b. Ehrenreich von Königsberg és Sforza Pallavicini Győrben (1551–1556)
73b. Ehrenreich von Königsberg és Sforza Pallavicini Győrben (1551–1556)
Ebersdorf feladatköre tehát jóval többre terjedt ki, mint pusztán a Győr és a tőle délkeletre fekvő várak védelmének szervezésére. Részben ezzel magyarázható, hogy jóval többet tartózkodott Komáromban, mint Győrben. Sőt, a töredékes adatok ellenére is kijelenthetjük, inkább az utóbbi helyen tartotta székhelyét,1 míg a Rába partján általában Erasm Teufel helyettesítette. A Duna-parti végvár a fenti feladatok végrehajtására a hadimarsallnak azért is alkalmasabb volt, mert egyrészt a bécsi hadvezetés számára legfontosabb török hírek elsőként ide futottak be, másrészt Komárom ekkor sokkal jobban kiépített erősség volt. 1551 nyarán viszont egyre újabb hírek érkeztek arról, hogy Szokollu Mehmed beglerbég Magyarország ellen vonul és a budai törökök is igen készülődnek. Bécsben ezért Győr újabb jelentős megerősítése és az egyre betegebb Ebersdorf ottani részleges tehermentesítése mellett döntöttek. Elsősorban ezeket a célokat szolgálta az alsó-ausztriai származású Ehrenreich von Königsberg (Künisgberg) augusztus 8-án történt kinevezése 800 könnyűlovas kapitányává (Hauptmann über 800 geringe Pferd) a győri káptalani mezővárosba.2
1 Az idézett levéltári források mellett lásd még: Szakály, 1986/1. 125.
2 ÖStA KA AFA 1551/8/12. I. Ferdinánd utasítása Ehrenreich von Königsberg számára. 1551 augusztus 8., Bécs.
A korabeli forrásokban gyakran egészen torzult névalakokkal felbukkanó Königsberg3 Győrbe rendelése az 1546. évi intézkedéseket követően a második mérföldkövet jelentette a győri főkapitányság kialakulásának történetében. 1551-ig külön főtiszt sohasem állt kifejezetten Győr élén, a vár és a város védelméért – miként fent megismertük – a mindenkori magyarországi főhadparancsnokok és helyetteseik (egyúttal gyakran főhadimarsallok) feleltek. 1551 nyarán Königsberg Győrbe rendelésével ebben lényeges változás történt, noha még ekkor sem került sor az első tényleges győri főkapitány kinevezésére. Königsberg székhelyéül Győrt jelölték ki, és legfőbb feladatául azt írták elő, hogy lovasaival biztosítsa a város védelmét a török betörésekkel szemben, továbbá általában vegyen részt a hadügyi kérdések intézésében. Ezekben Miksa főhercegnek, mint a magyarországi hadügy megbízott vezetőjének, az ő személyében intézkedő Castaldo főhadparancsnoknak és az utóbbi helyettesének, Ebersdorf főhadimarsallnak mindenben engedelmeskedni tartozott. Végül a szigetvári kapitányhoz hasonlóan lovasait mindig teljes létszámban tartozott kiállítani, de az alkalmatlanok helyére – a tiszteket kivéve – ő uralkodói engedély nélkül fogadhatott fel katonákat.4
3 Erre vonatkozóan lásd az életrajzi adattárban felsorolt forrásokat.
4 Lásd Königsberg idézett utasítását.
A már 1551 őszén komolyan betegeskedő Ebersdorf, valamint Königsberg az elkövetkező esztendő tavaszáig tehát – elvileg legalábbis – közösen szervezték az Észak-Dunántúl védelmét. Miközben az előbbi továbbra is Komáromban tartózkodott, az utóbbi instrukciójának megfelelően Győrben székelt, és a gyakorlatban átvette az egész város védelmének szervezését is. Fennmaradt gazdag levelezéséből5 tudjuk, hogy ettől kezdve 74az elkövetkező esztendőben ő felügyelte a város palánképítkezéseit, majd gondoskodott arról, hogy 1546 után – immáron nem csak időlegesen – egy német gyalogos zászlóalj érkezzen az erődítmény védelmére. A Karl Khuen kapitány6 vezette német gyalogokat azután 1552 közepén mintegy 300 magyar hajdú, majd a második német zászlóalj is követte. A mintegy 1000 fős gyalogsággal ezután a város és a vár sokkal jobban védelmezhetővé vált, mint a gyakorta távol lévő és ilyen feladatokra alkalmatlan könnyűlovasokkal vagy a csekély számú korábbi hajdúval. illetve a fegyverfogó polgárokkal.7 Az újonnan érkező német és magyar katonaság, valamint a polgárság között felmerülő számos probléma intézése mellett Königsberg feladata volt a hadianyag- és élelem-ellátás megszervezése is, az előbbi főként Bécsből, az utóbbi pedig a környező megyékből. Emellett neki kellett többszöri sürgetése révén a Győrbe érkező hadiposta, valamint a Körmend és Sárvár felé menő posták megfelelő működtetését is előmozdítania, amelynek költségeit szintén az alsó-ausztriai rendek fizették.8 Sokrétű tevékenységének és irányító szerepének köszönhető, hogy a szomszédos végvárak kapitányai általában Ehrenreich von Königsberggel tartották a kapcsolatot. Mivel pedig Győrben Königsberg volt a legmagasabb rangú főtiszt, ezért – az erre utaló különféle tisztség-elnevezések mellett – olykor már győri főkapitánynak (Oberst/Oberhauptmann zu Raab) is tituláltak, noha ezt a tisztséget ténylegesen nem viselte, hiszen ekkor ez még nem létezett.9
5 Levelezését – kis részben Ebersdorffal, majd 1552 nyarán Sforza Pallavicinivel együtt – lásd: ÖStA KA AFA 1551/8–1552/7. passim; ÖStA HHHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. passim és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Ehrenreich von Königsberg [a mutatóban: Khinigsperger Imre (!)] levelei Nádasdy Tamáshoz, főként 1552-ből, valamint Uo. Nádasdy Tamás levele Königsberghez. 1552. május 31., Léka. A Königsberg tevékenységéről szóló alábbi néhány bekezdést ezen több tucatnyi levél alapján állítottuk össze, ezért egyes levelekre csak konkrét személyek és különleges adatok esetében, de akkor is pusztán példajelleggel hivatkozunk.
6 Khuenre: ÖStA KA AFA 1551/11/50. Reinprecht von Ebersdorf I. Ferdinándhoz. 1551. november 27., Bécs.
7 Az utóbbiakra, akik „pro defensione et communi tutela capitum suorum in vigiliis et excubiis nocturnis in hac tempestate subire debent.” (1559): Gecsényi, 1976. 203.
8 Erre vonatkozóan lásd a 61. jegyzetben idézett költségkimutatást, valamint vö. még: Hennyey, 1926. 70.: **. jegyz. és 74., továbbá általában a hadipostára: Clement, 1964., Himmel-Agisburg, 1985. és újabban Wurth, 1993.
9 1551. november 8.: „suppremus capitaneus Regiae Maiestatis Jaurini” ÖStA KA AFA 1551/11/14. és 1551/
11/22. Thelekessy Imre levelei Ehrenreich von Königsberghez. 1551. november 8. és 9., Komárom; 1551. november 25.: „Öbrister Hauptman zu Rab” Uo. 1551/11/48. és 1552. május 31.: „capitaneus Regiae Maiestatis Jaurini” MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Nádasdy Tamás Ehrenreich von Königsberghez. 1552. május 31., Léka. Vö. még: Bedy, 1933. 6.
11/22. Thelekessy Imre levelei Ehrenreich von Königsberghez. 1551. november 8. és 9., Komárom; 1551. november 25.: „Öbrister Hauptman zu Rab” Uo. 1551/11/48. és 1552. május 31.: „capitaneus Regiae Maiestatis Jaurini” MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Nádasdy Tamás Ehrenreich von Königsberghez. 1552. május 31., Léka. Vö. még: Bedy, 1933. 6.
Königsberg hatásköre hamarosan még tovább bővült. Ez elsősorban azzal állt összefüggésben, hogy Ebersdorf bécsi gyógykúrái idején (például 1551 szeptember–októberében10) főhadimarsalli tisztében is mindig ő helyettesítette felettesét. Ennek köszönhetően a teljes Győrben szolgáló királyi katonaságon túl ténylegesen egyre inkább az egész észak-dunántúli hadügy irányítása a kezébe került. A török martalócokkal szemben megpróbálta megszervezni a Győr szomszédságában húzódó erdők és szőlőhegyek gyalogos katonákkal történő védelmét, a helytartóval való tárgyalások után pedig intézkedett a környező területek romba dőlt templomainak elpusztításáról, illetve azoknak a védelemben való hasznosításáról.11 Idejének egy jelentős részét a tatai vár állandó problémái kötötték 75le. Miután 1551 nyarán a szomszédos két kisebb vár, Vitány és Gesztes időlegesen az ellenség kezébe került, a várat mindennapos veszély fenyegette. Félő volt, hogy a törökök bármikor rajtaütnek vagy a szomszédságában fekvő tavon hajókon indítanak ellene támadást. Königsberg ezért a vár élére új, megfelelő kapitányt keresett (Bácsmegyei János személyében), Tatára megfelelő számú lovas és gyalogos katonaságot (összesen mintegy 250 fő) rendelt, majd a rosszul felszerelt várat legalább a elégséges mértékben hadianyaggal és élelemmel látta el.12 Mindebben közvetítő tevékenységükkel a Komárom várában szolgáló naszádoskatonaság vezetői, Tharnóczy András naszádosfőkapitány és helyettese, Thelekessy Imre voltak segítségére. Emellett ugyanők szolgáltatták számára állandó jelleggel a Budáról, elsősorban Adorján (Adrián) deáktól, a pasák magyar íródeákjától13 és más beépített kémektől érkező híreket.
10 ÖStA KA AFA 1551/9/20. I. Ferdinánd Ehrenreich von Königsberghez. 1551. szeptember 10., Bécs., ill. Uo. 1551/9/29. 1551. szeptember 16., Bécs, továbbá Uo. 1551/9/36. 1551. szeptember 22., Bécs.
11 Az erdők és a szőlőhegyek védelmére: ÖStA HHHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 54–57. Reinprecht von Ebersdorf és Ehrenreich von Königsberg I. Ferdinándhoz. 1552. március 7., Győr.; A romos templomokra: ÖStA KA AFA 1551/9/1. I. Ferdinánd Ehrenreich von Königsberghez. 1551. szeptember 30., Bécs.
12 Vitány és Gesztes elestére: Uo. 1551/8/25. I. Ferdinánd Reinprecht von Ebersdorfhoz. 1551. augusztus 14., Bécs. Az irodalom nem tud a két vár ekkor történt elestéről (Sándor, 1964. 162. és Stepancsics, 1996. 4.) Elképzelhető, hogy hamarosan sikerült a magyar végváriaknak visszafoglalniuk őket, és ezután majd csak Tata 1557. évi elestekor kerültek ismét az ellenség birtokába.; A törökök hajókon is elképzelhető támadására: ÖStA HHHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 219. Hans Pomer német gyalogoskapitány Antoni Sixt komáromi német gyalogoskapitányhoz. 1552. március 19., Tata; A tatai tóra vö. még újabban: Kelenik, 1998. 47–49.; Bácsmegyeire: ÖStA KA AFA 1551/11/16. Ehrenreich von Königsberg I. Ferdinándhoz. 1551. november 9., Győr, ill. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 62. Konv. B. fol. 72. és Takáts, 1908. 16.
13 ÖStA KA AFA 1551/11/14. Thelekessy Imre Ehrenreich von Könisgberghez. 1551. november 8., Komárom, valamint a Castaldo főhadparancsnoknak is hírekkel szolgáló Adorján deákra: Takáts, 1915–1917. I. köt. 74–75. és II. köt. 180., továbbá újabban Austro–Turcica, 1995. 205.: No. 63., 485.: No. 186. és 589–590.: No. 229.
Az 1552. évi események kapcsán még említendő végvárakon túl Königsbergnek külön figyelmet kellett szentelnie a Csalló- és a Rábaköz védelmére, hiszen a törökök sokszoros túlerejük birtokában állandóan portyáztak. A Csallóköz védelmét a korábbi békésebb esztendőkben Ebersdorf főhadimarsall Komáromból kirendelt puskás lövészekkel, Győrből oda vezényelt könnyűlovasokkal, valamint Pozsony és Komárom vármegyék felkelő katonaságával igyekezett megoldani. A kirobbant háború alatt azonban a betörések tovább fokozódtak, ezért ekkor már 400 puskás gyalogra és 300 huszárra lett volna szükség, akiket a központi fekvésű Szakállos (Szakállas) falunál kívántak állomásoztatni. Az említett két vármegye jobbágyait ugyanekkor elsősorban a befagyott folyók jegének feltörésére ítélték szükségesnek.14 Az igen nagy területű Csallóköz biztonságát teljességgel viszont még a nagyszámú katonaság sem garantálhatta.
