5. Nádasdy tamás 1554. évi nádori kinevezésének következményei
1095. Nádasdy tamás 1554. évi nádori kinevezésének következményei
Az április 15-én tisztébe lépő Nádasdy Tamás nádor volt olyan kiváló politikus, hogy megpróbáljon élni azzal a páratlan lehetőséggel, amely számára – és ezáltal egyúttal a magyar rendeknek – a nádori tisztség hosszú idő óta történt újbóli betöltésével adatott. Ferdinánd király a nádor megválasztását követően nem tehetett mást, minthogy az 1485. évi cikkelyek értelmében határozza meg kinevezésében Nádasdy feladatkörét.1 A témánk szempontjából meghatározó hadügy vonatkozásában ez annyit jelentett, hogy utasításszerű kinevező okirata értelmében – elvileg legalábbis – Magyarországon ettől kezdve Nádasdy volt az összes királyi katonaság főkapitánya („existente palatino nemo alius praeter ipsum officium generalis capitaneatus… habere et exercere consuevit”), bár az irat egyik következő mondata jogkörét már csak a magyar nemzetiségű katonaságra próbálta korlátozni.2 A kinevezés egy újabb passzusának értelmében viszont Nádasdy arra is lehetőséget kapott, hogy a távollévő uralkodó személyében eljáró helytartóként és főkapitányként az összes végvári kapitánynak, sőt még a Győrhöz tartozó várak élén álló Sforza Pallavicini főhadimarsallnak is parancsolhasson.3 A nádori kinevezés egymással tartalmilag is ellentétes artikulusai kiválóan tükrözték azt az éles konfliktust és azt a még állandó formálódó erőviszony-helyzetet, amely a magyarországi hadügy irányításáért folyt a magyar rendek, illetve képviselőjük a nádor, valamint a bécsi hadvezetés, illetve akkori legfőbb magyarországi képviselője, Pallavicini főhadimarsall között.
1 MOL E 144 MKA Tört. eml., Belügy (Doboz 1.) fol. 97–100. I. Ferdinánd Nádasdy Tamást Magyarország nádorává nevezi ki. 1554. április 15., Pozsony. Kiadása egy másik példányról: Kiss, 1908. 404–409.: No. XLIII. Vö. még: Ember, 1938. 153. és Ortvay, 1912. 370. és Fallenbüchl, 1988. 69.
2 „talibus expeditionibus generalibus dictus Thomas Nádasdy palatinus personaliter interesse ac omnibus capitaneis et exercitibus Hungaricae nationis tam nostris, quam omnium dominorum Praelatorum et Baronum ac Statuum regni nostri supremi et generalis capitanei officio fungi et praeesse… possit et valeat.” MOL E 144 MKA Tört. eml., Belügy (Doboz 1.) fol. 97–100.
3 „Quod idem palatinus, tanquam locumtenens noster et capitaneus generalis, habeat authoritatem mandandi omnibus praefectis et officialibus nostris confinia tenentibus, ac etiam marescalco nostro bellico, quo officio Sffortia marchio Pallavicinus pro nunc fungitur, aliisque capitaneis et exercitibus nostris… ” Uo.
A rendek Nádasdyra esett választása a legtökéletesebb döntés volt, hiszen a nádor az elkövetkező esztendőkben az elvileg érvényesíthető igen tekintélyes hadügyi hatáskörrel a gyakorlatban is jelentős mértékben élni tudott. Mindez a győri főkapitányság története szempontjából is új szituációt jelentett, hiszen kinevezése értelmében Nádasdy Pallavicininek is parancsolhatott. Ezzel a jogával pedig Nádasdy hamarosan élt is. 1554 júliusában például arra az időre, amíg Török Ferenc pápai kapitány hitvesét, guthi Országh Borbálát a hónap 15-én tartandó esküvőjére jelentős létszámú végvári katonaságával Pápára kísérte, a nádor Pallavicinitől Győrből 100 lovast és 100 gyalogost rendelt az időlegesen eltávozottak pótlására.4 Mindez már egyértelmű beavatkozást jelentett a Győr szomszédságában fekvő és az osztrák rendek fizette véghelyek irányításába. Nádasdy katonai hatáskörét tehát minél jelentősebb mértékben igyekezett bővíteni, mely törekvésének még patronáltja, Tahy Ferenc is „áldozatul” esett. A Dunántúlon élő nádor kinevezésével Tahy országos főkapitányi funkciója ténylegesen elvesztette létjogosultságát, hiszen 110ő az országrészen a nádor katonai feladatkörét gyakorolta. Mivel ettől kezdve ezt maga a nádor látta el, 1554 májusától az egykori szigetvári kapitányt már sohasem említették dunántúli főkapitánynak, azaz a tisztséget tovább már nem töltötte be.5 Feladatait Nádasdy vette át, jóllehet a főkapitányi címet külön ő sem viselte. 1554 tavaszától a dunántúli főkapitány tisztét is ellátó Nádasdyhoz hasonló feladatkört kapott az ország Dunától északra és keletre, azaz a Tiszától innen fekvő, főként felső-magyarországi területein Perényi Gábor, a Tiszántúlon pedig Zaberdinus (Zabardy) Mátyás váradi püspök. Ennek köszönhetően beszélhetett már az 1555. évi diéta három országos főkapitányról.6
4 MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt, Missiles, Sforza Pallavicni Nádasdy Tamáshoz. 1554. július 21., Győr. Az esküvőre: Uo. Török Ferenc Nádasdy Tamáshoz. 1554. június. 10., Pápa. Vö. még: Takáts, 1926. 206.
