3.1.2 A technikai adatok és a mértékegységek
3.1.2 A technikai adatok és a mértékegységek
A 16-17. századi inventáriumokban tehát a leggyakrabban megadott paraméter a löveg kalibere. A méterrendszer bevezetését megelőzően ezt a kilőtt kő-, ólom-, vagy vasgolyó súlyával, fontban (libra, Pfund), a kisebb lövegeknél és a kézi lőfegyvereknél pedig latban (= 1/32 font) határozták meg.87 A tipizálás mellett azonban a korban alkalmazott mértékegységek bizonytalansága a legnagyobb probléma. Az esetek döntő többségében ugyanis nem állapítható meg, hogy az összeíró éppen mely területen érvényes súlymértéket használta, így ezen értékeket sem tudjuk pontosan átváltani kilogrammra. A helyzeten az sem segít, ha ismerjük az adott várat övező területen használt helyi súlymértékek értékét, hisz többnyire semmi sem bizonyítja, hogy az összeíró, aki netán más vidékről, esetleg külhonból érkezett, épp azt használta. Ugyanakkor a probléma nem kerülhető meg, mivel a korabeli tüzérségnél nemcsak a lövegek űrméretét határozták meg a kilőtt golyó kaliberével, hanem minden alkatrész méreteit ebben adták meg, s ezt nevezték feltalálója, Georg Hartman tűzmester származási helye után nürnbergi tüzérségi mértékrendszernek (Nürnberger Geschützsystem).88 A kaliber, mint meghatározó egység fontosságát Wallhausen így fogalmazta meg: „Die Caliber oder Kugel jeders Geschuetzes in seiner groesse ist der Regulist, nach welchem das gantze Geschuetz wil gereguliret vnd geproportionirt seyn.”89 A mondott bizonytalanságok miatt, magyarországi viszonylatban, általánosságban a bécsi font tekinthető alapértéknek (0,56006 kg).
87 A különböző font-fajtákra l.: Bogdán, 1991. 442-448., a latra: Uo. 451-453.
88 A nürnbergi tüzérségi mértékbeosztásra l. mindenekelőtt: ***: Das wahre alt-deutsche oder Nuernberger Artillerie-System; verglichen mit dem oesterreichischen. Oesterreichische Militaerische Zeitschrift. Viertes Heft, Wien, 1826. 160-199. L. még: Dolleczek, 1887. 88-89., Meynert, 1868. I. 393-394., Schmidtchen, 1977. 96-98. Hogy a szakma valóban a nürnbergi mértéket tekintette alapnak, azt Daniel Elrich műve is igazolja, aki táblázatot közöl a nürnbergi font átváltásáról más városok mértékeire. Elrich, 1676. 35. Kalmár szerint a magyar tüzérség is a nürnbergi mértéket használta. Kalmár, 1971. 171. Schmidtchen szerint elsőként egy velencei ágyúöntő sorolta be a lövegeket kaliberük alapján, s I. Miksa tőle vette át e megoldást. Schmidtchen, 1977. 83-84. A szisztéma magyar vonatkozásait ismerteti részletesen: Iványi, 1927. 23-30.
89 Wallhausen, 1617. 24.
A fontban megismert kaliberadatokból elvileg és matematikailag egyszerűen ki lehet számítani a csőfurat átmérőjét centiméterben, abból pedig a lövegcső egyéb adatait is. Minthogy azonban az öntési technológia hiányosságai miatt a korabeli eljárásokkal a mai pontosságot még megközelíteni sem lehetett, továbbá a golyók közötti méretbeli eltérések miatt a csőfuratot a golyó kaliberénél mintegy 10%-kal nagyobbra kellett fúrni,90 a golyó és a csőfurat átmérője között – s így az ehhez tartozó fontértékek között is – meghatározott eltérés keletkezett, s nem mindig tudható, hogy a kettő közül melyiket adták meg az összeírásban.91 A gondos összeírók, talán nem is tudatosan, ezért használhatták az „x fontos golyót lövő ágyú” kifejezést.92 Kétségtelen, hogy a két érték közötti eltérés viszonylag csekély, de az azokkal végzett számításoknál a hiba kumulálódik (l. a következő táblázatot).
90 Többek között ezen eltérés miatt kellett az ágyúcsőbe fojtást helyezni, különben a golyó és a csőfal közti részen a lőporgázok egy része hatástalanul távozott volna.
91 L. erre pl. Szatmár 1600 körül készült inventáriumát, ahol a szöveg mellé – talán éppen e tévedési lehetőség kiküszöbölésére – berajzolták mindkét méretet. Szatmár, 1600. 25v-29v. Az eltérésekről adatokat közölt: Dolleczek, 1887. 89., 153. Ugyanitt jegyzi meg, hogy Ernst Graf von Traun főhadszertárnok vezette be a szigorúan a kilőtt golyó súlyán alapuló rendszert, amely azután a vontcsövű lövegek megjelenéséig maradt érvényben.
