Idegen főtisztek a magyar protestantizmus szolgálatában
Idegen főtisztek a magyar protestantizmus szolgálatában
A magyarországi reformáció állandó európai kapcsolatait nemcsak a fentiekben sorra vett számos magyar prédikátor és nemes biztosította. Az újabb kutatások szerint ebben a magyar hadszíntéren szolgálatot teljesítő idegen főtisztek művelt csoportjának is szerepe volt. A magyar protestantizmus európai mértékben is jelentős fejlődésének, elismertségének, sőt talán mondhatjuk egyetemességének valójában ez volt az egyik legfőbb bizonyítéka.
Az új törökellenes határvédelmi rendszer kiépítése, majd működtetése a hadügy fejlődésének köszönhetően komoly szaktudást és felkészültséget 204igényelt. Az irányítását végző magyar és idegen főtisztek ezért nem pusztán harcmezőkön, hanem iskolapadban is edződött nemesek voltak. A győri német főkapitányok közül a 17. század első feléig például négyen jártak a padovai egyetemre, miközben magyar helyetteseik közül is többről tudjuk, hogy az alsó-ausztriai rendek bécsi tartományi iskolájában szereztek bővebb ismereteket. A többi idegen főkapitány és az Udvari Haditanács tagjai is az iskolázott nemesség soraiból verbuválódtak. Mivel a századfordulóig a keleti Habsburg Birodalom egész vezetésében – így a hadügyekben is – az alsó-ausztriai nemesség játszotta a vezető szerepet, ez a magyar reformáció fejlődésének is nagy hasznára vált. Az osztrák nemesség ugyanis a század utolsó évtizedéig túlnyomórészt protestáns volt, és ezért magyarországi szolgálata idején is előszeretettel támogatta az új hit terjesztését. Sőt úgy tűnik, hogy az idegen vezető réteg ehhez politikai–katonai kapcsolatrendszerét is kiválóan használta fel.
Ez a megállapítás különösen igaz David Ungnadra, aki a Haditanács utolsó 16. századi elnöke volt. A német származású Ungnad – nemestársai egyre terjedő szokásához hasonlóan – fiatalkorában beutazta Európát, hogy nyelveket tanuljon és világot lásson. Ezt követően a kor legfontosabb német egyetemére, a sokat emlegetett wittenbergire iratkozott be, ahol közeli kapcsolatba került a magyarok által is jól ismert Melanchthonnal. Az 1550-es évek elején feltételezhetően nagybátyja, a horvát–szlavón végek akkori főkapitánya, Hans Ungnad hívására jött Magyarországra, hogy a katonáskodás mesterségét is kitanulja. A nagybácsi 1555-ben azonban előbb Wittenbergbe „emigrált”, majd a württembergi Urach városában telepedett le, ahol a Biblia mellett több tucatnyi protestáns egyházi művet fordíttatott, majd jelentetett meg délszláv nyelven. Ungnad viszont továbbra is császári szolgálatban maradt. Előbb Hans Rueber lovaskapitány (a későbbi kassai generális) mellett szolgált, majd 1573-tól fél évtizeden át a Habsburgok isztambuli állandó követe volt. 1584-től haláláig (1600) pedig ő felelt a törökellenes védelmi rendszer megfelelő működéséért.
Ungnad a megterhelő katonai–hivatali feladatok közepette sem feledte el a wittenbergi alma mater szellemiségét. Szabadidejében zsoltárokat fordított, támogatta Nádasdy Ferenc udvari papja, Magyari István 205egyik magyar nyelvű munkájának (Kézbeli könyvecske) megjelentetését. Sőt még a költő Balassi Bálinttal is levelezett, fiát, Andreast pedig a straßburgi egyetemre járatta. A magyarországi hadügyigazgatás első embereként pedig beosztottjait abban is támogatta, hogy állomáshelyeiken – az új egyházszervezet, az iskoláztatás, az irodalom és a könyvkiadás felkarolásával – a protestantizmus pozícióit erősítsék. 1587-ben például egykori isztambuli beosztottja, Stephan Gerlach segítségét használta fel arra, hogy Kassa városa számára Tübingenből megfelelő felkészültségű német prédikátort szerezzen. Gerlach ugyanis ez időben már a teológia rendes tanára volt a tübingeni egyetemen, ahol több jezsuitaellenes vitairatot szerkesztett.
