3.1.6 A lövegek sérülései
3.1.6 A lövegek sérülései
Bár láthattuk, hogy olykor kétszáz éves lövegek is használatban maradtak végvárainkban, ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindegyikük ilyen magas kort ért volna el. Sőt, közelebbről megvizsgálva a számokat és a tényeket, igen nagyfokú „halandóságot” figyelhetünk meg, ami, tekintettel a szinte állandó háborús állapotokra, nem tekinthető különlegesnek.
A puszta számok felől nézve, 83 inventáriumban jegyeztek fel tönkrement lövegeket, s az azokban összeírt 2176 darabból 295-ről állapítható meg, hogy már használhatatlan (13,6%).334 Ez első pillantásra nem tűnik soknak, ám bízvást hihetjük, hogy a többi várban is voltak szép számmal ilyen példányok. Ezt támasztja alá az is, hogy sok esetben a sérülés leírásakor nem teszik hozzá, hogy attól a löveg használhatatlanná vált-e, avagy nem, utólag pedig ezt nem mindig lehet eldönteni.
334 Értsd: vagy odaírták konkrétan, hogy a löveg használhatatlan, vagy olyan sérülést írtak le, ami alapján magam gondoltam úgy, hogy tönkrement.
A lövegek sérüléseit két csoportra kell bontani. Az egyikbe azokat soroljuk, ahol maga a cső károsodott, ezt ugyanis, kevés kivétellel (l. alább a gyúlyuknál), csak újraöntéssel lehetett kijavítani, ehhez pedig megfelelő ipari háttér kellett, ami csak a nagy öntőközpontokban (Murány, Kassa, Patak, Gyulafehérvár) állt rendelkezésre.335 A másik csoportba a löveg egyéb alkatrészeinek, elsősorban a talpnak a törése tartozik, mivel ezt többnyire helyben is rendbe tudták hozni, a hibás rész(ek) cseréjével.
335 „Falconeta Arcis vna Antiqua et ferme Circa Medium Scissuram Habens, que Jam ad Muran ducta et destructa ad conflacionem Bombardarum Centenaria Cupri octo Continentis.” Eger, 1554. 56v.
A lövegcsőnek nincs olyan pontja, amelynek sérüléséről ne írnának a források. A legtöbb esetben azonban csak általánosságban írják le a károsodást (zersprungen, zerbrochen, fractus, ruptus, destructus, törött, szakadozott, megszakadt), olykor pedig csak annyit közölnek, hogy a löveg sérült (schadhaft, unbrauchbar, ruiniert).
Azt már a kortársak is megfigyelték, hogy a lövegcsövek leggyakrabban a csőszájnál és a porkamránál (5. kép) repedtek szét. Az utóbbi okára tudták a magyarázatot, hiszen a lövegcső itt volt a legnagyobb erőhatásnak kitéve. Ám hogy a csőszáj mitől sérült, azt csak találgatták. Ruscellum például a csőből előtörő nagynyomású gáz és a külső levegő gyors összeütközésének tulajdonította a jelenséget.336 A valódi ok az lehetett, hogy a lövedéknél nagyobb átmérőjű csőfuratban a golyó pattogott a falak közt, és ha a csőtengelytől eltérő szögben repült ki, a csőszáj pereméből levert egy kis darabot, kikoptatta azt, és a meggyengült anyag egy bizonyos időn és erőhatáson túl felmondta a szolgálatot.
