3.1.5 A lövegek öntésének adatai
3.1.5 A lövegek öntésének adatai
Egy löveg öntetőjének, öntőjének, öntési évének, a csövön levő címer leírásának, feliratainak, vagy akár a cső anyagának ismerete elengedhetetlenül szükséges lenne a tüzérség hazai vonatkozásainak jobb megismeréséhez. Sajnálatos módon, épp ezeket, a lövegek keletkezésével kapcsolatos alapadatokat közlik ritkán a források.
Pedig ez a korszak többek között épp a gyártástechnológia szempontjából is fontos. A nagyobb méretű ágyúkat a vasból történő kovácsolás258 helyett a 15. század közepe óta egyre gyakrabban bronzöntéssel állították elő.259 A bronzágyúk a 16. század elejére terjedtek el,260 miközben természetesen a régebbi, de még használható vaságyúk is ott sorakoztak a fegyvertárakban. A bronzágyúk kétségtelen előnye a vasból kovácsoltakkal szemben, hogy előállításuknál a harangöntés évszázadok óta ismert technológiájára támaszkodhattak, s emellett érzéketlenek az időjárási hatásokra (nedvesség).261 Hátrányuk viszont, hogy csak specializált műhelyekben tudtak bronzot önteni, míg a vasból elvileg bármelyik nagyobb kovácsműhely képes volt ágyút gyártani. A 16. század közepétől azonban, elsősorban Angliában és Svédországban, újra vasból kezdték gyártani az ágyúkat, mivel ez a bronzágyú harmadába került. A 17. század második felétől pedig Nyugat-Európában a vasöntés vált a löveggyártás alapvető technológiájává.262
258 Itt elsősorban a 15. században készült vaságyúkra gondolok. Ezeket egy körpalást mentén egymás mellé állított vasrudakból készítették, amelyeket a kívülről rájuk húzott vastag vasabroncsok tartottak össze. Külön problémát jelentett a kisebb átmérőjű porkamra és a tulajdonképpeni cső csatlakoztatása. L. erre: Brown-Smith, 1989., Schmidtchen, 1979. 13-42.
259 Kisméretű ágyúkat már a 14. században is öntöttek bronzból, a nagyméretű ostromágyúkat pedig a 15. század közepe óta. Schmidtchen, 1977. 51., Pepper-Adams, 1986. 8., McNeil, 1982. 86. egyenesen azt mondja, hogy 1453-1543 között egy „második bronzkor” volt Európában. Kanonen, 1975. 16. szerint pedig a folyamat már az 1370-80-as években megkezdődött.
260 Hogg, 1963. 14.
261 A bronz (90% réz, 10% ón) olvadáspontja (860şC) alacsonyabb a vasénál (1530şC). Műszaki táblázatok. Összeállította: Ohmacht Róbert – Sárközi Zoltán. Budapest, 1972. 504., 506. Megszilárdulva viszont a bronz elég kemény, de rugalmasabb a vasnál, ami segít elviselni a lövés pillanatában a csőben hirtelen megnövekedő gáznyomást. Schmidtchen, 1977. 27.
262 McNeil szerint 1543-ban, Angliában fedezték fel a vaságyú öntésének technológiáját, ami szerinte az egytizenkettedére(!) csökkentette a költségeket. A 17. századi áttörést e téren a francia flotta fejlesztésével és az ehhez megrendelt több ezer vaságyúval hozza összefüggésbe. McNeil, 1982. 86.
Hogy az ismertetett tendencia Magyarországon is megjelent-e, arra első megközelítésben nehéz hitelesen felelni. Ha a számok oldaláról nézzük a kérdést, azt látjuk, hogy a feldolgozott inventáriumokban felsorolt 4684 lövegből 826 darabnál adják meg a források a cső anyagát és számuk meglepő módon csaknem azonos: a vascsöveké 429,263 a bronzcsöveké 397 darab. Ennek ismeretében azt gondolhatnánk, hogy a magyarországi tüzérség e téren a legkorszerűbbek közé tartozott. Ám ezt az állítást többek között megkérdőjelezi, hogy ezen vaságyúk egyikének sem ismerjük az öntési idejét, tehát akár a korábbi időszakból is származhattak. Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy eme ágyúk között vannak olyan fajták, amelyeket a többinél gyakrabban készítettek vasból. Ennek oka egyrészt feltehetően az, hogy e típusok eredete a bronzágyúkat megelőző időszakra nyúlik vissza, másrészt talán az, hogy működésükhöz a rosszabb minőségű vasöntvény, vagy a kovácsoltvas szerkezet is megfelelőnek bizonyult. Ilyen lövegfajta a mozsár, a Haubitz, a Steinbüchse, a kamráságyúk, mivel ezek mind kőlövedéket, vagy kartácstöltetet lőttek, amelyekhez arányában kevesebb lőport használtak, mint a vasgolyóhoz. Ezeket leszámítva tehát kizárólag kisebb kaliberű típusok maradtak, mint: Falkaun, Falkonett, Feldschlange, Scharfetindl, Serpentinel, siska, tarack, valamint egy sor általános elnevezésű, összesen 298 darab. Kaliberük fél fonttól kilenc fontig terjedt.