14 A Csallóköz védelmére lásd Ebersdorf Ferdinánd királyhoz intézett terjedelmes jelentését: ÖStA KA AFA 1551/11/26.
Hasonlóképpen nehéz feladat volt a Rábaköz védelmének szervezése, amelyhez Königsbergnek mindenekelőtt Nádasdy Tamással és dunántúli főkapitány-helyettesével, majd nádori kapitányával Zichy Istvánnal,15 valamint a pápai lovaskapitánnyal, Ráttkay Pállal16 való szoros együttműködésre volt szüksége. Tanácsaikat egyébként az osztrák főtiszt más helyi vonatkozású ügyekben (például a törökök elleni portyák vagy a hódoltsági lakosság felmerült kitelepítése és lakóhelyeik felégetése kapcsán) is gyakorta kikérte. A győri lovaskapitány feladatköre tehát Ebersdorf helyettesítése révén a Balaton és a 76Duna között fekvő egész országrész hadügyére kiterjedt. Ez pedig azt jelentette, hogy a győri főkapitányként emlegetett Königsberg a terület királyi őrséggel ellátott várainak irányítását szinte teljességgel magáénak mondhatta. Egyre növekvő feladatai, valamint jelentős területi és katonai hatásköre indokolhatták, hogy 1552 tavaszán egy helyettest és a kancelláriából egy – a latin és a német nyelvben egyaránt jártas – titkárt kért magának ezek zökkenőmentesebb ellátására.17
15 Főkapitány-helyettesi tisztére („vice capitaneus regni Hungariae”): MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt, Missiles, Allya Mátyás Zichy Istvánhoz. 1550. szeptember 26., Korotna és Szalay, 1861. 73–74.: No. LXVIII. Horváth [avagy Porkoláb] Márton Zichy Istvánhoz. 1550. szeptember 27., Pácod. Magyar nyelvű levelei: Uo. passim és Komáromy, 1908. 433–447.
16 Az alább még említendő Ráttkayra (1556 †), aki 1538-tól horvát vicebán volt: Gulin, 1995. 13–14.
17 ÖStA HHHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 214–216. és fol. 220. Ehrenreich von Königsberg I. Ferdinándhoz. 1552. március 27., Győr.
1552 márciusától azután Königsberg immáron véglegesen előlépett az akkor már súlyos beteg Ebersdorf helyére. Feladatai ennek ellenére lényegileg semmit sem változtak. Az új főhadparancsnok-helyettes viszont nem költözött át elődje székhelyére, Komáromba, hanem továbbra is Győrben maradt. Erre egyébként nem is lett volna már lehetősége, hiszen Bécsben mindeközben Komárom váráról is alapvető fontosságú, a törökkor egészre kiható döntést hoztak. Ebersdorf távozása után úgy határoztak, hogy a Duna-parti kulcsvár élére önálló főkapitányt (Oberst zu Komorn, supremus capitaneus Comaroniensis) állítanak, hogy ő ezentúl a bécsi hadvezetés kizárólagos alárendeltségében lássa el a végvár védelmét és irányítását. Ennek a fontos döntésnek az értelmében került sor 1552. április 1-én a korábban Pécsett, majd Veszprémben szolgált Paksy János főkapitányi kinevezésére.18 Paksy munkájának segítésére ugyanezen a napon Tharnóczy András helyére csemeri Zay Ferencet a városban szolgáló naszádosok főkapitányává állították,19 akit azután első konstantinápolyi követsége (1553–1557) idején az 1546-ból már ismert Chaby Fülöp helyettesített. Az új komáromi főkapitánynak és a naszádosok főparancsnokának utasításaik értelmében 100-100 fős könnyűlovas-csapataikkal részt kellett vállalniuk a Balatontól északra fekvő területek védelmében is. A komáromi főkapitány és naszádoskapitány lovasságának legfőbb feladata az akkori kemény telek idején a befagyott Dunán általnyargaló török lovasok feltartóztatása és mindenekelőtt a Csallóköz védelme volt.20
18 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 3. 1552. Apr. fol. 23–24. I. Ferdinánd utasítása pakosi Paksy Jánossal számára a komáromi ispáni és főkapitányi tisztségről. 1552. április 1., Bécs. Vö. még: MOL E 15 Exp. cam. 1552. ápr. No. 1. és Pálffy, 1998. 155.
19 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 3. 1552. Apr. fol. 26–27. I. Ferdinánd utasítás formájában kibocsátott szerződése csemeri Zay Ferenc számára. Vö. még: 1552. április 11-én az Udvari Kamara értesítette a Magyar Kamarát Zay kinevezéséről. ÖStA KA Best. No. 8.
20 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 67. Konv. C. fol. 51–54.
1552-ben erre az együttműködésre a korábbiaknál is nagyobb szükség volt. A török hadvezetés az 1551. évi sikertelen expedíció után újabb hadjárat mellett döntött, amelynek legfőbb célja, a királyi Magyarország Erdéllyel való egyesítési kísérletének meghiúsítása, valamint a török országrész területének bővítése volt. Mindezt annak ellenére is megvalósították, hogy Eger védői Dobó István vezetésével sikerrel tartóztatták fel a sokszoros túlerőben lévő csapatokat. Temesvár július végén történt elfoglalásával Erdély a törökök által könnyen ellenőrizhető tartománnyá vált. Miközben Kara Ahmed pasa a Temesközt az Oszmán Birodalomhoz csatolta, Hádim Ali budai pasa előbb az Észak-Dunántúlon, majd Nógrád megyében bővítette tovább a budai vilájetet.
Tartományépítésének előbb június 1-én Veszprém, majd júliusban Drégely, Szécsény, Hollókő, Buják, Ság és Gyarmat is áldozatául estek.21 Ráadásul a Pápa környékén összegyűlt és Königsberg, valamint Sforza Pallavicini őrgróf vezette német, magyar, itáliai 77csapatok a tétlen várakozáson túl semmire sem vállalkoztak. Maga Miksa főherceg is habozott az akció elrendelésével, majd az újabb török hírekre a Dunától északra, illetve az erdélyi végek felé rendelte csapatait. Révay Ferenc helytartó és tanácsosai ezért nem alaptalanul emeltek szót Oláh Miklós kancellárnál, (bár Königsbergék megfelelő ostromtüzérséggel nem rendelkeztek), kérvén Ferdinánd királyt, hogy a nagy költségen felfogadott idegen csapatokat vessék be Magyarországon, élükre pedig olyan kapitányokat állítsanak, akik a törököt nemcsak hírből ismerik.22 A már válságos helyzetet tovább súlyosbította, hogy amidőn az előbbi kérés augusztus elején tényleg megvalósult, a Teufel és Pallavicini vezette királyi csapatok Palástnál (Hont megye) súlyos vereséget szenvedtek a budai pasától. A csatában a két királyi fővezér is török fogságba esett. Jóllehet Pallavicini még az ősz folyamán kiszabadult, a győri főkapitányság kiépítésében Ebersdorf helyettesítőjeként gyakran szerepet játszó Teufel „ördögi” halált szenvedett. Istvánffy Miklós tudósítása szerint Isztambulban zsákba varrva vetették a tengerbe.23
21 Szántó, 1985. passim és Veszprémre külön: Hungler, 1986. 47–54.
22 „Velit Suam Maiestatem adhortari, petere et orare, ne gentes istas magno sumptu conductas ita frustra torpescere et pecunias atque commeatum inaniter absummere paciatur. Et signanter, ut praeficiatur illis dux aliquis, homo militaris et qui Thurcos non fama, saltem sed facie ad faciem noverit.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 58. Konv. A. fol. 54–56. Révay Ferenc helytartó és tanácsosai Oláh Miklóshoz. 1552. [az eredetiben helytelenül: 1551!] június 15., Pozsony. Az eseményekre vö. még: ÖStA KA AFA 1552/6. és 1552/
7. passim, valamint részben ezek alapján Szántó, 1970. 50., továbbá Veress D., 1983. 62.
7. passim, valamint részben ezek alapján Szántó, 1970. 50., továbbá Veress D., 1983. 62.
23 Minderre lásd az életrajzi adattárat.
1552-ben az ország keleti végei mellett a Dunántúlon is meglehetősen vészterhes helyzet alakult ki. Veszprém vára ékszerű beékelődést képezett az alakulóban lévő keresztény védelmi rendszerbe. A törökök pedig nem tétlenkedtek és a várba tüstént jelentős, közel 350 fős őrséget rendeltek, valamint a budai vilájetbe illesztve szandzsákszékhellyé tették.24 A Veszprém elestével fellépő űrt azonban – elsősorban a Balaton-felvidéken – mindenképpen pótolni kellett, hiszen a Séd patak partján fekvő várból a Tapolca irányába vezető országút mentén az oszmánok számára szinte kínálkoztak a kedvezőbbnél kedvezőbb lehetőségek a portyázásra. Ők pedig éltek ezekkel, és már a nyár folyamán a Rábaköz irányába betörések sokaságával igyekeztek minél nagyobb sebeket ejteni az addig kiépült magyar védelmi övezeten.25 Ezáltal maga Győr is egyre komolyabb veszélybe került. Nádasdy Tamás ezért még az esztendő legvégén is a város esetleges elvesztése miatt aggódott, mivel a háborús események közepette az erődítések sem haladtak megfelelően, a két német zászlóaljra növekedő idegen gyalogos őrségből pedig alig 500 katonára számíthattak.26
24 Hegyi, 1998. 32. és Dávid, 1992., valamint Dávid, 1998.
25 Néhány ilyen portyára lásd: Veress D., 1983. 61.
26 MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Nádasdy Tamás I. Ferdinándhoz. 1552. december 23., Léka.
Noha a dunántúli főkapitány aggodalmai nem voltak alaptalanok, hiszen 1552 második felében nem tudták megoldani az Észak-Dunántúl védelmét, a bécsi hadvezetés Győr előterében meghozta a legszükségesebb gyors-intézkedéseket. Az anyagi és katonai lehetőségeket viszont behatárolta, hogy egyrészt az Erdélyben állomásozó, sok ezer fős királyi csapatok ellátása iszonyatosan nagy költségeket emésztett fel, másrészt azokat újabb és újabb csapatokkal – többek között a Dunántúlról is – állandóan pótolni kellett. A Habsburg hadvezetés pedig még Magyarországon sem volt képes kétfrontos háborúskodásra. Königsbergnek, majd a török fogságból kiszabadult és utóbb a helyére lépő Sforza Pallavicininek nagyjából azokkal a zsoldösszegekkel kellett gazdálkodnia, amelyek 78az újonnan kirobbant török háború előtt rendelkezésükre álltak. Mindez újabb váraknak a védelmi rendszerbe való bevonását, illetve királyi őrséggel való felszerelését, azaz komoly átszervezéseket tett szükségessé.
Az újítások leglényegesebbike az volt, hogy a török fennhatóság alá került Veszprémmel szemben főként a környező kisebb középkori várakból – sebtében tartott bécsi tanácskozásokat követően – már júliustól fokozatosan külön védőgyűrűt szerveztek. Ennek köszönhetően olyan újabb várakba került immáron állandó, az osztrák rendek vagy az uralkodó fizette őrség, amelyekben korábban csak a hadiadóból felfogadott és ezért pusztán ideiglenes, vagy a birtokos által tartott magánföldesúri őrség szolgált. A Veszprémtől húsz kilométernyire fekvő lövöldi (leveldi) karthauzi kolostorba – amelyből a szerzetesek éppen az események után menekültek el örökre és amelynek felrobbantása is szóba került27 – például már Veszprém ostroma idején Ráttkay Pál pápai kapitány (capitaneus oppidi Papae) lovasságából ideiglenesen 50 huszárt rendeltek, illetve ezek mellé utóbb még 100 magyar gyalogot is. Veszprém elestét követően – Königsberg, Pallavicini és Nádasdy Tamás javaslataira28 – részben még július–augusztusban, részben november közepén, az újabb fenyegető török hírek miatt a Móric szász herceg vezetése alatt, Győr mellett összegyűlt királyi katonaság szétoszlását követően,29 uralkodói őrség került az alábbi várakba: a Bakony közepén fekvő Csesznekre (20 lovas és 50 gyalog), a devecseri várkastélyba és városba (150,30 100), Kinizsi Pál egykori vázsonyi erősségébe (20,31 50), a tihanyi apát Balaton-parti várába (40, 5032), majd rövid időre még Tapolca erődített templomába (Bánffy László és István 250 lovasa) is.33 A Veszprém 79hátországában keresztény kézen maradt és ezért jelentőségében igen megnőtt Palota várába ugyanakkor az egy ideje már ott szolgáló 100 lovas mellé még 200-400 gyalogot tartottak szükségesnek, végül azonban az 1550-es évek közepén állandó jelleggel csak 75 lovas és 150 gyalog maradt ott. Ezeket uralkodói jövedelmekből fizették, noha a lovasokat a birtokos, Podmaniczky Rafael állította ki, aki emellett még jelentősebb létszámú magánföldesúri őrséggel is védelmezte a várat.34
27 A szerzetesek 1552 nyarán még biztosan a kolostorban tartózkodtak, hiszen Miksa főherceg egyik parancsában az általuk írott kérelemre („der Closterleut zu Leweld Supplication”) utalást tett. ÖStA KA AFA 1552/6/
32. Miksa főherceg Sforza Pallavicinihoz és Ehrenreich von Königsberghez. 1552. június 13., Bécs; A felrobbantási tervre és Lövöld őrséggel való ellátására: Szántó, 1970. 51., valamint Szalay, 1861. 98.: No. XCIV. Nagy Balázs Bánffy Istvánhoz. 1552. augusztus 8., Lövöld. Vö. még: Németh P., 1993–1994. 374. és Csengel–Gere, 1996. 54.