A Haditanács elnökének alárendeltségében álló, főként alsó-ausztriai származású győri, komáromi és kassai főkapitányok az 1570–1580-as években hasonló tevékenységükkel tűntek ki. Andreas Teufel győri generális a protestantizmus egyik igen aktív ausztriai támogatója volt, aki saját birtokaira – talán Ungnad segítségével – Württembergből hívott prédikátorokat. Győrött ugyanakkor biztosította az evangélikus német végváriak szabad vallásgyakorlatát, akikhez hamarosan számos magyar is csatlakozott. Sőt ugyanitt a század második felében a német katonaság prédikátorai – 1586-ban például a Wittenbergben végzett Andreas Ammon – már egy úgynevezett seregiskolát is működtettek. A német és magyar végváriak gyermekei mellett 1586-ban néhány hónapot még a későbbi neves költő, író és műfordító, Szenczi Molnár Albert is eltöltött a seregiskola padsoraiban. Hasonló iskolák működtek a század második felében Komárom, Szendrő és Szatmár váraiban is, melyekben a tanítás szervesen összekapcsolódott a prédikációkkal.
A marhakereskedéssel is foglalkozó említett komáromi főkapitány, Andreas Kielman ugyancsak Ungnad közeli ismerőse volt. Az 1570-es évektől ezért részben az utóbbi tübingeni barátainak, részben Kielman testvérének volt köszönhető, hogy a Duna-parti végvár német katonái is a württembergi hercegségben fekvő város egyeteméről kapták prédikátoraikat. Az Itáliában és Franciaországban orvostudományt tanult Johann Kielman ugyanis rövid magyarországi hadifelcseri szolgálata után – testvérével ellentétben – visszatért szülőföldjére, Németországba. Bár Eperjes városa szívesen fogadta volna szolgálatába, ő Kristóf 206württembergi herceg udvarát választotta. Bátyja kérésére azonban nyilván ő is gyakran közbenjárt a tübingeni egyetem professzorainál, hogy a kor legújabb protestáns áramlatait már ismerő prédikátorok működhessenek Magyarországon.
Az 1572-től magyar nemességgel is rendelkező Hans Rueber kassai generális hasonlóképpen komoly szolgálatokat tett a magyarországi protestantizmusnak. Érdemes visszaemlékeznünk a korábbi fejezetekben elmondottakra: Ruebernek alapvető szerepe volt az 1570-es években a felső-magyarországi főkapitányság kiépítésében, egy Báthory-párti szervezkedés felszámolásában, de még a távolsági borkereskedelemben is. Mindezek mellett ő sem feledkezett meg vallása, a lutheri irányzat pártfogásáról. Még győri szolgálata (1564–1566) idején támogatta a német nehézlovasok prédikátorát, Magdeburgi Joachimot egyik műve kiadásában. Később Kassáról saját költségén küldött polgárgyermekeket a wittenbergi egyetemre, sőt székhelyére befogadta Kopernikusz neves tanítványát, a korabeli Európa egyik leghíresebb matematikusát, Joachim Georg Rheticust is. Patronáló tevékenysége országszerte jól ismert volt, s nemcsak a német, hanem a magyar anyanyelvű protestánsok körében is. Balassi Bálint nevelője, Bornemisza Péter ezért szerette volna Bibliáját Rueber sárosi várában elkészíteni.
A törökellenes magyar hadszíntéren szolgáló idegen főtisztek a 16. század utolsó harmadában tehát számottevő mértékben járultak hozzá a magyarországi protestantizmus megerősödéséhez. Az Európával való állandó szellemi kapcsolattartásban nekik is fontos szerep jutott, sőt olykor még a magyar nyelvű irodalom újdonságainak megjelentetésére is készek voltak áldozni. A magyar rendek nem feledkeztek meg ezen szolgálatokról. 1593-ban David Ungnadot többek között azzal az indoklással (1593: 23. tc.) vették fel soraikba, hogy ő „a Haditanácsban betöltött tiszténél fogva – amelynek élén áll – az országlakosoknak úgy nyilvánosan, mint magánúton nagy hasznára volt”. Az utóbbi kifejezés Ungnad és főtiszti köre tevékenységének volt – talán mondhatjuk – hivatalos elismerése.
A Haditanács befolyásos elnökének 1595 nyarán hit- és honfitársa, Ferdinánd Graf zu Hardegg győri főkapitány kivégzését nem sikerült megakadályoznia. Pedig 1594 őszén a generális az erődvárost az óriási 207oszmán túlerővel szemben páratlanul hosszú ideig védelmezte, és csak a Mátyás főherceg vezette felmentő sereg megfutása után adta fel. Minden közbenjárás ellenére feje mégis porba hullott. Hardegg főkapitány azonban nemcsak a főherceg súlyos baklövései miatt fizetett életével. A koncepciós jellegű perben a trónörökös által összeállított „pártatlan bíróság” – ahogy akkor nevezték – az evangélikus Hardeggből igazi bűnbakot kreált. Az esemény valójában az Alsó-Ausztriában meginduló ellenreformáció első, bár egyáltalán nem lovagias módon kivívott sikere volt.
