a. Niklas Graf zu Salm és Reinprecht von Ebersdorf tevékenysége (1546–1551)
a. Niklas Graf zu Salm és Reinprecht von Ebersdorf tevékenysége (1546–1551)
Salm főhadparancsnok és helyettese, Reinprecht von Ebersdorf 1546-ban tüstént hozzákezdett a győri védelmi zóna kiépítéséhez és kibővítéséhez. Munkájukat két dolog segítette elő. Ferdinánd király megbízottai 1545 februárjában fegyverszünetet kötöttek Mehmed budai pasával, sőt az esztendő végén V. Károly császár is hasonló megállapodást írt alá a szultánnal. Ezek a fegyverszünetek és tárgyalások végül 1547-ben meghozták az első jelentősebb eredményt, amikor a császár és a szultán Drinápolyban öt esztendőre békességet kötött, amely Magyarországra is vonatkozott.1 A nagy háborúk után beköszöntő „nyugalmasabb” időszak lehetővé tette a határvédelem megkezdett kiépítésének jelentősebb ütemben történő folytatását. Ugyanezt segítette elő, hogy Salm az új helytartóban, Várday Pálban (1542–1549) igen jó partnerre talált. Míg korábban Katzianer és Thurzó ellentéte csak mérgezte az amúgy is feszült helyzetet, az új tisztségviselők készek voltak egymásnak engedményeket tenni és a magyarországi hadügy és határvédelem irányításában összefogni. Nem véletlen, hogy ezek után Bécs is engedett a magyar rendeknek, és az együttműködésre kész Várday helytartói hatáskörét jelentősen kibővítette, sőt részben már a hadügyekre is kiterjesztette, tanácsát pedig igyekezett a bécsi központi hivatalok mintájára állandóan ülésező, adott székhelyen (Pozsony) működő, modern kormányszervvé formálni.2
1 Petritsch, 1985. A békességnek a végeken történő kihirdetésére lásd: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Niklas Graf zu Salm und Neuburg Nádasdy Tamáshoz. 1547. szeptember 20., Prága.
2 Ezt igazolja Várday 1543-ben kiállított második helytartói utasítása (Kiadása: Kiss I., 1908. 362–364.: No. XXIII.) mellett az is, hogy – miként említettük – Késás Pál dunántúli főkapitányi instrukcióját Salm és Várday közösen adták ki, majd később is többször intézkedtek együtt a magyarországi hadügyeket érintő kérdésekben. MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Niklas Graf zu Salm és Várday Pál levelei Nádasdy Tamáshoz és ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. Konv. C. fol. passim. Várday Pál levelei I. Ferdinándhoz, 1546–1547. Várday hatáskörére és tanácsára vö. igen szemléletesen: Ember, 1938. 149–152. A török diplomáciai kapcsolatokban, ill. magánügyeikben való együttműködésükre: Petritsch, 1991. 54.: No. 104., ill. ETE, IV. köt. 344..: No. 302.
A kedvező fejlemények ellenére – elődeihez hasonlóan – Salm mégis rendkívül nehéz helyzetben volt. Egyrészt a fegyverszünetet az erejük teljében lévő törökök rendszeresen megszegték,3 másrészt a hadszíntéren szolgáló katonaság létszámának jelentős gyarapodásával a hadikiadások villámgyorsan szöktek a magasba. Ráadásul Bécsben tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy – elsősorban az osztrák főváros elfoglalására irányuló tervek miatt – az Adria-tengertől induló frontvonalon a törökök ezt területet látják el a legjelentősebb számú és legjobb harcértékű katonasággal. Alsó-Ausztria rendjei ezért már az esztendő nyarán az általuk Győrbe és az előterében fekvő három említett várba felfogadott katonaság mellé további újabb katonaság, mindenekelőtt 2000 könnyűlovas és 2000 német gyalog tartását vélték szükségesnek, elsősorban azért, hogy az utóbbiak 66átvehessék a Csallóköz védelmére rendelt, de 1546 júniusában Magyarországról kivont spanyol katonaság4 szerepét. Az új lovasok és gyalogok fizetését Cseh- és Morvaország segélyeiből tartották elképzelhetőnek, ezért uralkodójuknál szorgalmazták az ottani rendekkel való mielőbbi tárgyalásokat. Az osztrák tartomány az említett jelentős segély ellenére még a viszonylag szűk védelmi övezet ellátására sem volt képes.5
3 1546 júniusának második felében Alsó-Ausztria rendjei – ugyan jelentős túlzással – arról számoltak be a Regensburgban tartózkodó Ferdinándnak királynak, hogy néhány ezer török csapott be Magyarországra, azután tartományukba, majd több ezer embert hajtottak el és óriási zsákmányt szerezve tértek vissza. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 148–149. Az alsó-ausztriai rendek I. Ferdinándhoz. 1546. június 27., Bécs. Vö. még Uo. fol. 162–165. 1546. június 23., Bécs.