336 Ruscellum, 1620. 29-31.
A lövegek egyik leggyakrabban károsodott része a leltárak szerint is a csőszáj (Mund, Mündung), amely súlyosabb esetekben szétrobbant.337 Ha azonban a cső további részei épen maradtak, egész egyszerűen levágták a sérült csődarabot („An Kopff abgeschniten”, „in orificio rupta et serra abscissa”).338 Egy helyütt konkrétan utalnak eme összefüggésre, mondván: „der Kopf etwas schadhafft, aber abgeschnit-ten werden Khan.”339 Hogy ezt a megoldást gyakorta alkalmazták, s hogy ez milyen célzási problémákat okozott, arról Michael Miethen művében olvashatunk.340 Máskor a sok használattól a csőszáj pereme csak kiégett (ausgebrennt),341 vagy – ahogy az imént már szóltam róla –, szó szerint szétlőtték (ausgeschossen),342 így a furat vége kikopott, letöredezett és kitölcséresedett (grubig, grubet). A sokat emlegetett Pórtáncról több ízben is azt jegyezték föl, hogy „ist in der mündung vornen grubig”.343
337 „... Falkhaune, an Kopff abgesPrungen ...”. Eger, 1690. 83r. „... in der Mündung vornen schadthafftig Vndt aufgerißen ...”. Kassa, 1650. 2v. „... ist an den kopffe zu sprungen ...”. Ungvár, 1691. 92r. L. még: Eger, 1690. 84v., Lőcse, 1711. 96r., Patak 1689. 72r.
338 Eger, 1553. 14r., Eger, 1554. 56r., Eger, 1555. 2r., Eger, 1556. 3v., Eger, 1688. 232r., 233r., 233v., Eger, 1690. 82v., 83v., 84r., Munkács, 1711. 70., Murány, 1550. 31v., Szigetvár, 1553. 4r., Szigetvár, 1556. 1v., Szigetvár, 1558. 1r., 1v.
339 Érsekújvár, 1685. 359v.
340 Miethen, 1683. I. 71. skk.
341 „... vorn an der Mündung außgeschoßen und in der mindung außgebrendt ...”. Érsekújvár, 1685. 359v. L. még: Eger, 1690. 83r., 84r., Érsekújvár, 1685. 359v., Munkács, 1711. 63., 75., 76., 81., Murány, 1649. 488r., Szendrő, 1690. 491r., 492r., 493v., 494r., Szigetvár, 1556. 1v.
342 „Ist vornen in der Mundung zimlich ausgeschosszen.” Munkács, 1711. 65., l. még uo. 61., 74., Érsekújvár, 1685. 359v., Kékkő, 1596. 1r.
343 Kassa, 1650. 2v. L. még: uo. 2r., 3r., 3v., 4r., Kassa, 1662. 2r., 2v., Kassa, 1669. 2r., Munkács, 1711. 61., 80., Murány, 1649. 488v.
A fenti megállapítással ellentétben kevés adatunk van a csövek porkamra körüli részének sérüléséről,344 amely annak ellenére bekövetkezhetett, hogy, amint arról már beszéltem, a lövegcsövek hátulsó részének, a porkamrának a falát a furattal megegyező vastagságúra öntötték. Az is megtörtént, hogy egy feles Karthaune „in der mitten bey den Zapffen Entzwey gesPrungen”, vagy egy másik Stückelnél „bey dem schil Zapfen hat es lufft”.345 Lehet, hogy ezek a törések azért keletkeztek, mert itt a lövegcső falának egyszerre kellett elviselni a csapra nehezedő visszarúgó erőt és a belső gáznyomás-növekedést. Az ilyen típusú hibákat, ha nem voltak túl súlyosak, helyben orvosolták, mégpedig vaspántokkal fogták át a sérült részt.346 Rendkívül érdekes a Murányban 1550-ben összeírt fogyatkozások listájában található adat, amely egy feltehetően ílymódon megrepedt löveg további sorsáról szól: „ ... ain Quartauna an villen örten aufgethon, dise möcht vnnd sollt, wie gebreuchlich, mit mitlmässigem Puluer Zu dreyen maln Kuglschwär beschossen worden, dadurch gemerckhet werden kund [kann], ob sy in Zeit der not Pesteen [bestehen] möchte oder nicht, doch ist es geferlich vnnd besorglich”.347
344 „... Quartier schlangen, hinten an Sackh ZersPrungen ...”. Murány, 1690. 266r. „... Falkhaune, hinten bey Camer Zerschrinkh ...”. Uo. „... Metallenes Stück ... in poden Stükh etwas plesirt ...”. Érsekújvár, 1685. 359v.