263 Bajcsavár, 1581. 50v., Bakabánya, 1576. 56v., Bazin, 1575. 81r., Borosjenő, 1605. 5r., 5v., Borostyánkő, 1575. 1r., Csábrág, 1558. 212r., Diósgyőr, 1563. 9r., Diósgyőr, 1564. 15r., Divény, 1666. 2r., Eger, 1551. 44r., Eger, 1553. 14v., 15r., Eger, 1554. 56v., Eger, 1555. 2v., Eger, 1556. 2v., 3r., 3v., Eger, 1558. 114v., 115r., Eger, 1560. 2r., 13r., Eger, 1570. 5v., Eger, 1576. 53v., Eger, 1688. 233v., 234v., 235r., Eger, 1690. 81v., 82r., Egerszeg, 1568. 7r., Egerszeg, 1597. 14r., Érsekújvár, 1685. 359r., 359v., 360r., Győr, 1557. 190r., Győr, 1560. 1v., Győr, 1576. 58v., Gyula, 1550. 15r., Gyula, 1559. 2r., 2v., Gyula, 1561(l). 21v., Gyula, 1561(n). 2r., 2v., Gyula, 1563. 1v., Huszt, 1669. 133., 134., Huszt, 1674. 2r., Huszt, 1688. 394., Kapronca, 1555. 20v., 21v., 22r., Kapu, 1593. 114r., Kassa, 1552n. 44r., Kassa, 1557. 3v., Kesző, 1598. 17r., Kesző, 1630. 13r., Komárom, 1563. 1r., Léva, 1556. 20r., Lőcse, 1711. 96r., 96v., Magyaróvár, 1576. 60r., Munkács, 1573. 31r., Munkács, 1627. 39r., Munkács, 1688(a). 59r., Munkács, 1711. 77., 79., 80., Murány, 1550. 31v., 32r., Murány, 1558. 223r., 225r., Murány, 1671. 2r., Murány, 1690. 266r., 266v., Ónod, 1570. 14r., Ónod, 1576. 53v., Ónod, 1611. 1r., Ónod, 1669. 47r., 47v., Pápa, 1576. 58v., Patak, 1642. 164r., 168v., 169r., Pozsony, 1576. 60r., Pozsony, 1592. 2r., 2v., Pozsony, 1594. 8r., 8v., Pozsony, 1595. 18r., 18v., Pozsony, 1600. 26v., Regéc, 1635. 14v., Regéc, 1644. 6r., Sáros, 1556. 5v., Sáros, 1557. 8r., Sáros, 1568. 18r., Sempte, 1626. 3v., 5r., 6r., 6v., Sempte, 1636 után. 16r., 16v., 17v., 18r., Sempte, 1639. 1v., 2r., 2v., 3r., Sümeg, 1568. 2v., 3v., Sümeg, 1571. 50r., Sümeg, 1588. 32v., 34r., Sümeg, 1604. 111r., Sümeg, 1609. 118v., Szádvár, 1605. 259r., 259v., Szarvaskő, 1596?. 1r., 3v., Szendrő, 1570. 10v., Szendrő, 1690. 494r., 494v., Szentgyörgy, 1555. 17r., Szentgyörgy, 1560. 20r., Szentgyörgy, 1575. 78r., Szentmárton, 1559. 1r., Szentmárton, 1572. 29v., Szepesvár, 1705. 315r., Szigetvár, 1547. 5r., Szigetvár, 1553. 4r., Szigetvár, 1556. 1v., 2r., Szigetvár, 1558. 1v., 2r., Szitnya, 1576. 56v., Szombathely, 1565. 36r., 39r., 39v., Szombathely, 1571. 5r., Szombathely, 1577. 50r., Szombathely, 1578. 14r., 14v., 15r., Szombathely, 1607. 27v., Tata, 1576. 57v., Tokaj, 1570. 7r., Tokaj, 1649. 190v., 192r., Trencsén, 1535. 1r., Trencsén, 1549. 3r., 3v., 4r., 6v., Trencsén, 1557l. 44v., 45r., Trencsén, 1557n. 13v., 14r., 14v., Trencsén, 1559. 2v., 3r., Trencsén, 1564. 3v., 4r., 4v., Trencsén, 1583. 34v., 36r., 36v., 37r., Trencsén, 1594. 25v., 26r., 26v., Ungvár, 1691. 91r., 91v., 92r., Vágbeszterce, 1580. 99v., 100r., Veréce, 1547. 2r., 2v., Veréce, 1548. 6v., 7r., 7v., Zalavár, 1568. 2r., 2v., Zalavár, 1569(a). 16v., 17r., Zalavár, 1569(b). 10r., 10v.
E kérdés megítélésében is szerepet játszik az inventáriumok felvételének gyakorlata, jelesül az, ami az összeírásokra általánosan jellemző, hogy csak a nagy többségtől eltérő tulajdonságokat jegyzik fel külön, tehát a bronzágyúk közt a kevés vaságyút.264 Ha ebből a megközelítésből vizsgáljuk a forrásokat, akkor 59 olyan leltárt találunk, ahol csak vaságyúknál jelölték a cső anyagát, s azokban további 951, nagy valószínűséggel bronzból öntött löveggel számolhatunk. Természetesen akad szép számmal olyan akkurátus összeírás, amelyben (majd) minden löveg anyagát megadták az összeírók.265 Mindent összevetve tehát az a véleményem, hogy Magyarországon a vaságyúk száma csekély lehetett, egy részük a tüzérség előző időszakából maradt meg, és főként a kiskaliberű lövegek készültek vasból.
264 Huszt, 1674., Huszt, 1688., Munkács, 1627., Sempte, 1626., Szigetvár, 1558., stb.
265 Divény, 1666., Érsekújvár, 1685., Murány, 1671., Ónod, 1611., Sempte, 1639., stb.
Annak ténye, hogy Magyarországon viszonylag jelentős méretű löveggyártás folyt, itt nem szorul különösebb bizonyításra, hiszen a korábbi szakirodalom már jócskán feltárta az erre vonatkozó forrásokat.266 Az inventáriumok adatai megerősítik mindazt, amit például Iványi Béla tanulmánya a magyarországi ágyúöntő házakról közölt.267 Így az 1557. évi kassai jegyzékben említik az ágyúöntőházat (domus fuso-ria), ahol akkor éppen két „Bombarde Nouiter Fuse vna Karthaum, altera Nachthygal appellate” állt készen.268 Ezek nagy méretű, 50-60 mázsa (kb. 2,5-3 t) súlyú lövegek, amelyek előállítása nem csekély hozzáértést és technikai hátteret kívánt.269 Az 1576-os felmérésben pedig azt olvashatjuk, hogy „Das Gießhaus, Zeughaus, PulferstamPff daselbst sein Ziemlich versehen”.270 Ugyanitt három Karthaune öntésére kifizetendő összeg is szerepel. 1556-ban Murányban két ágyú készült az egri vár számára, kifejezetten ahhoz a több ezer lövedékhez, amelyet az 1552-es ostrom idején lőttek be a törökök a várba.271 Ugyancsak Murány 1558. évi összeírása külön sorolta fel az ágyúöntőházban frissen elkészült, illetve a hadszertárban álló ágyúkat.272
266 Szilágyi, 1888., Takáts, 1908b. 130-139., Thaly, 1870.
267 Iványi, 1928. 336-340.
268 Kassa, 1557. 5r., Pálffy, 1995a. 192. hangsúlyozza, hogy külön volt városi és királyi ágyúöntőház.
269 Bizonyos fokig éppen a technikai háttér, vagyis az öntőházak felszereléséhez szükséges hatalmas beruházás hátráltatta sokáig a bronzágyú elterjedését, hiszen a korábbi, vasból kovácsolt lövegeket elvileg bármelyik nagyobb kovácsműhely képes volt legyártani.