4 1545: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. Konv. B. fol. 34–39., fol. 42–43., fol. 69–70. és fol. 76–77., valamint MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Missiles No. 3611. Batthány Ferenc Batthány Kristófhoz. 1545. május 20.; 1546: ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 151–152. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. június [a nap kiszakadt], Bécs és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Niklas Graf zu Salm und Neuburg Nádasdy Tamáshoz. 1546. július 12., Bécs.
5 „Weyll aber die Grenicz gegen disem Eur Königlichen Majestät Erczherczogthumb Osterreich weyt, unnd der Veindt gemainer Cristenhait gegen disem Lanndt am sterckhisten ligt, unnd die Fleckhen Gamorn [sic!], Raab, Pappa unnd Vesprin, als diser Zeit Schussl gegen Osterreych …” ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 90–93. Az alsó-ausztriai rendek I. Ferdinándhoz. 1546. július 16., Bécs.
A rendek panaszai teljesen érthetőek voltak, hiszen maguk a fenti mintegy 6700 rajnai forintnyi zsoldszükségletet márciustól kezdve több ízben toldották meg havonta néhány száz forintnyi újabb összegekkel, aminek következtében 1546 őszére túlfizetésük már 5800 rajnai forint fölé emelkedett. Mindez azokból a többletfizetésekből halmozódott fel, amelyet az osztrák rendek a magyar hadiadóból Győrben tartott 400 könnyűlovas elmaradó zsoldjára utaltak ki, azok ugyanis alig-alig kaptak fizetést. Esetleges szétszéledésüket saját védelmük érdekében ily módon próbálták megelőzni. Novemberig maga Salm főhadparancsnok sem kapott havi 300 rajnai forintnyi fizetéséből egy krajcárt sem,6 ennek ellenére ahol csak tudott, igyekezett a kiadásokkal spórolni. Sőt előfordult, hogy a szorult helyzetben saját vagyonából maga hitelezett Hans Görtschacher veszprémi kapitánynak, aki 1546-ban tíz hónapon keresztül semmit sem kapott fizetésül.7
6 Uo. fol. 109–111. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. november 18., Pozsony.
7 Uo. fol. 113–114. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. Dátum nélkül, 1546 decemberében. Az alsó-ausztriai Görtschacher pályájára: Pálffy, 1998. 141.
Salm főhadparancsnoknak a nehézségek ellenére jelentős mértékben sikerült megvalósítania az utasításában előírtakat.8 1550 decemberében bekövetkezett haláláig – amely talán több mint jelképesen Eger várában érte9 – olyan jelentős tevékenységet végzett, amely az egész magyarországi hadügy és határvédelem kialakulása tekintetében meghatározó volt. Ezt nemcsak azért állíthatjuk ilyen határozottan, mert az alsó-ausztriai rendek ettől kezdve kapcsolódtak be állandó helyőrségek fizetésével a végvárak fenntartásába. Az 1530-as évek zűrzavara után Salm – Várday helytartó és az 1548 tavaszán újra kinevezett Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány10 támogatásával – rendszerezetten kezdett hozzá a határvédelmi rendszer alapjainak lerakásához. Félévtizedes főhadparancsnoksága alatt kezdtek kialakulni a formálódó határvédelmi rendszer működésének legalapvetőbb mechanizmusai, mind a végvári katonaság fizetése, mind a várak erődítésének irányítása, mind a török portyák elleni védekezés, illetve a különféle módon (tűzzel vagy ágyúlövéssel) történő riasztás, mind a végházak hadianyaggal és élelemmel való ellátása, továbbá ezekkel összefüggésben az egész születőben lévő rendszer központi és helyi irányítása 67területén egyaránt. Nem véletlenül kesergett halála felett annyira a spanyol tábormester (maestre de campo), Bernardo de Aldana magyarországi tevékenységéről készült beszámoló, amikor az alábbi szavakkal fogalmazott: „A király is szerfölött jeles hűbéresét vesztette el benne, bizony még nagy hasznát vehette volna, ha három-négy esztendővel tovább él.”11
8 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. fol. 14–29. I. Ferdinánd utasítása ifj. Niklas Graf zu Salm und Neuburg főhadparancsnok részére tisztéről.
