b. Egy különleges intermezzo: győri főkapitány a dunántúli kerület élén (1571–1574)
142b. Egy különleges intermezzo: győri főkapitány a dunántúli kerület élén (1571–1574)
Török Ferenc halála után Miksa király és a Haditanács előtt ismét jelentős probléma állt. A kerületi főkapitányi tisztséget ugyanis Bécsben úgy szerették volna újra betölteni, hogy a dunántúli határvédelemben megszerzett igen meghatározó pozícióikat a győri és a kanizsai végvidéki generálisok továbbra is megőrizhessék. A bécsi hadvezetés célkitűzése ez esetben rendkívül hamar, meglehetősen könnyen és igen megnyugtató formában vált valóra. A fent említett kis várak védelme és ellátása érdekében a tisztség betöltésére rendkívül nagy szükség volt, ezért Salm főkapitány már 1572 február elején szorgalmazta Török pápai várkapitányi és kerületi főkapitányi tisztének ellátását.1 Az első meglepetés bizonyára ezt követően érte a Haditanácsot, hiszen néhány nappal később készhez vehette Török özvegyének, guthi Országh Borbálának a levelét, amelyben az asszony azt javasolta, Salm végvidéki generálist bízzák meg a kerületi főkapitányi tisztség ellátásával.2
1 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. fol. 7. Salm kéri „Erseczung beeder des Tereckh Ferencz Haubtmanschafften.” 1571. február 9.
2 Uo. fol. 8. 1571. február 10.
1571 áprilisáig azután folytak a tárgyalások Salmmal és a magyar rendekkel a tisztség betöltése ügyében, amikor egy váratlan esemény azonnal szükségessé tette a gyors döntéshozatalt. A hónap második napján a Kanizsa melletti Orosztonynál a Balaton és a Mura közötti végek irányítója, a neves Thury György egy török lesvetésnek áldozatul esett,3 ami immáron azt jelentette, hogy a kerületi mellett a kanizsai főkapitányi tisztség is megüresedett. A Dunántúl védelme tehát már-már kritikussá vált, ezért a bécsi hadvezetés április közepén az erre kész Salmot – feltételezhetően egy esztendőre – megbízta a kerületi főkapitányság ideiglenes ellátásával (Verwaltung der Kreishauptmannschaft);4 ezzel pedig valóra vált Török özvegyének februári kérelme. Emellett júniusig Salmra további terhek nehezedtek, hiszen Thury halálát követően alkalmilag ugyan, de többször neki kellett meghoznia a legszükségesebb intézkedéseket a Kanizsa környéki várak védelmének ügyeiben is.5 A nyár elején azután az uralkodó Majthényi László kiskomáromi kapitányt bízta meg a kanizsai generális tisztének ideiglenes ellátásával, akit végül szeptembertől Lazarus von Schwendi ajánlására tallóczi Bánffy Bálint már rendes főkapitányként (1571–1573) váltott fel. Török pápai várkapitányi tisztét viszont a Kanizsáról átrendelt Majthényi vette át, majd töltötte be több mint másfél évtizeden át.6
3 Thury halálára: Takáts, 1928/1. 136.; Müller V., 1973. 83. és Molnár L., 1989. 57–58.
4 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. fol. 27. 1571. április 18.; 1571. augusztus 9. előtt Salmot már valóban „supremi partium regni Hungariae Ultradanubianarum capitaneatus administrator”-ként említik. GyL GyKHL Lad. 19. Fasc. 55. No. 3088.
5 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. fol. 30. 1571. április 27. és fol. 43. 1571. június 5., valamint Müller V., 1973. 91. és Vándor, 1994. 312.
6 Majthényi ideglenes kanizsai tisztére: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. fol. 62. 1571. július 24.; Engedelmességre intő levél Bánfffy kinevezéséről „an das Teütsch Kriegsvolckh zu Canisa unnd anderer darczue gehörigen Orttfleckhen”: Uo. Reg. Bd. 154. fol. 58. 1571. augusztus 7., Bánffy utasítása tisztéről: Uo. fol. 65. 1571. augusztus 5., Bánffy esküje tisztéről. Uo. Exp. Bd. 153. fol. 89. 1571. szeptember 3., ill. Schwendi ajánlására: Istvánffy, 1622. 532.; Majthényi pápai tisztére: Pálffy, 1996/1. 90.