270 ÖStA KA AFA 1576/13/2. fol. 54r.
271 „Bombarda Noua in Arce Muran fusa, et Hac aestate adducta, que iacit globos librar[um] viginti Octo ferreos 1.” ill. “Bombarda Noua in Arce Muran fusa et Hac aestate adducta, iaciens globos librarum quadraginta ferreos”. Eger, 1556. 3r., 3v. L. még: „Globi ferrei Turcici ad Bombardas Jn Mwran fusas apti Quinq[ue] Millia vM.” Eger, 1555. 4v. „Jtem Globi ferrei per Turcos immissi, quorum duo Millia, amplius, quadrant ad alteram bombardarum Nouarum ex Muran adductarum 5000.” Eger, 1556. 4r.
272 Murány, 1558. 222r. A murányi ágyúöntésre adatokat hoz: Sarusi, 1997. 94-97. A murányi vastermelésre l. Heckenast, 1991. 90-96., 117-127., 189. skk., Sarusi, 1997. 85-90.
Iványi viszont nem tudott a Trencsénben folyó ágyúöntésről, amelyre az 1557. évi német leltár megjegyzése utal: „Vnnd noch ain Clains scharffendindl, so Herr Haubtman Alhie giessen lassen Jdest 1”.273 Ugyancsak nem beszél a Thurzó Szaniszló nádor által Galgócon és Besztercén (Besztercebányán?) öntetett ágyúkról.274 Tudomásunk van továbbá egy-egy Pozsonyban, Váradon és Zólyomban készült példányról is.275 Ezen adatok mellett a lövegek feliratai szólnak még amúgy ismert ágyúöntő helyeinkről: mindenekelőtt Sárospatakról, továbbá Eperjesről, Gyulafehérvárról, valamint újfent Kassáról.276 Természetesen számos külhonban készült löveget is felsorolnak a források, amelyek Bécs, Danzig, Innsbruck, Nürnberg, Prága, és egy közelebbről meg nem nevezett Morvaország-beli helységben készültek.277
273 Trencsén, 1557(n). 13v.
274 Sempte, 1626. 5r., 5v., 6r., 6v., Sempte, 1636 után, 16v., 17r.
275 Lőcse, 1711. 96r., Tokaj, 1649. 191r., Érsekújvár, 1685. 359v.
276 L. erre főként Munkács 1711. évi inventáriumát. A sárospataki és a gyulafehérvári ágyúöntőházak történetéhez l.: Szilágyi, 1888., Szendrei, 1891. L. még alább a 289. jegyzetet. Elképzelhető továbbá, hogy Gyulán is zajlott ágyúöntés (vagy csupán a szándék merült fel), mivel 1563-ban tíz tűzmester mellett egy öntőmestert is kértek a Haditanácstól. ÖStA KA AFA 1563/7/4. s.f. Egy másik adat a Varasdon zajló ágyúöntésre utal. L. a 355. jegyzet idézetét.
277 Munkács, 1711. 78., Sempte, 1626. 6v., Munkács, 1688(a). 59r., Szigetvár, 1558. 1r., Kassa, 1647. 45v., Kassa, 1650. 4r., Kassa, 1640. 424., Munkács, 1688(a). 58r.
A lövegek előállításának konkrét módjáról az inventáriumok semmit sem jegyeztek le. Csak a löveg típusneve elé írt jelzők közt találunk erre utalást. Így például az 1552. évi kassai német inventáriumban egy Feuerbüchse, két Steinbüchse és egy Schlängel elé odaírták, hogy öntött (gegossen, vagy csak gossen), mégpedig nyilvánvalóan bronzból.278 Erre az egyik magyarázat az, hogy a 15. században gyakran használt Büchse típust eredetileg többnyire vasból és kovácsolással, nem pedig öntéssel készítették, s formailag talán ez a Schlängel is egy korábbi, korábban ugyancsak kovácsolással előállított változathoz tartozott, így fontosnak találták kiemelni a szokásostól eltérő gyártástechnológiát.279 Hasonlóképp 1550-ben Murányban is összeírtak egy „Gossen stain buchssen”-t.280 A másik megoldási lehetőségre grazi, ill. a győri és szigetvári inventáriumok adnak alapot, ahol két csoportban írták össze a lövegeket: az egyikbe az öntött, a másikba a vasból készült példányokat sorolták.281 Ebből azonban az következne, hogy például Kassán az 1550-60-as években nagyrészt vaságyúk szolgáltak, mivel az öntöttként megjelölt csövek száma a többihez viszonyítva csekély. Ám ennek ismételten ellentmond az a tény, hogy a kassai leltárakban a 16. században már sehol máshol nem szerepel a lövegcsövek anyagának megjelölése (vélhetően nem találtak a többségtől eltérő anyagút), a hadszertárban pedig csak a bronzöntéshez szükséges fémanyagot tárolták, vasat nem.282
278 Ezt megerősíti, hogy a vaságyúk előtt sehol sem szerepel a gossen jelző. L. még: „Mehr ain ainfachs von Metall gegossens Falconet Jdest 1”. Pozsony, 1592. 2v. Hogy a Metall valóban bronzot jelent, igazolja: „Eisern Geschuetz werden gegossen von rohem vngeschmidtem Eisen, da man sie von Metall oder Kupffer nicht haben kan, ...”. Wallhausen, 1617. 11., ill.: „Die ander Materi [ti. az ágyúöntéshez] aber, so man mit dem universali nomine Metall zu nennen pfleget, ist Kupffer, Zin und Messing, ...” Dilich, 1967. I. 440. L. még a 282. jegyzetet.
279 A leltárban pl. öt további vas Steinbüchse szerepel, tehát a megkülönböztetés jogosnak látszik. Kassa, 1552(n). 43r., 43v., 44r.
280 Murány, 1550. 27v.
281 ÖStA KA AFA 1562/4/ad 6 a., Szigetvár, 1558. 1r., 1v. Győr 1560. évi összeírásában három kivételével minden löveget így jelöltek, s a háromból az egyik egy vas Falkonett, a másik kettő pedig a többnyire szintén vasból készült Haubitz. Győr, 1560. 1r., 1v.
282 Az 1570. és 1576. évi összeírásokban konkrétan olvasható: „Mer ist an Mettall Zum Geschüz giessen Verhanden 797 Centner”, ill. „Mettall Zum giessen daselbs sein fertig vnd verhanden 139 Centner”. Kassa, 1570. 2v., Kassa, 1576. 54r. Az ágyúbronz összetételére l.: Wallhausen, 1617. 12.