9 Lásd erre vonatkozóan az életrajzi adattárban közölteket.
10 Nádasdy újabb kinevezésének körülményeiről a következő utáni alfejezetben még részletesen szólunk.
11 Szakály, 1986/1.124.
Ha Salm tevékenységével kapcsolatban most pusztán a témánk szempontjából meghatározó, a Balatontól északra fekvő területeket vizsgáljuk, ezeknek az alapvető változásoknak mindegyikét jól nyomon követhetjük. Győr, Pápa, Szentmárton és Veszprém osztrák rendi fizetésű őrséggel való ellátása és megszemlélése mellett 1546-ban már több szomszédos várban vizsgálatokat tartottak. Augusztus közepén Johann Baptista von Ladron kapitánnyal maga a főhadparancsnok szemlélte meg Tata és Komárom várait. Joannes Maria de Speciacasa főépítésszel felmérték a két vár erődítéseinek állapotát, a szükséges építkezésekről terveket készítettek, amelyekhez az erődítések költségvetését is tartalmazták. Emellett megvizsgálták, mekkora és milyen őrséggel van a két vár ellátva, és ez mennyiben felel meg az adott hadihelyzetnek, továbbá javaslatokat tettek, miként lehetne mindezeken a jövőben tovább javítani.
Tata esetében egészen lehangoló képet tártak az uralkodó elé, hiszen a korábban ismét Ferdinánd fennhatósága alá került várat – miután azt az 1543. évi szultáni hadjárat idején olasz kapitánya, Hannibal Tasso minden harc nélkül feladta az ellenségnek – a törökök felgyújtották és szinte teljesen feldúlták.12 Emiatt az erődítések meglehetősen romos állapotban voltak. A vizsgálat vezetői ezért mintegy 8-9000 rajnai forint értékben szorgalmazták az erődítések azonnali kijavítását, valamint a vár német gyalogos őrségének olaszokkal, spanyolokkal és magyar hajdúkkal (körülbelül 100 fővel) való kicserélését, valamint Győrből 25 lovas kirendelését. Tatát Komárom és Győr védelmében alapvető jelentőségűnek ítélték, hiszen az 1543-ban szintén felégetett Vitánnyal és Gesztessel együtt a Duna melletti mocsarak mellett fekvő és a Budáról Győr irányába haladó utat ellenőrző vár13 alkalmas volt a két fővár elővéd-szerepének betöltésére. Esetleges elvesztése esetén viszont – miként a Salmék hangsúlyozták – ugyanezt a szerepkört a budai és esztergomi törökök számára játszhatta volna el, mint ezen ellenséges várak veszélyesen előretolt bástyája (Vorbastei).14 A javaslatok alapján 1546-ban Győr, Veszprém, Pápa, Szentmárton mellett sor került Tata jelentősebb őrséggel való megerősítésére is. Sőt Salm főhadparancsnok – bár erről az eddig előkerült létszámjegyzékek nem tudósítanak – a fenti várakon túl 1546 második felében egy időre még Kecseti Márton veszprémi püspök15 sümegi várába is rendelt királyi fizetésű őrséget; ezen katonák (feltételezhetően gyalogok) zsoldja 1547 januárjában már jelentősen akadozott.16 Erre azért volt szükség, mert a Balaton-felvidéken előrenyomuló törökök betörései már Sümeget is veszélyeztették, 68az ország egyik legjelentősebb területű várában pedig pusztán 32, dikából fogadott lovas és a csekély létszámú püspöki magánkatonaság szolgált.
12 Rohrbacher, 1888. 105–106. és Bíró, é. n. 190–191.
13 A várnak a határvédelem rendszerében betöltött szerepére lásd újabban: Kelenik, 1998.
14 ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 84–87. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. augusztus 16., Komárom.
15 A kor politikai küzdelmeibe bekapcsolódó magánföldesurak tipikus sorsát élő, majd 1549-ben az evangélikus hitre áttért és megnősült Kecsetire lásd újabban: Molnár A., 1998. 73.
