. CURTICĂPEANU, Die rumänische Kulturbewegung in der Österreichisch–Ungarischen Monarchie (Bukarest 1966); E. PROKOPOWITSCH, Die rumänische Nationalbewegung in der Bukowina und der Dako-Romanismus (Graz–Köln 1965); L. BOIA, Eugen Brote 1850–1912 (Bucureşti 1974); s különösen T. PAVEL, Mişcarea românilor pentru unitate naţională şi diplomaţia puterilor centrale I. 1878–1895 (Timişoara 1979), II. 1894–1914 (Timişoara 1982).
A Memorandum-mozgalommal kapcsolatos német és osztrák–magyar diplomáciai iratokból szakszerű válogatást közöl T. PAVEL, i. m. I; a Román Nemzeti Párt egyes lépéseire l. Ş. POLVEREJAN–N. CORDOŞ, Mişcarea memorandistă în documente 1885–1897 (Cluj 1973) c. értékes forráspublikációját, mely egyben a teljes román irodalmat is ismerteti. A kormányzati politikára és a perre I. I. GEORGESCU, Dr. Ioan Ratiu 1828–1902 (Sibiu 1928); Procesul Memorandului românilor din Transilvania. Acte şi date (Cluj é. n.); V. NETEA, Istoria 1820memorandului românilor din Transilvania şi Banat (Bucureşti 1947); V. BRANIŞTE, Amintiri din inchisoare (Ed. A. PORTEANU. Bucureşti 1972); T. LUNGU, i. m. (Viaţa politica); A. BUNEA, Problema Transilvaniei în dezbaterile parlamentului României în timpul mişcării memorandiste 1892–1896 (SUBB-H 1969); JANCSÓ B., A román irredentista mozgalmak; KEMÉNY G. G., i. m. Iratok ... I–II).