Ha az inventáriumokban nem is, más forrásokban találunk adatokat az ágyúöntés technikájára vonatkozóan. Az 1570-es felső-magyarországi összeírás, amely szerint – mint már idéztem –, a kassai hadszertárban 797 mázsa (közel 45t!) öntéshez való bronz található,283 azt írja, hogy „Vom Center giesserlehn [-lohn] 22 schilling, vnd wierdet alZeit von 10 Centen ainer im feur fur abgang Passierdt, die vbign bringt das giesserlohn 1735 gulden 15 kreuzer. Daraus sollen gossen werden Quarttaunen 3, Dopplt falkhanetl 20, Falckhanetl Zu wagenburg, daruon ain Muster alhie 20, Hauff-nizen 10.”284 Ennek alapján tehát az öntéskor keletkező anyagveszteségért, noha azzal az öntőknek éppúgy dolgozniuk kellett, egy fillért sem fizettek. Ennél sokkal fontosabb, az gyártási eljárást is meghatározó utalást olvashatunk egy 1646-ban Patakon készült öntési jegyzékben. Az öntéshez felhasznált anyagok között ugyanis felsorolták az „Az eleöttj eöntetet Taraszkoknak vigeirül eset Materias Rezet”.285 Ezen minden bizonnyal az ún. túlfolyót értették. A túlfolyó, amely nem más, mint a csőszáj meghosszabbítása, rendkívül fontos szerepet játszott a bronzöntés korszerű technológiájában. Amíg ugyanis korábban a megolvasztott fémet felülről, a szája felől öntötték a függőlegesen a földbe ásott formába, addig a szennyező anyagok és a légbuborékok benne maradtak az öntvényben, jelentősen gyengítve a csövek teherbíró-képességét, ami gyakori csőrobbanásokhoz vezetett. E hiba kiküszöbölése végett vezették be azt a módszert, hogy az olvadékot a cső vége felől, alulról engedték be az öntőformába,286 amely így maga előtt tolta fölfelé a szennyezőanyagokat, s ennek eredményeképp azok az öntvény tetején, az említett túlfolyóban gyűltek össze, amelyet a kihűlt csőről egyszerűen lefűrészeltek. Ez az eljárás nagymértékben javította a lövegcsövek minőségét,287 s a fentiekből következően Rákóczi György ágyúi is íly-módon készülhettek.
283 Kassa, 1570. 2v.
284 „Egy mázsára [eső] öntési díj 22 schilling, és ez idő szerint 10 mázsából egy a tűzben [azaz öntéskor – D.Gy.] elvész, a többire eső öntési díj 1735 forint 15 krajcár. Ebből három Karthaunét, 20 dupla Falkonettet, 20 szekérvárba való Falkonettet, (ebből itt egy mintapéldány), 10 Haubitzot kell önteni.” Kassa, 1576. 54r. Ugyanitt olvasható, hogy „Von den 3. Quarttaunen sollen Zwo Zu denen khugln so Zu Erlau verhanden genohmmen werden.” Ez mutatja, mekkora problémákat okozhatott az egységes kaliberrendszer hiánya.
285 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 180r. Kiadását l.: Szendrei, 1891.
286 Ennek előnyösségét hangsúlyozta Wallhausen is. Wallhausen, 1617. 13.
287 Az öntési eljárás leírását l.: Biringuccio, 1925. 250-310., Dolleczek, 1887. 158-163., Müller, 1968. 21-23., Schmidtchen, 1977. 28-29.
A 17. századi jegyzékeinkben találkozhatunk az ágyúöntéshez használatos eszközökkel is, bár csak néhány fajtával. Kassa 17. századi leltáraiban bukkan fel egy fa ágyúforma („Ausgeschnitene hülzerne formen Zu den Stuckhen”) (2. kép),288 egy sablon, amelyet az ágyúöntés első lépésénél, a cső 1:1 méretű modelljének elkészítésénél használtak. Ennek során egy fa orsóra kötelet tekertek, azt agyaggal vonták be, majd a nyers formát eme ágyúforma alatt forgatva kapták meg a kívánt alakot, amit azután kiégettek. Akadt ilyen forma Murányban és Krasznahorkán is, s ebből arra lehet következtetni, hogy talán ez utóbbi helyen is folyt ágyúöntés.289 Gyakori leltárainkban a magrúd, amely egy, a löveg öntésekor a csőfurat helyébe állított, agyaggal bevont, durván háromnegyed kaliber vastag vasrúd volt.290 Említik még a Bohrstangét, amely csőfúrót, vagy inkább annak hosszú szárát jelentette (3. kép).291 Ez utóbbit erősíti meg, hogy az ágyúfúró külön is szerepel a leltárakban.292 Az elkészült löveget ugyanis ágyúfúró szerkezettel fúrták fel a végleges kaliberre, amely egy vízi vagy állati erővel hajtott, nagyméretű gépezet volt (4. kép). A minden bizonnyal ehhez tartozó befogó eszközt („Agiw fwrnj walo sothu No: 3”) 1603-ban, Munkácson írták össze.293 Érdekes, hogy a murányi leltárakban, az ott folyó jelentős ágyúöntő tevékenység ellenére, nincs konkrét nyoma e szerkezetnek, egy különös megjegyzés közvetetten mégis igazolja meglétét: „Jbidem materiae aeneae ex machinis bombardarys exterebratae Centenaria 2”.294 Végül többször írtak össze ágyúfűrészt, amellyel az említett túlfolyó részt vágták le, vagy a sérült lövegeket darabolták fel az öntéshez.295
288 Kassa, 1647. 47r., Kassa, 1650. 6r., Kassa, 1662. 9r., Kassa, 1669. 8r.
289 Annál is inkább, mert kivételesen egyértelmű az adat: „formulae Maiores pro fundendis falconerum 5”. Krasznahorka, 1570(l). 4v., Murány, 1584. 24v.
290 Ecsed, 1619. 138v., Kassa, 1650. 6r., Kassa, 1662. 6v., Kassa, 1669. 8v., Murány, 1558. 222v., Murány, 1584. 24v., Patak, 1689. 74r., Sempte, 1639. 2r., Szepesvár, 1636. 1v.
