SZULTÁNI SZIGOR
SZULTÁNI SZIGOR
A kávét csaknem megjelenése pillanatától kezdve bizonyos kormányzati és vallási körök rosszallása kísérte. 1511-ben Mekkában történt az első kísérlet arra, hogy a kávé fogyasztását és a kávéházakat betiltsák. Az 1530-as években Kairóban lendültek támadásba a kávé ellenzői, de tiltó rendelkezések kiadására végül is nem került sor. Az Oszmán Birodalomban a kormányzati erők is azonnal hallatták hangjukat. A kávéház elleni támadások egyik fő hivatkozási pontja az ott folyó kábítószerfogyasztás lett. Megindult a harc a két tábor: a pártolók és az ellenzők között, és mintegy száz éven át folyt változó sikerrel, drámai közjátékokkal tarkítva, míg végül a kávé általános elfogadásával nyugvópontra jutott.
Későbbi szultáni rendeletek utalásaiból úgy tűnik, hogy a kávéra vonatkozó első tiltások már Szulejmán alatt életbe léptek. Sok hasznuk azonban aligha lehetett, mert 1567-ben II. Szelim parancsot adott az összes fővárosi kávéház és kocsma bezárására (meghagyva, hogy a lefoglalt borokat sózással tegyék élvezhetetlenné). III. Murád 1583-ban hasonló értelmű rendeletet bocsátott ki, de ő már gályarabsággal fenyegette meg azokat, akik az előírást megszegve kávéházakat tartanak fenn. 1589 és 1591 körül újabb tiltó rendelkezések jelentek meg, ám valószínűleg ugyanúgy nem értek el eredményt, mint az addigiak: néhány napi óvatos kivárás után a kávéházi élet, mintha mi sem történt volna, visszazökkent rendes kerékbáságásába.
Mindez persze csakis úgy történhetett meg, hogy a szultánok láthatólag maguk sem erőltették parancsaik betű szerinti betartatását. Ezzel a felemás hozzáállással szakított drasztikusan IV. Murad (1623–1640) 1633-ban, amikor egy tűzvész ürügyén (a hírek szerint ezt egy gondatlan kávéházi dohányos okozta) rendkívül szigorú intézkedéseket léptetett életbe. Elrendelte a birodalom területén működő összes kávéház lerombolását, továbbá halálbüntetés terhe mellett betiltotta a kávé és a dohány használatát. A szultán ezúttal arról is gondoskodott, hogy a rendeleteket szigorúan végrehajtsák. Éjszakánként a városi őrséggel járta Isztambult, s akit dohányzáson vagy kávéiváson kapott, annak sorsa bevégeztetett. Reggelente az utcákon heverő holttestek jelezték a szultán elszántságát.
Murád halála után ez a szigorúság enyhülni kezdett, s a tilalmak lassanként feledésbe merültek. 1650 körül a kávéház újra elfoglalta korábbi helyét Isztambul mindennapi életében (másutt már korábban újraéledtek). A legutolsó betiltásra 1826-ban került sor, amit az akkori rendkívüli események tettek indokolttá. Véres harcban ekkor számolták fel Isztambulban a janicsárok egységeit, s hogy a megnyugvást semmi se zavarhassa, a kormányzat néhány hónapra bezáratta a kávéházak ajtajait.