5 Ezt igazolja a Tahy főkapitányi fizetéséről készült elszámolás is, miszerint Tahy 300 könnyűlovasára és 200 gyalogosára 1554. május 14-ig kapott fizetést. MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 24. fol. 50–53. Vö. még: Szalay, 1861. 164–165.: No. CLXXX.
6 CJH, 384–385.: 1555: 4. tc. 2–7. §.
Pallavicini főhadimarsall már azt is nehezen viselte, hogy utasításával ellentétben területi hatásköre pusztán a Balaton és a Duna között fekvő várakra terjedt ki. Az azonban egyenesen felháborította, hogy a nádor most már az osztrák rendek által fizetett őrségek irányításába is beavatkozott. 1554 augusztusában ezért külön kérte, rögzítsék írásban a nádorral való kapcsolatát. Kérelemére azután Ferdinánd király a következőket hozta tudomására: Az elkövetkező időben Pallavicini köteles volt Nádasdyt minden olyan esetben a törökök támadásáról értesíteni, amikor az ország csapatainak felkelése és mozgósítása a védelem érdekében szükséges, hogy a nádor a megfelelő intézkedéseket mielőbb meghozhassa. Ilyen esetekben az általa igazgatott várakból kirendelt csapatokkal is segítségére kellett, hogy legyen, noha a kivont katonaság miatt nem hozhatta a végvárak védelmét veszélybe, ami utóbb Pallavicini gyakori vonakodásának egyik legfőbb aduja lett. Nádasdy nádor ugyanakkor tartozott minden fontosabb kérdést mind Miksa főherceggel, mind a főhadimarsallal megtanácskozni, az előbbi parancsainak pedig mindkettőjük engedelmeskedni. Ami viszont az őrgróf által irányított győri várzóna igazgatása és ellátása szempontjából a legfontosabb volt, a végvárak erődítéseinek, az őrségek mustráinak, fizetésének, a hadianyag- és élelem-ellátásnak a kérdéseiben Pallavicini kizárólag a főhercegnek tartozott engedelmességgel. Mindez azt jelentette, hogy a bécsi hadvezetés értelmezésében a nádori törvénycikkek szerint Nádasdy főparancsnoki jogköre csak a mezei csapatok felett érvényesült, a végváriak esetében – pláne az osztrák rendek által fizetettek vonatkozásában – nem rendelkezett jogosítványokkal.7
7 „Sed de aliis rebus militaribus, ut pote fabricis, fortificationibus, lustrationibus, solutionibus militum, bombardis, munitionibus, victualibus et aliis provisionibus ac apparatibus bellicis ad solam Serenitatem Regiam scribat eiusdemque mandata exequatur.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 15–18. I. Ferdinánd Sforza Pallavicinihez. 1554. augusztus 8., Hely nélkül.
A nádor persze tisztában volt azzal, hogy az idegen segélyekből tartott végvári katonaság felett aligha veheti át az irányítást, amennyire csak lehetett, igyekezett most a maga és a magyar rendek számára kedvezővé vált helyzet előnyeit kiaknázni és a rendek hadügyi jogkörét tovább erősíteni. Emiatt azonban a Nádasdy és Pallavicini korábban jónak nevezhető kapcsolata rohamosan megromlott. Ráadásul Nádasdy befolyásának kedvezett, hogy a budai pasa hadjáratai miatt 1554 és 1556 között minden esztendőben sor került mozgósításokra, a mezei csapatok erősítése címén pedig a nádor minduntalan beleszólt a Győr környékén fekvő várak ügyeibe.8 Jóllehet – miként arra Pallavicini tevékenységének 111bemutatásakor már utaltunk – maga Nádasdy sem vélte kivitelezhetőnek nagyobb létszámú katonaságnak a Győr környéki végvárakból való kivonását, egy-egy jelentősebb török betörés ellen azért igyekezett az őrgróf kormányozta véghelyekről segítséget szerezni. Csakhogy a gyakori portyák miatt a főhadimarsall sem volt abban a helyzetben, hogy – komolyabb mezei haderő hiányában – váraiból állandóan segítséget nyújtson, így egyre gyakrabban tiltakozott Bécsben Nádasdy ellen. A nádor rendelkezésére álló nemesi felkelés hatékonyságának ismeretében viszont teljességgel érthető,9 miért kívánta csapatait Nádasdy mindig végvárakból kivezényelt katonasággal erősíteni.