291 Kassa, 1647. 47r., Kassa, 1650. 6r., Kassa, 1662. 7r., Kassa, 1669. 8v., Murány, 1558. 222v.
292 Gyula, 1559. 3v., Patak, 1689. 74r., Regéc, 1644. 7r., Sempte, 1626. 4v., 15v., Sempte, 1636 után, 14r., 15v., Sempte, 1639. 4r., Sümeg, 1588. 32r., Sümeg, 1628. 2v., Szepesvár, 1636. 1v., Trencsén, 1557(n). 19v., Trencsén, 1557(l). 48v., Trencsén, 1559. 5v. Az ágyúfúró több különböző eszközt is jelenthetett: az ágyúcső felfúrására, a kiégett gyúlyuk kifúrására és a beszorult lövedék eltávolítására szolgálót, annak ellenére, hogy az utóbbiak saját nevükön is szerepeltek. Eldönteni, hogy épp melyikről van szó, jórészt csak a szövegkörnyezet alapján lehet, vagyis mit soroltak fel előtte és utána, továbbá a méret alapján, mivel az ágyúfúró nyilván nagyobb méretű eszköz volt, mint a golyó- és a gyúlyukfúró. Az ágyúfúró jelenléte persze nem jelent automatikusan ágyúöntési tevékenységet, mivel ezen eszközt a kopott, belül megsérült csövek újrafúrására is használták.
293 Munkács, 1603. 21r. Elképzelhető, hogy Trencsén, 1557. és 1559. évi latin nyelvű leltáraiban is erről van szó, ugyanis mindkét helyen „torcular magnum ad bombardam maiorem”-ről van szó. Ám a párhuzamos 1557. évi német leltárban „Ain grossen schrauffen Zu ainem grossen stuckh 1” olvasható. A torcular satuként történő értelmezését erősíti viszont: „Jbidem torculare, quo ferrum seruatur in limando 1”. Sáros, 1556. 12r. Emellett további három helyen a kovács és a lakatos által használt torculart találunk, ahol szerepel a valóban fúrót jelentő terebrum is. Árva, 1583. 12v., Eger, 1555. 8v., Eger, 1560. 15r.
294 Murány, 1584. 24v.
295 Ecsed, 1619. 139r., Eger, 1553. 19v., Eger, 1555. 7v., Eger, 1556. 4r., Eger, 1558. 113v., Eger, 1560. 3v., Kassa, 1662. 7r., Kassa, 1669. 8v., Murány, 1584. 24v., Tokaj, 1649. 192v.
A 15-17. században készült ágyúk első megközelítésben természetesen fegyvernek tekintendők. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a nagyszerű művészi teljesítmény és öntési szaktudás, melynek nyomán csodálatos díszítésekkel ellátott ágyúcsövek kerültek ki a műhelyekből.296 E díszítmények részeként, rendszerint az ágyúcsövek hátsó részének (Bodenstück297 – 5. kép) tetején helyezték el a tulajdonos-öntető címerét, amely mellé gyakorta nevüket is felvésték, ha másként nem, hát egy versike formájában.298 A leltárakból azonban sok esetben hiányzik az öntető neve, vagy mert elfelejtették feljegyezni, vagy mert már az összeírók sem tudták. Ilyenkor a címer leírása az egyetlen azonosító elem.299 A címer mellett számos egyéb díszítőelem is felkerült a cső felületére. Ide sorolható a csőfenéken látható állatfigura (oroszlán, sas), vagy a művészien megformált két delfin.300
296 A díszítés a 15. század végén vette kezdetét. Kanonen, 1975. 22. L. erre általában: Müller, 1968. A szerzők szerint a csődíszítés az ágyúhoz való „szeretetteljes” viszony jele. A magyar vonatkozásokra gazdag példaanyagot hoz Iványi, 1927. 133-148.
297 Itt kell megjegyeznem, hogy Iványi e leíráshoz mellékelt egy rajzot, amely azonban teljesen hibás, hiszen az ágyúcső részeinek megjelölésénél a csövet csupán két részre osztotta: Bodenstückre és a Langes Feldre. Iványi, 1927. 149. Ebben az időben azonban a három részt különböztettek meg: a Langes Feld, avagy Mundstück (szájrész), mint utóbbi neve mutatja, a csőszájtól kiindulva a középső rész megvastagításának kezdetéig tartott; ez utóbbit Zapfenstücknek (csaprésznek) hívták, mert erre öntötték rá, mégpedig a súlypontba (és nem középre, ahogy Iványi mondja – uo.) a löveg felfüggesztésére szolgáló csapot; ahol pedig a cső ismét vastagabbá vált, ott kezdődött a Bodenstück (fenékrész), amely a lőporkamrát foglalta magába. Müller, 1968. 16.
298 Ilyen verseket sorol Iványi, 1927. 140-145.
299 Uo. 145-148.
300 L. minderre a következő művek képanyagát: Essenwein, 1969. TaBd., Müller, 1968. A delfin a lövegcső tetején kétoldalt, annak súlypontjában elhelyezett, az emelőkötelek befűzésére szolgáló fül.
Az öntető nevének ismeretében meghatározható, hogy valószínűleg mely területről származott a löveg. Magyarországon értelemszerűen sok a német eredetű, amelyeket minden bizonnyal az osztrák tartományokból és a birodalomból a bécsi hadszertáron át küldték a végvárakba. Ugyanakkor azonban előfordult, mint pl. a kassai Pórtánc esetében, hogy helyben végezték az öntést, de az uralkodó parancsára és az ő költségén.301 Talán némileg meglepő módon az ismert magyar öntetőhöz köthető ágyúk száma jelentősen meghaladja a német eredetűekét (számszerűen 267 magyar, 204 császári és 12 német birodalmi).302 Ez azonban elsősorban a Rákócziaknak, közülük is I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek köszönhető, akinek nevéhez a legtöbb löveg gyártása fűződik (65 db).303 Jogosan feltételezhető azonban, hogy azon ágyúk többségének öntetőjében is őt kell keresnünk, amelyeknél az összeírók nem írták le, pontosan melyik Rákócziról van szó (43 db).304 S e kiemelkedő mennyiséghez a kaliberek és típusok szinte teljes választéka társult, az egyfontos Stückeltől a 36 fontos háromnegyed Karthaunéig. A feldolgozott inventáriumok alapján a Rákóczia-kon kívül a Balassák,305 a Bebekek,306 a Homonnayak,307 a Thurzók308 és Bethlen Gábor309 öntettek tíznél több ágyút.
301 Takáts, 1908b. 132.
302 Az öntetők listájából (Melléklet 3. sz.) jól láthatóak az arányok. Amennyire ez lehetséges volt, igyekeztem az ismétlődéseket kiszűrni.