16 „Milites presidiarii, qui in arce sua Symeg per te locati fuerunt.” ETE, IV. köt. 528–529.: No. 504. I. Ferdinánd Niklas Graf zu Salm und Neuburghoz. 1547. január 17., Prága
A katonaság fizetése és a várak erődítése mellett az egyik legégetőbb kérdés már ebben az időszakban is a végváriak élelem-ellátása volt. Az erődítésekhez szükséges ingyenmunka mellett Salm főként ezen a területen szorult rá leginkább a Várday helytartóval és Nádasdy főkapitánnyal való együttműködésre. A várépítkezésekhez szükséges munkaerőt és a katonaság liszttel, hússal, borral, sóval stb. való ellátását – a zsolddal ellentétben – nem vagy csak kis részben lehetett az osztrák tartományokból biztosítani. A főhadparancsnoknak a magyar rendek hadügyi képviselőivel való meglehetősen jó kapcsolata viszont e területen is meghozta a kívánt eredményt. Ha nem is zökkenőmentesen ugyan, de 1546 után tovább folyt, illetve megkezdődött a legjelentősebb várak (Komárom, Győr, a Balatontól délre pedig Szigetvár) erődítése, miközben 1545-ben Várday helytartó-érsek a török portyák feltartóztatására és érseki birtokai védelmére, a Dunától északra, a Nyitra folyó bal partján egy új palánkvár (a befejezőjéről, Oláh Miklósról elnevezett Oláhújvár) építésébe kezdett.17 Az erődítésekhez a környező megyék jobbágyságának ingyenmunkáját használták fel, miként e területekről oldották meg az újonnan Magyarországra rendelt királyi zsoldosok vagy az osztrák rendek fizetésén szolgáló végváriak élelem-ellátását is.
17 Fábián, 1896. 5–13.; Matunák, 1896. 341. és újabban Oborni, 1991. 99–100.
Salm főhadparancsnok tevékenysége a fentieken túl még egy területen, a Magyarországon berendezkedett oszmánok legfőbb méltóságával, a budai beglerbéggel való kapcsolattartás terén hozott alapvető változást. Elődei, Ungnad és Vels a háborús viszonyok közepette még nem folytathattak a pasákkal komolyabb tárgyalásokat, noha erre már ők is felhatalmazással bírtak, az 1545. évi fegyverszünet viszont mindezt lehetővé tette. A szultánt személyesen is ismerő Salm18 pedig élt utasításának előírásával19 és kézbe vette a határ menti diplomáciai ügyek intézését. A törökök adóztatásával és az 1547. évi békeszerződés gyakori megsértésével kapcsolatban a pasával mindig ő tartotta a kapcsolatot, miközben állandó kontaktusban állt a Konstantinápolyban megforduló Habsburg diplomatákkal is, akik az ottani állandó követség megteremtésén fáradoztak. Azaz Salm ebben az időben azoknak a kapcsolatoknak az alapvető mechanizmusait és szokásait teremtette meg, amelyeket utóbb elsősorban a komáromi és részben a győri főkapitányok láttak el a határ menti diplomáciában.20 Ezzel szoros összefüggésben az ő főhadparancsnokságához 69köthető a budai beglerbég és a szomszédos szandzsákbégek udvaraiban működő első rendes kémek beszervezése is. 1546 júliusában már arról értesülünk, hogy Salm számára a budai pasa titkára, tolmácsa, valamint a budai és pécsi bírák szállították az információkat a törökök terveiről.21 Mindennek pedig a még csak születőben lévő új határvédelem hatékony működtetése miatt alapvető jelentősége volt.
18 Salm 1541-ben Sigismund Freiherr von Herbersteinnel I. Ferdinánd követeként járt Szülejmán szultán táborában Budán. Lásd az életrajzi adattárban.
19 „Ob sich dann auch des jeczigen fridlichen Anstanndts halben oder sonnst zuetrueg, das unnser Obrister Veldthaubtman fur notturfftig achtet, dem Bascha zu Ofen oder anndern Sansackhen zuschreiben oder Personen zu innen zuschickhen oder das ime derselben ainer was zueschreiben zu enntpietten oder Personen zu ime schickhen wurd, soll unnserm Obristen Veldthaubtman zuegelassen sein, wie wir dann ime deß hiemit genedigclich Gwalt geben, inmassen denselben unnserer vorgeweßne Obristen auch gehabt, das er in angeczaigten fall der Notturfft bemelten Bascha oder anndern Sänsackhen schreiben, Personnen zu inen schickhen, Brief von inen emphahen, darauf Anntwort geben, ire Gesanndten hören. Unnd wo annderst die Sach nit so wichtig, das dieselb zuvor an unns gelanngen mues, widerabfertigen müg. Doch soll er unns, was also geschriben unnd gehandlt wirdet, jedes Malß berichten.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. fol. 26.