1431572 elején Salm szükség szülte átmeneti kerületi főkapitányi megbízatása már lejártához közeledett, így ekkor már rendezettebb viszonyok között, de végleg dönteni kellett a tisztség betöltéséről. Miksa király ezért a pozsonyi országgyűlésen magyar tanácsosaihoz fordult, tegyenek javaslatokat a tisztségre, de külön kikérte a dunántúli vármegyék véleményét is. A beérkezett ajánlások ezúttal is jókedvre deríthették a Haditanács tagjait, Forgách Ferenc váradi és Draskovich György zágrábi püspök, Verancsics Antal esztergomi érsek, valamint maguk a dunántúli vármegyei követek is, többségében mindannyian Salm győri főkapitányt javasolták. Rajta kívül a tisztségre felmerült még Tahy Ferenc, Nádasdy Kristóf és Zrínyi György neve. Az egykori dunántúli főkapitány, Tahy ugyan valóban tapasztalt katona volt, de ekkor már meglehetősen sokat betegeskedett, az ekkor pedig már nem katonáskodó Nádasdyt egyedül Salm javasolta.7 A győri főkapitány legfőbb vetélytársának Zrínyi György mutatkozott, hiszen Salm és közte, például a török ügyek szakértőjeként ismert, egykori konstantinápolyi követ, Verancsics érsek sem tudott végleges döntést hozni.
7 „Ad offitium vero, quod olim dominus Franciscus Theörök habuit, opinione et juditio meo in istis partibus nostris nemo aptior videtur domino Christophoro Nadasdy, homo et militaris est, etiam si pronunc non sit deditus militiae, et honestus atque bonae conscientiae. Quamvis dominus Tahy quoque esset satis bonus, tamen valetudinarius. Offitium autem illud sanum et exercitatum atque expeditum postulat …” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 98. Konv. C. fol. 56–57. Eck Graf zu Salm und Neuburg Miksa királyhoz. 1572. április 9., Pozsony.
Az érsek rendkívül tanulságos érvelése szerint mindkét személy kinevezése indokolt és megfelelő lett volna. A győri főkapitány előnyére vált idősebb kora, hosszú szolgálata és a hadügyekben való jártassága, valamint nem csekély mértékben az is – és ez témánk szempontjából megkülönböztetett figyelmet érdemel –, hogy Salm idegen származású volt. Verancsics érvelése szerint „miután az ország védelme leginkább a németektől függ, könnyebb segélyeiket a mi ügyeinkre fordítaniuk, ha német főkapitánnyal van dolguk.”8 Az érsek szerint viszont Zrínyi kinevezése mellett is nyomós érvek szóltak, úgymint atyja, Zrínyi Miklós, a szigetvári hős érdemei és az elsősorban az, hogy egy magyar főnemes alkalmasabb volt arra a feladatra, hogy szükség esetén a nemesi felkelésben összegyűlt magyar csapatoknak parancsnokoljon.9
8 „Quum ex Germanis potissimum tutela regni dependeat Hungaria, et facilius eorum auxilia rebus nostris se se accomodant, si Germanum ducem habuerint.” Uo. fol. 68–71. Verancsics Antal Miksa királyhoz. 1572. április 9., Pozsony.
9 „Si vicissim Zryny rationes expendantur, quae illi ex paternis meritis suffragantur, et quod Hungarus commodius Hungaris praesit.” Uo.
Maguk a dunántúli vármegyék egyhangúan Salm főkapitányságát támogatták,10 ezért az érsek által felvetett utóbbi problémával Bécsben nem kellett komolyan számolni. Ráadásul Forgách püspök szinte már ódai jellegű dicsérettel támogatta a győri főkapitányt, és kijelentette, hogy elsősorban kiváló katonai tapasztalatai, hűséges szolgálatai és a töröknél is ismert respektusa miatt senki mást nem lát alkalmasabbnak a tisztségre, mint őt.11 Egyetlen problémát pusztán az a kérdés jelenthetett, amelyet a szintén első helyen Salm mellett szavazó Draskovich püspök vetett fel. Kifejtette, hogy csak abban az esetben 144tudja teljességgel pártfogolni Salm kinevezését, „ha a kerületi főkapitányi tisztség összeegyeztethető a győri főkapitánysággal.”12
10 Takáts, 1928/2. 368.: 25. jegyz. és MOE, V. köt. 310.
11 Uo. 367.: 24. jegyzet és ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 98. Konv. C. fol. 62–65. Forgách Ferenc Miksa királyhoz. 1572. április 9., Pozsony.
