38 Érsekújvár (1580-1588?)
Ottavio Baldigara életében új szakaszt jelentett a második érsekújvári erődítmény építkezéseinek beindulása. Az elsőt Oláh Miklós esztergomi érsek építtette Esztergom eleste után, 1545-ben, a Nyitra és a Vág völgye, valamint az Esztergom és Pozsony közti országút fedezésére. A téglalap alakú, négy sarokbástyás palánkvár a Nyitra bal partján állt, ahol a védelem feltételei kedvezőtlenebbek voltak. Ezért már 1571-ben elhatározták annak elbontását, és hogy a Nyitra jobb partján egy új, korszerű, kőből készült erődítményt emelnek. Az 1580-ban indult építkezést jelentős részben a cseh-morva rendek finanszírozták, s ennek köszönhetően első kapitánya egy morva származású katona, Friedrich von Žerotin lett. A régi erődítmény bontásának valószínűleg 1581-ben fogtak neki, ami egyben arra is utalhat, hogy akkorra az új már védhetőállapotba került.
Baldigara ismereteink szerint először 1580 május folyamán járt Érsekújváron, mégpedig Bernardo Magnóval, a győri vár egyik jeles építőjével együtt. Magno a források szerint már 1579-ben is megfordult itt. Baldigara minden bizonnyal rögvest bekapcsolódott a munkálatokba, mivel a hónap végén már engedélyt kapott építőanyag odaszállítására, majd pedig pénzt kért az építkezésre. Az építkezést a továbbiakban valószínűleg Magno irányította, Baldigara ugyanis nem maradt Érsekújváron, hiszen június végén már ráparancsoltak, hogy térjen vissza, 39júliusban pedig Hans Ruebert utasították Baldigara visszaküldésére, éspedig Stellával együtt. Baldigara azonban abban az évben már feltehetően nem járt Érsekújváron, hiszen Friedrich von Žerotin várkapitány még decemberben is kérte odaküldését. Tette ezt főleg azért, mert a jelek szerint mindaddig ott tartózkodó Magno, betegsége miatt, otthagyta az építkezést.
Legfontosabb feladata természetesen most is a szervezés volt. A legnagyobb gondot itt is munkálatokhoz szükséges pénz, illetve az építőanyag és az eszközök megszerzése jelentette. Ez pedig abból állt, hogy folyamatosan ostromolta kérelmeivel az illetékes kormányszerveket, s többnyire elutasító válaszokat kapott. Ennek legkirívóbb példája, amikor lapátok vásárlásával kapcsolatban írt neki a Haditanács. Itt is jelentéseket kellett küldenie a munkálatokról és a pénzügyekről, s bizonygatnia, hogy becsületesen bánt az építési pénzekkel. A pénzügyek intézését tovább nehezítették a „különmunkák”: neki és Samaria kapitánynak kellett számot adnia arról, hogy az előző kapitány, Friedrich von Žerotin hogyan bánt az építési pénzekkel, a várhoz rendelt robottal és a robotváltság címén befolyt összeggel. Az építési tisztviselők tevékenységének felügyeletével, fizetésével és az építési írnok hűtlen pénzkezelésével is nekik kellett foglakozniuk. 1582 májusában 40az építési pénzek körüli bonyodalmak miatt Baldigarának és Samaria kapitánynak is igazolnia kellett az összegek jogos felhasználását a Haditanács előtt.
Úgy tűnik, a központilag a várhoz rendelt robot helyi megszervezése és a robotváltságból befolyt pénzek beosztása is az ő vállát nyomta. E kötelezettségeket bizonyosan keményen behajtatta, mert egyszer felszólították, hogy az Érsekújvár környékén lakó, fafuvarozással és mészégetéssel tartozó alattvalókat, amennyire lehet, kímélje. Mint már korábban láttuk, hozzá tartoztak az építkezés rendjével kapcsolatos ügyek: az építési rendtartás, az építőanyag őrzése. Azzal is őt keresték meg, hogy az építőanyag-raktárban szorítson helyet a muníciónak is.
Mindehhez járult a tényleges építési feladatok elvégzése: foglalkoznia kellett a szabad ég alatt állóágyúk fölé emelendő fatetőkkel, az Érsekújvárra küldendő hajókkal és híddal, a várparancsnoki szállás, a hadszertár, az óra, a malom építésével. Olykor akadt köztük olyan is, amelynek a hadiépítészet lényegéhez is köze volt, mint a vakárok építése. A várparancsnok szálláshelyének ügye egyébként külön figyelmet érdemel. 1582 augusztusában ugyanis Bernhardt von Hardegg, akivel a Haditanács az érsekújvári kapitányi tisztség átvételéről tárgyalt, azért nem akarta helyét elfoglalni, mert nem volt szállása. Végül is Samaria maradt a kapitány. Neki nyilván volt szállása.
Ám ha mindez nem lett volna elég, 1583-ban, midőn egy útjáról visszatérőben volt Érsekújvárra, Baldigara parancsot kapott, hogy vigye magával Ubaldino Megliorinit 41is, akit tájékoztatnia kellett az erődítmény helyzetéről és a munkálatok állásáról. Hogy a dolog mennyire nem lehetett ínyére, az kiderül Megliorini elképzeléseire adott válaszának elutasító hangneméből is. Jelentésében egyébként megfelelőérvekkel alátámasztva vitatta Megliorini elképzeléseit, amelyeket „fantáziának” titulált.