20 Erre vonatkozóan lásd az alábbi példákat: 1546: ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 97–99. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. július 28., Pozsony; NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–5. fol. 5–9. és ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1546. fol. passim; 1547: Austro–Turcica, 1995. 194.: No. 58. és 1550: Uo. 508–509.; 1548: Petritsch, 1991. 54.: No. 104. és 1550: Uo. 66–67.: No. 141–143.
21 „Ich durch des Bassa zu Ofen Secretary unnd Tulmetschen unnd dem Richter daselbs zu Ofen, auch zu Funfkhirchen bestelt.” ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 94–96. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. július 30., Pozsony.
Az 1546 utáni fél évtizedben Niklas Graf zu Salm ez ideig szinte teljességgel ismeretlen főhadparancsnoki tevékenysége megteremtette a feltételeket arra, hogy az elődei által az 1526 utáni másfél évtizedben vezetett hadjáratok biztosította magyarországi területeken megkezdődjék egy új határvédelmi rendszer alapjainak lerakása. A bécsi hadvezetés és a határvédelembe bekapcsolódó alsó-ausztriai rendek kezdeti próbálkozásai tehát sikerrel jártak, ami nem csekély mértékben magának Salmnak és főtiszttársainak az érdeme, továbbá a helytartóval és a magyar rendek katonai–politikai vezetőivel való kompromisszumkészségének az eredménye volt. De emellett még azt is vállalta, hogy éveken keresztül folyamatosan ingázzon Bécs, Prága, Pozsony, Győr és Komárom között azért, hogy minden fontosabb ügyben Várdayval, Ferdinánd király bécsi haditanácsosaival, valamint a végeken tartózkodó osztrák tartományi haditanácsosokkal tárgyalhasson.
Mindeközben Salm nem feledkezett meg a horvát–szlavón végek problémáinak intézéséről sem, jóllehet ezek a bécsi hadvezetés számára a mellékfrontot jelentették. Elődjéhez, Leonhard von Vels hasonlóan Bécs erődvárossá való kiépítése ügyében is gyakorta intézkedett, elsősorban az annak irányításáért felelős felügyelővel (Superintendent der Gebäu in Wien), Hermes Schallauzerrel együtt.22 1549-ben pedig még egy hadjáratot is vezetett Basó Mátyás és Balassa Menyhért rablásainak megfékezésére, midőn Ferdinánd király számára elfoglalta Murány, Léva, Szitnya és Csábrág várait, amelyek azután az 1550-as évektől a Garam menti bányavárosokat oltalmazó védőzóna fontos elemeivé váltak. Végül az 1549 nyarán lefolytatott hadjáratot követően szeptemberben nagy része volt a Fráter Györggyel kötött nyírbátori egyezség kidolgozásában, majd a szolnoki vár kiépítésének megkezdésében.23 Mivel a feladatainak ellátásához nélkülözhetetlen utazásai lehetetlenné tették, hogy utasítása értelmében Győrben tartózkodjon, oda és még inkább a közeli Komáromba, maga helyett főhadparancsnok-helyettesét, Reinprecht von Ebersdorfot küldte. Komáromot ez időben maga a helytartóság is alkalmasabbnak tartotta erre a feladatra. 1548-ban tanácsosai kifejtették Ferdinánd királynak, hogy a Duna-parti vár azért is megfelelőbb a főhadparancsnok állandó székhelyének, mert Győrben a több folyón való átkelés nehézségeket okoz, Komáromból viszont rövid idő alatt meg lehet segíteni mind Nyitrát, mind Pápát vagy magát Győrt is.24
22 Uo. fol. 5–196. passim és ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1546. fol. passim. (Velsre lásd az életrajzi adattárat.) Schallauzerre és Bécs erődítéseire pedig: Camesina. 1881. passim; Eberle, 1911. és új eredményekkel: Czeike, 1959–1960. különösen 75–76.