345 Eger, 1554. 56v., Eger, 1690. 83r., Ungvár, 1691. 92r.
346 „...gossen falkhanettl halb abgeschnitten vnndt mit eiseren benndern bunnden ...”. Murány, 1550. 31v. L. még: Eger, 1555. 2r., Sempte, 1636 után, 17r., Szigetvár, 1553. 4r.
347 MOL MKA E 156 U et C. Fasc. 97. No. 16. fol. 2r. Az utolsó mondat egyébként arról árulkodik, hogy mekkora dilemmát jelentett egy sérült ágyú sorsának eldöntése. Egyfelől ezek tényleg bármely pillanatban felrobbanhattak és az sok emberéletbe kerülhetett, másfelől viszont ha nem volt feltétlenül szükséges, nem fogtak neki az újraöntésnek, ami nem csekély költséggel és fáradtsággal járt.
A következő sérülékeny pontot a delfin jelentette, amelynél fogva, mint azt már leírtam, a lövegeket megemelték, s amely így különösen nagy terhelésnek volt kitéve. Nem sok szót vesztegettek erre az összeírók, egyszerűen megjegyezték, ha a löveget „ohne Delvin” találták.348 Néhány alkalommal pedig arról tudósítanak, hogy az ágyú csapja letörött, feltehetően nem bírták ki a nagy visszarúgó erőt. Ilyen esetről szól az 1669-es kassai leltár bejegyzése is, megadva az eseményt is, amikor az történt: „Mehr ein feüer Mörser schiest 4 lb Stein, ohne Wappen, Jahr Zahl, vnndt SchiltZapffen, welche abgesPrungen, da der Kayerlicher Printz gebohren, alß man das letzte Feüerwerckh gehalten”.349
348 Kassa, 1662. 2v., Kassa, 1669. 3r., Munkács, 1711. 66., 71., 71., 74., 74-75., 76., 79., 81., Végles, 1636. 2v.
349 Kassa, 1669. 4v. L. még: Kassa, 1647. 46r., Munkács, 1711. 79. Murány, 1690. 265v.
A leggyakoribb problémát a források tükrében a gyúlyuk kiégése jelentette, amit a felporzáshoz használt, hevesen égő gyújtópor okozott.350 Ezt úgy javították ki, hogy a gyúlyukat egy nagy átmérőjű fúróval kifúrták és egy, a gyúlyuknak megfelelő méretű furattal ellátott, menetes csövet (Stückschraube – 6. kép)351 csavartak a helyére (verschraufen).352 Bár e hibával az egész korszakban találkozunk, a leírt módszer főként a 17. század második felében bukkan fel.353 A 17. századi kassai leltárak pedig már felsorolták a munkához szükséges szerszámokat is, mindenekelőtt a fúrókat („Bohrer So Zu den Stuckhen verschrauben”), a menetvágókat („Windt Stangen Zu den schrauben schneiden”) és a hozzájuk tartozó hajtóvasakat („Windt Stangen Zum schrauben ein treiben”).354 Ugyanakkor két olyan adatunk is van a 16. századból, hogy abban az esetben, ha a gyúlyuk túlságosan nagyra „égett”, akkor valamilyen öntéses módszerrel javították ki a hibát.355
350 Érsekújvár, 1685. 359v., Fülek, é.n. 240r., Munkács, 1711. 63., 75., 76., Murány, 1649. 488r., Szigetvár, 1556. 1v., Szendrő, 1690. 493v.
351 Kassa, 1647. 50v., Kassa, 1650. 7v., Kassa, 1662. 8r., Kassa, 1669. 10r.
352 Kassa, 1650. 3r., 3v., Munkács, 1711. 63., 64., 65., 69., 70., 71., 74., 75., 76., 77., 79., 80., 81. Eme iratközlés bevezetőjében Thaly már értelmezte a verschraufen kifejezést, amit Iványi is elfogadott. Munkács, 1711. 57. oldal jegyzete, Iványi, 1927. 150. L. még: Dolleczek, 1887. 157.