92 „Egy Algiu, huszon Eöt fontos golyobissal iaro.” Fogaras, 1636. 1r. „1 24 lb Eisen schiessende halbe Chartaun.” Szendrő, 1690. 491r. „Jbidem Falcona una ponderat Centenarios Vigintj quinque, iaculans globum ponderis librae 6.” Murány, 1584. 21v.
A lövegcső hosszának megadására kétféle módszer létezett. Használták a szokásos hosszmértékek valamelyikét (Elle/cubitus/sing, Werkschuch/láb, Spanne, tenyér93), vagy – meglehetősen gyakran – a golyóhosszt (Kugellang)94. Ez utóbbi igazi tüzérségi mértékegység, amely a löveg hosszát a csőfuratban egymás mellé helyezhető golyók számával határozza meg. Az ebből kiszámítható hosszérték azonban, a golyók kaliberénél elmondottak mellett, azért bizonytalan, mert szinte sosem tudható, hogy a megadott golyóhossz magában foglalja-e a csőfenék vastagságát is, ami szintén éppen egy golyóátmérőnyi. Épp ezért az első módszer megbízhatóbb méreteket adhat a számunkra.
93 1 Elle, azaz bécsi rőf 77,75 cm. Bogdán szerint a sing többnyire a magyar rőf elnevezése volt, 1 sing tehát 62,2 cm. A Werkschuch kezdetben bécsi lábat is jelentett, ami 31,6 cm, a Magyarországon általánosan használt pozsonyi láb 31,68 cm. A Spanne, azaz arasz 23,7 cm, a tenyér 7,9 cm. Bogdán, 1990. 189-206., 148-154., 134-137., 210-211.
94 A haditechnikai leírások „L”-lel rövidítik, így a továbbiakban én is ezt használom a megfelelő helyeken.
A leírásokban alig-alig, az esetek kevéssel több, mint 10%-ában szerepel a csősúly, pedig ez is nagyon fontos a pontos tipizáláshoz. Ezt a jellemzőt mázsában (Centner, centenarium95) és fontban adták meg. A mázsára ugyanazok a megállapítások vonatkoznak, mint az előbb említett fontra. További átszámítási probléma keletkezik abból, hogy léteztek 100, illetve 120 fontos mázsák is.96 Az ágyúcsövekre megadott súlyértékekkel szemben azonban óvatosságra ad okot az a megjegyzés, amelyet Kassa 1552. évi latin inventáriumában olvashatunk. Eszerint a lövegeket „a mérleg hiánya miatt nem tudták megmérni, de mindkét részről segítségül hívott hozzáértő személyek becslése alapján ekképp határozták meg [ti. a lövegek súlyát]”.97
95 Bár Finály Henrik kitűnő szótára főnévként kizárólag e centenarium -ii n alakot adja meg, az inventáriumokban gyakorta szerepel centenarius -ii m formában is, kellő fejtörést okozva az átíráskor, hiszen a rövidítések feloldásakor nem archaizálunk, viszont furcsán fest, midőn az egyik sorban az eredetiben kiírva a hímnemű alak áll, az utána következőben pedig a rövidítés feloldásában a semlegesnemű. Finály, 1884. 335. hasáb.
96 Bogdán, 1991. 454-458.
97 „... propter defectum librae non potuerunt ponderari, sed iuxta estimationem hominum peritorum ab utraque parte adhibitorum estimatae sunt hoc modo.” Kassa, 1552(l). 11r. Ilyen a bizonytalansággal más esetekben is találkozunk: „Pix in Varios Arcis usus in Summa Cubulorum incerta”. Árva, 1576. 5.
Feltűnő, hogy számos 16. századi összeírásban csak a csövek súlyát adták meg.98 Sőt, Árva 1549. évi és Kassa 1552. évi latin jegyzékébe még a lövegek összsúlyát is beírták,99 továbbá Árván és Kanizsa 1568. évi leltárában a lövegek árát is feltüntették. Ennek okát abban látom, hogy az adott esetekben nem annyira a harci, mint az anyagi érték szerint vizsgálták a helyszínen talált fegyverzetet, hiszen a kanizsai inventárium – záradéka alapján – éppen akkor készült, midőn a várat a királyi biztosok átvették Kanizsai Orsolyától.100 Ezen adatokból mindenesetre kiviláglik, hogy az ágyúöntéshez használt fém rendkívül drága volt.101
98 Árva, 1549., Kanizsa, 1568., Kassa, 1552., 1557., 1640., Palota, 1559.
99 Árva, 1549. 106v., Kassa, 1552(l). 11v.