23 Az 1549. évi expedícióra: Szakály, 1986/1. 64–92. és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Niklas Graf zu Salm und Neuburg levelei Nádasdy Tamáshoz. 1549.; A nyírbátori tárgyalásokra: Gooss, 1911. 112–113.; Szolnok kiépítésére lásd Salm 1550. évi rendkívül érdekes leveleit a Nádasdy levéltárban, valamint Illésy, 1893. passim.
24 „Videtur, ut ipse dominus generalis continuam residenciam faciat in Komaron, quoniam Jaurini propter difficultatem traiectus trium aut quattuor vadorum Danubii non est commoda ei residencia, nam ex Komaron brevi temporis spacio Nittriam vel ad Papa, vel Jaurinum, vel, quo fuerit opus, proficisci poterit.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 55. 1548. fol.157. A helytartóság I. Ferdinándhoz. Dátum nélkül, 1548-ból.
70Ebersdorfnak megvolt a kellő katonai tapasztalata és magyarországi helyismerete ahhoz, hogy Komáromban, Győrben és előterében felettese feladatkörét ellássa, majd az 1546-ban megkezdett módon tovább szervezze a határvédelmet. Az 1529. és az 1532. évi hadjárat idején Ebersdorf az alsó-ausztriai rendek felkelő csapatainak kapitánya volt, négy esztendő múlva pedig 400 nehézlovas parancsnokaként V. Károly császár zsoldján Itáliában szerzett újabb tapasztalatokat. 1540-től azután folyamatosan Magyarországon szolgált. Előbb hadimarsall volt Vels főhadparancsnok mellett, majd 1541 elején ideiglenesen még betegeskedő felettese tisztét is betöltötte. Innen pedig már egyenesen vezetett az út előbb a főhadparancsnok-helyettesi tiszthez – amelyben Vels halála után Salm is megtartotta –, majd egyúttal a főhadimarsallsághoz. Sőt Salm 1550 végi halálát követően az új magyarországi főhadparancsnok, Miksa főherceg hadügyi helyettese, Gianbaptista Castaldo 1551 áprilisában történt kinevezéséig25 a magyarországi hadügy és határvédelem legfőbb irányítójának feladatkörét is ideiglenesen Ebersdorf látta el. Munkájában feladatait az ország keleti területein az Egerben hadbiztosként tevékenykedő Erasm Teufel és Bernardo de Aldana vették át.26
25 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 57. Konv. B. fol. 165–173. I. Ferdinánd utasítása Gianbaptista Castaldo Miksa cseh király és osztrák főherceg magyarországi hadügyi helyettese (Verwalter des Kriegsgeneralats Erzherzog Maximilians in Ungarn) számára. 1551. április 27., Bécs. Kiadása: Utiešenović, 1881. 24–32.: No. VII. Rövid kivonatolása: Kropf, 1896. 299–302.
26 Uo., valamint lásd a még Függelékben közzétett archontológia és életrajzi lexikon adatait. Aldana biztosságára vö.: Szakály, 1986/1. 125., Teufel egri tevékenységére pedig: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Erasm Teufel Nádasdy Tamáshoz. 1551. május 23., Eger.
Ebersdorf 1547 és 1550 közötti tevékenységéről sajnos meglehetősen keveset tudunk. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a témánk szempontjából az egyik legfontosabb forrásbázisul szolgáló és a Haus-, Hof- und Staatsarchivban található Hungarica irategyüttes az 1544 és 1549 közötti időszakra vonatkozóan igen szegényesen maradt fenn. Míg a korábbi évtizedekben egy-egy esztendő anyaga kettő-öt csomót tesz ki, addig ezekből az évekből mindössze két kartonnyi irat maradt az utókorra.27 Ennek ellenére a töredékesen rendelkezésünkre álló adatok azt sejtetik, Salm távollétében Ebersdorf, illetve gyakori bécsi útjai idején Erasm Teufel haditanácsos és királyi kapitány folytatták az 1546-ban megkezdett szervezőmunkát, amely Győr előterében egy Bécsből jól ellenőrizhető védelmi övezet kialakítására irányult.28
27 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54–55.
28 Lásd ezzel kapcsolatban Salm főhadparancsnok 1548–1549-ből – sajnos katasztrofális állapotban – fennmaradt leveleit I. Ferdinándhoz. ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1548–1549. fol. passim.