12 „Ad capitaneatum supremum ultra Danubium dominus comes Eckius promoveri posset, si officium illud cum Jauriensi capitaneatu compatibile, Maiestas Vestra Sacratissima iudicaverit.” Uo. Fasc. 98. Konv. C. fol. 47–48. Draskovich György Miksa királyhoz. 1572. április 9., Pozsony.
Ezzel a kérdésével Draskovich püspök a kinevezés körülményeinek legkényesebb területére mutatott rá. A győri végvidéki főkapitányok tisztét – miként említettük –mindig idegen főtisztek viselték. Salm kinevezésével tehát egy idegen került volna a magyar főnemesek által betöltött kerületi főkapitányi tisztségbe, ami a rendek szabadságainak durva megsértését jelentette volna, hiszen a kerületi generálisok intézték a rendi jellegű hadügyeket, katonaságukat pedig a vármegyék hadiadójából, azaz kizárólag magyarországi jövedelmekből fizették. Salm esetében ez a probléma is áthidalható volt. Verancsics érsek ugyanis javaslatában azt is megjegyezte, hogy idegen származása ellenére az ő személye a magyar rendek számára is elfogadható, hiszen az 1563. évi országgyűlés rendelkezése szerint – miként említettük – ő már egyúttal magyar főnemes is volt.13 Ekként, de csakis ekként lehetett tehát „compatibilis” a győri végvidéki generális tiszte a dunántúli kerületi főkapitányéval.
13 „quum alioqui ipse quoque sit iam Hungarus” Uo. fol. 68–71.
Ezeknek a kérdéseknek a rendeződése után 1572 áprilisában Miksa király Eck Graf zu Salmot immáron rendes dunántúli főkapitánnyá nevezte ki. Az idegen származású Salm megbízatásának megfelelően valóban ellátta – győri végvidéki tiszte mellett – a kerületi generalátust is. Ennek egyik kiváló példájaként említhető, hogy 1572 tavaszán (miként maga nyilatkozta) tiszte kívánalmainak megfelelően intézett rendeletet a főkapitánysága alatt álló vármegyékhez és bárókhoz.14 Bornemissza János ekkor azt jelentette, hogy a törökök a Kiskomárom közelében fekvő Simonyi falu templomát kívánják megerődíteni.15 Salm kerületi főkapitány ezért arra utasította a vármegyéket, sőt a Dunántúl egyik legjelentősebb földesurát, magát Nádasdy Ferencet is, hogy mindenféle hadfelszereléssel álljanak készenlétben a várható török betörésekkel szemben.
14 „ut offitium nostrum requirit, omnibus comitatibus sub offitio nostro constitutis et baronibus indicavimus …” MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Eck Graf zu Salm und Neuburg Nádasdy Ferenchez. 1572. május 1., Bécs.
15 Erre vö. még: Vándor, 1994. 312.
A győri generális nem pusztán Török Ferenc egykori tisztét „örökölte meg”, hanem egyúttal feleségét is. A Salm kinevezését már 1571-ben támogató guthi Ország Borbála 1572 októberében a győri főkapitány felesége lett,16 ami valóban arról tett tanúbizonyságot, hogy Salmot a magyar nemesség vezetői már tényleg jogosan számolták saját honfitársaik közé. A még mindig fiatalos feleség viszont nem sokáig élvezhette idegen származású ura, a kétféle főkapitányságot egyszerre betöltő Salm szeretetét és pártfogását, a győri főkapitány ugyanis másfél évtizedes szolgálat után, 1574. július 9-én székhelyén elhunyt. Magyar érzelmei ellenére mégsem a Lajtán innen, hanem családja bécsi sírboltjában, a Szent Dorottya kolostorban helyezték örök nyugalomra.17