303 Eger, 1688. 233r., 233v., 234r., Eger, 1690. 80r., 81r., Munkács, 1688(a). 58r., 58v., 59r., 59v., Munkács, 1711. 61., 62., 63., 64., 65., 67., 68., 70., 80., Ónod, 1669. 47r., 47v., Patak, 1642. 164r., 164v., 165r., 165v., 166r., 166v., 167v., 168r., Szatmár, 1704. 22v., Tokaj, 1649. 190r., 190v., 191r., 191v. L. még a 276. jegyzetet.
304 Eger, 1688. 233r., Eger, 1690. 79r., Munkács, 1688(a). 58v., 59v., Munkács, 1711. 69., 71., 72., 73., 74., 75., 76., 77., 79., Patak, 1689. 72r., 72v., Ungvár, 1691. 91r.
305 Diósgyőr, 1563. 9r., Diósgyőr, 1564. 15r., Divény, 1666. 1r., 1v., 2r., Lőcse, 1711. 96r.
306 Eger, 1690. 84r., Kassa, 1647. 44r., 46v., Kassa, 1650. 2r., Kassa, 1662. 2r., Kassa, 1669. 2r., Munkács, 1573. 31r., Munkács, 1603. 18v., 19r., Munkács, 1627. 39r., Munkács, 1688(a). 58r., Munkács, 1711. 73., Ónod, 1669. 47r., Patak, 1642. 168r., Szádvár, 1596. 24r., Szádvár, 1600. 123r., Szádvár, 1682. 1v., Szendrő, 1690. 491v., 492r., 493v., Tokaj, 1649. 191v., Ungvár, 1691. 91r., 91v.
307 Munkács, 1711. 68-69., Ungvár, 1691. 91r., 91v., 92r.
308 Sempte, 1626. 5r., 5v., 6r., 6v.,7r., Sempte, 1636 után, 16v., 17r.
309 Eger, 1688. 234r., Eger, 1690. 81v., Fülek, é.n. 240r., Kassa, 1647. 45v., Kassa, 1662. 2v., Kassa, 1669. 3v., Munkács, 1688(a). 58r., 58v., 59r., Munkács, 1711. 66., 67., Szatmár, 1704. 22r., 22v.
A Habsburg uralkodóktól is szép számban származnak lövegek, II. Ferdinándot kivéve valamennyien ott szerepelnek az öntetők listáján. A legtöbb löveg II. Rudolf (52 db),310 illetve I. Ferdinánd (32 db),311 címerét viselte, ami korántsem tekinthető véletlennek, hiszen az utóbbi uralkodása idejére esett a török hódítás első és legnagyobb hulláma, az előbbi alatt pedig a végvári rendszer kiépítésének tervszerű és legnagyobb volumenű időszaka zajlott. A 17. századi Habsburg királyok közül a legtöbb löveg, 27, illetve 23 db öntése II. Miksa312 és III. Ferdinánd313 nevéhez köthető. E század uralkodói esetében egy érdekes jelenség figyelhető meg az „öntetői” viszonyban. A leírások szerint a biztosok a 16. századi csöveken rendszerint csak az öntést megrendelő és pénzelő uralkodó nevét, továbbá alkalmanként annak címerét vagy a kétfejű sast találták.314 Ezzel szemben mindenekelőtt III. Ferdinánd és I. Lipót esetében azt tapasztaljuk, hogy a lövegeken az övék mellett olykor már feltűnt az öntést végrehajtó hivatalnokok neve és címere is: Rudolph Freiherr von Teuffenbaché és Ernst Graf zu Abensberg und Trauné, mindketten főhadszertárnokok (General vagy Oberster Landes- und Hauszeugmeister).315 Természetesen az uralkodó címere mindenkor az „előkelőbb helyen”, a delfin és a gyúlyuk közti széles darabon, a fenékrészen foglalt helyet, a többinek csak a cső elülső, keskenyebb szájrészén jutott hely.316
310 Eger, 1688. 232v., 234r., Eger, 1690. 78v., 84r., Érsekújvár, 1685. 359r., 359v., Fogaras, 1632. 3v., Kassa, 1647. 44r., 44v., 45r., 45v., 46r., Kassa, 1650. 2r., 2v., 3r., 3v., 4r., 5r., Kassa, 1662. 2r., 2v., 3r., Kassa, 1669. 2v., 3r., 3v., Munkács, 1688(a). 58v., 59v., Munkács, 1711. 65., 67., 68., 71., 72., 74., 75., 77., 78., 79., Murány, 1690. 265r., Nyitra, é.n. 91r., 91v., Szatmár, 1704. 22r., 22v., Szendrő, 1690. 493r., Tokaj, 1649. 190v., 191r., 191v., Végles, 1636. 2v., 3r.
311 Eger, 1688. 232v., 233r., 233v., 234r., Eger, 1690. 78r., 79v., 80v., 81r., 81v., Érsekújvár, 1685. 360r., Kassa, 1557. 2r., Kassa, 1647. 44r., 46r., Kassa, 1650. 2r., 4v., Kassa, 1662. 2r., 3r., Kassa, 1669. 2r., 4r., Munkács, 1711. 69., 78., Murány, 1649. 488r., 488v., Murány, 1690. 265r., Patak, 1642. 166v., 167r., 167v., 169r.
312 Eger, 1688. 232r., 232v., 233r., 233v., Eger, 1690. 78r., 78v., 80r., 80v., 83r., 83v., Érsekújvár, 1685. 359r., 359v., Kassa, 1662. 3r., Kassa, 1669. 3r., Munkács 1711. 75., 81-82., Patak, 1642., 166r., 167r., 168v., Szendrő, 1690. 491r., 491v., 492v., 493v., Tokaj, 1649. 190v., 191v.
313 Eger, 1688. 232v., 233r., Eger, 1690. 79v., Érsekújvár, 1685. 359r., 359v., 360r., Kassa, 1669. 4r., Munkács, 1688(a). 59v., Murány, 1690. 266r., Szendrő, 1690. 491r.
314 L. pl.: „Ein Falckhaun mit Königs Ferdinandi Wappen, gegossen 1556, schiesst 9.” Eger, 1688. 232v. „Ein 8 lbige Kayser Ferdinandische Falkhaun mit Jahrzahl 1556, ohne wappen, an Laueten vnd Äx Guet vnd redern schadthafft 1.” Eger, 1690. 78r. „Sima Taraczk, Ferdinande, 7 fontos globissal iar, vagion benne masa N. 24 Jras raita: Ferdinandus Dej Gratia Romanorum, Hungariae et Bohemiae etc. Rex, Archidux Austriae me fecit. MDXXXI. ket feiö sas a' Czimere.” Patak, 1642. 166v.