353 Csak néhány esetben fedezhető fel erre a módszerre utaló jel a 16. században. Trencsén 1564. évi összeírásában bizonyosan egy gyúlyukfúróról olvashatunk: „Ferreum instrumentum ad excauandum ferrum, quo foramina incensoria bombardarum clauderentur 1”. Trencsén, 1564. 3v. Egy másik adat az 1563-ból Gyuláról származó hiánylistában található, midőn 3 m acélt kértek „Zu den weiden Zindtlechern Zuuerschrauffen”. ÖStA KA AFA 1563/7/4. s.f. A harmadik szintén egy hiánylistából való, amelyet Szigetváron vettek fel 1558-ban. L. a 355. jegyzetet.
354 Kassa, 1662. 8r-8v. L. még: Kassa, 1669. 10r. Már jóval korábbról is van adatunk az ágyúk fúrásáról: Murányban 1550-ben feljegyeztek egy Singerint, amelyet először rosszul fúrtak ki, így meg kellett ismételni a műveletet. MOL MKA E 210 Miscellanea, Militaria, 49. cs. 63. t. 1. sz. fol. 3r.
355 Az egyik adat az 1558-as szigetvári fogyatkozáslistából való: „Die große Falckhaunnenn Jm Zintloch Zu vergissenn, denn es ist nicht Zu verschrauffenn, das Zundloch ist Zu weit auß gebrunnenn, Zu warastin ist ainen der Hut Zwu Singerinn auch vergoessenn vnnd ist bewerdt, So im euer gnadenn [Eck Graf zu Salm] schieben woldt, so mecht nicht viell vnkostenn darauff gehenn.” ÖStA KA AFA 1558/1/ ad 2. s.f. Annak alapján, hogy a szöveg csekély költséget említ, bizonyos, hogy nem a löveg újraöntéséről volt szó. A másik Fülek leltárából való, ahol egy Nachtigallt „miett einem Zuegegossenen Ziendloch” írtak össze. Fülek, é.n. 240r.
Az elmondott sérülések okára kevés konkrét utalást találunk a forrásokban. Ám az Eger 1552. évi védelmében részt vett egyik lövegről, a nevezetes Babáról írták le, hogy „Anterior pars Jctu Bombardae Turcice fracta et Serra Absissa Nullius vtilitatis”.356 Fülek leltárában is szerepel egy feltehetően ugyanilyen okból tönkrement Doppelfalkonett, amely „in 3 stueckh zuer schossen worden”.357
356 Eger, 1553. 14r. A löveg még néhány évig újból előkerült: Eger, 1554. 56r., Eger, 1555. 2r., Eger, 1556. 3v.
357 Fülek, é.n. 240r.
A sérüléseket, mint mondottam, a keményfából készült ágyútalpak sem kerülték el, s jó, vagy rossz állapotukra az inventáriumokban gyakorta utaltak. Jellemző például, hogy az 1650. évi kassai leltárban a három Karthaune mellé odaírták, hogy új lafettát és kereket kell hozzájuk készíteni, 1662-ben pedig már új kerekekkel vették e lövegeket leltárba.358
358 Kassa, 1650. 2r., Kassa, 1662. 2r.
Bár az okokról most is keveset árulnak el az inventáriumok, de nyilvánvaló, hogy a törések két fő okra, a használatból adódó nagy megterhelésekre, és a faanyag korhadására vezethetők vissza. Mindenesetre érdekes, hogy ama 976 löveg esetében, amikor bármilyen formában megemlítették a források az ágyútalpat, az 143-nál hiányzott, 201-nél pedig rossznak, használhatatlannak (schadhaft, schlecht, unbrauchbar, untauglich, „verihrt”, ill. rossz, romlott), vagy korhadtnak (verdorben, verfault, vermorscht) minősítették. Azt gondolhatnánk továbbá, hogy az ágyútalp részei közül a kerekekkel adódott a legtöbb a baj. Ehhez képest az említések alig több mint tíz százalékában olvashatunk törött, rossz kerékről, és valamivel kevesebbszer vasalatlan kerékről.