16 Takáts, 1926. 214–215.
17 Lásd az életrajzi lexikon adatait.
Salm három esztendős együttes végvidéki és kerületi főkapitánysága alatt ugyanazt a tevékenységet folytatta a győri védőzónában, amelyet már az elmúlt évtizedben is oly eredményesen látott el. Helyzetét természetszerűleg megkönnyítette, hogy ezekben az 145esztendőkben hadügyi kérdésekben nem kellett viaskodnia a vármegyei hatóságokkal vagy a környék jelentősebb birtokosaival. Amennyiben, különösen nyári hónapokban, egy-egy királyi végvár ideiglenes megerősítésére volt szüksége, akkor a vármegyei nemesség által évente néhány hónapra kiállított katonaságot, az úgynevezett continuus miles-t18 – amely még a Luxemburgi Zsigmond király által 1397-ben életre hívott telekkatonaságnak volt törökkori maradványa – kerületi főkapitányi jogkörével élve könnyebben odarendelhette, mint utódai.19 Nekik ezt csak hosszadalmasabb úton, a magyar kerületi főkapitányokon keresztül volt pusztán lehetőségük megtenni, addigra pedig az amúgy is meglehetősen gyenge harcértékű lovasok már gyakorta szétoszlottak. Sopron vármegye hadait például több ízben rendelték a 16. század második felében Pápára és a Győr védelme szempontjából is fontos őrhelyre, Bodonhelyre, Zala vármegye gyalogjait Keszthelyre és Szentgrótra, Vas vármegye katonáit pedig a Rába-vonalának a védelmére.20 Ezek a vármegyei gyalogok különösen a nagyobb török portyák idején, a nyári hónapokban vagy akkor játszottak fontosabb szerepet, amikor a magyar végváriak indultak zsákmányszerző akciókra a hódoltságba.
18 Ebben az időben általában 100 jobbágy után két-három jól felfegyverzett lovast tartoztak a nemesek a continuus miles címén az országgyűlések határozatainak megfelelően kiállítani és a területükhöz legközelebb eső végvárakba küldeni. Mivel ezeket a katonákat is a nemesek állították ki, ezért rendelkeztek velük a kerületi főkapitányok. Borosy, 1971. 82–98.
19 Vö. például egy ilyen rendeletével kapcsolatban: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Eck Graf zu Salm und Neuburg Nádasdy Ferenchez. 1573. március 29., Győr.
20 Az említés sorrendjében, Sopron vármegye: Szakály, 1994. 182.: 153. jegyz. (1575 és 1593) és Tóth P., 1994. 177.: No. 771-772. (1585), 197–198.: No. 864–865., 210.: No. 919. (1586), 221.: No. 965–967. (1587) és 236.: No. 1028. (1588), valamint SL SVL Oertel-gy. Lad. VI. et F. Fasc. IV. No. 161–162. (1582); Zala: Bilkei–Turbuly, 1989. 22. No. 65. (1567), 83.: No. 516. (1597) és Vas: Tóth P., 1989. 20–21.: No. 50. (1595) és 45.: No. 121. (1595)
Hasonlóképpen kedvezőbb lehetőség nyílott Salm kerületi főkapitánysága alatt a győri végvidék említett kisebb várainak ellátására, amelyek őrségét ez időben is – miként azt az előző fejezetben bemutattuk – elsősorban pénzügyi okokból a kerületi főkapitány zászlaja alá osztották be, hogy fizetésük nagy részét a magyar hadiadóból vagy ennek elégtelensége esetén a Magyar Kamara egyéb jövedelmeiből fedezhessék. Salm haláláig ez az állapot zavartalanul fennmaradhatott,21 sőt rendelkezünk néhány szórványadattal arra vonatkozóan is, hogy a Haditanács igyekezett ugyanezen kerületi főkapitányi csapatokból, illetve ezek átszervezésével más, addig még királyi őrséggel sohasem, pusztán a magánföldesurak által ellátott várakba is legalább egy-egy tizedet rendelni. 1572 őszén például Pethő János keszthelyi várába küldtek – noha csak rövid időre – a kerületi kontingensből 20 lovast és ugyanennyi gyalogost küldeni. Az ideiglenes szolgálatot igazolja, hogy a bécsi hadvezetés 1573 augusztusában Pethő kérésére újra felszólította Salm főkapitányt, hogy küldje el ismét a két tizednyi lovast és az ugyanennyi gyalogot a Balaton parti várba.22 Egy hónappal később pedig azt rendelték el a kerületi főkapitánynak, 146hogy Essegváry István Döbrönte nevű várát vagy a vármegyék által kiállított katonaságból, vagy a kerületi generálisi csapatokból lássa el.23
21 Erre vonatkozóan lásd az Udvari Kamara egy 1575. május 25-én a Magyar Kamarához intézett levelét: PRT, X. köt. 723.: No. 185.