8 Néhány példa: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt, Missiles, Sforza Pallavicini levelei Nádasdy Tamáshoz. 1554–1555. és ÖStA KA AFA 1555/9/12.
9 Ezzel kapcsolatban vö. magának a főhadimarsallnak a véleményét: „Insurrectioni vero quid fidendum, quae per longum tempus fieri solet, et si insurrexerint, quo apparatu et ordine, et experientia sint, quidve iuvare absque aliquo iusto numero virorum militarium possint, omnibus est palam.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 143–144. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1554. október 6., Győr.
A nádor és a főhadimarsall ellentéte 1555 nyarán érte el legválságosabb periódusát. Pallavicini újabb sérelmeire Ferdinánd király kénytelen volt meghagyni főtisztjének, hogy amit a nádor – aki most tiszténél fogva az ország főkapitánya/főhadparancsnoka (generalis regni capitaneus) – saját utasítása értelmében elrendel neki, azt haladéktalanul hajtsa végre, azaz megkeresésére a kijelölt helyre katonáival időben vonuljon oda, és ott parancsainak engedelmeskedjen.10 Indoklásul az uralkodó több ízben kifejtette, hogy Magyarországon mindig az volt a szokás, hogy a hadimarsallok a főhadparancsnokok alárendeltségében szolgáltak és rendeleteiket vonakodás nélkül végrehajtották. Ferdinánd példaként Leonhard von Vels pályáját emlegette fel, aki hadimarsall korában a főhadparancsnokok rendelkezéseinek mindig készségesen engedelmeskedett.11 Végül Magyarország királya reményét fejezte ki az iránt, hogy a nádor sem lépi túl hatáskörét, azaz nem sérti Pallavicini tisztét, sőt gondoskodni fog arról, hogy a végvárak a belőlük időlegesen kivont őrségek miatt se kerüljenek veszélybe.
10 „ea, quae dictus palatinus tibi deinceps vigore instructionis, quam habet, et officii sui tanquam generalis regni capitaneus committet, haud gravatim exequare.” Uo. Fasc. 75. Konv. A. fol. 66–67. I. Ferdinánd Sforza Pallavicinihez. 1555. július 9., Augsburg.
11 „Nolumus enim te celare, antehac in regno nostro Hungariae semper observatum fuisse, quod marescalci bellici generalibus capitaneis subessent … ipsemet quoque quondam Leonardus a Fels, qui nobis a multis annis tam in aula nostra, quam militiae praeclare et in magnis officiis serviverat ac camerarius noster erat, donec marescalcum bellicum gessit, capitaneis generalibus, quos tum tempore habebamus, haud gravatim omnia, quae pro defensione regni et commodo nostro ipsi imponebantur, praestitit.” Uo. és „hactenus vero quoque tempore usitatum fuerit in regno nostro Hungariae, quod marescalci nostri bellici post nostram personam generali capitaneo observarint eisdemque debitam et competentem reverentiam atque obedientiam citra tergiversationem aut gravamen ullum praestare consueverint.” Uo. fol. 75. I. Ferdinánd Sforza Pallavicinihez. 1555. augusztus 16., Augsburg.
Bár az uralkodó mindezek mellett mindannyiszor arra is intette a főhadimarsallt, hogy Nádasdy tisztének respektálása mellett mindig kellőképpen tartsa szem előtt a neki alárendelt végvárak érdekeit, mégis szinte meghökkentő, mennyire keményen utasította 1555 nyarán Ferdinánd itáliai főtisztjét. Emögött azonban nem mást, mind a magyar rendek megerősödését és ezért a nekik nyújtott engedmények fokozódását, valamint az éppen zajló események hatását kell felismernünk. Miként az Ferdinánd király július 9-én Pallavicinihez intézett parancsának egyik elszólásából kiderül, az uralkodónak és a főhadimarsallnak tekintettel kellett lennie arra, hogy a magyar rendek éppen Pozsonyban tartották országgyűlésüket.12 Ez ellen pedig azonnal szót emeltek volna abban az esetben, ha 112a nádor jogkörét még a legkisebb mértékben is korlátozás éri, adó- és ingyenmunka-megajánlásaik megtagadásával pedig nehéz helyzetbe hozhatták volna az uralkodót. Ráadásul az adott szituációban már csak azért is kénytelen volt Ferdinánd, majd utasítására Pallavicini Nádasdynak engedni, mert a rendek éppen ezekben a napokban hoztak külön határozatot (1555: 1. tc. 11. §.) arról, hogy a nádor „tisztét mind a hadseregre, mind az igazságszolgáltatásra vonatkozó dolgokban szabadon és miként azt tisztsége megkívánja, a király személyében és tekintélyével, rendesen gyakorolhassa.”13 Ezt a katonai hatáskört pedig – az országgyűlésnek a királyi előterjesztésre adott válasza szerint – a rendek egy része még a végvári kapitányokra és az idegen főtisztekre is ki szerette volna terjeszteni,14 noha ennek kimondása a törvénycikkbe végül mégsem került be. A rendek pozícióinak a hadügyek területén való megerősödését a következő, 1556. évi diéta is bizonyította, hiszen azon még arra is volt erejük, hogy egy idegen főtiszt, a Lippa várát a törököknek feladó, spanyol Bernardo de Aldana feletti katonai bíráskodás terén korlátozzák – az ország szabadságaira való hivatkozással – a bécsi hadvezetés hatáskörét.15
12 „praesertim dum conventus Posonii celebratur” Uo. fol. 66–67. Az 1555. évi diétára: MOE, III. köt. 469–479., ill. 512–542.: No. V–IX. és Ortvay, 1912. 371–374.