32. Miksa főherceg Sforza Pallavicinihoz és Ehrenreich von Königsberghez. 1552. június 13., Bécs; A felrobbantási tervre és Lövöld őrséggel való ellátására: Szántó, 1970. 51., valamint Szalay, 1861. 98.: No. XCIV. Nagy Balázs Bánffy Istvánhoz. 1552. augusztus 8., Lövöld. Vö. még: Németh P., 1993–1994. 374. és Csengel–Gere, 1996. 54.
28 ÖStA KA AFA 1552/7/ad 4. Sforza Pallavicini és Ehrenreich von Königsberg Miksa főherceghez. 1552. június 25., Győr. Vö. még: Uo. 1552/7/4. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz Passauba. 1552. július 2., Bécs.
29 Gecsényi, 1984. 666. és Veress D. Cs., 1993. 36–37.
30 A 150 lovas és a 100 gyalogos fele a vár birtokosa, Choron János, másik fele pedig rátóti Gyulaffy László kapitánysága alá tartozott. MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt. Tétel 3. fol. 136–137. és Pálffy, 1998. 143.
31 A 20 lovas számát 1554-ben 40-re kívánták emelni, hogy azután ezek felét a birtokos vázsonykői Horváth Gáspár, a másik felét pedig Kolos János állítsa ki. 1554 augusztusának második feléig azonban az újabb 20 lovas nem érkezett meg a várba, noha a hivatalos előírásokat tükröző kimutatásokban olykor már feltünnek. A lovasok felét továbbra is az osztrák rendek segélyeiből, másik felét viszont vár birtokosának, Horváthnak a jövedelmeiből kívánták fizetni. A hivatalos előírásokra: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt. Tétel 3. fol. 136–137. és MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 26. fol. 42–51. Vö. még Zsiray, 1984. 242–243. A valóságra: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 50–51. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554. augusztus 23., Ráró.
32 1552. augusztus 23-án Ferdinánd király még csak 25 lovast és ugyanennyi gyalogot rendelt uralkodói zsoldon a Balaton-parti várba, utóbb azonban állandósult a fenti létszámú őrség. A királyi katonaság kezdetben Horváth Márk kapitánysága alatt állt, mígnem 1554 júliusában sor került az első rendes királyi kapitány, Takaró Mihály kinevezésére. PRT, X. köt. 146. és 706–707.: No. 160. Vö. még: Komáromy, 1907. 388.
33 1552. november 15.: „Außtailung der geringen Pherdt und ungerischen Fueßknecht, wo die zu Behuet der Graniczen auf der Rhaber Seyten disen Winter hin und wider pleiben sollen.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 67. Konv. C. fol. 51–54.; 1553: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt. Tétel 3. fol. 136–137., valamint lásd még a 39. és 51. jegyzetben idézett létszámkimutatásokat, ill. Szántó, 1970. 51.; Az eddig megjelent irodalomból vö. még Csesznekre: Koppány, 1962. 19.; Devecserre: Koppány–Boksay, 1961. 21. és Koppány, 1983. 266–268. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a legújabb helytörténeti irodalom állításával (Veress D., 1996. 39.) ellentétben Devecser nem volt 1552 és 1554 között török kézen. Az alább még említendő adatokon túl már csak azért sem lehetett a vár az ellenség birtokában, mert birtokosa, Choron János innen keltezte Nádasdy Tamáshoz 1553. augusztus 13-án írott levelét. MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles; Vázsonyra: Zsiray, 1984. 244–245. Ugyan már Zsiray Lajos is felhívta a figyelmet, de nem árt megismételni: Devecserhez hasonlóan Vázsony sem volt 1553-ban török kézen. Vö. Németh G., 1901. 54.; Tihanyra: PRT, X. köt. 146 és Komáromy, 1907. 388–390.; Tapolca palánk módon megerődített templomára: „In Tapolcza ecclesia est lapidea, sepibus et trabibus aggereque simul congestro circumdata.” Szántó, 1986. 291.: 90. jegyz.
34 A tervekre: ÖStA KA AFA 1552/7/4. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz, Passauba. 1552. július 2., Bécs. A tényleges létszámra: „Ausczug, was sich auf der Römischen Khuniglichen Majestät etc. Khriegsfolckh in Hungern ain ganncz Jar erlaufft, wie hernachvolgt. Actum Wienn am zwelfften Tag Augustii anno etc. im Xvc-ten vierundfunffczigisten.” MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 26. fol. 42–51. (1554. augusztus 12., Bécs) és MOL E 142 MKA Act. publ. Fasc. 12. No. 17. (Datálatlan, az előbbitől adataiban és szerkezetében bizonyos helyeken eltérő változat.) Az utóbbi példányt 1554–1555-re keltezve táblázatos formában kiadta: Acsády, 1888/2. 72–73. Vö. még Szíj, 1960. 64–66.
A fenti kisebb végvárakból újonnan létrehozott elsődleges védőzóna mögött a Marcal, a Zala és a Balaton által bezárt háromszögben kialakult egy második, noha az előzőnél sokkal gyengébb védvonal is. Ebbe a várláncolatba kizárólag magánföldesúri tulajdonban lévő várak tartoztak, úgymint a Pethő család várai, Szigliget, Tátika, Rezi és a keszthelyi ferences kolostor, Gyulaffy László csobánci erőssége, Magyar Bálint szigligeti, valamint a veszprémi püspök sümegi vára. Ez időben ezekben még csak maguk a birtokosok tartottak saját költségükön és saját kapitányaik vezetése alatt csekély létszámú katonaságot (maximum 20-30 fő). Miután naponta megtapasztalhatták a török fenyegetését, egyre gyakrabban fordultak Ferdinánd királyhoz segítségért. 1552 szeptemberében gersei Pethő János például Keszthelyre 25 lovasból és ugyanennyi gyalogosból álló őrséget kért, ez azonban még hosszú időig nem valósult meg.35 De Csobáncra sem került királyi őrség, jóllehet 1554 novemberében Gyulaffy már nem először könyörgött uralkodójának 20 gyalogért az általa ott tartott ugyanennyi mellé.36 1552 nyarának végén ugyanakkor egy rövid ideig Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány csapatai is erősítették a terület védelmét, hiszen Magyar Bálint vezetésével az említett várak szomszédságában és a Marcal réveinél őrködve álltak készenlétben a török betörések megszűrésére.37
35 Komáromy, 1904. 270–272.: No. 5–6. Pethő János levelei Nádasdy Tamáshoz. 1552. szeptember 18., Pozsony és szeptember 25., Bécs.
36 Komáromy, 1911. 547–548.: No. 2. Gyulaffy László Nádasdy Tamáshoz. 1554. november 11., Csobánc. Gyulaffy László 20 gyalogja mellett testvére, János csak négyet tartott a közös birtoklású várban. Koppány–Sági, 1965. 14.
37 Szalay, 1861. 95–96.: No. XCI. és Komáromy, 1912. 247. és 256–257.
Az újonnan őrséggel ellátott várakban a fenti több mint 700 főnyi magyar huszárságnak és hajdúságnak a fizetését az egyre fokozódó veszély miatt előbb ideiglenes jelleggel, majd 1554-től egészen 1566-ig, az alsó-ausztriai rendek vállalták magukra, azaz 80ismét a szomszédos osztrák tartomány segítette ki a magyarországi végeket. Mivel az 1550-es évek elejére végleg bebizonyosodott, hogy a dikajövedelmekből állandó őrségek nem vagy csak néhány fős számban fizethetők, a rendek kénytelenek voltak korábbi mintegy 70 000 rajnai forintnyi éves segélyüket 100 000 forint fölé emelni, azaz a kivetett adójukat másfélszeresére növelni.38 A megelőző években a veszprémi őrség fizetésére fordított összegeket ugyanakkor ezután e várak katonáinak zsoldjára csoportosították át, ami legalább jelentősebb részében fedezte a hirtelen szükségessé vált újabb kiadásokat. Mindemellett a megnövekedett veszély miatt 1552-ben Pápa és Győr várába is újabb egységeket, nevezetesen 200, illetve 300 magyar gyalogost (köztük puskásokat) fogadtak fel, amelyek fizetése szintén az osztrák rendeket terhelte. Hasonlóképpen már egy ideje ők fedezték az 1551 novemberében megerősített Tatán állomásozó katonaság nagyobb részének (kivéve a német gyalogokat39), 60 könnyűlovasnak, 96 magyar gyalogosnak, 4 tüzérnek és 8 egyéb személynek a fizetését is.
38 Ennek módjára a végvidék működéséről írott nagyobb fejezetben még külön visszatérünk.
39 A Tatán állomásozó német gyalogokat általában az uralkodó fizette. Karl Khuen kapitány győri zászlóaljából ellenben 1551 novemberében még 100 osztrák fizetésű német gyalogot is rendelt oda Königsberg, ezeket azonban 1552 tavaszán a Komáromból oda érkezett Hans Pomer kapitány uralkodói fizetésű gyalogosai váltották fel. ÖStA KA AFA 1551/11/31. Ehrenreich von Könisgberg I. Ferdinándhoz. 1551. novermber 16., Győr és ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 12–13. Reinprecht von Ebersdorf I. Ferdinándhoz. 1552. március 3., Komárom. Az osztrák rendek fizette őrségre lásd az alább közölt táblázatot (1554–1555) és a 61. jegyzetet.
A Veszprém pótlására – az említett kisebb várak mellett – nyugati irányban előrelépő Pápán az osztrák rendek ettől kezdve ismét magukra vállalták a már 1546-ban tartott, de egy esztendővel később lemondott, mintegy 200 huszár zsoldköltségét. Sőt a megnövekedett veszélyre tekintettel a bécsi hadvezetés előbb német gyalogokat kívánt Pápára küldeni,40 végül azonban 1553 őszéig uralkodói költségen spanyol zsoldosokat állomásoztatott a városban, elsősorban Török Ferenc katonáinak és a városi lakosságnak a riadalmára.41 A Csallóköz védelmére 1554 elején átrendelt spanyolok helyét azután Nádasdy Tamás nádori kinevezését (április 15.) követően a nádori lovasságból ide küldött 100 huszár foglalta el, akik élén kapitányként öccse, Nádasdy Kristóf állt. Sőt 1555 októberében Pápán állomásozott még Győr vármegye 40 és Veszprém 10 gyalogosa, sőt még közel félszáz cseh sáncmunkás is, akik a vár és a város erődítésén munkálkodtak.42 Mindez azt jelentette, hogy az 1550-es évek első felében Pápán a bő 600 fős őrségben négy fajta (osztrák rendi, nádori, azaz – mondhatjuk – magyar rendi, uralkodói és vármegyei) 81fizetésű katonaság szolgált, köztük magyarok, spanyolok és csehek egyaránt. (Mivel pedig a fenti változások szinte évről évre következtek be, csak ehhez hasonló vizsgálatok révén kaphatunk reális képet minden egyes magyarországi végvár őrségének legalább hivatalosan előírt megoszlásáról!) Szentmárton – ekkor általában 30-50 magyar gyalogból álló – őrségét ebben az időben már nem az osztrák rendek segélyéből, hanem királyi jövedelmekből fedezték, jóllehet szükség esetén a győri katonaságból gyakran kiegészítették. Ilyen esetekben már osztrák rendi zsoldon szolgáló gyalogok is állomásoztak az apátságban, ami – miként látni fogjuk – néha nem csekély problémákat eredményezett. Nagyobb számú huszárságot élelmezési és takarmányozási nehézségek miatt nem lehetett Szentmártonban tartani, amint erre Königsberg kapitány már 1551 novemberében felhívta uralkodója figyelmét.43
40 MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Ehrenreich von Könisgberg Nádasdy Tamáshoz. 1552. július 21., Győr.
41 Komáromy, 1907. 412–414. és Pálffy, 1996/1. 96.: 33. jegyz. Vö. még: Török és a spanyolok kapitányainak egyik vitás ügyére, amelynek kapcsán Sforza Pallavicini javasolta áthelyezésüket: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini levelei Nádasdy Tamáshoz. 1553. augusztus 28. és szeptember 11., Győr és ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 70. Konv. A. fol. 208–209. I. Ferdinánd Sforza Pallavicinihez. 1553. március 23.
42 A Nádasdy Kristóf vezette 100 lovas, a vármegyei hadak, valamint a cseh sáncmunkások pápai tartózkodására: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Török Ferenc latin és magyar nyelvű levelei Nádasdy Tamáshoz. 1555. szeptember 10., 15. és október 1., Pápa és Komáromy, 1907. 414–416., ill. Pálffy, 1996/1. 96–97.: 35. jegyz. Vö. még Szendrei, 1888. 102–103.; A csehekre lásd még: „1555. Regestum Bohemorum. Az chehek Regestoma.” MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 24. fol. 79–86.; A spanyoloknak a Csallóközbe helyezésére: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. B. fol. 37–38. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz, Pozsonyba. 1554. március 26., Bécs.
43 ÖStA KA AFA 1551/11/2. és 1551/11/4. Ehrenreich von Königsberg I. Ferdinándhoz. 1551. november 1. és 2., Győr.
