A vilájet gazdasági szerepe
285A vilájet gazdasági szerepe
Amikor 1552-ben Ahmed pasa a vilájet megszervezéséhez fogott, úgy gondolta, hogy egy év múltán már képesek lesznek kipréselni a tartományból azokat az összegeket, amelyek az itteni katonaság és hivatalnokok fizetéséhez és az egyéb költségek fedezéséhez szükségesek. Az udvar ezt az optimizmust egyáltalán nem osztotta, s attól tartott, hogy az új szerzemény – éppen úgy, mint a budai vilájet – csak deficitet fog „termelni”, amit majd a központi területek hozamából lesz kénytelen kipótolni.26 Hamar beigazolódott, hogy az udvar félelme nem volt alaptalan, mert az isztambuli kincstár komoly összegekkel kényszerült támogatni a temesvári kincstárt. Még 1567-ben is 40 000 ezer aranyat (2 400 000 akcsét) utaltak át Temesvárra a vilájet katonáinak zsoldjára (1566-ban a budai és a temesvári katonák együttesen 463 700 aranyába kerültek a Portának a helyi bevételeken kívül).27 Ennek ismeretében szinte hihetetlen, hogy 1569-től a temesvári kincstár már többletet termelt, és az 1590-es évekig évről évre jelentős összegekkel támogatta a budai kincstárt: 1569 és 1586 között átlagosan évi 75 866 arannyal (4 500 000 akcséval).28 Ennek a támogatásnak köszönhető, hogy 1575 és 1581 között a magyarországi területek el tudták tartani az itteni török katonaságot. A temesvári vilájet gazdasági virágzása tűnik ki abból a tényből is, hogy a defterdárok a budai segélyek elküldése után még képesek voltak tartalékokat képezni és jelentős összegeket befizetni a központi kincstárba. Egy 1588. október 14-én kelt szultáni rendeletben azt állították, 1574 óta a helyi megtakarítás 2 000 000 akcsét, a központi befizetés pedig 50 000 gurust (3 500 000 akcsét) tett ki évente.29 Az összegek azonban ingadozhattak, mert az 1582. évi központi költségvetési beszámoló szerint Temesvárról „csak” 1 542 420 286akcsét utaltak át Isztambulba.30 A tartomány teljesítőképessége egy ideig ellensúlyozni tudta az 1580-as évek pénzleértékelésekkel és inflációval kísért gazdasági válságának hatásait is. Igaz, 1587–1588-ban átmenetileg itt is komoly problémák jelentkeztek: a budai átutalások elmaradtak, az isztambuli kincstárba pedig – kerekítve – csak 700 000, illetve 800 000 akcse érkezett, s ezért a defterdárt számadásra a fővárosba rendelték.31 Ám 1591-re, amikor a budai kincstár már közel járt a teljes összeomláshoz, a temesvári ismét kiváló eredményt ért el: 10 812 449 akcséra rúgó összbevételeiből könnyedén kifizette a tartományi katonaságnak járó 6 271 931 akcsét, s miután rendezte 1 248 089 akcsés egyéb kiadásait, még 3 292 429 akcse szabadon felhasználható feleslege maradt.32 Az 1591. évi kincstári elszámolás lehetőséget nyújt a főbb temesvári jövedelemforrások megismerésére is. A bevételek durván 54%-a az ún. mukátaákból (adóbérletekből), 25,79%-a a dzsizje-adóból és járulékaiból, 8,87%-a a juhtenyésztésre kirótt adókból származott (e három tétel együtt 88, 66%-ot tesz ki).
26 TSMK, Kog˘uşlar 888, 347a–347b. (1552. augusztus 6-i rendelet.)
27 Ömer Lûtfi BARKAN, H. 974–975 (M. 1567–1568) malî yilina âit bir Osmanli bütçesi, in Istanbul Üniversitesi Iktisat Fakültesi Mecmuasi, 19:1–4(1957–1958), 309.
28 Lajos FEKETE–Gyula KÁLDY-NAGY, Rechnungsbücher türkischer Finanzstellen in Buda (Ofen) 1550–1580. Türkischer Text, Bp., 1962, 772: 68. jegyzet; Caroline FINKEL, The Administration of Warfare: The Ottoman Military Campaigns in Hungary, 1593–1606, Wien, 1988, 291–292; ÁGOSTON Gábor, A magyarországi török végvárak fenntartásának és ellátásának néhány kérdése, in Végvárak és régiók, 321–322. Az ő számadatain alapuló számításokra: HEGYI Klára, Török berendezkedés Magyarországon, Bp., 1995, 39 s kk. ll. A hivatkozott szerzők együttvéve 1578-ig követték nyomon a temesvári pénzsegélyeket; két szultáni rendelet alapján azonban kimondhatjuk, hogy ezek – kisebb kihagyásokkal – a későbbiekben is megérkeztek Budára: BOA, Mühimme defterleri 64, 378/145 (1588. október 14.) és 70, 274/140 (1593. március 15.). Ehelyütt fejezem ki köszönetemet Dávid Gézának, aki az első adatra felhívta a figyelmemet.