13 „Verum tam in his, quae ad militiam, quam quae ad justitiam spectant, libere, ac prout talis officii ratio exigit, munus ipsum suum in persona et authoritate regia rite exercere possit.” CJH, 382–383.
14 „Reliqui quoque omnes capitanei gentiumque ac locorumcunque praefecti, cujusvis nationis, ab ipso dependeant.” MOE, III. köt. 523.: No. VIII. 1555. július.
15 Pálffy, 1997/5. 217–218.
A feszültség 1555 végére Nádasdy és Pallavicini között már odáig fajult, hogy a főhadimarsall végül győri székhelyű tisztéből való felmentését kérte. Majd 1556-ban csak azzal a feltétellel volt kész a Szigetvár felmentésére vonuló hadjáratban részt venni, hogy kizárólag az uralkodónak vagy egyik fiának a főparancsnoksága alatt hajlandó szolgálni.16 Ez végül kérése szerint valósult meg, midőn I. Ferdinánd király 1556 júliusában a Ferdinánd főherceg vezette sereg főhadbiztosává (supremus commissarius bellicus) nevezte ki.17 A hadjáratban a főherceg legfőbb parancsnoksága alatt nádori kinevezésének megfelelően viszont maga Nádasdy látta el a fővezéri feladatok túlnyomó részét.18 A nádornak tehát Pallavicini többszöri tiltakozása ellenére sikerült megőriznie főparancsnoki jogkörét a magyarországi mezei csapatok felett.
16 Köhbach, 1994. 215.: 78. jegyz.
17 Lásd az életrajzi lexikon adatait.
18 A hadjárat eseménytörténetére lásd mindenekelőtt: Bende, 1968.; A főhercegre: Hirn, 1885.
A mezei csapatokkal szemben a Győr szomszédságában fekvő végvárak irányításába – Pallavicini, majd Gall főkapitány és a hamarosan átszervezésre kerülő bécsi hadvezetés ellenállása miatt – Nádasdy csak kis mértékben tudott beleszólni. Ez irányú törekvése ennek ellenére vitathatatlan volt, miként az a már idézett 1554. évi szentmártoni példából is egyértelmű. Az apát és várnagya akkor úgy nyilatkozott, Pallavicini parancsait csak a nádor tudomásával hajlandó végrehajtani. Hasonlóképpen próbálkozott Nádasdy az esztendő őszén befolyását növelni Cseszneken is, midőn panaszt tett a főhadimarsallnak, hogy az ottani gyalogok meglehetősen fegyelmezetlenül élnek és nincsen igazi vezetőjük. A nádor ezért atyafiát, Hagymássy Eustákot javasolta a vár élére új kapitánynak. Miután azonban az őrgróf egy biztost küldött ki a cseszneki állapotok megvizsgálására, hamarosan kiderült, Nádasdy állításával ellentétben Trombitás Miklós kapitány az őrséggel megfelelően gondoskodik a vár védelméről.19
19 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 11–13. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1554. szeptember 17., Győr.
113A nádornak és Pallavicini főhadimarsallnak, majd Gall győri főkapitánynak a komoly hatásköri ellentétek dacára a határvédelem hatékony funkcionálása érdekében mindenképpen együttműködésre volt szüksége. Noha mindkét fél érdeke az volt, hogy a hadügy területén saját befolyását a másik kárára növelje, és bizonyos határon túl semmiképpen nem engedtek a szembenálló félnek, amennyiben konkrét veszély fenyegetett, igyekeztek mindent közösen megtárgyalni és egymásnak segítséget nyújtani.20 Különösen egybeesett a győri főtisztek és a nádor érdeke a Rábaköz védelmének kérdésében, amelyre Nádasdy mint birtokainak központi területére mindig kiemelt figyelmet fordított. Mivel pedig a Rábaköz egyúttal Alsó-Ausztriát is védelmezte, Bécsben a befolyásos Nádasdy ennek védelmére vonatkozó javaslatait mindig gondosan meghallgatták.
20 Ezeket az egyeztető tárgyalásokat többnyire Pápán, Győrben, Sárváron, Kapuváron vagy Bodonhelyen tartották. MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Sforza Pallavicini levelei Nádasdy Tamáshoz. 1553–1555.