A Veszprém eleste után életre hívott új védőzóna megszervezése és fizetése mellett a legégetőbb kérdés az egész Balaton és Duna közötti védelmi övezet irányításának megoldása volt. 1552 végén ugyanis – feltételezhetően a már tavasszal rajta kitört betegség és a Veszprém körüli nyári kudarcok miatt – Königsberg távozott tisztéből, így már csak Győr védelme miatt is égető szükséggé vált utódlásának rendezése. I. Ferdinánd ezért 1552. november 16-án végül Sforza Pallavicinit nevezte ki Königsberg és egyúttal Ebersdorf utódjává, nevezetesen magyarországi főhadimarsallá.44 Az itáliai őrgrófnak már senki sem hányhatta szemére, hogy pusztán hírből ismeri a magyar hadszínteret és a törökök hadviselését. Pallavicini már 1534-ben felbukkant Magyarországon, majd 1542-ben részt vett a Buda ellen indított nagy vállalkozásban. Noha neve a magyar történetírásban ez ideig szinte csakis Fráter György meggyilkolásában való részvételével vált ismertté,45 nem feledkezhetünk meg arról, hogy török fogságából való kiszabadulását követően azonnal elvállalta a neki felajánlott tisztséget, és az elkövetkező években mindent megtett azért, hogy a magyarországi határvédelem ellenálljon az oszmánok fokozódó nyomásának.46 Ideje lenne tehát magyar végvári hőseink mellett Pallavicini és a hozzá hasonló idegen főtisztek nevét is megtanulnunk, hiszen ők is gyakran áldozták életüket és vérüket az ország megmaradásáért.
44 ÖStA HHStA UA Fasc. 49. Konv. A. 1542. Okt. fol. 39–40. [Rossz levéltári elhelyezés alatt.] Engedelmességre intő levél a magyarországi gyalogos és lovas végvári katonasághoz, valamint a naszádosokhoz Sforza Pallavicini kinevezéséről.
45 Barta, 1998. 8–18.
46 Lásd az életrajzi lexikon adatait, valamint ÖStA KA Memoiren 28/1334/11. pp. 195–227.; Banfi–Maggiorotti, 1932. 90. és újabban Köhbach, 1994. 214–215.: 78. jegyzet.
Pallavicini főhadimarsall területi hatásköre – főhadparancsnok-elődeihez, illetve az őket gyakran helyettesítő főhadimarsallokhoz hasonlóan – elvileg legalábbis jóval többre terjedt ki, mint a Balatontól északra és Győrtől délkeletre fekvő védelmi övezet irányítására. Az őrgróf Bécsből tekintve a Dunától innen és túl (egészen Egerig) minden magyarországi végvár védelméért felelős volt. Ez pedig nem jelentett mást, minthogy az Erdélyben tartózkodó Castaldo főhadparancsnok a magyarországi mezei csapatok, Pallavicini pedig a végvári őrségek, azaz az előbbi a tábori (mezei) hadügy, az utóbbi pedig a határvédelem irányítását kapta a bécsi hadvezetéstől ez időben feladatul. Pallavicini rendelkezési jogköre a határvédelem teljes területére vonatkozott, hiszen éppúgy felelt a 82végvárak erődítéseiért, hadianyag-ellátásáért, mint az őrségek megfelelő létszámban való tartásáért, fizetéséért vagy a török elleni hírszerzés irányításáért.47
47 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 68. Konv. A. fol. 108–109. és fol. 111–112. I. Ferdinánd utasítása Sforza Pallavicini magyarországi főhadimarsall részére. 1552. november 16., Ebersdorf. Vö. még: MOL E 210 MKA Misc., Militaria Tétel 123. No. 13.
Lényeges változást jelentett, hogy elődjével, Reinprecht von Ebersdorffal ellentétben Pallavicini székhelyéül a bécsi hadvezetés már nem Komáromot, hanem Győrt jelölte ki, ami már önmagában is kiválóan jelezte, hogy Győr jelentőségében fokozatosan felnőtt Komárom mellé. Az osztrák fővárosban ekkor már úgy vélekedtek, a néhai főhadparancsnokok (Vels, Ungnad és Salm) alkalmi székhelye immáron megfelelő központ arra, hogy onnan a többi végvár koordinálását végezhessék.48 Szükség esetén az itáliai főtiszt köteles volt akár Komáromba, akár Pápára (mint az osztrák tartományok és az egész kereszténység védelme szempontjából kiemelt jelentőségű helyekre49), vagy még távolabbi várakba is elutazni, és ott a megfelelő intézkedéseket személyesen meghozni. Külön figyelmet kellett szentelnie a Garam menti bányavárosok védelmének, amelyeket az előttük fekvő végvárak (Léva, Csábrág, Szitnya, Bozók, Korpona stb.) oltalmaztak, sőt szükség esetén csapatokkal kellett a terület védelmét segítenie. Végül a bécsi hadvezetés Pallavicinit határozottan utasította arra is, hogy a születőben lévő védelmi rendszer fejlődését meghatározó döntések meghozatalakor minél gyakrabban kérje ki a magyarországi hadügyért ez időben felelős Miksa főherceg, Castaldo főhadparancsnok, valamint a két országos főkapitány, Nádasdy Tamás és gyarmati Balassa Menyhért,50 továbbá Zrínyi Miklós horvát–szlavón bán és Székely Lukács szlavóniai főhadparancsnok-helyettes véleményét. Erre elsősorban azért volt szükség, mert Bécsben már ekkor felismerték, a törökellenes frontvonal túlságosan hosszú, várai pedig egymástól gyakran meglehetősen nagy távolságban fekszenek. A törökök elleni akciókban hasonlóképpen együttműködésre kötelezték a főhadimarsallt a közelben szolgáló főtisztekkel és tapasztaltabb magyar lovaskapitányokkal, úgymint Paksy János komáromi főkapitánnyal, Zay Ferenc naszádos-főkapitánnyal, Ráttkay Pál és Thelekessy Imre huszárkapitányokkal, valamint Podmaniczky Rafaellel, Palota birtokosával, a Dunától északra fekvő területeken pedig gyarmati Balassa Jánossal.
48 „Et primo ne longius quam convenit a fidelibus regnicolis et militibus nostris, nec non locis, quorum curam habere debebit, absit, volumus ipsum per hanc hyemem pro maiori temporis parte Jaurini morari, ubi quondam generales quoque nostri in regno Hungariae capitanei superioribus annis ut plurimum residere solebant, ut in dicta tanquam et specula ad reliquarum arcium et locorum nostrorum finitimorum ultra citraque Danubium existentium defensionem ac provisionem prospicere animumque adjicere queat.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 68. Konv. A. fol. 108.
49 „Comaronium, Jaurinum et Papa, quorum scilicet locorum iactura tum nobis et regno nostro Hungariae, tum aliis fidelibus regni ac provinciis nostris totique Christianitati certum atque irreparabile damnum allatura esset.” Uo. fol. 109.
50 Balassa csak 1552 júliusa és decembere között viselte tisztét. Pálffy, 1997/1. 270.
Pallavicini 1552 és 1556 közötti tevékenysége a legkiválóbb bizonyítéka annak, mennyire nem támaszkodhatunk koraújkori had- vagy közigazgatás-történetünk egy-egy fontosabb fejezetének rekonstruálásakor pusztán a fontosabb tisztséget betöltő személyek utasításaira. A főhadimarsall instrukciója alapján a fentiekben vázolt kívánalmak ugyanis az elkövetkező esztendőkben jelentősen eltértek a valóságtól. Az elviekben lefektetett várakozásokhoz képest a gyakorlat jelentősen eltérő eredményeket hozott. Ez legfőképpen 83Pallavicini területi hatáskörében mutatkozott meg. A hadimarsall – az utasításában foglaltak ellenére és elődeivel ellentétben, akik gyakran jártak el Szigetvár, Léva és más távoli várak hadügyeiben – fokozatosan szorult ki a Balatontól délre és a Dunától északra fekvő végvárak tényleges irányításából. Pedig 1553 februárjának elején az uralkodónak benyújtott tervezetében az őrgróf még maga is azzal számolt, hogy jogkörét – Salm főhadparancsnokhoz hasonlóan – majd egészen a Tiszáig érvényesíteni tudja.51 Ekkor ugyanis az Egertől Komáromig fekvő várakba összesen mintegy 4800 királyi zsoldban szolgáló német nehézlovast és gyalogot, magyar huszár és hajdút tervezett. A Dunától a Dráváig terjedő területek váraiba ugyanekkor az alábbi létszámú őrségeket vélte szükségesnek, természetesen utasításának megfelelően a saját legfelsőbb parancsnoksága alatt:
51 „Imprimis sua Maiestas a praedicto domino equite [ti. Jacobus Carolus eques Hierosolimitanustól] dignetur informare, quae praesidia nunc in confinibus sint et quae deberent pro temporis necessitate esse, et primo incipiendo a Tizia usque ad Danubium.”, ill. „A Danubio usque ad Drawam.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 69. Konv. B. fol. 17–27. Sfortia Pallavicini I. Ferdinándhoz írott levelének melléklete. 1553. február 6., Győr. és HL TGy 1553/2. A forrás keletkezésének körülményeit durván félreértelmezve adatait közzétette: Takáts, 1908. 266–267.
Sforza Pallavicini magyarországi főhadimarsall tervezete a dunántúli várakba
szükséges királyi katonaságról 1553. február 6-ról | ||||
végvár
|
német gyalogos
|
magyar lovas
|
magyar gyalogos
|
összesen
|
Győr
|
500
(2 zászlóalj) |
80852
52 A 808 huszárnak az alábbi nyolc kapitány alatt kellett szolgálnia: Thelekessy Imre 350, Kolos János 100, Korlátovith Jeromos 100, Horváth Márk 100, Seged György 50, Gregoróczy Vince 50 és Deák Pál 8 könnyűlovassal.
|
152
|
1460
|
Szentmárton
|
–
|
–
|
70
|
70
|
Tata
|
–
|
–
|
240
|
240
|
Pápa
|
–
|
50053
53 A félezernyi pápai könnyűlovas kapitányai a tervezet szerint Ráttkay Pál (100), Török Ferenc (200), Nádasdy Kristóf (100) és Gyulaffy László (100) voltak.
|
250
|
750
|
Csesznek
|
–
|
20
|
50
|
70
|
Lövöld
|
–
|
–
|
100
|
100
|
Vázsony
|
–
|
20
|
50
|
70
|
Tapolca
|
–
|
250
|
–
|
250
|
Palota
|
–
|
100
|
200
|
300
|
Sziget
|
–
|
400
|
–
|
400
|
Korotna
|
–
|
25054
54 A 250 lovasból 200-nak Allya Mátyás, 50-nek pedig Novák János alatt kellett szolgálatot teljesítenie.
|
–
|
250
|
Babócsa
|
–
|
50
|
–
|
50
|
összesen
|
500
|
2148
|
1112
|
3760
|
84Noha Pallavicini becslése a létszámok tekintetében az 1550-es évek közepére többé-kevésbé megvalósult, befolyása a Balatontól délre, valamint a Dunától északra fekvő várak irányítására egyre csökkent. Mindez elsősorban azzal állt összefüggésben, amire – ha csak néhány szóval – utasítása is utalást tett. Nevezetesen: a Drávától északra egészen a Kassa környéki területekig található végvárak hálózata fokozatosan egyre nagyobb és szervezettebb rendszerré kezdett formálódni, amely túlságosan hosszú és mind földrajzi szempontból, mind fizetését, mind pedig az osztrák rendek és a magyar nagybirtokosok érdekeit tekintve meglehetősen sokszínű volt ahhoz, hogy azt egyetlen centrumból, a hadszíntérről irányítani lehetne. Ráadásul a Dél-Dunántúlon Szigetvár 1546. évi királyi kezelésbe vétele után, Salm főhadparancsnok befolyása ellenére, Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány szerepe egyre növekedett, amely azután valóban hozzájárult ahhoz, hogy az 1550-es évek elejére a dunántúli főkapitány – a szigetvári kapitánnyal együttműködésben – csaknem teljességgel átvette a terület várainak irányítását az e feladatra 1552 novemberében utasított Pallavicinitől. Jól jellemzi a kialakult helyzetet, hogy 1554 őszén Pallavicini uralkodója felszólítására Szigetvár erődítettségének állapotáról, hadieszközökkel való felszereltségéről, valamint az újonnan kinevezett kapitány, kányaföldi Kerecsényi László kérelmeiről semmiféle véleménnyel nem tudott szolgálni.55 A dél-dunántúli védelmi övezet önállósulásában a dunántúli főkapitányok tevékenysége mellett a természetföldrajzi viszonyoknak, mindenekelőtt Balatonnak is óriási szerepe volt. A tó ugyan meghatározó fontosságú volt az egész Dunántúl védelmében, ténylegesen mégis kettészabta az országrészt, megnehezítve annak egységes katonai igazgatását.
55 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 55–58. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554. szeptember 25., Győr. Hasonlóan semmit sem tudott Pallavicini 1555 májusában a Somogy megyei Pácod váráról, ezért Miksa főherceg számára Nádasdytól kért arról infromációt. MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz. 1555. május 5., Győr.
Hasonló folyamat ment végbe Pallavicini hatáskörét tekintve a bányavárosok előtti végeken, amelyek irányítása szintén a főhadimarsall feladata lett volna. Csakhogy az 1550-es évek közepére bebizonyosodott, a jelentős távolságok és a Pozsonyban székelő magyar rendek, valamint elsősorban a vidék legjelentősebb főurai és végvári kapitányai (Krusith János és Balassa János) érdekei miatt itt sem érvényesülhet Pallavicini parancsnoki jogköre. Az osztrák tartományok védelme érdekében ezeknek azután a bécsi hadvezetés is kénytelen volt engedni, majd a ténylegesen kialakult helyzetet elfogadni. Ezen változások keretében került sor 1554 augusztusa előtt az egykori klisszai kapitány, Petar Kružić56 magyarrá vált fiának, Krusith János korponai kapitánynak a bányavárosok vidékén szolgáló királyi csapatok kapitányává (capitaneus gentium Regiae Maiestatis inter montanas civitates) történő kinevezésére.57 A terület határvédelmének vezetésében a végleges változást a következő esztendő januárja hozta meg, amikor I. Ferdinánd Balassa János zólyomi kapitányt bányavárosi kapitánnyá (capitaneus civitatum montanarum vagy capitaneus ante montanas civitates) nevezte ki, amely tisztség-elnevezés alatt a Garam menti bányavárosokban és az előttük fekvő végvárakban szolgáló királyi katonaság kapitányát értették.58
56 A Klissza 1537. évi eleste alkalmával hősi halált halt kapitány életrajza: Perojević, 1931. Fiára lásd: Matunák, 1901. 6–8. és 15–21.