Ennek a védőzónának az életében 1551-ig egyetlen jelentősebb változás következett be. 1547 októberétől Alsó-Ausztria rendjei – elsősorban az éppen beköszöntő békeidőszakra tekintettel – csökkentették anyagi részvételüket a magyar határvédelemben. Ez abban nyilvánult meg, hogy Pápa várában az ott szolgáló magyar könnyűlovasság fizetését ettől kezdve 1552-ig már nem a rendek biztosították, azokat Ferdinánd király más uralkodói jövedelmeiből vagy a magyar hadiadóból próbálták fedezni. 1548-ban emiatt Győrben, Veszprémben és Szentmártonban összesen már csak mintegy 900 katonát fizettek a szomszédos osztrák tartomány rendjei a korábbi körülbelül 1120 végvári helyett.29 71Mindezt azért szeretnénk különösen hangsúlyozni, mert a határvédelem későbbi működése tekintetében ismét egy meghatározó gyakorlat első komolyabb jelentkezéséről volt szó. A magyar vártörténeti kutatások ez ideig egyedül 1671–1672 tájáról tudtak a végvári katonaság létszámának csökkentéséről (Reduktion, Ringerung), pedig ilyen intézkedésekre a 16–17. században tucatnyi alkalommal került sor – noha valóban ritkán akkora volumenben, mint az említett esztendőkben. A bécsi hadvezetés – miként Európa minden állama – az óriási költségeket felemésztő hadikiadásokkal igyekezett mindig takarékoskodni. Amennyiben tehát békesség köszöntött be vagy reformokat dolgoztak ki a katonaság létszámának racionalizálására, akkor tüstént sor került a lovasok és gyalogok egy részének elbocsátására vagy más jövedelmekből való fizetésére.
29 „Hernach verzaichennt das Khriegsfolckh, so an der osterreichischen Grenicz ligt unnd durch ain ersame Lanndtschafft des Erczherczogthumbs Osterreich unnder der Enns bißheer besoldt worden, unnd wiewoll die Bezallung der Monnat nit gleich, so ist das die Ursach, das im vergangen [15]47 Jars im Monnat Marcii, Apprillis, Maii, Junii, Julii, Augusti und Septembris ain merrers Khriegsvokh [sic!] gehalten, und hernach in den anndern Monaten widerumben geringert werden, noch verhannden ist.” NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–8. fol. 5–6. Vö. még: Uo. A–VII–29. fol. 7–8.
Salm, Ebersdorf és Teufel munkáját Győr előterében az 1540-es évek második felében az is elősegítette, hogy Várday Pál helytartó mellett a dunántúli főkapitányi tisztséget másodszor betöltő Nádasdy Tamással is megfelelő viszonyt tudtak kialakítani. Az idegen főtisztek és Nádasdy valóban egymásra voltak szorulva. A magyar főkapitánynak az uralkodó idegenből érkező segélyeire a Dél-Dunántúl védelmében mindenképpen szüksége volt, hiszen ugyanezen tisztében korábban már megtapasztalhatta, hogy a magyar hadiadó-jövedelmek szinte semmire sem elegendőek. Ebersdorféknak szintén jól jött Nádasdy segítsége, hiszen a dunántúli főkapitány Magyarország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb főura volt. Ráadásul Sárvár urának a dunántúli végeken korábbi szolgálatának és jelentős familiárisi rendszerének köszönhetően olyan kiterjedt kapcsolatrendszere volt,30 amelyet az idegen főtisztek is kamatoztathattak a Győrtől délkeletre szerveződő határvédelemben. A kérések és egyeztetések ezért az idegen és magyar főtisztek között nem hiányoztak, noha természetszerűleg akadtak nézetkülönbségek, sőt olykor még komolyabb hatásköri összeütközések is.31
30 Varga J., 1981. passim.
31 Vö. ezzel kapcsolatban: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Niklas Graf zu Salm und Neuburg levelei Nádasdy Tamáshoz. 1546–1550.