1554 októberétől a magyarországi határvédelem korszerűsítése érdekében három esztendő át újabb és újabb tanácskozásokat tartottak, amelyeken a bécsi haditanácsosok, az osztrák tartományok rendjeinek delegáltjai és a tapasztaltabb idegen főtisztek mellett a legtekintélyesebb magyar főméltóságok és tanácsosok is kifejthették véleményüket.21 Nádasdy nádor – Zrínyi Miklós bán és Tahy Ferenc mellett – e tárgyalások egyik legfőbb magyar szószólója volt. Az egyeztetések egyikére dolgozta ki 1555 márciusának elején Nádasdy saját koncepcióját a Dunántúl, illetve azon belül is mindenekelőtt a Rábaköz védelméről. Tervezetében az országrész várait négy védvonalba osztotta – függetlenül attól, hogy azokban milyen fizetésű őrség állomásozik –, és az alábbi táblázatnak megfelelően határozta meg, hogy az egyes vonalakba tartozó erősségek elestét követően azok helyére mely várak léphetnek majd elő:22
21 Lásd a következő alfejezetben idézett forrásokat.
22 „Memoriale de castris finitimis eorumque provisione Maiestati Regiae Bohemorum per dominum palatinum Viennae octava die Martii anni 1555 datum.” MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Nádasdy Tamás Miksa főherceghez. 1555. március 8., Bécs. Saját kezű fogalmazvány. Vö. még pusztán említésszerűen: Szántó, 1986. 267.
114Nádasdy Tamás nádor tervezete a Dunántúl és azon belül elsősorban
a Rábaköz védelméről 1555. március 8-ról | |||
első várvonal
|
második várvonal
|
harmadik várvonal
|
negyedik várvonal
|
Tata
|
–
|
–
|
–
|
Palota
|
–
|
–
|
–
|
Győr
|
Győr
|
Győr
|
Győr
|
Szentmárton
|
Kesző
|
Kesző
|
Kesző
|
Csesznek
|
Pápa
|
Asszonyfalva
|
Kapu[vár]
|
Ugod
|
Somló
|
Sitke
|
Sárvár
|
Döbrönte
|
Devecser
|
Bér
|
Rum
|
Vázsony
|
Szentgrót
|
Kemend
|
Hídvég
|
Tihany
|
–
|
–
|
Körmend
|
Szentgyörgyvár
|
Szentgyörgyvár
|
Pölöske
|
Szentgotthárd
|
Zalavár
|
Zalavár
|
–
|
Muraszombat
|
Komár
[Kiskomárom] |
Komár
[Kiskomárom] |
Kanizsa
|
[Radkersburg]23
23 Radkersburg korabeli magyar nevét, Regedét, Nádasdy utólag kihúzta jegyzékéből.
|
Szentpéter
|
–
|
–
|
–
|
Berzence
|
–
|
–
|
–
|
Csurgó
|
–
|
Csurgó
|
–
|
A táblázat adatai Győr Nádasdy által is páratlannak ítélt jelentősége mellett vitathatatlanul tanúskodnak arról, hogy a nádor legjelentősebb birtokegyüttesének védelmének mekkora figyelmet szentelt és ennek megoltalmazása érdekében hogyan próbálta befolyásolni a bécsi hadvezetés elképzeléseit és döntéseit. Tette mindezt abban a biztos tudatban, hogy az Délnyugat-Dunántúl és Rábaköz védelmére Bécsben bármikor bátran apellálhat, hiszen e területek közvetlenül védelmezték az udvar számára oly fontos Alsó-Ausztriát és Stájerországot.24 A tervezet azért is különösen tanulságos számunkra, mert ez alapján vitathatatlanul kijelenthetjük: Magánérdekei miatt a magyar rendek első embere teljesen ugyanúgy ragaszkodott saját birtokai minél hatékonyabb védelméhez és annak az ország határvédelmében kiemelt szerephez való juttatásához, miként maga a bécsi hadvezetés és az osztrák rendek a császárváros és Alsó-Ausztria biztonságát garantáló győri végvidék irányításához. Mindez persze semmit sem von le Nádasdy azon érdemeiből, amelyeket az ország védelme érdekében két periódusban dunántúli főkapitányként, majd nádorként hozott, ideje azonban, hogy a magyar történetírás mind a magyar, mind az idegen főtisztek tevékenységének és különféle érdekeiknek a bemutatásakor egyenlő mértékkel mérjen.
24 A negyedik várvonal után ezért Nádasdy a következőket írta: „Ex hiis autem locis vel unico saltem amisso, statim hostis transcendet fluvium Raba et patebit illi liber aditus in provinciam Austriam et Styriam.” Uo.
