d) A magyarországi határvédelmet bemutató térkép a Német Birodalom rendjei számára 1570-ből
d) A magyarországi határvédelmet bemutató térkép a Német Birodalom rendjei számára 1570-ből
Katonai szempontból kevésbé lehetett ennyire részletes az a térkép („Mappa”),108 amely a Habsburg Birodalom magyarországi hadszínterén kiépített védelmi rendszer várait a Német Birodalom 1570-ben Speyerben összegyűlt rendjei számára mutatta be, és amelyet II. Miksa császárnak a rendekkel folytatott tárgyalási iratanyagából – sajnos – csak utalásszerűen ismerünk. A határvédelemnek a fentiekben bemutatott finanszírozási nehézségei 1570-ben a császár és a Haditanács számára különösen nagy problémát jelentettek, hiszen az 1568-ban Drinápolyban kötött Habsburg–oszmán béke után a birodalomban egyre többen voltak olyanok, akik úgy gondolták, a korábbi török segélyek összegét a béke idején le kellene csökkenteni.109 Csakhogy a védelmi rendszer fenntartásához szükséges kiadások ebben az időben nemhogy csökkentek, hanem még tovább emelkedtek. A végvárak e korszakban megvalósult jelentős megerődítése, a kor egyre modernebb tűzfegyvereivel való felszerelése, a hírszerzés, a hadiposta és a fokozatosan terebélyesedő hadügyi adminisztráció ugyanis egyre nagyobb és nagyobb pénzösszegeket emésztett fel. A császárnak ezek fedezéséhez a birodalmi rendektől minél tekintélyesebb segélyeket kellett tehát kikényszerítenie.
108 Lásd a 112. jegyzetet.
109 A török hódításnak a Német Birodalom életére gyakorolt hatásait alapvető munkájában Winfried Schulze vizsgálta: Schulze, Winfried: Reich und Türkengefahr im späten 16. Jahrhundert. Studie zu den politischen und gesellschaftlichen Auswirkungen einer äußeren Bedrohung. München, 1978.
A 16. század második felének birodalmi gyűlésein (Reichstag) a török segély kérdése ennek következtében a császári előterjesztések (propositio, Proposition) 45és a rendekkel megvitatott kérdések első és legfontosabb pontjává vált.110 A rendek anyagi–katonai segélyének elnyerése érdekében az uralkodó általában igen részletes képet festett a magyarországi hadügyi–politikai viszonyokról, a végvárrendszer állapotáról, külön várjegyzékek segítségével az egyes helyőrségekben szolgálók létszámáról és zsoldjáról,111 a törökök elmúlt években végrehajtott várfoglalásairól, portyáiról, pusztításairól és mindezekkel kapcsolatban magukról a hadi kiadásokról. A Magyarországot többnyire csak különféle tudósításokból ismerő rendek számára persze a teljesen idegenül hangzó várnevek nem sokat mondtak. A határvédelem rendszerének számukra legalább alapszinten történő bemutatásához ezért mindenképpen szükség volt egy egyszerűbb végvárvonal-térképre, a nyomtatott Magyarország-mappák ugyanis nem magát a védelmi rendszert ábrázolták. Ezt szolgálhatta 1570-ben a speyeri birodalmi gyűlésen az a térkép, amely az Adriai-tenger partján fekvő Fiumétől az erdélyi határon található Nagybányáig, nagy félkör alakban, megközelítőleg 300 német mérföld hosszúságban húzódó, német–magyar lovas és gyalogos őrséggel ellátott, 96 királyi várból álló védelmi láncolatot mutatta be. A térképhez további magyarázatként a rendek részére még az egyes végvárak és fontosabb helységek rövid leírását („Descriptio Locorum”) is mellékelték.112
110 A császári előterjesztésekre és a rendekkel folytatott egyeztető tárgyalásokra: Aulinger, Rosemarie: Das Bild des Reichstages im 16. Jahrhundert. Beiträge zu einer typologischen Analyse schriftlicher und bildlicher Quellen. Göttingen, 1980. 205–248. (Schriftenreihe der Historischen Kommission bei der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, Schrift 18.)
111 Lásd például a Speyert követő két birodalmi gyűlésre, az 1576. évi regensburgira és az 1582. évi augsburgira készített várlistákat: Pálffy G.: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer, i. m.
112 „Dan einmal gewiß unnd wahr ist, und weißt es die Mappa und Descriptio Locorum clerlich aus, das Ire Kaißerliche Maiestadt und die Fürstliche Durchlaucht Erczherczogk Carl etc. vonn Transchin biß genn Banija oder Freistedtlein in Zipscht [sic!], unnd von dannenn biß gen Sanct Veidt am Plaum des Adriatischen Mehres, vonn einer Feste zu der anndernn, der rechten Lienien nach zurechnenn, ungeverlich zwei hundert, unnd in die Krumme wol biß in dreihundert Deutscher Meil [1 német mérföld kb. 7 km] Weges Greniczenn gegenn dem Turcken und desselbigenn Vorwandtenn habenn. Inn welchem weitleuftigem Bezirck die Keyserliche Mayestät etc. groß vnnd kleine Orthflecken und Befestigung bis in die 96, alle mit Deutschem und Hungrischem Kriegsvolck zu Roß unnd Fus beseczenn, unnd desselbigenn allein zu Fridenszeitten über 21 000, daß gancze Jar, Winter und Sommer erhalten, und darauf allein ordinari Jarsbesoldung, ohne einigen Baucostenn oder anderen Ausgabenn, über die vierzehen mal hundert tausent Gulden … jerlich zutregt.” StaatsA Nürnberg, Ansbacher RTA (Rep. 136.) Bd. 43. No. 19.