29 BOA, Mühimme defterleri 64, 378/145.
30 BOA, Maliyeden Müdevver 893, 11.
31 BOA, Mühimme defterleri 64, 378/145. és 411–412/158. (1588. november 5.)
32 BOA, Maliyeden Müdevver 15696, 1–2.
A tizenöt éves háború azonban, úgy tűnik, visszavonhatatlanul megakasztotta, sőt visszájára fordította ezeket kedvező folyamatokat, mert az 1580 táján már újra deficitbe forduló budai kincstár példáját a 17. század elején a temesvári is követte.33 Egy 1612. december 17-én készült költségvetési előirányzatban, amely a temesvári kincstárnak a következő három évben várható tényleges mukátaa-jövedelmeit vette számba, a forrásoknak már csak 55%-a származott a vilájet területéhez tartozó adóbérletekből. A többit a belgrádi és egy szerbiai adóbérletből remélték beszedni.34 A következő években a temesvári vilájet (ugyanúgy, ahogy a budai, az egri és a kanizsai) még nagyobb mértékben szorult rá külső erőforrásokra. Úgy tűnik, az 1610-es években szilárdult meg az a rendszer, hogy a Dráva–Duna feletti tartományokat javarészt az észak-balkáni területek adóiból finanszírozták. Temesvárt a 17. században többnyire a boszniai és a hercegovinai szandzsákok átutalásai tartották életben. Jóllehet így a kincstár kiadásai és bevételei 1630 körül már csaknem egyensúlyba kerültek, nyilvánvaló, hogy a vilájet (mint ahogy az egész magyarországi hódoltság) jövedelemtermelő képessége a háború következtében katasztrofálisan lecsökkent.35 A 17. század második 287felében, amikor a törökök teljesen átszervezték az adóztatás rendszerét, a temesvári vilájet helyzete viszonylagosan javult. 1670-ben több mint kétszer annyi adóegysége volt, mint a budai vilájet Dráva–Al-Duna fölötti részének.36 Arra is vannak jelek, hogy időnként ismét támogatta Budát. Ennek ellenére költségvetése sem ekkor, sem a karlócai béke után nem tudott megállni a saját lábán. Az 1700-as évek elején a bevételek arra sem voltak elegendők, hogy a beglerbég jövedelmét kifizessék belőle.37
33 A budai kincstárnál néhány éves szünet után megint fellépő hiányok okaira l. PÁLFFY Géza, A magyarországi török és a királyi végvárrendszer fenntartásának kérdéséhez, in Keletkutatás, 1995 tavasz, 61–86.
34 BOA, Maliyeden Müdevver 228, 1–2.
35 Az elmondottak a következő forrásokon nyugszanak: BOA, Bab-i defteri, Cizye muhasebesi 26570; Maliyeden Müdevver 15998 és 15983.
36 BOA, Bab-i defteri, Mevkufat kalemi 27520, 54–55: 11 111 háne 5431-gyel szemben. Igaz, ez a Temesvárra nézve igen hízelgő arány a következő évben kissé romlott, mert a török hatóságok a vilájet adóegységeinek számát kénytelenek voltak 18%-kal lejjebb szállítani (uo., 55), s így az adószámokat tekintve Buda (balkáni tartozékaival együtt) Temesvár elé került. A számok egészében mégis a temesvári vilájet gazdasági potenciáljának fölényét húzzák alá.
37 DÁVID G., Adalékok a Temesvári, 46–47. Egy 1705. június 22-én kelt szultáni rendelet azt állítja, hogy a vilájet helyi bevételei 285 napra fedezik az itteni katonaság zsoldját. Vö. Török–magyar oklevéltár 1533–1789, ford. KARÁCSON Imre, szerk. THALLÓCZY Lajos–KRCSMÁRIK János–SZEKFŰ Gyula, Bp., 1914, 322; FENYVESI L. (i. m., 254.) az adatot csak az általa (helytelenül) müsztahfiznak minősített janicsárokra vonatkoztatja, amit a szöveg nem indokol.