115Nádasdy tervezete – saját védelmi koncepciója mellett – témánk szempontjából azért is igen érdekes, mert benne 1555 tavaszán számba vette a Balatontól északra és délre, a török határ közelében fekvő valamennyi fontosabb várat, sőt a bécsi hadvezetés számára megnevezte birtokosaikat is. Noha Takáts Sándor 1915. évi közléséből a nádor fogalmazványban fennmaradt jegyzékének számos adatát ismerjük,25 újraközlésétől összefoglalásunkban mégsem tekinthettünk el. Egyrészt, mert Takáts adatközlése korántsem teljes és hibátlan, másrészt a piarista történész az alábbi adatokat összemosta a fent közölt táblázatba foglalt információkkal, és bizonyos várakat, várkastélyokat egészen önkényesen fortalitium-oknak nevezett, noha ezt a nádor javaslata egyetlen szóval sem állította. Mivel alig van olyan had- és vártörténeti összefoglalás vagy helytörténeti feldolgozás, amely ne Takáts hibás közlése alapján tipologizálná 16. század közepi dunántúli várainkat, az általunk kutatott témára vonatkozó fontos adalékai mellett a további hibák elkerülése érdekében is mindenképpen szükséges újra történő közzététele. Végül szeretnénk megjegyezni, hogy véleményünk szerint Nádasdy jegyzéke csak igen komoly forráskritikával használható bármiféle vártipológiához, hiszen abban például ugyanúgy a castrumok között találjuk a győri püspök keszői várkastélyát, mint Győr vagy Szigetvár erre az időre már jelentősen kiépített erődítményeit. Az alább közölt táblázatban a nádor nevezetes tervezetének adatait magunk még kiegészítettük azzal is, hogy jelenlegi ismereteink szerint megadtuk, ki fizette a javaslat elkészültének esztendejében az egyes megerődített helyek őrségét.26
25 Takáts, 1915–1917. II. köt. 56.: 3. jegyz. és 57.: 1. jegyz. Vö. újabban, de a hibás adatok helyesbítése és újraközlése nélkül: Sinkovics, 1978. 346–347.
26 A várőrségek fizetőinek megállapításához elsősorban a következő forrásokat és irodalmat használtuk: ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 5. 1555. Juni fol. 15–19.; NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–29. fol. 36. és fol. 47–51.; MOL E 156 MKA U. et C. Fasc. 23. No. 7., valamint Thallóczy, 1877. 171–172. és Illésy, 1897. 115–118.; Palotára: Lukinich, 1942. passim; Ugodra: Koppány–Boksay, 1961. 45.; Döbröntére: Uo. 78–80.; Devecserre: Uo. 21. és Koppány, 1983. 266–268.; Somlóra: Németh J., 1993. 35.; Vázsonyra: Zsiray, 1984. 242–243.; Tihanyra: PRT, X. köt. 146.; Sümegre: Hőgyész, 1989. 53–57.; Csobáncra: Koppány–Sági, 1965. 14. és Illés, 1994. 64–66.; Szigligetre: Kozák K., 1960. 48–49.; Tátikára és Rezire: Iványi B.–Sági–Takács, 1961. 54. és 91–92., ill. az utóbbira lásd még: Szalay, 1861. 213–214.: No. CCXXXIV. Horváth György (castellanus et prafectus castri Rezi) Pethő Jánoshoz. 1557. február 1., Rezi; Zalavárra: PRT, VII. köt. 140–141.; Marót birtokosára, nagymaróti Komornyik Jánosra: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. B. fol. 15. Ormányi Józsa levele Komornyik Jánoshoz. 1554. március 18., Sümeg; Fonyódra: Hóvári, 1985. 136–138. és Komáromy, 1912. 258–261.; Korotnára és Bajomra: Solymosi, 1979. 65–68.; Szenyérre: Borsa, 1984. 90–94.: No. 28–41. reg. és Gál, 1994. 67–68., ill. 71–72.; Segesdre: Bozsóky, 1993. 258–260.; Kaposvárra: Szakály, 1975. 96. A szakirodalom állításával ellentétben Keszthely nem szerepel Nádasdy jegyzékében. Koppány–Péczely–Sági, 1962. 30. Végül a birtokosokat Maksay Ferenc alapvető forráskiadványa alapján ellenőriztük: Maksay, 1990. 1–2. köt. passim. Vö. még mindezeken kívül: Szegő, 1911. 91–96.; Csorba, 1974. és Vízi, 1989.