Salm főhadparancsnok 1550 végi halála után Ebersdorf egyedül folytatta tovább a Balatontól északra fekvő terület védelmének szervezését, hiszen Teufel ettől kezdve előbb Egerben mint hadbiztos, majd mint a magyarországi könnyűlovas katonaság főkapitánya szolgált.32 A hadimarsall helyzete egyáltalán nem volt könnyű, hiszen a Salm helyére 1551 tavaszán lépő új főhadparancsnoknak, Castaldónak közel két esztendeig tartó magyarországi tevékenysége alatt a határvédelem szervezésére semmi ereje sem volt, hiszen a királyi Magyarország és Erdély fegyveres erővel történő egyesítésén munkálkodott. Ráadásul, miután ez időben még Komárom várának élére sem rendelt a bécsi hadvezetés külön főkapitányt, Ebersdorf – Salmhoz hasonlóan – ennek a kulcsfontosságú várnak a védelméről is gondoskodni tartozott. Mivel az Erdélybe és határaira vezényelt mintegy 10 000 főnyi királyi katonaság zsoldját sem tudta a bécsi hadvezetés biztosítani,33 a dunántúli végváriak helyzete csak tovább rosszabbodott.
32 Lásd az életrajzi adattárat.
33 1552 márciusának végéig már mintegy 190 000 rajnai forinttal tartoztak az itt szolgáló katonaságnak. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. B. fol. 142–145.
72Mindezek ellenére a hadimarsall megfelelően látta el feladatait. Ezt jelentős mértékben elősegítette, hogy a nehéz helyzetben már nem kellett új dolgokat kitalálnia, pusztán azt kellett folytatnia, amit Salm éppen az ő segítségével kezdett meg oly energikusan 1546-ban. A módszerek tehát adottak voltak, és ezekkel Ebersdorf élt is. Tovább folytatta Győr város palánkjának és Komárom erődítéseinek a környező vármegyék ingyenmunkájának segítségével történő kiépítését, valamint az osztrák rendek vagy az uralkodó által fizettt őrségek irányítását, illetve az ezek élén álló alkalmatlan kapitányok vagy tisztek lecserélését. Emellett gyakran járt közben a komáromi naszádosok ellátása ügyében, a budai várban és a Rácvárosban újabb kémeket – többek között gabonakereskedőket – szervezett be, de feladata volt kikémleltetni még azt is, hogy a törökök új váracskát akarnak-e építeni az Esztergomtól északnyugatra fekvő Muzsla falu határában.34
34 Mindezekre lásd Ebersdorf levelezését: ÖStA KA AFA 1551/3/7. I. Ferdinánd Reinprecht von Ebersdorfhoz. 1551. március 12., München; ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 58. Konv. A. fol. 109–110. Ebersdorf I. Ferdinándhoz. 1551. június 28., Komárom. és ÖStA KA AFA 1551/7/3. I. Ferdinánd Ebersdorfhoz. 1551. július 4., Bécs. Vö. még egy kótyavetye kapcsán (1551): Takáts, 1915–1917. III. köt. 163.
Ebersdorf hatásköre ebben az időben a Balatontól északra fekvő védelmi zónán túl részben kiterjedt még az attól délre fekvő területekre is. Mivel a magyar rendek 1546. évi szorgalmazására a Dél-Dunántúl kulcsába, Szigetvárra a bécsi hadvezetés jelentős számú királyi fizetésű őrséget rendelt, a végvár ellenőrzésébe és ellátásába Ferdinánd király második magyarországi főtisztjének – korábbi feletteséhez, Salmhoz hasonlóan – még megmaradt a beleszólása. 1551 márciusában Ferdinánd király arra utasította hadimarsallját, adjon rendeletet az uralkodó nevében – nyilván mint magyarországi hadügyi helyettese – Tahy Ferenc szigetvári kapitánynak (1550–1553), hogy a fogságba esett vagy elhunyt katonák helyére haladéktalanul új, alkalmas fegyverforgatókat fogadjon fel, azaz a királyi fizetésű katonaság mindig teljes számban szolgáljon Szigetváron. Az új végváriak felvételének azonban volt egy komoly feltétele. Tahynak erről Ebersdorfot előzetesen értesítenie kellett, ami nem jelentett mást, mint a hadimarsall befolyásának kategorikus kimondását.35
35 „Du wöllest unnserm Haubtman daselbst zu Zigeth in unnserm Namen bevelchen, … das er auch anstatt der jhenigen, so gefanngen unnd umbkhumen, anndere taugliche Pfardt unnd Khnecht unverzogentlich annemen wölle, doch das solche Annemung mit deinem Vorwissen beschehe.” ÖStA KA AFA 1551/3/7. I. Ferdinánd Reinprecht von Ebersdorfhoz. 1551. március 12., München.