57 MOL E 204 MKA Missiles, Vitffy Pál és Gyüni János, továbbá több Krusith-servitor levele Krusith Jánoshoz. 1554. augusztus 23., Szászváros.
58 Balassa kinevezésére: Takáts, 1930. 129. és Eckhardt, 1943. 23. Tisztség-elnevezésére, 1557: MOL E 21 Ben. res. 1557. március 9.
85A maga „bőrén” természetesen Pallavicini is érzékelte ezeket a változásokat. Közel három esztendővel főhadimarsalli kinevezése után, 1555 nyarán, területi hatásköre miatt arról panaszkodott Nádasdy Tamás nádornak (1554–1562) – akinek éppen a legfontosabb szerepe volt ennek megnyirbálásában és a magyar rendek pozícióinak megerősítésében, amiről a következő alfejezetekben még szólunk –, hogy utasításával ellentétben csak a Duna és a Balaton között fekvő várak őrségei felett rendelkezik kapitányi jogkörrel, noha 1552-ben a Dunától délre és északkeletre minden véghely hadügyének irányítását rábízta uralkodója.59 A nádorhoz írott levele mellékletében pedig váranként (Győr, Pápa, Devecser, Vázsonykő, Tihany, Tata és Csesznek) számba is vette ezt a katonaságot (akkor éppen 2165 főt). Ez a hadinép kivétel nélkül azon várakból került ki, amelyek őrségét az alsó-ausztriai rendek segélyeiből fizették. Ezt azontúl, hogy erre levelében maga Pallavicini is utalást tett,60 azzal is bizonyíthatjuk, hogy az általa Nádasdynak megküldött kimutatás adataiban szinte teljességgel megegyezett azzal a listával, amely az alsó-ausztriai rendek által 1554. március 1. és a következő esztendő ugyanezen időpontja között fizetett végvári őrségeket vette számba, miként arról az alábbi táblázat tájékoztat:61
59 „Eam itaque latere nolo, quod ex concessione Sacrae Regiae Maiestatis, domini nostri clementissimi, vigore instructionis, ratione officii mei bellimarsalcatus mihi datae, universi praesidiarii milites, equites et pedites, ex utraque parte Danubii adusque Tybiscum et Dravum existentes mihi subiacent. Verum deinde, postquam bellimarsalcatus officio fungor, mei inscio plures capitanei et milites cum sunt dimissi vel noviter conducti, tum de uno in alium locum traducti, vel indebito tempore soluti sunt; demittuntur et conscribuntur ac solvuntur inscio me etiam de praesenti.” MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt, Missiles, Sforza Pallavicini Nádady Tamáshoz. 1555. július 6., Győr.
60 „Horum vero militum, qui intra Danubium et lacum Ballathini existunt et ex Austriaca solutione vivunt, summariam signaturam eadem [ti. Dominatio Vestra, azaz Nádasdy Tamás nádor] cum hisce meis habuit.”
61 „Hernach verzaichennt des Khriegsvolckh, so zu Roß und Fueß an der österreichischen Grennicz ligt unnd verschinen vierundfunffzigisten Jars von einer ersamen Lanndtschafft des Orczhörczogthums [sic!] Österreich unnder der Enns Bewilligung biß auf Primo Marci dicz lauffenden funfunndfunffzigisten Jars bezalt worden.” ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 5. 1555. Juni fol. 15–19. és NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–29. fol. 36. és fol. 47–51., ill. ÖStA FHKA HKA NÖKA rote Nr. 26. fol. 493–525. Vö. még: Takáts, 1908. 268. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy Takáts Sándor sokat idézett létszámadat-közlései meglehetősen pontatlanok és csak a legritkább esetben tájékoztatnak arról, hogy az adott adatok milyen fizetésű őrségről szólnak és ez a nevezett várak teljes őrségét, az előírt keret- vagy a tényleges létszámokat jelentik-e. Mivel a had- és helytörténeti feldolgozások túlnyomó része ezekre az adatokra támaszkodik, a vár- és helytörténeti irodalom hemzseg a hibás adatoktól és ezekre épített téves elméletektől. A jövőben ezért elengedhetetlen feladat lesz az összes felkutatható létszám-kimutatás táblázatos formában történő publikálása.
86Az alsó-ausztriai rendek által a Balaton és a Duna közötti terület váraiban fizetett
katonaság 1554. március 1. és 1555. március 1. között | |||||||
végvár
|
magyar lovas
|
magyar gyalogos
|
naszádos
|
tüzér
|
egyéb
|
összesen
|
éves zsold
|
Győr
|
55562
62 Az előírt 555 lovas helyett ténylegesen csak 500 szolgált Győrben. Ezek közül a fizetésükre 1554. március 8-án kirendelt biztosok (Georg Freiherr von Tanhausen és Leopold von Lambach) utasítása szerint tavasszal 200 lovas Pallavicini, 100 Korlátovith Jeromos, 100 Horváth Márk, 50 Petrinjei (Horváth) Gergely, végül szintén 50 Paksy György parancsnoksága alatt szolgált. (ÖStA FHKA HKA Inst. No. 109.) Miután Petrinjeit hamarosan egy időre Tatára rendelték (ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. D. fol. 45. 1554. augusztus 16., Buda. Tojgun budai pasa Petrinjei Gergelyhez, Tatára. Vö. még ugyan Györgyként említve: Rohrbacher, 1888. 106.), a huszárok kapitányok alatti beosztása 1554 szeptemberére jelentősen megváltozott. Ekkor a félezer könnyűlovasból 200 továbbra is a főhadimarsall, 100 pedig Korlátovith alatt szolgált, a maradék 200-at viszont a következő egységekbe osztották szét: Horváth Márk 60, Paksy 40, Gregoróczy Vince 25, Horváth János 25, Sándor Ferenc 25 és Échy Egyed 25 (az utóbbi ekkor éppen Léván). (ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 16–17. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez írott levelének melléklete. 1554. szeptember 17., Győr) 1558-ban Petrinjei már ismét Győrben szolgált, hiszen ekkor egy datálatlan levelét „Petrinnyei Horvat Gergel kiral ö felsege kapytannja Gjöröt”-ként írta alá. Szalay, 1861. 300–301.: No. CCCXIII.
|
37663
63 A 376 gyalogból 148 Nagy Balázs, 154 Tóth Bálint, 74 pedig Ifjú Kristóf kapitánysága alatt tartozott a hivatalos előírások szerint katonáskodni.
|
157
|
13
|
2
|
1103
|
52 484 r. f. 30 k.
|
Pápa
|
200
|
200
|
–
|
–
|
–
|
400
|
18 452 r. f.
|
Csesznek
|
20
|
50
|
–
|
–
|
–
|
70
|
2535 r. f.
|
Devecser
|
150
|
100
|
–
|
–
|
–
|
250
|
11 281 r. f.
|
Vázsony
|
20
|
50
|
–
|
–
|
–
|
70
|
2655 r. f.64
64 Jóllehet Cseszneken ugyanilyen létszámú és megoszlású katona szolgált, az összeírás szerint a vázsonyiak összes havi zsoldja 10 rajnai forinttal több volt, mint a csesznekieké. (Az sem zárható ki, hogy az összeírás készítője valamelyik esetben számolási vagy másolási hibát követett el.)
|
Tihany
|
40
|
50
|
–
|
–
|
–
|
90
|
3944 r. f.
|
Tata
|
60
|
96
|
–
|
4
|
8
|
168
|
7866 r. f.
|
Pallavicini fizetése
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
6960 r. f.
|
összesen
|
1045
|
922
|
157
|
17
|
10
|
2151
|
106 177
r. f. 30 k.65
65 Ebből az összegből maguk a rendek az általuk megajánlott segélyt (másfél Gült; a fogalomra utóbb majd még kitérünk), azaz 103 567 r. f. 47 k. 2 J-t fizettek. A maradék összeg, valamint a 9 postaló (540 r. f.), a musta- és fizetőmester költségei (1920 r. f.), a győri gyógyszertáros éves zsoldja (120 r. f.) és bizonyos egyéb költségek (720 r. f.) az Udvari Kamara kiadásait terhelték.
|
A táblázatban alkalmazott rövidítések: r. f. = rajnai (rénes forint), k. = krajcár
| |||||||
A fenti adatok ragyogóan tanúskodnak arról, hogy Pallavicini hatásköre gyakorlatilag azokra a Balaton és a Duna között fekvő várakra terjedt ki, amelyek felett korábban 87Ebersdorf, majd Königsberg is rendelkeztek, illetve amelyekbe Veszprém elestét követően 1552 késő nyarán és őszén osztrák rendek fizette végváriakat helyeztek. Mindez azt jelentette, hogy 1554–1555-re a főhadimarsall hatásköre az utasításában foglaltakkal ellentétben a gyakorlatban igen leszűkült és már pusztán a Győr előterében található várakra korlátozódott. Bár az őrgróf 1555 legvégig betöltötte a főhadimarsalli tisztséget, tényleges hatásköre elődeinél jóval csekélyebb volt, lényegében Königsbergével egyezett meg. Az 1552 utáni években tehát Pallavicini ténylegesen nem elődje, Ebersdorf főhadimarsall, hanem az egykori győri könnyűlovas-kapitány szervezőmunkáját folytatta tovább, azaz tiszte inkább az utóbbiéhoz állt közelebb. Tevékenysége viszont jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1556-ban úgymond már hivatalosan is létrejöhessen a győri főkapitányság.
Az olvasó számára rögtön felmerülhet a kérdés, a fenti táblázatból miért hiányzik az 1552-ben őrséggel ellátott és Pallavicini 1553. évi idézett tervezetében is szereplő lövöldi kolostor, a tapolcai templom, a szentmártoni apátság és a Veszprém eleste után oly fontos Palota vára. Lövöldöt és Tapolcát 1554-ben maga a keresztény hadvezetés iktatta ki saját védelmi rendszeréből. Miután azokban megfelelő létszámú és – hangsúlyoznánk – állandó őrséget az osztrák rendek segélyeiből már nem tudtak fizetni, Tapolcára a Bánffyak könnyűlovasainak kivonása után nem került őrség. Lövöldöt ugyanakkor az esztendő tavaszán Pallavicini parancsára lerombolták. A karthauzi kolostor elpusztítását – miként említettük – 1552-ben már Königsberg is felvetette, ez időre ez már végleg szükségessé vált. Mivel sem a bécsi hadvezetés, sem a lerombolása ellen egyébként tiltakozó magyar rendek nem tudták megfelelő őrséggel ellátni, az a veszély fenyegetett, hogy a törökök elfoglalják, jelentősebb katonasággal látják el, ami egyet jelentett volna gyors előrenyomulásukkal a Bakonyban. A Miksa főherceggel való egyeztetést követően ezért rendelt Pallavicini 1554 márciusának közepén a nem csekély költséggel járó akcióra tüzéreket és mesterembereket, miután már olyan hírek is befutottak Győrbe, hogy az ellenfél mindent megtesz a kolostor felrobbantásának megakadályozására. Az akció végül sikerrel járt, bár az ország védelme érdekében meghozott intézkedés egy neves magyarországi kolostor történetének végére tett pontot.66
66 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. B. fol. 17–18. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554. március 18., Bécs. A kolostor véglegesen tehát nem 1552-ben (mint a legfrissebb irodalom véli), hanem 1554 márciusában pusztult el, amelyet a lövöldi karthauziak eddig előkerült utolsó okleveles emléke is megerősít, midőn 1554. augusztus 24-én már „a mi lövöldi monostorunk pusztulásáról” tesz említést. Németh P., 1993–1994. 374.
Szentmárton és Palota esetében egészen más volt a helyzet. Az apátságban ezekben az esztendőkben csak akkor szolgált osztrák rendek fizette őrség, ha az ottani királyi fizetésű, mintegy 30-50 magyar gyalogból álló katonaságot vészhelyzetben Győrből a rendek zsoldján katonáskodó hajdúkból vagy huszárokból kiegészítették. Csakhogy előfordult, hogy a kolostor-erődítmény élén álló várnagy a segítségül küldött csapatokat nem engedte be a várba, Pallavicini rendelkezéseire pedig egyszerűen fittyet hányt. 1554-ben például az eredetileg Vázsonykő várába tervezett 20 lovast, a főhadimarsall a törökök által gyakorta meglátogatott szőlőhegyek védelmére Szentmártonra küldte, az apát várnagya azonban nem bocsátotta be őket, sőt az ellenséges betörések Csesznekre továbbítandó jelzésére szolgáló hírlövő mozsarat sem hagyta felállítani. A parancsmegtagadást azzal indokolta, hogy nem az uralkodónak, hanem – a középkori gyakorlatnak megfelelően – földesurának, az apátnak tett egyedül fogadalmat, így az őrgróf rendeleteit nem, vagy 88csak a rendek legfőbb katonai vezetője, a nádor tudomásával és beleegyezésével hajlandó elfogadni.67 Szentmártonnal ellentétben a tihanyi apátok várának élére 1554 júliusában a főhadimarsall Takaró Mihály királyi kapitányt állította, aminek köszönhetően ott hatásköri problémákkal ezentúl már nem kellett megküzdenie.68 Ezt természetesen az is jelentősen elősegítette, hogy a Balaton-partján szolgáló őrséget – miként az a fenti táblázatból látható – az osztrák rendek fizették.