116Nádasdy Tamás nádor jegyzéke a Dunántúlon fekvő fontosabb megerődített helyekről
és birtokosaikról 1555. március 8-ról | |||
a megerődített hely neve
|
a megerődített hely megnevezése
|
a megerődített hely birtokosa
|
az őrség fizetője [a szerző kiegészítése]
|
Győr
|
castrum
|
az uralkodó, helyesen: a győri káptalan
|
az uralkodó + az alsó-ausztriai rendek
|
Tata
|
castrum
|
az uralkodó
|
az uralkodó + az alsó-ausztriai rendek
|
Palota
|
castrum
|
az uralkodó, helyesen: a Podmaniczky család
|
az uralkodó + a Podmaniczky család
|
Csesznek
|
castrum
|
a Chaby család
|
az alsó-ausztriai rendek + a birtokos
|
Szentmárton
|
monasterium
|
a szentmártoni apát
|
az uralkodó + a birtokos
|
Ugod
|
castrum
|
Choron János
|
a birtokos
|
Pápa
|
castrum
|
Török Ferenc
|
az uralkodó + az alsó-ausztriai rendek
|
Kesző
|
castrum
|
a győri püspök
|
a birtokos
|
Döbrönte (Debrente)
|
castrum
|
az Essegváry család
|
a birtokos
|
Devecser
|
castrum
|
Choron János
|
az alsó-ausztriai rendek + a birtokos
|
Somló
|
castrum
|
Choron János
|
a birtokos
|
Vázsony
|
castrum
|
Horváth Gáspár
|
az alsó-ausztriai rendek + a birtokos
|
Tihany
|
monasterium
|
az uralkodó
|
az alsó-ausztriai rendek
|
Sümeg
|
castrum
|
a veszprémi püspök
|
a birtokos
|
Csobánc
|
castrum
|
Gyulaffy László
|
a birtokos
|
Szigliget
|
[castrum]
|
Lengyel Boldizsár
|
a birtokos +
a nádor27
27 Szigligetre, valamint az alább említendő Fonyódra azért kerülhettek nádori csapatok, mert a birtokos, Magyar Bálint Nádasdy Tamás egyik kapitánya (capitaneus gentium palatini) volt. Szalay, 1861. 167–168.: No. CLXXXIII. és 169.: No. CLXXXV. Trombitás Balázs levelei Magyar Bálinthoz. 1555. október 10. és 13., Fonyód. Vö. még Kozák K., 1960. 48–49., ill. Hóvári, 1985. 136–138.; Komáromy, 1912. 260–261.; Takáts, 1928/1.227–257. és ŐZe, 1996. I. köt passim.
|
Tátika
|
castrum
|
a Pethő család
|
a birtokos +
Vas vármegye28
28 Az adatot Végh Ferenc barátom szívességéből közölhetem. Vö. még: 1555: 4. tc. 7. §. CJH, 384–385.
|
117Rezi
|
castrum
|
a Pethő család
|
a birtokos
|
Szentgrót
|
castrum
|
a Hagymássy család
|
a birtokos
|
Szentgyörgy[vár]
|
castrum
|
Báthory András
|
a birtokos
|
Zalavár
|
monasterium
|
a zalavári apát
|
a birtokos nevében a nádor, mint az apátság kegyura
|
Komár [Kiskomárom]
|
castellum
|
a veszprémi püspök
|
a birtokos + talán a nádor
|
Szentpéter
|
castrum
|
–
|
–
|
Berzence
|
castrum
|
a Szalay család
|
a birtokos
|
Csurgó
|
castrum
|
Báthory András
|
a birtokos
|
Babócsa
|
castrum
|
Báthory András
|
az uralkodó
|
Pácod
|
castellum
|
néhai Horváth [avagy Porkoláb] Márton
özvegye |
az uralkodó
|
[Balaton]Szentgyörgy
|
castellum
|
néhai Sulyok Balázs és István
|
a birtokos
|
Marót
|
castellum
|
Komornyik János
|
a birtokos
|
Marcali
|
castellum
|
Báthory András
|
a birtokos
|
Kéthely
|
castellum
|
Fánchy János és György
|
a birtokos
|
Mére (Mérő)
|
castellum
|
bizonyos nemeseké29
29 1549-ben Perneszy Ferenc és Mérey Mihály rendelkeztek Mérén birtokokkal. Maksay, 1990. 2. köt. 646.
|
a birtokos
|
Fonyód
|
castellum
|
Magyar Bálint
|
a birtokos + a nádor
|
Csákány
|
monasterium
|
néhai Allya Mátyás30
30 Allya 1554. május 15. után esett török fogságba és hamarosan ott is halt meg, ezért említi a nádor 1555 tavaszán már néhainak. Solymosi, 1979. 72. és 268.: 304. jegyz. és hagyatékára: MOL E 41 Lit. ad cam. exar. 1555. No. 47. 1555. április 8.
|
a birtokos
|
Korotna
|
castrum
|
néhai Allya Mátyás
|
az uralkodó
|
Mesztegnyő
|
castellum
|
Novák János
|
a birtokos
|
Szenyér
|
castellum
|
az esztergomi káptalan, zálogbirtokosa: Nádasdy Tamás
|
a zálogbirtokos
|
Segesd
|
castellum
|
Báthory András
|
a birtokos
|
[Nagy]Bajom
|
castellum
|
Várday Zsigmond31
31 Ebben az időben a várnak rajta kívül még Drági Ferenc özvegye is birtokosa volt. Uo. 70.
|
a birtokos
|
118Lak
|
castrum
|
Derecskey Pál
|
az uralkodó + alkalmilag nádori32
32 1556 nyarán például, miután a laki várnagyot, Turó Benedeket a törökök elfogták, Magyar Bálint a nádor fonyódi katonaságából küldött néhány főt Lak várába. Magyar arra is kérte Nádasdyt, hogy a birtokos Derecskey Pált szólítsa fel, viselje gondját a várnak. Komáromy, 1912. 262. Magyar Bálint Nádasdy Tamáshoz. 1556, június 10., Kanizsa.