315 „Ein Kayserliches Von Ferdinando 3o 3 lbiges Eüssen schüessendes Stückhl mit Dieffenbachischer Wappen vnd Jahr Zahl 1650, ligt auf schadthaffter Faßung 1.” „Ein 3 lbigs stückhl von Kayser Leopoldo, An Kopff abgeschniten, mit Traunischer wappen vndt Jahrzahl 1664, ohne Faßung 1.” Eger, 1690. 79v., 83v.
316 „Nro 8-vo. Eine 7 lb-ige Falcaunen, auff brauchbarer, beschlagener Schiff-Laveten, nebst zugehörigen Ladzeug. Vornen auff den langen Felt: Rudolphus Frey-Herr von Teifenpach General Lant- und Haus-Zeug-meister. Hinderhalb ein Woppen mit zwey Löben und thopelten Felt, oberhalb ein Kron mit umb hangenter guldenen Flusz, an den rechten Schiltzapfen. Dasz Gewicht 14 Cent. 21 lb Hinder den Dellvinen der gekrönnte thopelte Adler, mit der über Schrifft: F: III. Dei grat. Rom. Imp. S. A. Ger. Hung. Boh. etc. Rex, Arch. Aust. Anno 1652. Ist in Zintloch etwas aus gebrent.” Munkács, 1711. 63. L. még: uo. 70., 76., 78.
Az ágyúöntő nevét és az öntés időpontját többnyire a címer alá, vagy a lövegcső leghátsó gyűrűjének peremére vésték fel. E két adat részben a Magyarországon működött ágyúöntők tevékenységének nyomon követésében, másrészt a mindenkori lövegpark korának megállapításában kap szerepet. A magyar és idegen (német) öntetők fenti aránya ellenére az inventáriumokból megismert öntőmesterek nagy valószínűséggel mind idegenek, feltehetően valamennyien németek.317 Közülük Franz Illen-feld, és általában az Illenfeld család Kassán működött, ahol számos ágyút öntöttek.318 I. Rákóczi Györgynek dolgozott Hans Arfegiser, Hans Hohlte, Hermann Liders, Bal-zer Rugut, Johann Georg Salzbrun (Saltzenburger) és Antonius Uten von Bruns-wick.319 Christoph Löffler pedig annak a Gregor Löfflernek a leszármazottja, aki V. Károly és I. Ferdinánd csaknem valamennyi ágyúját öntötte.320
317 L. a Melléklet 4. sz. Az inventáriumokban említett ágyúöntő mesterek listája c. táblázatát. Többükről adatokat közöl Iványi, 1928. 420-425. Hirderre, Heroldra, Löfflerre l. még: Müller, 1968. 50. skk.
318 Kemény, 1908. 218-219.
319 Munkács, 1711. 61., 62., 63-64., 65., 67., 68., 70., 80., Patak, 1642. 164r., 165r., 165v-166r., 168r.
320 Schmidtchen, 1977. 97.
Az öntési időpontok elemzése arra mutat, hogy még a 17. század végén is igen nagy számban használtak akár 16. század legelejéről megmaradt ágyúkat is. Az alábbi táblázat az ismert öntési dátumú lövegek korátlagának sorrendjében mutatja be, miként öregedett el a 17. század végére a várak tüzérsége. A listából az is kiderül, hogy két kivétellel csak a 17., ill. a 18. századi inventáriumok fordítottak gondot e fontos adat feljegyzésére.
vár
|
forrás évszáma
|
összes
löveg db |
löveg
évszámmal/ db |
korátlag
|
legidősebb
löveg kora |
legfiatalabb löveg kora
|
Eger
|
1690
|
118
|
41
|
113,7
|
208
|
26
|
Eger
|
1688
|
125
|
45
|
110,4
|
206
|
24
|
Munkács
|
1711
|
131
|
71
|
109,8
|
197
|
35
|
Murány
|
1690
|
25
|
14
|
104,7
|
166
|
36
|
Szolnok
|
1702
|
19
|
12
|
104,7
|
171
|
6
|
Kassa
|
1662
|
31
|
12
|
99,5
|
161
|
41
|
Murány
|
1649
|
12
|
8
|
96,0
|
99
|
95
|
Kassa
|
1669
|
35
|
16
|
93,1
|
168
|
12
|
Szendrő
|
1690
|
50
|
22
|
85,7
|
158
|
34
|
Munkács
|
1688
|
56
|
40
|
83,1
|
162
|
30
|
Ónod
|
1669
|
15
|
4
|
82,5
|
128
|
26
|
Érsekújvár
|
1685
|
95
|
23
|
76,5
|
178
|
5
|
Kassa
|
1650
|
38
|
16
|
71,3
|
123
|
30
|
Kassa
|
1647
|
50
|
22
|
70,8
|
132
|
26
|
Végles
|
1636
|
9
|
5
|
62,0
|
104
|
50
|
Tokaj
|
1649
|
30
|
24
|
44,4
|
109
|
3
|
Patak
|
1642
|
44
|
26
|
39,0
|
111
|
9
|
Sáros
|
1556
|
14
|
9
|
27,9
|
34
|
24
|
Szigetvár
|
1553
|
24
|
6
|
16,7
|
20
|
2
|
Divény
|
1666
|
18
|
14
|
7,3
|
13
|
3
|
A két egri leltárnál könnyebb magyarázatot adni a magas korátlagra, mivel a várat elfoglalása után nagy valószínűséggel a hosszú háború harcaiban zsákmányolt, tehát még a 16. században öntött lövegekkel erősítették meg (1688-ban 45-ből 38, 1690-ben 41-ből 35 db származott a 16. századból). Sőt, mindkét leltárban előfordul egy 1482-ben készült Haubitz is.321 A 17. század második feléből származó többi inventárium, elsősorban Kassa, Murány, Szendrő esetében talán a pénzhiány mellett abban kell keresnünk a magas korátlag okát, hogy ezek a várak nem feküdtek a törökellenes harcok első vonalában, tehát az elhasználódás és a fluktuáció is kisebb lehetett.322 Az ott elhelyezkedő erődítményeknél, mint Érsekújvár, Ónod, Végles, ez az érték lényegesen kisebb. Patak és Tokaj, illetve Divény tüzérségét viszont az I. Rákóczi György által 1630 és 1648 között, illetve a Balassák által az 1660-as években öntetett nagyszámú löveg „fiatalította” meg.