67 „idem [ti. a várnagy] dixit, mihi secum nihil esse negotii, namque soli domino abbati iuraverit, praeter cuius mandata nullius alterius requisitionibus seu praeceptis pareat.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. E. fol. 21–24. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez, Bécsbe. 1554. szeptember 11., Győr, ill. „dominus abbas absque mandato domini pallatini [sic!] nec vult equites recipere, nec alias meas constitutiones inscio domino pallatino acceptare.” Uo. Fasc. 74. Konv. A. fol. 55–58. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554. szeptember 25., Győr.
68 PRT, X. köt. 146. és 706–707.: No. 160. Vö. még: Komáromy, 1907. 388.
A szentmártonihoz hasonló problémával kellett számolni Palotán is, amely amellett, hogy a veszprémi törökök hátában feküdt, mint határ menti hírszerzési központ, az igen aktív székesfehérvári bégek terveiről kellett, hogy Győrbe állandó információkat továbbítson. Csakhogy a vár élén álló kapitány (praefectus arcis Palota), Meznyányszky János – hasonlóan a szentmártoni várnagyhoz – nem az uralkodónak, hanem földesurának, Podmaniczky Rafaelnek tett esküt tisztébe léptekor. Emiatt pedig a magyar király győri képviselőjének, Pallavicininek még annak ellenére sem volt köteles a hadügyekben engedelmeskedni, hogy Palotán az őrség jelentősebb részét, 75 lovast és 150 gyalogot uralkodói jövedelmekből és nem a földesúr egyre fogyatkozó bevételeiből fedezték. A főhadimarsall ezért 1554 őszén azt is kénytelen volt tétlenül szemlélni, hogy a palotaiak előző napi portyájára válaszul Arszlán székesfehérvári bég 600 katonája október 17-én éjszaka hirtelen megtámadta a vár külső palánkját (sepes, septum) – ahol a lovasság istállói voltak –, majd felégette azt, a huszárok lovait pedig szinte teljes számban elhajtotta.69
69 Az eseményre: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. fol. 171. és fol. 174. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554. október 20., Győr és Uo. fol. 172–173. Meznyánszky János Sforza Pallavicinihez. 1554. október 18., Palota. Vö. még az eseményről Thury György levelét Podmaniczky Ráfáelhez (1554. október 18., Palota): Lukinich, 1942. 591–592.: No. 221., valamint Meznyánszky János levelét Nádasdy Tamáshoz (1554. október 17., Palota): Takáts, 1915–1917. II. köt. 38., továbbá: Szíj, 1960. 64. és Veress D. Cs., 1983. 65.
Az osztrák rendek fizette őrséggel ellátott várakban efféle problémákkal kevésbé kellett Pallavicininek szembenéznie. A magánföldesúri kézben maradt Devecserben, Pápán, Vázsonyban és Cseszneken az említett őrségek katonái kapitányaikkal – akik általában ekkor még nem voltak egyúttal az erősségek királyi kapitányai70 – mindannyian az uralkodónak tettek esküt felfogadásukkor. Mindez azt jelentette, Pallavicini rendelkezéseit maradéktalanul kötelesek voltak végrehajtani. Ennek volt köszönhető, hogy ezen várak erődítéseinek, a bennük szolgáló őrségek fizetésének és hadanyag-ellátásának koordinálását stb. a főhadimarsall felügyelte. Ugyancsak ő tartozott az egymással összetűzésbe került végvári tisztek vitáit, például 1555-ben a Devecserben szolgáló Choron János és Gyulaffy László nézeteltérését rendezni.71 Az őrgróf nevéhez volt köthető emellett annak 89a különböző számú ágyúlövések segítségével működő, úgynevezett hírlövési rendszernek a kiépítése is, amellyel az egyes várak őrsége szomszédait, majd azok morzejelzésszerűen a további várakat a török betörések alkalmával riasztani tudták. Győr előterében két ilyen fontosabb jelzőláncolat alakult ki. Az egyik vonalon az ellenségről szóló hangjelzések Pápáról indulva a Rába-parti bodonhelyi őrhelyen72 át jutottak el Győrbe, míg a másikon Csesznekről indulva Szentmárton közvetítő-állomáson keresztül érkeztek meg a főhadimarsallhoz.73
70 Csesznek várában például Trombitás Miklós kapitány egyszerre vezette az osztrák rendek fizette őrséget és az egyik részbirtokos, néhai Chaby István özvegye zsoldján szolgáló magánföldesúri gyalogokat. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 11–13. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1554. szeptember 17., Győr. Vö. még Koppány, 1962. 18–19.
71 Minderre lásd Pallavicini igen nagy számban fennmaradt jelentéseit: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73–75. fol. passim; Choron és Gyulaffy ellentétére: ÖStA KA AFA 1555/7/4.
72 A Nádasdy Tamás birtokában lévő és általa megerődített bodonhelyi várkastély rövid története: Ráth, 1865.
73 A hírlövési rendszer kiépítésére: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. E. fol. 21–24. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez, Bécsbe. 1554. szeptember 11., Győr és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini levelei Nádasdy Tamáshoz. 1553–1555. passim, valamint általában a jelzőrendszerre: Otruba, 1956. és Simoniti, 1991. 169–179.
A török szpáhik és martalócok portyáinak megszűrése érdekében Pallavicini igyekezett Königsberg azon próbálkozását folytatni, amely a Győr közvetlen közelében fekvő erdők és szőlőhegyek védelmére irányult. Mivel székhelye a Kisalföld irányából szinte teljesen védtelen volt, elődjéhez hasonlóan ő is rendszeresen küldött a környék fontosabb helyeire járőröket. Emellett megkezdte egy Győr körüli őrházrendszer kiépítését is, hiszen 1553 őszén már egy külön kapitány, azaz ténylegesen egy gyalogvajda parancsnoksága alatt Győrből kirendelt katonaság szolgált Baráti falu templomában, a környező szőlőhegyek oltalmára, gyakran viszont inkább a szőlősgazdák kárára.74 A törökökkel, mindenekelőtt legfőbb magyarországi kormányzójukkal, a budai pasával, a fegyveres kapcsolatokon túl Pallavicini – Salm főhadparancsnokhoz hasonlóan – a határ menti diplomácia csatornáin keresztül is érintkezésben állt. A fegyverszünetek gyakori megsértése miatt keletkezett panaszokról és az ellenség fogságába esett rabok kiszabadításáról folyó tárgyalásokat a főhadimarsall a bécsi hadvezetés utasításaira a korábbi gyakorlatnak megfelelően továbbra is Komáromon keresztül bonyolította, elsősorban Paksy főkapitány és a követként gyakran eljáró Palinai Pál deák segítségével. A diplomáciai csatornákon keresztül érkező információk mellett ugyancsak Paksy szolgált budai és esztergomi kémei által állandó hírekkel a beglerbég terveiről és hadjáratairól a szinte állandóan Győrben tartózkodó őrgrófnak, aki ezeket Bécsbe és Nádasdy nádorhoz továbbította.75
74 „Capitaneo peditum, qui in ecclesia de Barathy collocati sunt, jussimus diligenter, ut in eos, qui damna in vineis facere solent, graviter animadvertat deincepsque provideat, ne aliqua queraela ad me deferatur.” MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz. 1553. szeptember 23., Győr.
75 Petritsch, 1985. 84.: No. 203., 88–89.: No. 215–216., 90–91.: No. 220–223., 93.: No. 230., 105.: No. 268. és 110.: No. 287. Egy rabkiváltási ügyre: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 75. Konv. A. fol. 33. I. Ferdinánd Sforza Pallavicinihez. 1555. március 22., Augsburg. Vö. még, többek között Palinaira is: Uo. Fasc.74–75. fol. passim és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini levelei Nádasdy Tamáshoz. 1553–1555. passim. Palinai későbbi diplomáciai megbízatásaira: Takáts, 1927. 282–283.
Tojgun budai pasa 1554. évi füleki hadjárata után,76 majd az 1555. évi dél-dunántúli török expedíció idején Pallavicininek a Győrtől délkeletre fekvő védelmi övezet továbbépítésén túl ezen a területen egy jelentősebb támadás ellen is fel kellett készülnie. Mindez komoly nehézségeket jelentett számára, és nem csak azon hatásköri konfliktusok miatt, amelyekről majd Nádasdy Tamás nádorsága kapcsán szólunk, hanem azért is, mert a főhadimarsall mezei csapatokkal nem rendelkezett. Pedig Fülek elfoglalása után számos 90hír futott be a Rába partjára arról, hogy a budai pasa pesti táborából Tata vagy Kaposújvár ellen készül.77 Noha ebben az esztendőben ez nem valósult meg – pusztán a fehérvári bég indította az említett támadást Palota ellen, majd novemberben egy sikertelen ostromot Csobánc és Tihany elfoglalására78 – 1555-ben végül végrehajtotta a tervezett akciót, amely Kaposújvár, Korotna és Babócsa elfoglalását eredményezte.79 Emiatt mindkét esztendőben szükség lett volna arra, hogy egy-egy vár ostroma vagy egy-egy nagyobb betörés esetén Pallavicini jelentősebb számú csapatokkal álljon készen segítségnyújtásra. Csakhogy a rendelkezésére álló katonaság még a végvárak védelmére sem volt elégséges, gondoljunk csak Lövöld lerombolásának okára. Így az általa kormányzott határvidék nagy veszélybe került volna, amennyiben megvalósult volna az alábbi táblázatban bemutatott tervezete, amely a végvári őrségekből kivonható lovas katonákat vette számba:80
76 Az eseményekre igen részletesen: Köhbach, 1994.
77 MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini beszámolója Nádasdy Tamáshoz Paksy János egyik levele alapján. 1554. október 2., Győr és ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 161–162. Paksy János Sforza Pallavicinihez. 1554. október 9., Komárom.
78 Koppány–Sági, 1965. 14.; Szántó, 1986. 263. és Illés, 1994. 64–65.
79 Szakály, 1975. 101–108. és Solymosi, 1979. 74–78.
80 „In confiniis istius Citradanubianae partis intra Jaurinum et lacum Ballathini equites infranotati aluntur.” és „Casu, quo Turcae has partes Citradanubianas aggrederentur, eisque obviam eundum esset, is qui subsequitur equitum numerus ex praesidiis in campum educendus videtur.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 141. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez írott levelének melléklete. 1554. október 5., Győr. Néhány adatát idézte: Szántó, 1972. 317.
Sforza Pallavicini tervezete egy észak-dunántúli török támadás esetén a neki alárendelt várak őrségéből kivonható magyar lovas katonaságról 1554 októberéből
| |||
végvár
|
a várban szolgáló
magyar lovas |
török támadás esetén a várból kivonható magyar lovas
|
török támadás esetén a várban maradó
magyar lovas |
Győr
|
500
|
400
|
100
|
Pápa
|
200
|
175
|
25
|
Csesznek
|
20
|
–
|
20
|
Devecser
|
150
|
125
|
25
|
Vázsony
|
20
|
–
|
20
|
Tihany
|
40
|
30
|
10
|
Tata
|
60
|
50
|
10
|
Szentmárton
|
20
|
20
|
–
|
összesen
|
1010
|
80081
81 Pallavicini megjegyezte, hogy abban az esetben, ha a Dunától északra levő országrészt kell megsegítenie, akkor ennek a létszámnak a felét, azaz összesen 400 könnyűlovast lehet rövid időre oda irányítani.
|
210
|
Pallavicini tervezetét csak a szükség szülte, annak ténylegesen nem sok realitása volt. Nem a véletlennek, hanem megfelelő indokoknak köszönhető tehát, hogy sohasem került megvalósításra. Egyrészt a 800 huszár kivonása egyet jelentett volna a védelmi 91övezet lovasságtól való „megkopasztásával” (a gyalogok kivezénylését az őrgróf teljesen elképzelhetetlennek tartotta82), másrészt ezzel a létszámú katonasággal – még Nádasdy nádor kontingenseivel egyesülve is – csak szerencsével érhettek volna el komolyabb eredményeket a budai pasa és a hozzá csatlakozó bégek sokszoros túlerőben lévő csapataival szemben. Nádasdy és Pallavicini ezért már 1554. október 8-án Bodonhelyen tartott tanácskozásukon elutasították a fenti tervezet megvalósítását és egy a végvári őrségek védelmét segítő, mozgó mezei haderő felállítását szorgalmazták.83 Ennek a kérésnek az adott gazdasági feltételek között körülbelül ugyanannyi realitása volt, mint a főhadimarsall fenti tervezetének, hiszen az ország jövedelmei, de még az idegen segélyek sem fedezték a végvárakban szolgálók zsoldját sem. S ne feledjük, ezekben az esztendőkben még tartott a királyi Magyarország és Erdély egyesítését megvalósítani szándékozó, bár egyre inkább kifulladó akció, amelynek köszönhetően ekkor még mindig 2000 lovas és 1000 gyalogos szolgált a Királyhágón túli területeken. Pusztán ennek, a nem túl jelentős létszámú haderőnek az éves zsoldszükséglete (156 000 rajnai forint) pedig Magyarország maximálisra becsült jövedelmeinek kereken egyötödét tette ki.84
82 „Pedites autem praesidiarios non solum nullos educendos video absque praesidiorum denudatione, quin potius in singula quaeque loca pluros imponendos existimarem.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 138. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1554. október 5., Győr.