100 Kanizsa, 1568. 48r.
101 Árván egy mázsa ágyút „mit aller Zuegehorung” – vagyis a benne levő fémet, és minden hozzávaló felszerelést mázsára leosztva – 12 magyar forintra taksáltak. Ugyanakkor a vasgolyó mázsája már csak 2 forintba került. Árva, 1549. 106v., 107r. Kanizsán úgyszintén 12 forintra értékelték az ágyúk mázsáját, de már a golyókat 3 forint 20 dénárért számolták el. Kanizsa, 1568. 47r., 47v. Hogy mennyire megbecsülték a drága fémet, mi sem bizonyítja jobban, mint a leltárakban megemlített nagyszámú törött löveg, vagy csődarab, amelyet (át)öntésre szántak. L.: Eger, 1554. 56v., Eger, 1690. 82v-84v., Murány, 1550(n). 32v., Murány, 1690. 266r., Sáros, 1568. 17v., Szendrő, 1690., 491v., 492r., 493r., 493v., 494r., Sziget, 1547. 3r., Sziget, 1556. 1r. L. még az 1570. évi felső-magyarországi összeírást, ahol minden várban gondosan feljegyezték a törött csövek összsúlyát. ÖStA KA AFA 1570/11/2.
Az 1647. évi kassai inventárium mindeddig egyedülálló lehetőséget szolgáltatott az ott használt mértékegységek megállapítására, ugyanis a lövegcső hosszát kétféleképpen is megadták: golyóhosszban és rőfben (Elle).102 Ha a jegyzékben megadott golyósúlyból kiszámítjuk annak átmérőjét, összehasonlíthatjuk a kétféle hosszmegadás eredményét. A kassai fontból és ölből nyert adatok közti csekély különbség alapján egyértelműnek tűnik a kassai mértékek alkalmazása, annak ellenére, hogy a harmadik lövegnél az eltérés a másik kettőhöz képest jelentős. Ha pedig az 1647. évi jegyzéknél elfogadom a kassai mértékek használatát, akkor ugyanez történt a többi 17. századi összeírásban is, lévén az értékek mindenütt majdnem teljesen megegyezők. Ez pedig ellentmond Kalmár azon véleményének, miszerint Magyarországon is a nürnbergi mértékeket használták volna a tüzérségnél.103 Az adatokból az is kiderül, hogy az itt szereplő kaliberhosszak magukban foglalják a csőfenék vastagságát is, tehát közelítőleg meghatározható a csőfurat hossza is. Mindezeket mutatja a következő táblázat.104
102 Kassa, 1647. 44r-46r.
103 L. a 88. jegyzetet.
104 A táblázat esetében nem jelentett problémát a csőfurat-golyóátmérő közti differencia, mivel a szövegben egyértelműen a kilőtt golyó súlya szerepel („schiesst 40 lb Eißen”). Az átszámításoknál használt mértékek: 1 bécsi font = 0,56006 kg, 1 kassai font = 0,5 kg, 1 bécsi rőf = 77,75 cm, 1 kassai rőf = 60,31 cm. Bogdán, 1991. 443-444., 446., Bogdán, 1990. 190-192., 196-197.
löveg
|
Pawren Tantz
|
Wildte Mann
|
Stier oder Ochß
|
kaliber
|
40 font
|
38 font
|
38 font
|
golyóhossz
|
22,5
|
20
|
21
|
rőf (Elle)
|
6,25
|
5,5
|
6,125
|
golyósúly bécsi fontból számítva
|
22,4 kg
|
21,3 kg
|
21,3 kg
|
golyósúly kassai fontból számítva
|
20 kg
|
19 kg
|
19 kg
|
átmérő bécsi fontból számítva
|
17,59 cm
|
17,3 cm
|
17,3 cm
|
átmérő kassai fontból számítva
|
16,94 cm
|
16,64 cm
|
16,64 cm
|
hossz bécsi fontból számítva
|
396 cm
|
346 cm
|
363 cm
|
hossz kassai fontból számítva
|
381 cm
|
333 cm
|
349 cm
|
hossz bécsi rőfre számítva
|
486 cm
|
428 cm
|
476 cm
|
hossz kassai rőfre számítva
|
377 cm
|
332 cm
|
369 cm
|
A kassai jegyzékben használatos mázsa azonosítását a fentiek mellett az 1647-es és az 1669-es inventárium tette lehetővé, mert a lőporok súlyának összesítéséből ki lehet számítani, hogy a 120 fontos kassai mázsát és a kassai fontot használták.105 Ebből kiszámítható, hogy a Pórtánc 5580, a Vadember 4800, a Bika pedig 4680 kg-ot nyomott.
105 Ugyanezt írja Pálffy is. Pálffy, 1995a. 218. 139. jegyzet. Bogdán, 1991. 456-457. Egyébként másutt is előfordul a 120 fontos mázsa használata: l. pl. Eger, 1556., 1558., 1560., Munkács, 1573.