22 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 156. fol. 99. Salmhoz: „abermalß Bevelch 20 Phärdt unnd 20 Fueßkhnecht auß der Craißhaubtmanschaft Khriegsfolckh geen Casstel zu legen.” 1572. november 7. és Uo. Exp. Bd. 157. fol. 41. Pethő Jánost értesíti Miksa király, „das abermalß Graf Eggn zu Salm bevolchen worden 20 Phardt unnd 20 Fueßkhneht auß der Craißhaubtmanschafft Khriegsfolckh geen Cestell zu legen.” 1573. augusztus 2. Az utóbbi irat eredetiben is fennmaradt: „Auf dein unnderthenigs Ersuechen haben wir unnserm Rhat unnd Öbristen zu Raab, Eckh Grafen zu Salm aufferlegt, das er auß denen Khriegsleuthen, so unnder die Craißhaubtmanschafft herdißhalb der Thonaw gehören, zwainczig Pfart unnd zwainczig Fueßkhnecht in Khestel widerumb abferttigen, unnd daselbs, so lang biß wir ain anders bevelchen werden, bleiben lassen solle.” MOL P 422 Keglevics cs. lt. Tétel D/2. fol. 22–23. Miksa király Pethő Jánoshoz. 1573. augusztus 2., Bécs.
23 „Das er [ti. Salm] Steffan Essegwary Casstel Debrente aintwäders auß dem Continuo oder der Craißhaubtmanschafft Khriegsfolckh solle versehen.” ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 157. fol. 48. 1573. szeptember 7. 1572-ig – az 1566 utáni veszélyes időszakot leszámítva – mind Keszthelyt, mind Döbröntét, valamint a hasonló hátországi magánföldesúri várakat (Csobánc, Sümeg, Somló, Ugod, Tátika, Rezi stb.) is birtokosaik ezek jövedelmeiből tartoztak őrséggel ellátni. SOA, Treboň, Archiv Buquoy Fach LXXI. Fasc. 4. No. 2020. A törökelleni királyi végvárrenszer 1572. évi létszám- és zsoldjegyzéke.
Az efféle tervek megvalósulásáról – sajnos – csak a legritkább esetben rendelkezünk információkkal, így nem tudjuk, Salm javaslatát követően végül került-e legalább időlegesen vármegyei vagy kerületi főkapitányi őrség a Pápa melletti magánvárba. Azt viszont biztosan állíthatjuk, Török Ferenc, majd egyúttal Salm kerületi főkapitány-helyettesét, thengöldi Bornemissza Jánost, Thury György halálát követően – többek között éppen Salm javaslatára – Kanizsára rendelték, hogy a kerületi főkapitányi haderőből oda magával vitt jelentősebb számú gyalogsággal segítse a környező kisebb várak és őrhelyek védelmét.24
24 Uo. Bd. 153. fol. 86. Salm kéri Bornemissza Kanizsára rendelését. 1571. augusztus 22., Uo. fol. 91. Bornemissza is kéri áthelyzését Pápáról Kanizsára. 1571. szeptember 9. és Uo. fol. 172. 1571. december 19. előtt Bornemissa már új állomáshelyén tartózkodik. Takáts Sándor téved, amikor Bornemisszát Thury főkapitány utódjának nevezi. (Takáts, 1928/2. 376.) A most tisztázott problémának a megoldatlanságára a figyelmet nemrég felhívta: Vándor, 1994. 312.