83 „Videtur nobis omnino necessarium esse, ut Sua Maiestas extra praesidia militum locorum finitimorum in campo semper habeat aliquem gencium conductitiarum numerum, quorum ope et auxilio conatibus tam perfidi, insolentis, haereditarii et callidissimi hostis obviam iri possit, nec ad quamvis occasionem milites locorum finitimorum magno earundem [sic!] discrimine subito evocentur.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 145–146. Nádasdy Tamás és Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1554. október 8., Bodonhely. Vö. még: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz. 1554. október 2., Győr.
84 MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 26. fol. 42–51. 1554. augusztus 12., Bécs, ill. Acsády, 1888/2. 72–73.
A Győrben 1555 végéig maradó Pallavicini kormányázása idején a Balaton és a Duna közötti védelmi övezet kiépítése – a nehézségek és problémák ellenére – újabb fontos lépésekkel haladt tehát előre azon az úton, amelyen azt Salm főhadparancsnok elindította, majd Ebersdorf és Königsberg továbbfolytatta. A győri főkapitányság tényleges megszületéséhez és az első – a szomszédos végvárak mellett –, Győr teljes területére kiterjedő hatáskörrel rendelkező főkapitány kinevezéséhez viszont még egy nagyon fontos láncszem továbbra is hiányzott. Ennek a láncszemnek a pótlása szintén Pallavicini kormányzása alatt, 1555-ben valósult meg. Ekkor végleges döntés született arról, hogy a győri püspökvárat (arx) és az alatta fekvő mezővárost (oppidum) egységes védelmi rendszerbe szervezik, azaz a várat és a várost együtt, egyetlen erőddé, pontosabban erődvárossá (Festungstadt) építik ki.85 Mindez azt jelentette, hogy oly sok magyar végvár-várostól eltérően – amelyek egy kőépítkezésű várból és alatta egy palánkkal kerített váraljából vagy huszárvárból álltak – Győr egészen különleges utat járt be. Ennek a döntésnek a megszületéséhez azonban meglehetősen hosszan vezetett az út.
85 A téma legalapvetőbb összefoglalása: Gecsényi, 1991/2. 148–149. Győr középkorból származó városszerkezetének tagolódására: Borbíró–Valló, 1956. 50–72. és Jenei F., 1971. 121–122.
Noha a győri püspökök székhelyéül szolgáló, káptalandombi kővár és az alatta fekvő váralja, azaz a káptalani mezőváros erődítése – miként bemutattuk – 1542-től megszakítás nélkül folyt, ezek az állandó karbantartásra szoruló palánképítkezések a város 92szerkezetében még nem indítottak el visszafordíthatatlan folyamatokat. A királyi építészek vezette munkálatoknak ugyan néhány polgárház már áldozatul esett, a fabrica Jauriensis – miként a korabeli latin nyelvű iratok nevezték 86 – ekkor még nem jelentett mást, mint a kővár erődítéseinek állandó javítását, valamint a város palánkjának felhúzását, illetve azon néhány kapunak, fabástyának a kialakítását. 1555-ig a kérdés (Győr „kétsejtű” végvár-várossá vagy egységes erőddé épül-e) egészen nyílt maradt, jóllehet az évente végzett újabb és újabb királyi biztosi vizsgálatok már felvetették az erődítések utóbbi módjának lehetőségét is.87 1554-ben mégis egy olyan eseményről értesülünk, amely egyértelműen bizonyítja, ekkor még nem döntöttek végleg a vár és a váralja egybeépítéséről. Szeptember második felében I. Ferdinánd a győri püspökvár várnagyává (castellanus) Pallavicini és Nádasdy Tamás nádor közös támogatására a lévai lovaskapitányt, Székely Miklóst nevezte ki.88
86 Lásd például ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 152–153.
87 Villányi, 1882. 33–34. és Gecsényi, 1976. 204. Az 1554. évi erődítési állapotokra (a túl nagy területtel pénz és idő hiányában még nincsenek készen, nincs elég mesterember és a magas vízállás is akadályozza a munkát stb.) lásd még: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. E. fol. 5–6. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1554. szeptember 5., Bécs.
88 Székely 1543-ban – egy bizonyos Thulich Andrással együtt – még Mórichidán szolgált kapitányként („capitanei in Morychyda”), feltételezhetően az ottani Rába-átkelő védelmére. 1552 július–augusztusban a török elleni hadjáratban 100 lovasával Erasm Teufel parancsnoksága alatt mezei szolgálatot teljesített, így elképzelhető, hogy még a palásti csatában is részt vett. Novemberben 86 huszárjával ő is ott volt a Győr mellett táborozó királyi csapatok sorában, ahonnan azután 1553-ban került Lévára lovaskapitánynak. Az említés sorrendjében, 1543: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Székely Miklós [és Thulich András] levele Nádasdy Tamáshoz. 1543. március 3., Mórichida; 1552: MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 3. fol. 177–178. és ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 67. Konv. C. fol. 29–30.; 1553: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt. Tétel 3. fol. 136–137. Vö. még: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Székely Miklós levele Nádasdy Tamáshoz. 1554. július 10., Léva.
Bár az egy esztendőre kinevezett és Győrbe biztosan megérkezett Székely konkrét tevékenységéről eddig semmit sem tudunk, felfogadásának körülményei az 1555-ben meghozott végső döntés tekintetében igen érdekes tanulságokkal szolgálnak. Miután Ferdinánd király augusztusban elhatározta, hogy a püspökvár élére várnagyot állít, Pallavicini főhadimarsall hosszas egyeztetéseket kezdett a tisztségre jelölt lovaskapitánnyal. A tárgyalások folyamán Székely feltételeit 11 pontban nyújtotta be.89 Ezek közül – a fizetését, ellátását és utasítását érintők mellett – a leglényegesebbek a következők voltak: A huszárkapitány kérelmezte, hogy a Léváról magával hozott 60 lovasa legalább részben a várban állomásozhasson, ott kizárólag katonák szolgáljanak, azaz a kanonokokat költöztessék ki onnét, a székesegyházat pedig rombolják le. A feltételekről azután Miksa főherceg felszólítására Pallavicini és Nádasdy nádor külön véleményt készített.
89 „Postulata egregii Nicolai Zekel capitanei Regiae Maiestatis etc. de et super castellani offitio in arce Jaurini per eum suscipiendi die Xxii Augusti anni Liiii.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 43–44. Egy másolata Nádasdy Tamás számára: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz írott levelének melléklete. 1554. augusztus 28., Győr.
A főhadimarsall többségében ugyan támogatta Székely kívánalmait, a lovasoknak a várban történő elszállásolását viszont egyértelműen ellenezte, a már addig is részben élelemraktárnak használt székesegyház lerombolását pedig további megfontolások tárgyává tette.90 Úgy vélte, hogy a lovasoknak a városban kell állomásozniuk és azok felett a városban 93szolgáló lovas-főkapitánynak (supremus equitum capitaneus in civitate constitutus) kell parancsolni.91 A Győrben szolgáló mintegy 600 magyar gyalogosból ugyanakkor továbbra is 200-at kívánt Székely (illetve két alvárnagya) közvetlen parancsnoksága alatt a várban tartani. A maradék 400 gyalog pedig a városban tartozott szolgálni. Közülük kétszáznak Tóth Bálint és Nagy Balázs, a várbeli gyalogok korábbi kapitánya alatt kellett állandó őrszolgálatot teljesíteni, míg a maradék 200 főt az ugyancsak a városban állomásozó naszádosok jelentették.92 Pallavicini kormányzósága idején ugyanis a Komáromból Győrbe átrendelt Kovács Lőrinc győri naszádoskapitány (Hauptmann auf dem Wasser zu Raab) vezetése alatt megjelentek a „vízi hajdúk”, akik azután kisebb megszakításokkal a törökkor végéig ott is állomásoztak a megerődített városban.93 Az uralkodó fizette két német gyalogoszászlóalj szintén részben a várban, részben a városban volt elszállásolva.
90 Ez végül sohasem valósult meg. Ebben a püspök, a káptalan és a magyar rendek ellenállása mellett szerepet játszott a Magyar Kamara is, amelynek Ferdinánd király 1554. szeptember 9-én kikérte véleményét az ügyben. A kamara álláspontja a főtisztek javaslatának kategorikus elutasítása volt. Bedy, 1936. 7. és Kapossy, 1956. 50.: No. 63.
91 „Sfortiae Marchionis Pallavicini etc. super adiunctis egregii Nicolai Zekel etc. postulatis de suscipiendo castellani officio in arce Jauriensi opinio ea est, die 22 Augusti anni [15]54.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 41–42. és egy másolata: Uo. Fasc. 74. Konv. A. fol. 14–15., továbbá egy Nádasdy nádornak megküldött kivonatolt változat: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz írott levelének melléklete. 1554. augusztus 28., Győr.
92 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 51–52. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554. augusztus 23., Ráró.
93 Havi fizetése összesen 53 magyar forint 60 dénár volt. MOL E 144 MKA Tört. eml. Belügy (Doboz 1.) fol. 104. Kovács Lőrinc feltételezhetően az Udvari vagy a Magyar Kamarához. Dátum nélkül. A győri naszádosokra vö. még: Villányi, 1882. 96–97. és 1558: Deák Ferenc győri naszádosvajda. NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–14. fol. 14.
A kanonokok várból való kiköltöztetését viszont – a lovasok beszállásolásával ellentétben – a főhadimarsall teljességgel pártfogolta, hiszen katonai szempontoktól vezéreltetve igen veszélyesnek tartotta, hogy a török fennhatóság alá került káptalani jobbágyok szabadon járhattak be a várba és ott az „örök ellenségnek” mindent könnyen kikémlelhettek. Mivel véleménye szerint a város közepén volt egy megfelelő nagyságú templom,94 ahol istentiszteleteiket megtarthatták, a várból való kitelepítésüket és így annak teljességgel katonai ellenőrzés alá vonását mindenképpen szükségesnek vélte. Székely mellett pedig maga is és továbbra is a jobban megerődített püspökvárban kívánta székhelyét tartani, amit Ferdinánd király a tárgyalások alkalmával érdeklődésére természetesnek tartott, hiszen a főhadimarsall a várnagy felettese volt.95
94 „Est praeterea in medio civitatis eiusdem ecclesia satis ampla, integra et levissimis sumptibus reformanda, in qua ipsi divina officia commodius multo, quam nunc in arcis ecclesia, quae Regiae Maiestatis etc. victualibus quasi repleda est, peragere possunt.” A templom alatt a Szent István vértanúról elnevezett városi plébániatemplom értendő. Bedy, 1939. 21.
95 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 15–18. I. Ferdinánd Sforza Pallavicinihez. 1554. augusztus 8., Bécs.
Székely másik ajánlója, Nádasdy Tamás véleménye egészen más szempontokból volt érdekes a bécsi hadvezetés számára. A nádor elsősorban azt hangsúlyozta, hogy Székellyel úgy kell Pallavicininek – Miksa főherceg jóváhagyásával – megegyeznie, hogy kinevezésével az uralkodó méltósága, az ország jogai és szabadságai ne szenvedjenek kárt. Véleménye jelentősen keresztezte a győri és a bécsi katonai vezetés érdekeit. Nádasdy a győri püspök jogai védelmében azt hangsúlyozta, hogy a magyarországi gyakorlatnak 94megfelelően a várnagy a püspöknek is köteles esküt tenni, miként az Egerben is szokásos. Amennyiben pedig a püspök meghalna, a várat esküjének megfelelően az uralkodónak tartozik megvédeni, illetve átadni.96 Noha Eger várnagyai (és ebben az időben egyúttal udvarbírái) ez időben valóban mind a királynak, mind a püspöknek esküt tettek97 – azaz Nádasdy állítása megfelelt a valóságnak –, a katonai érdekeket képviselő főhadimarsall érvelése ellen hevesen tiltakozott.
96 „Ne dignitas Maiestatis Regiae etc. laedatur et ne iuribus ac libertatibus regni praeiudicetur, demum, ut ipse castellanus etiam domino reverendissimo episcopo obligatus juratusque esse debeat, ne dominus episcopus habeat occasionem Suae Maiestati etc. conquerendi.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 61–62. Nádasdy Tamás Sforza Pallavicinihez. 1554. augusztus 26., Sárvár.
97 Lásd erre vonatkozóan ez egri várnagy eskümintáját 1562. május 13-ról: „Et casu, quo idem reverendissimus dominus meus episcopus (quem Deus diutissime servat) decederet e vivis, eadem fide promitto, quod hanc praefatam arcem nemini alii custodiam, tuebor et conservabo, quam solis ante iam nominatis dominis nostris principibus, similiter eciam nemini alii reddam ac resignabo, nisi illis solis.” (MOL E 136 MKA Div. inst. Tétel 6. fol. 116–117. Vö. még Sugár, 1992. 199–200. és Sugár, 1993–1994. 69–71.) Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy eleinte Egerben is komoly vita tárgyát képezte, hogy a királyi várnagyok kinek tegyenek esküt. Vö. erre utasításaikat (1546–1549): MOL E 136 MKA Div. inst. Tétel 6. fol. 20–39.