|
Kaposújvár
|
castrum
|
Dersffy István
|
az uralkodó
|
[Zselic]Szentjakab
|
monasterium
|
Dersffy István
|
a birtokos
|
Sziget[vár]
|
[castrum]
|
az uralkodó
|
az uralkodó + a magyar rendek + a stájer rendek
|
A nádor elsősorban abból a célból állította össze a fenti adatsort, hogy az uralkodónál szorgalmazza ezen várak ellátását. Mivel Pallavicinihez hasonlóan ő is tisztában volt azzal, hogy nagyobb mezei haderőre nem számíthatnak a török betörések vagy expedíciók feltartóztatására, utolsó mentség (ultimum remedium) gyanánt azt kérte Ferdinánd királytól, hogy gondoskodjék a fenti várak és (vár)kastélyok ágyúkkal, szakállas- és kézipuskákkal, lőporral, golyókkal és egyéb hadianyagokkal való ellátásáról, hiszen ezekkel a birtokosok megfelelő jövedelmek hiányában maguk nem rendelkeznek. Más megoldást nem tartott elképzelhetőnek a határvédelem hatékonyabb működtetésére, sőt 1539-ben horvát–szlavón bánként kifejtett, már idézett véleményéhez hasonlóan ezúttal is hangsúlyozta, hogyha mindez nem történik meg „nemcsak Magyarország megmaradt részei, hanem Őfelsége több országa is végveszélybe jut.”33
33 „Alioquin actum erit non solum de reliquis regni Hungariae, sed reliqua et regna Suae Maiestatis in extremum periculum devenient.”
A sors furcsa ellentmondása, hogy 1562-ig tartó nádorsága idején az a Nádasdy Tamás próbált a Győrtől délkeletre fekvő várak kormányzására is befolyást szerezni, aki mindeközben rendszeresen sürgette ezeknek és az általa koordinált dél-dunántúli váraknak mind fegyverekkel és hadianyaggal való ellátását, mind Ausztriából, Stájer- és Csehországból stb. újabb csapatokkal, mindenekelőtt a törökök ellen igen hasznosnak ítélt nehézlovasokkal való megerősítését.34 Nádasdy határozott személyiségének és kiváló politikájának köszönhetően tehát a magyar rendek egy rövid időre újra erőre kaptak és a végvárak finanszírozásában való részvállalásukhoz képest jelentősen megerősödtek. A nádor által készített, fenti táblázat adatai egyértelműen arról tanúskodnak, reálisan tekintve 119a Balaton és a Duna közötti terület várainak ellátásában való részvételüket, ezek irányítására (néhány csekély erőt képviselő magánföldesúri várat kivéve) ténylegesen nem sok jogalapjuk volt. A Balatontól délre fekvő területeken ugyanekkor a határvédelemben még igen jelentős szerepet játszottak. Elsősorban ennek köszönhetően fogadta el a bécsi hadvezetés, hogy a szigetvári kapitányokkal együttműködve az ott fekvő várak védelmét Nádasdy igazgassa. Másodsorban pedig azért egyezett ebbe bele, mert a Dél-Dunántúlt a győri védőzónához képest „másodfrontnak” tartották. A Bécset oltalmazó védőzóna irányításába és a magyarországi hadügy egészét érintő legfontosabb kérdések meghozatalába viszont egyre kevésbé tűrtek beleszólást, a magyar tanácsosok javaslatait ellenben igyekeztek érdekeiknek megfelelően mindig hasznosítani. A végvárak irányításában azután a nádor és egyúttal a helytartó jogkörét 1556 őszén egy új intézmény, a hadügyeket az uralkodó nevében irányító bécsi Udvari Haditanács felállításával minimálisra korlátozták.
34 Erre vonatkozóan lásd például: „Quamobrem nihil habeo aliud, quod Maiestati Vestrae Sacratissimae scribam, quam quod prius scripsi, nimirum ut Maiestas Vestra Sacratissima propter omnem cunctationem ex Austria, Styria, Bohemia, Moravia et Silesia, quando viam succurrendi aliam nullam video, copias aliquas contrahi clementer curet, praesertim vero equites cataphractos, quorum magnus apud Thurcas est respectus, quorum Austriaci quidem et reliqui viciniores in oppidum Kermend, locum satis securum, Styri vero inter Dravum et Muram venire possunt, mihique et domino Sforciae postea coniuncti rerum necessitati servire. Proh dolor, si mille illi equites in Italiam non ablegabantur, commodissime, prout suadebam, aut Thyrnaviae, aut Jaurini mansisse potuissent, quibus si alii duo mille equites Hungari et totidem pedites additi fuissent, securi nunc praesentium periculorum essemus.” StLA Landschaftliches Archiv, Militaria Schuber 1555/2. (1552. Aug.–Sept.) Nádasdy Tamás Miksa főherceghez. 1555. szeptember 25., Oszkó.