321 Eger, 1688. 235r., Eger, 1690. 82r.
322 Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy pl. a 17. századi kassai leltárak nem a falakon, hanem a hadszertárban álló lövegeket sorolták fel, amelyek ílymódon csak az ottani készletek állandóságát mutatják. Eger és Munkács leltárai viszont bizonyosan a falakon levő ágyúkat sorolják fel. Elképzelhető, hogy ezek ismeretében, pl. Kassát illetően, változna az összkép.
A tendencia az inventáriumok keletkezési éve és a korátlag együttes vizsgálatából egyértelműen látszik. A fő adatsorokat grafikonon ábrázolva a mindez még egyértelműbb (a két 16. századi leltár nélkül):
){kind=small}
Az öntési évszámok egy másik érdekességre is rávilágítanak. Fentebb, az öntetőknél arról beszéltem, hogy a Habsburgok közül I. Ferdinánd és II. Rudolf nevéhez köthető a legtöbb löveg. Az ottani magyarázatomnak némileg ellentmondóan az ismert öntési idejű 354 lövegből 104 az 1556 előtti, mindössze 94(!) az 1557-1606 közötti, 156 pedig az 1607 utáni időszakból származik, ráadásul épp Rudolf uralkodása alatt csökkent a várakban levő lövegek összmennyisége.323
323 Az utóbbira l. a 10.2.3 fejezetet. Minthogy az adatok döntő többségükben a 17. század végi leltárakból valók, és a duplumokat is igyekeztem kiszűrni, így a kapott értékek a valóst megközelítő helyzetet ábrázolják.
Végezetül még egy jelenségről kell beszélnünk, mégpedig a lövegek mozgásáról. A fenti adatok összessége lehetővé teszi számos löveg ismételt azonosítását, ahogy ezt többször említettem a kassai illetőségű Pórtáncnál. Ez a Karthaune azonban mindvégig Kassán volt, miként oly sok más példány is egyazon erősség leltáraiban szerepel egymás után. Ezeket viszonylag egyszerű felismerni. Ugyanakkor jó néhány ágyú útját kísérhetjük figyelemmel egyik várból a másikba, jóllehet ezek azonosítása már korántsem egyszerű.
A legegyértelműbb mozgás a Rákócziak váraiban figyelhető meg, mégpedig több esetben Patakról Munkácsra,324 egyszer-egyszer pedig Tokajból Patakra,325 ill. Munkácsra326 kerültek lövegek. Ezek konkrét okát csak további kutatással lehet kideríteni, de feltehetően összefüggésbe hozható akár a Thököly-korszak, akár a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeivel.
324 Bizonyosan ilyen pl. az 1628-ban I. Rákóczi György parancsára Balger Rugut által öntött Pacsirta nevű 9 fontos Schlange, vagy az 1633-ban Johann Georg Salzbrun vagy Saltzenburger által öntött Veréb nevű 10 fontos Schlange. Valószínűleg ilyen a Galamb, a Gerlice, a Fogoly, a Krokodil, a Rigó, a Szarka és a Szarvas nevű löveg is. Patak, 1642. 164v-168v., Munkács, 1711. 63., 65., 70., 80.
325 Ez az Auditus nevű 24 fontos feles Karthaune. Tokaj, 1649. 191r., Patak, 1689. 72r.
326 Ez egy Bebek Ferenc által 1545-ben öntetett 1 vagy 1,5 fontos tarack. Tokaj, 1649. 191v., Munkács, 1711. 73.
A lövegeknek központi várakból a kisebbekbe történő kiszállítására is vannak adataink. Tudjuk, hogy elsősorban az Örökös Tartományokból (Bécs, Graz) érkeztek lövegek, noha ennek az inventáriumokban kevés nyomát találjuk.327 Többször szólnak viszont az országon belüli mozgásokról. Így pl. 1558-ban Kanizsáról 2 Falkaunt szállítottak Szigetvárra,328 ugyancsak Kanizsáról 1588-ban 5 Falkonettet, egy hírlövő ágyút és egy vas kamráságyút vittek Komár várába.329 Kassáról, ahol ekkoriban épült ki a hadszertár, már 1561-ben 2 Falkaunt, 3 Doppelfalkonettet és 1 Einfach Falkonet-tet küldtek Gyulára, 1563-ban 4 Falkonettet, egy seregbontót és két mozsarat Szend-rő várába, 1570-ben 1 falkonétát Krasznahorkára, 1604-ben Váradra 2 Falkaunt, 1 Doppelfalkonettet (a másikat Kállóról) és 2 Haubitzot. 330
327 Eger, 1554, 57r., Léva, 1556. 20r., Szigetvár, 1558. 2r., ÖStA KA AFA 1558/4/1. s.f.
328 ÖStA KA AFA 1558/4/1. s.f.
329 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. 19r-20r.
330 Gyula, 1561(n). 1v., Gyula, 1561(l). 20r., ÖStA KA AFA 1563/8/2. ad 2. s.f., Krasznahorka, 1570(l). 4r., Várad, 1604. 335v.
Talán egyfajta kölcsönadásról lehetett szó, midőn Kassa 1557. évi leltárában megjegyezték, hogy három, a város tulajdonát képező Doppelfalkonett Eperjesen található.331 Ennek épp fordítottjáról tudósít Munkács 1688. évi inventáriuma, ahol egy Kassáról elvitt, de eperjesi illetőségű ágyút vettek listába.332
331 Kassa, 1557. 2v.
332 Munkács, 1688(a). 59v.
A lövegek másfajta „mozgására”, vagyis zsákmányolásukra, a közvetett adatokon túl, konkrétan utalnak például Sempte leltárai, amelyekben a Thurzó Szaniszló által Érsekújvár alatt zsákmányolt lövegeket is összeírták.333
333 Sempte, 1626. 5r., 5v. L. még a Nagyida 1556. évi ostroma után Kassára szállított lövegeket, amelyek már a következő, 1557. évi kassai inventáriumban felbukkannak, például „Scharfetyn de Naghyda” formában. L. az 52. jegyzetet. A golyók felsorolásánál talált bejegyzés is ilyen mozgásra utal: „globi ad bombardam barath vocatam pertinentem, quae sub arce Kraznahurka amissa est”. Kassa, 1557. 2v., 3r. (Az akkor épp Szapolyai-párti Bebek Ferenc által birtokolt Krasznahorkát Nagyida megvétele után fogta ostrom alá Puchaim, de hosszú ideig tartó hiábavaló próbálkozás után kénytelen volt elvonulni. Bánlaky, 1940. XIII. 410.)