Pallavicini elutasító véleményét azzal támasztotta alá, hogy a győri várban szolgáló katonaságot és magát Székelyt – ellentétben az egri végváriakkal – nem Magyarország jövedelmeiből, hanem az osztrák tartományok segélyeiből fizetik, amiben viszont a főhadimarsallnak volt teljesen igaza.98 Emiatt úgy vélte, a várnagy mindenképpen az uralkodónak tartozik hűségesküt tenni, amint ez szeptember második felében Bécsben a magyarországi hadügyet irányító Miksa főherceg előtt meg is történt.99 Ez pedig azt jelentette, hogy noha nehézségek árán, de országos szinten ebben a kérdésben a katonai érdekek érvényesültek a rendi érdekekkel szemben, helyi szinten pedig a főhadimarsall és a helyőrség befolyása jelentősen korlátozta a vár birtokosának, a püspöknek az autoritását. A korlátozás alapjául pedig egy témánk szempontjából az egész törökkorban mindvégig meghatározó nyomós érv szolgált: aki a katonaságot fizette, az egyértelmű beleszólást, sőt nem ritkán kizárólagos hatáskört követelt annak irányításába. Győr és a hozzá tartozó végvárövezet ez utóbbi esetnek lett a legtökéletesebb mintapéldája.
98 „praesidia et ipsemet capitaneus non ex regni proventibus, sed ex haereditariarum provinciarum Austriae redditibus et voluntariis subsidiis intertenentur.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 63–64. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez, Bécsbe. 1554. augusztus 28., Győr, ill. „nam ipse capitaneus iuratus esse debebit, non possem sane nec ipsum, nec alias gentes, quae ab Austria provincia Suae Regiae Maiestatis etc. nomine persolvuntur, cuiquam alio praeterque Suae Maiestati etc. obligare.” MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz. 1554. augusztus 28., Győr.
99 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 52. és fol. 61. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz. 1554. szeptember 27., Győr.
1555 őszén – amidőn végleges határozat született arról, hogy a várat és a váralját együtt erődítik meg – a döntést meghozó bécsi hadvezetés bizonyára nem feledte a Székely kinevezése kapcsán felmerült jelentős hatásköri és egyéb katonai problémákat mind a főhadimarsall és a püspök, mind pedig saját maga és a nádor között.100 A vár és a káptalani 95mezőváros erőddé formálása ugyanis – szigorúan várvédelmi szempontokon túl – egyszerre oldotta meg a katonai hatóságok előnyére a fent vázolt vitás ügyek szinte mindegyikét. Ezáltal a püspök és a káptalan érdekeit és joghatóságát a katonai érdekekkel szemben pusztán egyetlen rendelkezéssel és igen jelentős mértékben sikerült korlátozni. A két városrész struktúrájának egyetlen védelmi egységbe való átformálása ellen pedig még a püspök és a kanonokok sem emelhettek komolyan szót, hiszen ez ténylegesen városuk megmaradását szolgálta.
100 A sors pikantériája, hogy Székely hamarosan Egerbe került várnagynak (1556–1557), ott viszont már mind az uralkodónak, mind a püspöknek esküvel tartozott. (Sugár, 1993–1994. 77–80. és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt, Missiles, Székely Miklós Bornemissza Sebestyénhez, Nádasdy Tamás kapitányához. 1556. február 12., Eger és Uő Nádasdy Tamáshoz. 1557. június 3., Eger) Később lovaskapitányként ismét Győrben szolgált.
Győr erődvárossá formálásának a bécsi haditanácsosok által meghozott döntését a fenti hatásköri érveken túl – most szigorúan várvédelmi szempontokból vizsgálva a kérdést – egy, az erődítéseket megvizsgáló bizottság javaslatai készítették elő. Miksa főherceg szeptember 9-én Bécs és Komárom építkezéseinek megszemlélésére, valamint annak megtárgyalására, hogy a jövőben miként lehetne azokat bástyákkal, árkokkal és más szükséges védművekkel tovább erődíteni, egy bizottságot küldött ki. Ennek hivatalos tagjai Pallavicini mellett Gabriel Kreuzer, az alsó-ausztriai tartományok ideiglenesen megbízott helytartója, a spanyol származású Hans Hoyos királyi tanácsos, Hermes Schallauzer, Bécs erődítéseinek főfelügyelője, valamint a magyarországi hadszíntéren többször megfordult Marzel Dietrich voltak.101 Győrbe rajtuk kívül szeptember 13-án „magistri Franciscus et Sigismundus architecti” és egy bizonyos „Petrus pictor” is megérkeztek, de biztosan jelen volt a szemle idején az ottani építkezési írnok, Veit Puechner és Bernardo Gabelli építőmester is.102 A három pusztán keresztnevükkel említett személy alatt pedig nem másokat, mint az akkori esztendők két jelentős várépítészét, Franceso Benignót, Komárom és Győr építési felügyelőjét (Superintendent der Gebäu Raab und Komorn) és Sigismundo de Pratovechiót, a festő alatt pedig a későbbi jelentős hadiépítészt, ekkor tábori festőt (Feldmahler), Pietro Feraboscót kell értenünk, aki még Salm főhadparancsnok alatt kezdte szolgálatát. Ők készítették tehát az első, később nyilvánvalóan tökéletesített terveket Magyarország egyik legmodernebb erődjének felépítéséről. Az első vázlatok és tervek megrajzolása és illuminálása pedig nyilván a festőművészként is ismert Ferabosco feladata volt. Mindez mégsem jelenti azt, hogy a győri várat – miként várerődítési irodalmunk véli – egyedül ő tervezte volna.103
101 ÖStA KA AFA 1555/9/5. I. Ferdinánd utasítása biztosai számára. 1555. szeptember 9., Bécs. Gépelt átirata: ÖStA KA Memoiren 28/1334/11. pp. 221–223.: Beilage II.; Schallauzerre: Czeike, 1959–1960.; Hoyos megbízatására néhány iratot a napjainkig fennmaradt családi levéltár is őriz: Leeder, 1914. 43.
102 MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini Nádasdy Tamáshoz. 1555. szeptember 13., Győr; Puechnerre lásd például: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. E. fol. 5–6. és ÖStA FHKA HKA Prot. Exp. Bd. 224. fol. 13.; Gabelli jelenlétére lásd: Pallavicini alább idézett szeptember 18-án kelt levelét („magister Bernhardy architectus”), valamint személyére lásd még: Pataki, 1931. 117. és Banfi–Maggiorotti, 1932. 82.
103 Benignóra: Pataki, 1931. 109. és Banfi–Maggiorotti, 1932. 81–82.; Pratovechio már 1554 őszén is járt egy alkalommal Pallavicininél Győrben: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 8–9. és fol. 18. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz. 1554. szeptember 19., Bécs; Feraboscóra (győri szerepének jelentős túldimenzionálásával): Banfi–Maggiorotti, 1932. 14–15. és Maggiorotti–Banfi, 1933/2. 157–161.
A bizottság – noha nem teljes egyetértéssel, hiszen az óriási költségektől megriadva voltak, akik a csak püspökvár kiépítése mellett voksoltak104 – végül a vár és a teljes 96káptalani mezőváros megerődítésére tett az uralkodónak javaslatot, noha ez a kiadások tekintetében valóban sokszorosát jelentette az előbbi verziónak. Hogy ezek nagyságáról csak megközelítő információval rendelkezzünk, érdemes megjegyezni, hogy 1554 tavaszán az akkor még palánképítkezések végleges befejezéséhez a Győrben szolgáló építész mintegy 30 000 rajnai forintot tartott szükségesnek.105 Bécsben tehát mindezek figyelembevételével hozták meg a győri főkapitányság kialakulását jelentős mértékben elősegítő döntést, amely azután majd az 1560-as évek második felére valósult meg. Az első komolyabb építkezések – továbbra is Pozsony, Győr, Moson és Sopron vármegyék ingyenmunkájának segítségével és némi pápai anyagi támogatással106 – 1555 végén már biztosan megkezdődtek, hiszen Pallavicini nevét mind a mai napig őrzi egy ekkor újonnan épített erődítmény, a Sforza-bástya. 1556 augusztusára azután a kidolgozott terveknek megfelelően öt bástya kialakítását kezdték meg.
104 A nem egységes véleményekre lásd: ÖStA KA AFA 1555/9/16. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1555. szeptember 18., Győr és gépelt átirata: ÖStA KA Memoiren 28/1334/11. pp. 224–225.: Beilage III. Részletesen idézte már Villányi, 1882. 35–36. Vö. még: Banfi–Maggiorotti, 1932. 13.; Maggiorotti–Banfi, 1933/1. 9–10. és Gecsényi, 1984. 666.
105 Hametner, 1970. 79.
106 A pápai segélyre: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 164–165. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1554. október 11., Bécs és ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 5. 1555. März fol. 53–59., valamint Veress D. Cs., 1993. 38.
Az erődváros létrehozását célzó első intézkedések meghozatala tehát azt jelentette, hogy Győrben a katonai hatalom képviselői a püspökkel és a káptalannal szemben igen jelentős, már sohasem behozható lépéselőnyre tettek szert. A bécsi hadvezetés céljainak és érdekeinek megvalósítását végül az alsó-ausztriai nemes, Adam Gall 1556 tavaszán már egységesen a vár és a város, azaz egész Győr élére történő kinevezése koronázta meg. Ennek köszönhetően ő lett Győr első tényleges főkapitánya (Oberst/Grenzoberst zu Raab, supremus capitaneus Jauriensis), így ezután külön püspöki várnagy kinevezésére már nem volt többé sem szükség, sem lehetőség. Gallnak pedig – miként majd utódainak egészen a 17. század legvégéig – a magyar, rác és német lovas, gyalogos, valamint naszádos őrségen kívül már a város polgárai is engedelmességgel tartoztak. A főkapitány hatásköre Salm főhadparancsnok, majd Reinprecht von Ebersdorf, Erasm Teufel, Ehrenreich von Königsberg és Pallavicini főhadimarsall 1546 és 1556 közötti tevékenységének köszönhetően azonban jelentősen túlterjedt a Rába-parti erősség falain kívülre is, nevezetesen mindenekelőtt az osztrák rendek által fizetett őrségeket befogadó és a Balaton–Duna között fekvő sokat emlegetett végvárakra. 1556 elejére tehát megszületett a Rába-partjáról irányított győri főkapitányság.
Miután az 1541 után eltelt bő egy évtizedben bebizonyosodott, hogy a törökök magyarországi berendezkedése tartós lesz, I. Ferdinánd hadvezetése 1556-ra Bécs és Alsó-Ausztria előterében, ezek biztonságának garantálására külön védelmi övezetet szervezett – miként ugyanezt nagyjából szintén ez időre Karintia, Krajna és Stájerország védelmére a horvát–szlavón területeken is megvalósította.107 Az osztrák rendek tehát elérték céljukat. Igen jelentős áldozatok árán, de megvalósulni látszott azon nagy célkitűzésük, hogy a törököt még saját tartományaik határán kívül, az uralkodójuk által kormányzott Magyarország területén tartóztassák fel. Gall főkapitány 1556. évi kinevezésével pedig véglegesen eldőlt az a kérdés is, amely még egy évtizede nyitva állt. Nevezetesen ő és utódai – a Mohács előtti bánokkal és az alsó részek főkapitányaival ellentétben – nem lettek, de nem is lehettek a Balaton és a Duna közötti országrész polgári kormányzói. Ez 97elsősorban azzal állt összefüggésben, hogy egyrészt ettől kezdve egészen a 17. század végéig a győri főkapitányi tisztséget idegen főtisztek töltötték be, másrészt maguk csak a határvédelem egyik, ugyan a meghatározóbb elemével, a végvárak katonaságával rendelkeztek, a vármegyei és nemesi csapatokkal nem. Ez a magyar rendek jelentős kiszorulását jelentette ennek az országrésznek a hadügyi kormányzatából és határvédelméből.
107 Az igen jelentős irodalomból: Vaníček, 1875. 26–34..; Amstadt, 1969. 19–52.; Rothenberg, 1970. 33–39. és Kaser, 1997. passim.
A nemesi–rendi hadkiegészítésű kontingensek felett az elkövetkező másfél évszázadban a dunántúli főkapitányok, illetve – amennyiben a tisztséget betöltötték – a nádorok parancsoltak. Ők a magyar rendek legfőbb hadügyi képviselőiként viszont mindig arra törekedtek, hogy (amennyire csak lehetséges) korlátozzák a győri főkapitányok hatáskörét. Be kellett látniuk, hogy az idegen főtisztek munkájának köszönhetően az ország védelme szempontjából az egyik legfontosabb területnek, a Győrtől délre fekvő végváraknak az irányításába szinte semmiféle beleszólásuk nem maradt. 1554 tavaszától céljaik megvalósítására kiváló lehetőségük adódott, hiszen ettől az időtől Nádasdy Tamás személyében ismét betöltötték a legmagasabb magyarországi főméltóság, a nádor tisztét. Törekvéseiket az is elősegítette, hogy ugyancsak Nádasdynak köszönhetően a dunántúli országos főkapitány tiszte az 1540-es évek második felétől igen megerősödött. Ez pedig – miként azt a következő fejezetben megismerheti az olvasó – jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az új nádor hadügyi téren igen tekintélyes hatáskörhöz jusson.
